A vízen már ezüstként csillogott a nap fénye, mert esteledett. Karolinát körülfonta a kellemesen hűs víz, ahogy egyenletesen úszott a part felé. Nyomában Dávid csapta a vizet. Hosszú karjaival nem tartott sokáig, mire beérte a lányt, majd egymás mellett haladtak tovább. Kint a part közelében a többiek labdával játszottak. Hangos nevetgélésük odahallatszott. Épp Erik dobta a labdát a lányok felé, akik közül Lilla elsőként ugrott érte. Aztán Bálint következett.
- Beállunk mi is? – kérdezte Dávid.
Karolina nem sok kedvet érzett hozzá:
- Azt mondtad, csak velem szeretnél lenni – tett játékos szemrehányást.
A fiú elmosolyodott.
- Ez igaz is. De gondoltam, untathatlak – emelkedett ki a vízből.
Már egy órája fürdőztek kettesben. A nyílt víz felé vették az utat, s egy-két szóváltás után némán adták át magukat az alig fodrozódó víztükörnek. Dávid beszélgetési kísérletei a suliról és hobbijáról kudarcot vallottak, flörtölési szándékait pedig hárították. A lány, aki az egyik pillanatban ábrándosan tekintett rá, a másikban falat emelt közéjük.
- Szó sincs erről – szabadkozott Karolina és letette lábait a homokos aljzatra.
- Akkor mit szólnál egy fagyihoz? – vetette fel a srác, s rákacsintott.
Szőke hajfürtjei nedvességtől csillogtak, s mialatt víztiszta, kék szeme incselkedett társnőjével, észrevétlen lefutott a bikini vonaláig. Karolina tekintete ellenben a vízből kiemelkedő test férfias vonalaiban révedt el, s egy darabon követte a legördülő vízcseppek útját.
- Jó ötlet – kúszott pír az arcára, s a kijárat felé fordult. – Csak előbb még megszárítkozom – jelentette ki.
- Halihó! Gyertek, álljatok be ti is! – hallatszott ekkor Liza invitáló hangja a labdázó társaság felől, majd intett a karjával is. – Az igazi meccshez több emberre van szükség – magyarázta.
Karolina nem tudta nem észrevenni a Dávid szemeiben feltámadó lelkesedést. Nem hangolhatta le. Mély lélegzetet vett:
- A fagyi várhat – adta beleegyezését az új programba.
- Lányok a fiúk ellen – ragadta meg a szót Lilla, amikor odaértek. – A cél, a labda eljuttatása az ellentétes hálókba – erősített copfján.
- Tehát vízi foci – hunyorgott Roland a lemenő nap sugarába.
- Indulhat! – kiáltotta Dávid, és azon nyomban feldobta a labdát.
Jennifer rögvest megszerezte és úszni kezdett vele a háló felé. Az ellenség azonban nem engedett. Jobbról és balról is egy-egy fiú csapott le rá, míg végül az egyetlen kiutat a labda átpasszolása jelenthette. Lilla felé vetődött a zsákmány. Mielőtt viszont Lilla megmoccanhatott volna, Erik vetette rá magát a labdára és egy-két karcsapással saját térfélre került. Nem messze tőle Karolina úszott.
- Karolina, vedd el tőle! – kiáltotta Szandra, de a megszólított nem mozdult.
Örömkiáltások és füttyentgetések adták hírül, hogy a fiúk megszerezték első pontjukat. Liza fintorgott és nyelvet öltött a kapuban, amiért nem tudta kivédeni a dobást. Erik Karolina felé sandított és nevetett. Tudta, ha a lányon múlik, ők nyerik a mecset. És ezt Karolina tőle való ódzkodásának köszönhetik majd, aki tétlen marad, mintsem hogy a közelébe férkőzzön.
- Karolina, most játszol, vagy néző vagy? – csattant fel Lilla.
Az érintett ajkai egyetlen csíkká vékonyodtak, ahogy összeszorította. Eltökélte magát. Le kell törölnie Erik arcáról a gúnyos mosolyt. Harcolni fog!
