Cifranyomor�s�g

Bevezet�s: Ide nem lehet csatlakozni. Ebbe bele kell sz�letni. De mikor az �n esetem �ll fent, azaz hogy ide sz�lett�l, akkor m�r sz�vesebben lenn�l b�rhol m�shol. Az akrobat�k �lete, a cirkuszi �let, nem k�nny�. Ez cifranyomor�s�g. Hogy mi�rt is, �s mit is jelent ez pontosan? Megtudhatod…

Ide sz�lettem

A cirkusz. Ez az �n �letem. A sz�leim is akrobat�k, a nagysz�leim is azok voltak, de manaps�g m�r ink�bb csak a cirkusz „menedzsel�s�t” seg�tik. Amikor megsz�lettem m�r tudt�k, hogy erre a p�ly�ra �ll�tanak engem is, �s nem fogok hazudni, hogy k�nny�. Mert nem az.

Havonta, jobb esetben k�thavonta �jra a h�tadra kell venned az otthonodat, �s indulni tov�bb. Megunnak, nem vagy m�r �rdekes, pedig m�g tudn�l �jat mutatni. De �n szerencs�snek mondhatom magamat. Nemzed�keken �t, dolgozott a csal�dom, nagyon-nagyon kem�nyen az�rt, hogy kijuthassunk Amerik�ba, �s itt folytathassuk a munk�t. �n m�r ide sz�lettem, �s besz�lem is az angolt, de nem ezen a nyelven tanultam, mivel �desany�m tan�tott. Nem is k�l�n�sebben lett volna es�lyem iskol�ba j�rni, de vizsg�zni mindig elmentem.

Kisebb koromban �n voltam a legnagyobb attrakci�, egy id�s – gyermek kor�t�l emberek k�z�tt nevelkedett -, rendk�v�l szel�d oroszl�nnal. � ugyan �gy, mint �n, nem maga v�lasztotta az �letnek ezt a form�j�t, hanem bele sz�letett. Ahogy a k�lykei is. Most az egyik n�st�nnyel, Keir�val szoktam bemutat�zni, ha arra ker�l sor, �s �ppen nem a trap�zokon ugr�lok, vagy emberpiramisok tetej�re m�szok, vagy diabol�zok, vagy ak�rmi m�st adok el�.

De t�rj�nk vissza az elej�re. Az eg�sz �gy kezd�d�tt, hogy az �knagymam�m a cirkuszhoz szeg�d�tt, amely �llatidom�r hi�nyban szenvedett. �ll�t�sa szerint mindig is ez volt az �lma. Az utaz�s �s a munka a cirkusszal, b�rmilyen �rat is kell fizetni �rte. Itt tal�lkozott, �s szeretett bele az �knagypap�mba. T�l�k indul ki a t�rt�net. A t�bbiek m�r ide sz�lettek, �s itt is h�zasodtak. Csak az �n koroszt�lyomban nem sz�letett fi�gyermek, �gyhogy nem el�g, hogy itt �lem le az �letemet, m�g v�nl�nyk�nt is fogom le�lni.

Lassan, hossz� �vek alatt, a csal�dom emelkedett a cirkusz �l�re. Ebb�l a szempontb�l, megint csak szerencs�snek vallhatom magam. „A f�n�k�k l�nya.” – olyan sokszor hallom magamra ezt a jelz�t, pedig �n nem szoktam k�rkedni ezzel.

Ebben a cirkuszban rengeteg csal�d dolgozik egy�tt, de kev�s a fell�p�, ez�rt mindenkinek �rteni kell mindenhez, de legal�bb is majdnem mindenhez. Tulajdonk�ppen szeretem, amit csin�lok, �s nem mondhatom, hogy nem vagyok ambici�zus. Mindent kipr�b�ltam/kipr�b�lok, �s t�k�letes�tek, ami a j�zan�sz hat�rain k�v�l esik. Tudom, hogy ez lesz a hal�lom, de legal�bb �gy haljak bele, hogy elmondhatom: voltak egyedi mutatv�nyaim, �s elv�geztem egy csom� gyakorlatot, amit m�sok m�r vagy sz�z �ve meg sem k�s�reltek.

