Hat�r

„Ha elhagysz – veled mehetek?”

(graffiti)

Tet�t�ri szob�j�nak ablak�n b�mult kifel�, tekintet�vel alaposan v�gigp�szt�zva mindent, ami l�that� volt sz�m�ra, �s gondolatai t�volis�g�nak k�sz�nhet�en hagyta, hogy ami elrejtve van a szeme el�l, az ott is maradjon. Nem k�v�nta l�tni az �rny�kok m�g�tt megb�v� titkokat, csak engedte, hogy az �ltala ismert vil�g kereszt�lfolyj�k rajta, �s ig�z� pecs�tk�nt nyomja r� lelk�let�t a saj�t lelk�re.

A m�g�ttes h�z egyik�ben egy tiri-tarka ruh�ba �lt�z�tt n� pucolta az ablakot, akit � eleinte boh�cnak n�zett. Egy r�gi k�nyv boh�c�t v�lte l�tni benne, aki g�nyosan, mindent tud�an neki integet. Visszak�redzkedett bel� az olvas�s hangulata, orr�ban a k�nyv szag�t �rezte, sz�v�ben felhatv�nyoz�dtak az �rz�sek: a mag�ny, a f�lelem, a v�rakoz�s izgalma.

Az eml�kek id�nk�nt megb�n�tj�k az embert. Vasmarokkal szor�tj�k sz�vedet, lelkedet, testednek nem engedi, hogy agyad parancsait k�vesse: a l�legzeted bennszakad, a szemed egyetlen pontra mered, �s k�ptelen vagy mozdulni. Megfagyva �llsz, mintha a leghidegebb t�li �jjelen vizes ruh�ban l�pt�l volna ki a szabadba.

Anita eml�kezet�b�l t�rl�d�tt a r�g olvasott k�nyv halov�ny k�pe, �s hely�be a menek�l�s v�gya l�pett. K�v�l�ll�k�nt, m�gis saj�t �rz�seinek teljes �jra�l�s�vel l�tta mag�t, ahogy elrohan a m�ltja el�l, h�trahagyva mindent, hogy soha t�bb� ne t�rhessen vissza; hogy megfeledkezzen arr�l, aki volt.

*

Kifel� haladt a v�rosb�l, �s hazafel� tartott, amikor az �t menti alv� f�ldeken �szrevett egy varj�csapatot. Forgalmas �tszakasz volt, a varjak rendre felrep�ltek az elsz�guld� cs�r�s kamionokt�l, Anit�t �ppen ez ez ihlette meg. Aut�j�val r�kanyarodott az elhanyagolt birtok behajt�j�ra, �s rem�lte, hogy siker�l p�r j�nak nevezhet� k�pet k�sz�tenie a madarakr�l.

Az egy�ttes �j album�nak bels� bor�t�j�ra sz�nta, ha az egy�ttes t�bbi tagja is beleegyezik. Lehet�s�gk�nt mer�ltek fel a varjak, k�pek les�jt� vill�mokr�l, puszt�t� viharokr�l, v�res k�nnycseppet hullajt� fekete haj�, vil�gos szem�, �that� tekintet�, s�padt, beesett arc� emberekr�l is; holdra vony�t� farkasr�l, git�rt penget�, padon �l� hajl�ktalanr�l, �s sok m�sr�l, ami h� egy rockband�hoz. Valami, ami az �letb�l, a term�szetb�l vagy a fant�zia vil�g�b�l kiragadott csoda; valami, ami el�g dark ehhez a st�lushoz.

Anita akkor kezdte mag�ban �rtelmetlen j�tszadoz�snak �rezni a varjak f�nyk�pez�s�t, amikor ism�t r�j�tt arra, hogy nincs �rz�ke a pillanathoz. Kor�bban kapta lencsev�gre a felsz�ll� madarakat, vagy egy t�k�letes mozzanatnak m�r csak a v�g�t cs�pte el, ami kev�s volt ahhoz, hogy kifejez� �s mag�val ragad� legyen. Bosszankodott, f�zott a fagyos sz�lben, �s a kocsij�hoz indult. Hallotta, hogy cs�r�g a mobiltelefonja, de nem foglalkozott vele, megl�tta azt az �llatot, szem�t k�ptelen volt elszak�tani r�la, elm�j�ben �nmag�t ism�telte a sz�: t�k�letes.

Olyan nesztelen l�ptekkel indult el, amennyire csak lehets�ges volt. �vatosan haladt, a f�nyk�pez�g�pr�l levette a vakut, hogy m�g az se zavarja meg az �llatot.

