A terepasztal j�t�kai

Mesehang (? MB) (Kattints!)

Egyszer egy kisfi� kapott a sz�let�snapj�ra egy terepasztalt. Az �desapja befestette a tetej�t sz�p z�ldre, azok voltak a mez�k. Hagyott egy �res helyet az egyik fel�ben, hogy oda v�rost lehessen �p�teni, majd �gy sz�lt a fi�hoz:

- Megvan az alap, a t�bbit m�r neked kell be�p�tened!

A kisfi� lelkesen hozz�fogott, el�szedte a fi�kb�l a j�t�kait, �s elkezdett �p�teni, hogy a terepasztal egy val�di kis vil�g legyen h�zakkal, vonattal, emberekkel. Leragasztotta a s�neket, r�tette a mozdonyt, a mozdony ut�n kapcsolta a kocsikat. Pap�rb�l h�zakat hajtogatott, ablakot, ajt�t festett r�juk. A h�zakat is leragasztotta. Azt�n utakat festett a terepasztalra az aut�k sz�m�ra. Az utakra r�tette a matchboxokat. A katon�it be�ltette a h�zak t�v�be, s�t m�g utcai l�mp�kat is �ll�tott a h�zak el�. �s akkor, amikor egy kis villanykapcsol�t felkapcsolt, ezek a l�mp�k meggyulladtak, bevil�g�tott�k az utc�kat, a vonat pedig megmozdult. A mozdony elindult a s�neken, maga ut�n h�zva a kocsikat.

De valami m�g hi�nyzott. Azt gondolta, hogy egy igaz�n rendk�v�li jelens�g is kellene erre a terepasztalra. Seg�ts�g�l h�vta az �desapj�t, �s a hegyoldalban kialak�tottak egy kis v�zes�st. Az egyik hegy tetej�r�l zuhogott le a v�z, odalent egy kan�lis elnyelte. A sz�nfalak m�g�tt egy �gyes szerkezet ism�t f�lvitte a vizet, �s �gy hogyha bekapcsolta a villanyt, a v�zes�s elindult, �s �lland�an folyt, z�dult lefel�.

Volt m�g egy figur�ja, egy f�lszem� kal�z, akivel nem tudott mit kezdeni, hiszen tenger nem volt a terepasztalon. M�gis arra gondolt, hogy az�rt a kal�z se �rv�lkodj�k egyed�l, letette a f�re, majd csak f�ltal�lja ott is mag�t. �s miut�n mindennel elk�sz�lt, kezd�dhetett a j�t�k.

El�rkezett a sz�let�snapja ut�ni els� holdt�lte, amikor �jszaka a telihold bevil�g�tott az ablakon, �s ez�st f�nybe vonta a terepasztalt. �s ekkor a j�t�kok megelevenedtek. Kiny�jt�ztak, l�legzetet vettek, k�r�ln�ztek a s�t�t szob�ban. A kal�z is �letre kelt, �s k�szni kezdett a f�ben. Eml�kezett arra, hogy merre van a villanykapcsol�, azt gondolta, j� lenne vil�goss�got teremteni. Oda�rt, �t�ll�totta a kapcsol�t, �s egyszerre f�ny�rban �szott a terepasztal. Kigyulladtak a kis utcai l�mp�k, a v�zes�s is elkezdett csobogni. Viszont a v�ros utc�in �lldog�lt egy �sz szak�ll� �reg b�csi, aki botj�val fenyegetve sz�lt a kal�znak:

- Mit teszel?! Ezt csak a kisfi�nak szabad bekapcsolnia!

De a kal�z hars�nyan nevetett, �s az emberek fel� fordult, akik mind hallott�k a szavakat.

- Hallj�tok, mit mond? Hol van itt kisfi�? Nincs sehol! Mi viszont �l�nk, �s mozgunk. Csapjunk egy nagy bulit!

A kal�z bement a v�rosba, az italm�r�sbe, az emberek pedig k�vett�k. Le�ltek, �nekeltek, itt�k a s�r�ket. J�l mulattak. Csak az �sz haj� b�csi �llt ott kint a botj�val az utc�n, �s ingatta a fej�t. Amikor m�r odabent eleget mulattak, azt mondta a kal�z:

-  Emberek! Vonatozzunk egy kicsit! F�lsz�llunk a vonatra, �s most arra megy�nk, amerre mi akarunk.

F�l is t�dult a t�meg a vonatra. Elind�tott�k, ment a vonat, kanyargott, befutott az alag�tba, kij�tt a t�ls� v�g�n. A kal�z volt a mozdonyvezet�, �s egyre nagyobb sebess�gre kapcsolt.

Az emberek f�lni kezdtek, mert nagyon gyorsan mentek a kanyarokban. Mondt�k is neki:

-  H�, kal�z, vigy�zz! Nem szabad ilyen gyorsan menni! - de a kal�z nem hallgatott r�juk. Az egyik nagyon �les kanyar el�tt teljes sebess�gre kapcsolt, belerobogott a mozdony a kanyarba, de nem tudta bevenni, kisiklott, �s egyenesen beszaladt a v�zes�sbe.

