Eml�k Ithak�b�l

Mesehang (? MB) (Kattints!)

Valahol a nagy sz�razf�ld belsej�ben �lt egyszer egy f�ldm�ves. Nap mint nap sz�ntotta a f�ldet, vetett, kap�lt, aratott, cs�pelt. Minden munk�t akkor, amikor el�rkezett az ideje.

Boldogan �lt volna, ha ott a faluban, ahol lakott, a t�bbi ember t�vols�got nem tartott volna t�le �s a csal�dj�t�l, az id�s sz�leit�l. Alig voltak bar�tai, mert a faluban azt tartott�k, hogy �k nem ideval�siak, hanem idegenek. Pedig � ott sz�letett a faluban, s ugyan�gy a sz�lei, a nagysz�lei. De az a h�r j�rta, hogy az �sei n�h�ny sz�z �vvel kor�bban valahonnan bev�ndoroltak ide, idegen f�ldr�l. A falu n�p�ben m�g �ltek ezek az eml�kek, m�g mindig nem fogadt�k be �ket igaz�n.

Egyik nap, ahogy befejezte aznapi munk�j�t, �s m�g volt n�h�ny �r�ja s�t�ted�sig, f�lment a h�zban a padl�sukra, gondolta, hogy tal�n r�f�r egy kis jav�t�s a tet�re. S ott a padl�son �rdekes dolgokat tal�lt. Az egyik sarokban k�l�n�s t�rgy hevert, maga sem tudta megmondani, hogy mi. Kicsit olyan volt, mintha csont lett volna, kicsit olyan, mintha porcel�n, nagyon sz�p volt, kr�msz�n�, �s barna foltok tark�tott�k. Ahogy n�zte, n�zegette, forgatta, l�tta, hogy egy lyuk is van a k�zep�ben, �gy valamennyire bel�thatott a belsej�be. Mintha valami �llat p�nc�lja vagy h�za lett volna r�gen, amib�l az �llat m�r kik�lt�z�tt. A f�ldm�ves csak n�zte �mulattal. Azt�n a f�l�hez tartotta, �s meghallott benne valami b�g� hangot vagy ink�bb cs�ndes morajl�st, amit m�g nem hallott kor�bban sohasem. Megh�kkent.

- Mi lehet ez?

Azt�n ahogy tov�bb v�ndorolt a tekintete a padl�s lomjai k�z�tt, megl�tott m�g valami furcs�t. Oda volt t�masztva a falnak. �gy n�zett ki, mintha gabonasz�r� lap�t volna, de el�g sil�ny fajta lehetett, mert nem f�rt r� t�l sok gabonaszem. Hossz� nyele volt, �s valami kan�lszer� v�ge. Forgatta, n�zte, t�prengett:

- Mi lehet ez? Mihez kezdjek vele?

Ekkor t�madt egy gondolata: „Holnap elmegyek a m�ltba l�t� ember�nkh�z, a falu b�lcs�hez, �s megk�rdezem t�le."

�gy is tett. M�snap v�ll�ra tette a gabonasz�r�lap�t-f�l�t, kez�be vette a furcsa b�g� hangot ad� csontf�l�t, �s elindult.

A b�lcs ott �lt a h�za el�tt.

- Mi j�ratban vagy, bar�tom? - k�rdezte.

- N�zd meg ezeket a furcsa eszk�z�ket - felelte �. Meg tudn�d mondani, mire val�k?

A m�sik elr�vedt, arca mintha hirtelen �vtizedeket �regedett volna: a messzi m�ltba utazott vissza. Nagy sok�ra megsz�lalt:

- �n bizony ilyet m�g sohasem l�ttam, de a mesterem, az egykori �reg b�lcs azt mondta, hogy annak idej�n a te �s�d, aki idegen f�ldr�l j�tt ide, �gy �rkezett, hogy ez a gabonasz�r�lap�t-f�le volt a v�ll�n s a m�sik k�l�n�s t�rgy a tariszny�j�ban. Szinte nem volt semmi m�s n�la, csak ezek. Azut�n letelepedett itt k�z�tt�nk, �s dolgozni kezdett.

A mi f�ldm�ves�nk k�v�ncsis�g�t egyre jobban felcsig�zt�k a hallottak. Aznap d�lut�n ism�t f�lment a padl�sra. Alaposan �tn�zett mindent, �s az egyik nagy tekn� alatt r�tal�lt egy k�nyvre. Nagyon izgatott lett, megfogta a k�nyvet, levitte, �s este a gyertyaf�nyn�l olvasni kezdte.

