Mikor Jack r�mtal�lt, a parkban �ltem egy padon, �s cigiztem. N�ztem a f�k vir�gz� �gait, ahogy a gyerekek �nfeledten, boldogan j�tszanak, fociznak. Tal�n most l�tom utolj�ra…
Mikor meghallottam eszemet vesztve rohantam el. Zokogtam. Hogy lehet ez? V�gre boldog lehetn�k, �s erre kider�l, hogy v�ge? Ez annyira igazs�gtalan!
- Dobd el! –sz�lt r�m Jack szigor�an.
�szre se vettem, hogy itt van.
- Minek? –k�rdeztem vissza. –�rtani m�r nem �rthat. Nekem m�r �gyis mindegy!
- Nem! Ne mondj ilyet! –Jack oda�lt mell�m, �s meg�lelt. –N�lk�led nincs semmi �rtelme annak, hogy �ljek!
A k�nnyeim �jra megindultak. Pedig m�r azt hittem, nincs is t�bb. Az el�bbi nyugodt k�z�ny�ss�gem lehullott, �s megint �tvette a hely�t a retteg�s.
- Nem akarlak itthagyni! –s�rtam a v�ll�ba. –M�g annyi mindent meg akartam n�zni! Lilit amint gimibe megy, ahogy meggy�gyul, a gyerekeim esk�v�j�t, az �ce�nt…
Itt megint elf�lt a hangom. Csak r�zk�dtam a s�r�st�l. Jack �t�lelt. Olyan j�lesett az �lel�se.
- De m�r semmi �rtelme! Meg fogok halni. –�gy mondtam ki, mintha arra v�rn�k, hogy Jack majd megc�folja, �s akkor minden rendbe j�n.
Hogy az eg�sz csak egy t�ved�s. De nem sz�lt semmit.
- Mibe fogok meghalni? –k�rdeztem, megint term�szetellenes nyugodt hangon.
L�ttam rajta, hogy legsz�vesebben meg se sz�lalna. De �n kitart�an fix�roztam. Valahogy olyan �resnek �reztem magam. Olyan semminek.
- T�d�r�kod van. –mondta ki v�g�l.
Ahogy r�n�ztem, r�gt�n elsz�gyelltem magam. A szeme csillogott, �s olyan arcot v�gott, mint egy kivert kutya.
- �n most hazamegyek! –ugrottam f�l a padr�l.
Rohantam. Hallottam, amit m�g ut�nam ki�llt valamit, de nem foglalkoztam vele. Csak egyed�l akartam lenni!

Mire a h�zhoz �rtem, teljesen kifulladtam. A p�l�m �t�zott, a hajam izzadtan tapadt a fejb�r�mh�z. A szob�mba �rve levettettem magam az �gyra. De nem tudtam s�rni! M�r nem. �gy �reztem, hirtelen minden �rtelm�t veszti, amit eddig szerettem. A vir�gok, a k�nyvek, Jack, Lili… Nem! Lili nem!
De mi lesz vele, ha �n m�r nem leszek? Beker�l egy �rvah�zba. Ez szinte biztos. �s �n nem tehetek �rte semmit. Ezt is magamnak k�sz�nhetem! �n teszem t�nkre a saj�t boldogs�gom! Ha nem drogoztam volna, tal�n nem lenne t�d�r�kom.
„De akkor nem is ismerted volna meg Jacket!” –sz�lalt meg egy hang a fejemben. Igaz! De �gy m�r nincs semmi �rtelme. Minek ismertem meg, m�rt szerettem bel�, ha �gyis el kell vesztenem?!
Felkeltem az �gyr�l. Szinte nem is tudtam mit csin�lok. Kis�t�ltam a konyh�ba, egyenesen a pulthoz. Ott volt rajta a nagy keny�rv�g� k�s, mint mindig. A kezembe fogtam. �s csak n�ztem, milyen hidegen, hal�losan csillog. Majd a torkomhoz tartottam, �s…
- Ez nem Lili hangja volt? –�gy dobtam vissza a k�st, mintha meg�getett volna.
Hogy mer�lhettem el �gy az �nsajn�latba? Mit sz�lt volna Jack, ha �gy tal�l meg?
Beleborzongtam a gondolatba. Nem! Nem leszek gy�va. Ez az �n keresztem, nekem kell cipelnem!
Abban a percben kiny�lt az ajt�, �s Jack jelent meg benne. Maga el�tt tolva Lilit! Mosolyogva szaladta oda hozz�. Nem tudom m�rt, de olyan k�nny�nek �reztem magam, mintha sz�lln�k. Igaz, nem adatott meg sok boldogs�g az �letemben, de ett�l a k�t embert�l annyit kaptam, mint m�g soha, senkit�l. Nem fogok csal�d�st okozni nekik. Kihaszn�lom az �let minden pillanat�t.
- H�t kiengedtek kicsim? –k�rdeztem, mik�zben puszikkal halmoztam el.
Lili huncutul mosolygott r�m. �n k�rd�n Jackre n�ztem.
Tudod van egy kis meglepet�s�nk! –mondta, mik�zben � is mosolygott.