A vonat majdnem felborult, megingott, de azt�n visszabillent �s meg�llt. Az emberek kapaszkodtak, f�ltek. A v�z nem tudott lefolyni a kan�lisba, r�folyt a mozdony tetej�re, �s lassan kezdte el�nteni az eg�sz terepasztalt. A pap�rh�zak megnedvesedtek, falaik k�z�tt emelkedett a v�z, �s haladt, haladt a kis utcai l�mp�k, meg a villanykapcsol�-t�bla fel�. Azt tal�n m�r tudj�tok, hogy egy ilyen szerkezetnek nem j�, ha v�z �ri. De most bizony, el�rte a dr�tokat, amiben az �ram ment, szikr�zni kezdett a kapcsol�t�bla, �s egyszerre s�t�ts�g borult mindenre. Az emberek ott �ltek a kisiklott vonat tetej�n a s�t�tben, �s f�ltek. �s m�g nagyobb baj t�rt�nt, mert az egyik szikra r�pattant egy h�zra, �s az meggyulladt. �gett a h�z, a t�z �tterjedt a m�sik pap�rh�zra, �s mindenki fogvacogva n�zte, hogy mi lesz itt. A b�csika az utc�n pedig hadon�szott a botj�val a kal�z fel�: - L�tod, mit tett�l?

M�g nagyobb baj is t�rt�nhetett volna, de Istennek h�la, ny�r volt, v�ratlanul egy sz�lfuvallat bef�jt a nyitott ablakon, �s eloltotta a hirtelen t�madt t�zet. Most m�r csak a pernye sz�llt, �s lassan bebor�tott mindent.

M�snap reggel f�l�bredt a kisfi�, odament a terepasztalhoz, �s l�tta a pusztul�st. Nem lehetett f�lkapcsolni a l�mp�kat, a h�zak fele le�gett, a vonat kisiklott, a v�zes�s elapadt, m�sutt viszont mindent el�nt�tt a v�z. A pernye bebor�totta a j�t�kv�rost, �s �gett, fekete pap�rdarabok takartak mindent. A fi� l�tta, hogy minden ember ott �l f�nt a vonaton, �s kital�lta, hogy mi t�rt�nt. Elszomorodott, �s elment a kedve a terepasztalt�l. Egy �ll� h�napig r� sem n�zett.

Mivel mindig csak teliholdkor van az a var�zslatos �jszaka, amikor megelevenednek az emberek, ez�rt azt�n egy eg�sz h�napig gubbasztottak a vonaton, �s v�rt�k, hogy a kisfi� majd leveszi �ket, �s elkezd �jra �p�teni, de nem t�rt�nt semmi.

Amikor azt�n ism�t megtelt a hold �s bevil�g�tott az ablakon, megmozdultak az emberek a vonatban. S�hajtozni kezdtek:

- Milyen hossz� id� telt el! S h�ny h�nap �ll m�g el�tt�nk ebben a mag�nyban? Nem lehet �gy �lni, hogy a kisfi� r�nk sem n�z, valamit tenn�nk kell!

Az �reg b�csi a botj�val k�zben odatipegett a vonathoz, azt mondta:

- Figyeljetek, emberek! Az elm�lt h�napban szereztem egy dalt. Apr� kis vers az eg�sz, egyszer� dallamra. Menj�nk ki a v�ros sz�l�re �s �nekelj�k el a kisfi�nak!

Az emberek meghallgatt�k, tetszett nekik. Val�ban k�nny� volt megtanulni, kisv�rtatva m�r mindannyian k�v�lr�l f�jt�k. �gyhogy az eg�sz nagy sereg lesz�llt a vonatr�l, odament a terepasztal sz�l�hez, legk�zelebb az �gyhoz, ahol a kisfi� aludt, �s �nekelni kezdtek:

Ez a k�t sor volt, ennyi telt az �regt�l, de ezt el�nekelt�k t�bbsz�r egym�s ut�n. A kisfi� f�l�bredt �lm�b�l:

"Kihalt a v�ros, ellhagyottan �llunk,
Mikor j�ssz vissza, kisfi�, kir�lyunk?"

- Mi ez, t�cs�kzene? - De nem odakintr�l sz�lt, hanem bentr�l. Kikelt az �gyb�l, odament a terepasztalhoz, �s l�tta, hogy az emberek ott �llnak, m�g a kal�z is �nekelt lehorgasztott fejjel. A kisfi�ban sz�nalom �bredt, megsz�l�totta �ket:

- J�l van, emberek, holnap �jrakezdj�k! �jb�l f�l�p�tem ezt a terepasztalt, �s helyrehozom, ami t�nkrement.

M�snap csakugyan nekil�tott, s n�h�ny nap m�lva a terepasztal szebb lett s jobban m�k�d�tt, mint �j kor�ban.

Advent els� het�ben azt �nekelj�k a v�lasztott n�p szavaival, hogy „...elhagyatott� lett a Szentnek v�rosa, pusztas�gg� Sion, �s �rv�n maradt Jeruzs�lem." Ez r�gen t�rt�nelmi val�s�g volt, de ma is az, csak m�sf�le val�s�g. Mindegyik�nknek van egy v�rosa, amit �v k�zben �p�t�nk is, meg rombolunk is. �s minden advent elej�n, ha �szint�k vagyunk magunkhoz, be kell l�tnunk, hogy n�mely ter�lete bizony elhagyatott� lett.

T�volabbnak �rezz�k az Istent, aki ezt a bels� v�rosunkat megt�lti tartalommal, mivel fontosabbnak v�lt elfoglalts�gaink miatt elfelejtett�nk figyelni r�, �s r�szorulunk arra, hogy ezt a hi�nyt megfogalmazzuk, hogy szavakba �nts�k: a mi v�rosunk is elhagyatott� v�lt. �s akkor, ha ezt a hi�nyt ki�nekelj�k magunkb�l, sz�m�thatunk arra, hogy Isten ezt meghallja, �s minden �vben �jra elj�n, hogy megt�ltse �lettel �s tartalommal a mi kihalt v�rosainkat.