A labda újra a magasba lendült és ő elsőként kapta el. Mikor szembetalálta magát Erikkel és Dáviddal, továbbpasszolta Szandinak, aki aztán a kapuhoz közelebb álló Jennifernek dobta. Roland ellenben egy ugrással elkobozta Jennitől és megkezdte visszafele útját saját hálójuk irányába. Karolina nem tétlenkedett, hanem ott termett mellette és addig csapkodta a vizet, míg a fiú előtt el nem homályosult a kép, s a labda az övé nem lett. Még hallotta dohogását a csalás miatt, mikor váratlanul Erikbe ütközött. Az ismeretlen közelség és a nyers erő lebénította. A fiú a dermedtséget kihasználván egyik kezével satuba fogta csuklóját, miközben a másikkal kiütötte előle a labdát. Csakhogy miután elengedte, a lány megelevenedett és a játékszer után lendült. Pillanatok alatt nehezedett rá és a víz alá rejtette. Erik csaláson törte a fejét, ahogy Karolina is tette az imént, majd a terv megszületését fölényes mosoly jelezte. Megcsiklandozta a lány oldalát, akit a nem várt reakcióra mintha áramütés ért volna, felengedte a labdát. Ám nagyobb sokként érte, amikor a fiú egyik, labdáért nyúló keze súrolta kebleit. Egymásra néztek. Karolina arca lángolt. Erik nem szentelt neki túlzott figyelmet, inkább a megszerzett zsákmányra koncentrált, melyet továbbpasszolt Dávidnak. A többiek a labda útját követték, és a csatár nyomában csapkodták a vizet. Ugyanekkor Erik térdhajlatába hátulról lökés érkezett, ami elég volt ahhoz, hogy kibillentse egyensúlyából, és a vízbe essen. A körülötte kiemelkedő víztornyon át a fiú Karolina büszke, diadalittas tekintetének ütközött. Tudta, hogy a lány kárörömmel vezette le rajta minden indulatát, ami személye ellen irányult. Úgy döntött, belemegy a játékba.
- Na, most bedoblak a vízbe! – gyulladt fenyegető szikra szemeiben és azonnal ott-termett Karolina előtt.
Karolina hiába hátrált, támadója nem ismert könyörületet, megragadta, s kapálózásaival csupán annyit ért el, hogy teste még közelebb került a másikéhoz. A fiú izmai megfeszültek, ahogy feje fölé emelte a lányt, majd félredobta, mint egy labdát. Karolina teste hangos csattanással találkozott a víztükörrel, aztán alásüllyedt. Hamarosan csurom vizes hajjal bukkant fel és levegő után kapott. Felköhögött, mivel az erős dobás hatására vizet nyelt. Meglátván sápadt arcát, Erik ijedten úszott hozzá.
- Jól vagy? – mért kisebb ütést a hátára. – Ne haragudj! – olvadtak bűnbánatba barna szemei, s mikor a lány arcába visszatért a szín, élénken folytatta. - Ez csak egy játék, de csalásért csalás jár.
Karolina nem felelt a játékos dorgálásra. Összeráncolt homlokkal keresgélt valamit a víz alatt.
- Azt hiszem, beleléptem valami éles tárgyba – fintorodott el végül.
A többiek épp örömkiáltásokkal tudatták, hogy újabb gól született a fiúk javára.
- Maradj nyugton! – utasította Erik Karolinát, aki mocorogni kezdett a törülközőn.
Nem volt könnyű kicsalni a partra a makacs lányt, aki Dávid gondoskodásának minden bizonnyal jobban örült volna. A szőke bálvány viszont a játék hevében el is feledkezett kedveséről. Miután ezt magában Karolina is megállapította, szontyolodva adta meg magát Erik unszolásának, aki szerint a további kellemetlenségek elkerülése végett jobb minél előbb megszabadulni a szúró tárgytól.
A lány felszisszent és megrándult, mikor műteni kezdték talpát.
- Ha így mocorogsz, nem tudom kivenni a tüskét – figyelmeztetett ismét a fiú. – Pedig csak egy mozdulat az egész.
- Ahogy egy mozdulat volt a vízbe dobás is – érkezett a csípős megjegyzés.