Az egyik legh�resebb v�ndorcirkusz vagyunk, �s m�gis, olyan keveset keres�nk, hogy �ppen el�g az �telre �s az utaz�sra. Amikor n�ha besz�lgetek a k�z�ns�gb�l valakivel, az rendszeresen azt hiszi, hogy gazdagok vagyunk, �s az �t�tt-kopott lak�kocsik �s s�trak m�g�tt nagy a f�ny�z�s. B�r �gy lenne. De igazs�g szerint minden �gy n�z ki bel�lr�l, mint k�v�lr�l, b�rmennyire is pr�b�ljuk rendben tartani.

Sz�pen lassan ezen a sz�lon jutunk el a mai napig, �s m�g be sem mutatkoztam. Nadia Flower a nevem �s tizennyolc �ves vagyok. �desap�m egy amerikai csal�db�l sz�rmazik, akik akkor ker�ltek a cirkuszba, amikor �tj�tt�nk a tengeren t�lra. Egy akrobata csal�d otthon maradt, ami s�lyos vesztes�get jelentett, �gy mihamarabb p�tolni kellett a hi�nyt. Ekkor d�nt�ttek �gy a nagysz�leim, hogy beengednek ebbe a sz�k, z�rt k�rbe n�h�ny �j embert. �gy lett nekem ennyire amerikai nevem a t�bbiek�hez k�pest. Megint egy el�ny: engem jegyeznek meg a legk�nnyebben, mert a t�bbi nevet ki sem b�rj�k mondani, nem hogy �szben tarts�k.

Ma �rkezt�nk meg az �szak-dakotai, Bismarckba, �s este m�r fel is l�p�nk. Legjobb bar�tn�mmel, Edin�val adjuk el� egyik k�z�s sz�munkat, amit eddigi tapasztalatok alapj�n szeret a k�z�ns�g.

Szeretek seg�dkezni, pl�ne ha nincs semmi m�s dolgom, �gyhogy elindultam most is a s�tor fel�ll�t� brig�d fel�. De egy hang meg�ll�tott.

- Nadia! – h�trafordultam, �s a p�nzt�rosk�nt (is) dolgoz� Ann�t l�ttam integetni, hogy menjek oda.

- Igen? – �lltam meg el�tte.

- Seg�ten�l nekem, gyermekem? Van egy kis dolgom, amit el szeretn�k int�zni. Sz�tv�logatn�d addig az apr�p�nzt, hogy majd ne kelljen bajl�dnom a visszaad�sn�l. – �s m�r ny�jtotta is fel�m a kis l�dik�t meg a tart�t, amibe k�l�n tudom v�logatni. �tvettem t�le, �s mosolyogva v�laszoltam:

- H�t persze.

- K�sz�n�m. – �s m�r ott sem volt. �n meg be�ltem a kis kabinba, �s v�logattam az �rm�ket. Kiss� elm�l�zva pillantottam fel a m�r majdnem teljes pomp�j�ban �ll� s�torra. A sz�npad, az emberek sz�rakoztat�sa az �letem, �s ezt kimondhatatlanul szeretem �s �lvezem, de k�v�ncsis�gom hajt.

Vajon milyen lehet rendesen iskol�ba j�rni, egy csom�, veled egykor� emberrel? Milyen lehet egy lak�s, ahov� mindig hazamehetsz, �s amit nem kell v�ndoroltatnod? Ahol van f�rd�szoba, �s nem kell k�l�n kabinba �tj�rni minden este? Annyira szeretn�m tudni. Annyira j� lenne egy ilyen hely, �s egy vesz�lytelen �ll�s. Egy munka, amivel el�g p�nzt kereshetn�k, egy szer�ny, de sz�p �lethez, egy boldog csal�dban…