Egy eger�sz�lyv volt. Nyugodtabb, �lesebb szem�, mint a varjak. R�n�z�sre nem volt k�l�n�s jelens�g: egy f�n �lt, t�pl�l�kot kutatott a tekintet�vel a f�ldeken. A tart�s�ban m�gis volt valami le�rhatatlan, ami minden ragadoz�ban �rezhet�. Semmi nem maradt elrejtve a szeme el�l. Anita sem. L�tta, hogy az a buta, k�v�ncsi haland� fel� k�zel�t, de nem foglalkozott vele k�l�n�sebben. Szem�vel tov�bbra is a f�ld egy pontj�ba meredt, mintha ott l�tott volna mozgol�dni valamit… A f�nyk�pez�g�p hangj�t hallva rep�lt el, Anita pedig mosollyal az arc�n indult vissza az aut�hoz, mert gy�ny�r� lett az az egyetlen k�p, amit siker�lt k�sz�tenie.

Anit�t boldog szabads�g�rzet sz�llta meg, am�g hazafel� tartott. Valah�nyszor �gy �rzett, mindig menni akart, ismeretlen t�jakat v�gyott felfedezni, �s �gy �rezte, b�rmire k�pes lenne. Lelk�ben sz�rnyalt az �r�m, mely azonnal �s irt�zatos sebess�ggel csap�dott a f�ldnek, mikor az utc�jukba �rt.

A h�zuk el�tt �llt az az aut�, melyet hossz� ideje nem l�tott m�r.

�vek eml�kei sz�guldottak kereszt�l elm�j�n; � k�ts�gbeesetten kapott a korm�ny ut�n, �s f�lelemmel telve �ll�totta le az aut�t. Nem hitte el. K�ptelen volt elhinni. �vekkel ezel�tt m�moros �r�mmel rohant volna otthon�ba, �s bar�tn�je nyak�ba ugrott volna. El�sz�r akkor is k�telkedett volna, hogy megt�rt�nt, hogy val�ban megl�togatta �t. Most viszont megr�m�lt, �s nem hitt abban, hogy k�pes lesz kisz�llni az aut�b�l, a saj�t l�b�n begyalogolni a h�zba, �s a saj�t szem�vel l�tni azt, akit egykor legjobb bar�tj�nak nevezett.

Anita maga sem tudta, honn�t vette a b�tors�got �s az er�t, hogy eljusson a bej�rati ajt�ig. N�m�n �llt az ajt� el�tt, halv�ny dereng�s remegett a szem�ben, �s tudta, hogy d�ntenie kell. Vagy bemegy, �s szembes�l a m�ltj�nak egy olyan darabj�val, melyr�l �gy hitte, sohasem fogja l�tni t�bb�; vagy elmenek�l, ahogy �vekkel ezel�tt tette. El kellett d�ntenie, hogy v�llalja-e a felel�ss�get egy olyan hib��rt, amely megm�rgezte az �let�t.

Lass� l�ptekkel indult befel� a h�zba. A vele szemben �ll� n�t megl�tva egyszerre tudott volna s�rni �s nevetni; a k�zel�ben �llt, m�gis messze �rezte mag�t�l; viszontl�tta, �s el�sz�r l�tta. Darabokban l�v� lelke egyetlen pillanatra, az �jral�t�s els� m�sodperc�re �jra eggy� v�lt, majd ism�t szil�nkokra t�rt, �s felny�rsalta bel�lr�l. Nem tudott hinni a szem�nek, nem tudta elhinni azt, hogy Kate �gy �leli �t, mintha semmi nem t�rt�nt volna, mintha csak egy f�l �ve v�ltak volna el. �nv�d mardosta a sz�v�t, k�nnyek a szem�t, �s Anita �gy pr�b�lta er�snek mutatni mag�t, hogy remegtek a t�rdei. Nem volt �rtelme.

Percekig �lltak sz�tlanul egym�ssal szemben. Anita �lelni akarta az egyetlen embert, aki valaha meg�rtette �s elfogadta �t, ugyanakkor k�ptelen volt a szem�be n�zni. Nem hitt a csod�kban. �gy hitte, �lmodik. F�l�nken, �s rettent� lassan b�kte meg Kate kez�t. Kate mosolygott, mosolya ugyanolyan volt, mint �vekkel ezel�tt. Ismer�s jelenet volt sz�m�ra: a l�ny tett m�r �gy egy kor�bbi tal�lkoz�suk alkalm�val, mikor v�llon b�kte �t, mert nem hitte el, hogy vele van.