Ez a k�nyv egy haj�sr�l sz�lt. Egy olyan emberr�l, aki nagyon szeretett volna hazajutni a haz�j�ba, de a tenger haragudott r� �s nem engedte, hogy hazajusson. Mindenf�le kalandokba keveredett, egyszem� sz�rnyekkel viaskodott, k�l�nf�le szigetekre ker�lt, ahol a matr�zait �llatokk� v�ltoztatt�k. Az emberei mind odavesztek az �ton, de � maga minden�ron haza akart �rni.

A f�ldm�ves olvasta a t�rt�netet, �s egyre jobban csod�lkozott, hogy milyen b�tor ember lehetett ez a haj�s. De az�rt is k�l�n�s volt ez a k�nyv, mert � m�g sosem hallott olyanr�l, hogy van olyan r�sz a vil�gban, ahol nem minden�tt csak sz�razf�ld h�z�dik, hanem v�z; sok-sok v�z, �s nem l�tszik a v�ge. Azt is megtanulta a k�nyvb�l, hogy ezt tengernek h�vj�k.

Ez a haj�s �tja sor�n eljutott a f�ld k�zep�be is, �s ott kapott egy j�slatot. A j�slat �gy sz�lt: „Te haj�s! Ha haza�rsz valaha, akkor egy evez�t vegy�l a v�lladra, �s indulj el, mert a tenger haragja t�ged mindhal�lig �ld�zni fog. Csak akkor szabadulsz meg t�le, ha egy olyan f�ldre �rsz, ahol m�g soha senki nem l�tott tengert, ha majd az evez�dr�l azt hiszik, hogy gabonasz�r� lap�t. Ott sz�rd le az evez�t a f�ldbe, �p�ts egy h�zat, �s �lj boldogul!"

Amikor a f�ldm�ves id�ig jutott az olvas�sban, r�d�bbent arra, hogy a b�tor haj�s az � �satyja. �s f�l�bredt a v�gy a sz�v�ben a kalandok ut�n. Most m�r tudta, hogy a k�l�n�s t�rgy nem gabonasz�r� lap�t, hanem evez�. �s azt is tudta, hogy egy sz�p napon el kell majd indulnia, f�lkerekedni, �s megkeresni azt a v�gtelen sok vizet, amit tengernek h�vnak, �s neki is tengerre kell sz�llnia, mert a v�gy, a megismer�s v�gya, hogy �j f�ldeket �s �j orsz�gokat l�sson, hajtotta �t. �s arra is r��bredt, hogy mennyire �res �s siv�r az �lete ebben a faluban, ahol �t mindenki idegennek �s bev�ndorl�nak tartja, s b�r eddig b�k�ben �lt-�ldeg�lt, sz�ntott, vetett, aratott, de valami, ami nagyon fontos volt az �let�b�l, hi�nyzott.

Nem sz�lt senkinek. Cs�ndesen �sszegy�jt�tte, amije volt, megtette az �ti el�k�sz�leteket, �s egyik nap az evez�t �s�hez hasonl�an � is a v�ll�ra vette, kil�pett a h�z kapuj�n, hogy v�ndoroljon, �s visszajusson a tengerhez, ahonnan az �satyja egykor elt�vozott.

Id�ig tart a mai mese, �s az a feladatotok, hogy ha kedvetek van, folytass�tok, fejezz�tek be, hogy szerintetek siker�lt-e ennek a f�ldm�vesnek az �tja.

Advent els� vas�rnapj�n azt �nekelj�k az els� gyertya meggy�jt�sakor, hogy „Elhagyatott� lett a Szentnek v�rosa, pusztas�gg� Sion, �s �rv�n maradt Jeruzs�lem." Egykor r�gen egy eg�sz n�p �bredt r� arra, hogy az �lete �res, �s siv�r; valami, Valaki hi�nyzik bel�le. �s f�lt�madt a v�gy ebben a n�pben, hogy ism�t tal�lkozzon az Istennel. De azt nem lehet olyan egyszer�en, mint ahogy az ember a tengerre r�tal�l. Mert a tengerhez el lehet v�ndorolni, de Istenhez nem lehet ily m�don eljutni. Vele csak �gy tal�lkozhatunk, ha � maga elj�n hozz�nk �s megsz�l�t. Mi csak a v�gyunkat tudjuk szavakba �nteni, hogy j�jj�n el, mert sz�ks�g�nk van R�. Ez a v�gy sz�lal meg az �nek refr�nj�ben: „Harmatozzatok egek, felh�k hullassatok es�t, �s k�ldj�tek el a Megv�lt�t!"