- Eml�kszel, hogy kezd�d�tt? – k�rdezte halkan, �s Anita nem �rezte, ahogy v�gigsim�tott a kez�n.

- Igen. A j�v�ddel.

Kate m�g mindig mosolygott. Olyan v�lasz volt ez, amire nem sz�m�tott, �s ami m�gis mindent elmondott.

K�t k�l�n vil�got alkottak akkor, mikor tal�lkoztak. Anita egyed�l volt, �s bar�tokra v�gyott egy olyan helyen, ahol a kapcsolatok a le�rt sz� hatalm�val j�ttek l�tre; Kate ezzel szemben megannyi bar�ttal b�szk�lkedhetett. Anita eml�kezett, hogy anyja egyszer azt mondta, hogy az � bar�ts�ga olyan Kate-tel, ami k�l�nleges, amit meg kell becs�lnie, �s hogy Kate szem�ly�ben olyan bar�tra tal�lt, aki�rt b�rmikor t�zbe teheti a kez�t. �s Anita tudta, hogy az �let�t is odaadn� Kate-�rt vagy a boldogs�g��rt.

A bar�ts�guk ideje alatt ennek a k�t vil�gnak az alkot�elemei kapcsol�dtak �ssze, k�t k�l�n n�zet fesz�lt egym�shoz, hogy azt�n gy�zelembe vezesse mindkett�t; mint a j�r� motor, ahogy �geti az �zemanyagot: csak az maradt, mely mindkett�nek fontos volt, a selejt pedig el�gett �s semmiv� lett.

Mindez k�t �ve volt.

K�t �vvel ezel�tt t�rt�nt, hogy fel�gette a hidakat, amik Kate-hez k�t�tt�k, �s gy�v�n elfutott. Nem tudta volna megmagyar�zni, mi�rt tette.

- Abban hittem, hogy te fogsz elhagyni engem – suttogta halkan. Tork�ban gomb�cot �rzett, a hangja remegett. – Nem akartam megv�rni, m�g azt mondod, felesleges vagyok.

- �jabb t�vk�pzetek. Sosem m�lnak el? Mi�rt ragaszkodsz hozz�juk?

�gy besz�lgettek, mintha Anita sosem hagyta volna mag�ra �t, �s ez f�jt Anit�nak a legjobban. B�nh�dnie kellene, Kate-nek meg kellene �tnie �t, magyar�zatot k�vetelnie, vagy legal�bb kiab�lnia! Kate azonban olyan volt, amilyen mindig is: nyugodt, hangja karcos a doh�nyt�l, szeme b�lcs a tapasztalatokt�l.

- Mi�rt j�tt�l ide? – Kate szem�be n�zett, de azonnal el is kapta a tekintet�t. Nem m�lt� hozz�, egy�ltal�n; azt sem �rdemli meg, hogy besz�ljen vele.

- Nem v�laszolt�l a k�rd�semre.

- Nem tudok v�laszolni a k�rd�sedre. Elj�ttem, mert azt hittem, �gy jobb lesz majd. De nem voltam olyan er�s ehhez, mint k�pzeltem. �s f�ltem visszamenni. Te volt�l az egyetlen bar�tom, �n m�gis eldobtalak magamt�l; �s val�j�ban ambivalencia, hiszen az�rt f�ltem veled maradni, mert �gy hittem, egyed�l maradok. Azt�n elj�ttem, �s �gy is egyed�l maradtam. Hib�ztam. Tiszt�ban vagyok vele.

- Nem tudom, mi�rt j�ttem ide. Mondhatn�m, hogy az�rt, mert l�tni akartalak; de te is tudod: enn�l sokkalta t�bb kell, hogy �n kocsiba �ljek.

- Igen – h�z�dott mosolyra Anita sz�ja. – Tudom.

Hossz� ideje voltak bar�tok, Anita azonban sosem tudta �rt�kelni a jelent, �s minduntalan t�bbre v�gyott. Nem b�zott, nem hitt, �s ez tehetetlenn� tette mindkettej�ket. A bar�ts�guk t�bb volt egy bar�ts�gn�l. Anita sz�m�ra a k�zt�k l�v� bar�ts�g egyetlen volt, �r�k, igaz, m�g ha Kate sz�m�ra nem is jelentett ennyit. Anita �gy hitt Kate-ben, ahogy azel�tt �s azut�n sem soha, senkiben. Mert � volt az egyetlen bar�tja.

A saj�t ostobas�g�nak hitt akkor, mikor Kate-et mag�ra hagyta. Hitetlen agysz�lem�nyeinek adott igazat az igaz szavak helyett, egy �r�k bar�ts�g helyett, megannyi esk�sz� helyett. Mindent f�lredobott egy tudat alatti tulajdons�ga miatt, hogy musz�j, hogy neki legyen igaza…

- Olvastam a k�nyvedet – mondta.

Nem csal�dott a l�nyban. Mindv�gig hitt abban, hogy nem vesz�tette el �t. – M�g j�rok a r�gi helyekre. Ott olvastam. Gratul�lok hozz�. Nagyon… boldog voltam, hogy siker�lt. Boldog voltam, hogy… boldog vagy.

- Az voltam. – Kate szavai Anita sz�v�nek m�ly�ig v�gtak. Boldog volt n�lk�le is, �s minden oka meg is volt ahhoz, hogy boldog legyen. �s � �nn�n hib�ja miatt nem volt ott vele, pedig semmire sem v�gyott jobban.

- Megtenn�d, hogy dedik�lod nekem?

- Persze – mosolygott Kate. – De csak miut�n te nekem a CD-det.

Anit�n volt a meglep�d�s sora. Sosem gondolta volna, hogy Kate tudja, meddig jutott el. Nem tudta elk�pzelni, hogy felismeri �t az egy�ttes�ben, azt pedig �lm�ban sem gondolta volna, hogy v�gigk�s�ri a munk�ss�g�t. Val�j�ban viszont nem volt min meglep�dnie. � v�gigk�vette Kate k�nyveit az els� megjelen�st�l a legut�bb kiadottig, �s �gy t�nik, Kate sem tett m�sk�pp. Sz�mtalan m�don r�tal�lhatott a dalaira.

- J� az egy�ttes – mosolygott Anita is, miut�n valamennyire siker�lt �sszeszednie mag�t a d�bbenet�b�l. – A verseket m�dos�tottam picit, hogy j�k legyenek dalsz�vegnek. T�rhet�en siker�ltek, gond csak az �nekessel van. Meglehet�sen hamisan �nekel – vallotta be pironkodva.

- L�tom, van, ami �gyszint�n nem v�ltozott – nevetett Kate. Egy �jabb d�f�s volt ez Anita sz�v�be: hallotta a nevet�st, eml�kezett a kor�bbiakra, �s eml�kezett a m�ltra, a szabads�gra, a le�rhatatlan �r�mre, mikor nevetni hallotta vagy l�tta �t. – Az �n�rt�kel�sed a r�gi.

- Igen. Pedig csak az igazat mondom.

- A magad igaz�t – mosolygott Kate. – Van n�mi k�l�nbs�g.

- Igen. Bocs�nat.

- Semmi baj.

*

Anita m�g mindig az ablakon b�mult kifel�, �s a m�ltra eml�kezett. A Kate-tel t�rt�nt k�l�n�s tal�lkoz�sa �ta �jra�lte minden m�sodperc�t annak a m�ltnak, amit egy�tt �ltek meg. Egy id�re tollat ragadott a mikrofon helyett, �s minden erej�vel arra koncentr�lt, hogy rendbe tegye maga k�r�l �s saj�t mag�ban az �rz�seit, a hit�t, �s mindent, ami nem volt lebetonozva. De tal�n m�g azt is, ami le volt. Akkor �rtette meg, hogy Kate tov�bb hitt kettej�kben m�g azut�n is, hogy � nem volt k�pes r�. Tudta j�l, hogy Kate nem olyan, aki megadja a m�sodik es�lyt arra, hogy minden a r�gi legyen. Tal�n nem is lehet minden a r�gi… De Anit�nak volt a feladata az, hogy higgyen ebben, ha m�sban nem is. Ha soha t�bb� nem is l�tja �t, ez a tal�lkoz�s mindenn�l t�bbet jelentett neki. Rem�nyt adott. Er�t, hogy ne gy�l�lje �nmag�t a tettei�rt, a hib�s d�nt�sei�rt; �s hitet, hogy igenis van valahol egy sz�v, ami gondol n�ha r�; sziklaszil�rd tudatot, hogy nem vesz�tette el �t, �s nem is fogja sohasem. Megeshet, hogy nem tal�lkoznak, nem besz�lnek t�bb�, hogy semmit nem hallanak egym�sr�l, de a sz�v�kben a k�z�s eml�kek olyan er�vel kapcsol�dnak �ssze, mely mind�r�kre vel�k marad, �s elk�s�ri �ket �tjuk legv�g�ig.

Anita vissza akart �lni a g�phez, hogy az eger�sz�lyvr�l k�sz�lt k�peken dolgozzon, de valaki kopogtatott az ajtaj�n.