A srác nem hagyta magát eltéríteni. Karolina dühe a legjobbkor jött. Bár szívesen megcsodálta volna pirosló orcáit, s felvette volna a vita fonalát, figyelmét mégis inkább a tüske kiszabadítására fordította, melyet így egy észrevétlen mozdulattal sikerült kihúznia talpából.
- Ahá! Már meg is van! – mutatta meg neki a pár centis tüskét.
- Remek – duzzogott tovább Karolina. – Pont egy gödörbe dobtál, amit addig gondosan kerültem.
Hangja szemrehányó volt. Erik ránézett.
- Ne aggódj, hamar rendbe fog jönni. Nem vészes – nyugtatta lágyan, miközben keze elidőzött a piciny, puha lábfejen. – De ha gondolod, otthon bekötöm – ajánlotta.
Barna szemével a lányéba mélyedt, s Karolinát egy percre zavar öntötte el, mert a fiú ujjai gyengéden körberajzolták bokáját, majd keresztülsuhanván talpán a lábujjperceivel kísérletezgettek.
- Erre semmi szükség, én is be tudom kötni. – húzódott el a lány rögvest, s gyanakvón méregette ellenfelét, aki nem sokkal ezelőtt pimaszmód törte át intimzónáját a tóban.
Semmiféle kedves bocsánatkérést nem volt hajlandó elfogadni.
A dacos visszautasításból fakadó feszültségnek a vízből kijövő társak nevetgélései vetettek véget, akik sorra törülközőik után kaptak és napozni készültek. Páran körbevették Karolinát. Dávid ragaszkodott hozzá, hogy közelebbről is szemügyre vegye kedvese felsértett talpát és felajánlott egy zsebkendőt a vérző seb lefedésére. Erik nem helyeselte, csak később, mikor a vérzés megszűnik, nehogy beleragadjon, és további kellemetlenségeket okozzon, de Dávid hajthatatlan maradt. Látszólag nem tetszett neki Erik okoskodása, aki azt már végképp nem árulta el riválisának, hogy mit tenne az ő helyében. Legszívesebben ölbe vette volna a lányt, és a strandbejáróhoz vitte volna, hogy orvost kérjen hozzá. Arra a gondolatra, hogy megérintené Karolinát, ellágyult. Mióta megtapasztalta, milyen puha és selymes a bőre, vágyott rá. Gondolatait azonban a lányok csivitelése szakította félbe és Lilla tolakodott hozzá.
- Mit szólnál, ha elmennénk fagyiért és hoznánk jeget Karolina lábára? – dörgölőzött mellkasához.
Erik kedvesen félretolta:
- A jég csak égési sérülésnél használatos, sebre semmit sem szabad tenni – okította. – De a fagyi jó ötlet – tette hozzá.
Lilla csodálattal tekintett fel a fiúra, amiért ennyi mindent tudott elsősegélynyújtásból, aztán miután kikérdezte, hogy kinek milyen fagyi kell, támadt egy ötlete:
Nem sokkal később Karolina hazaért. Sajgó lábával úgysem élvezte volna az estét a parton. Pláne nem egy diszkóban, ahová a többiek mentek. Dávid szolidaritásból vele maradt, lemondott a további szórakozásról, s haza kísérte őt. Még beszélgettek fél órát a nappaliban, aztán, mivel későre járt és Nagy Levente is megérkezett feleségével, a fiú illedelmesen magára hagyta a lányt.
Az aggódó apa szakszerűen bekötötte lánya lábát, és egyezséget kötöttek, hogyha rosszabbodna a helyzet, Karolina hétfőn orvoshoz is elmegy.
- Erik? – tudakolózott Anna, mialatt nekifogott a konyhában a vacsorakészítésnek.
- A többiekkel ment szórakozni – jött a vállrándítás.
- Tehát már beilleszkedett – állapította meg örömmel az anyuka, s virslit vett elő a hűtőből.
A közönyről tudomást sem vett. Vagy csak nem akart?
- Ha így van, ennek én is örülök – csatlakozott Karolina apja a társalgáshoz, de a fotelban ülő lánya közelében maradt, a kanapén. – Jól kijöttök egymással? – érdeklődött felvont szemöldökkel.
A kérdezett felnyögött:
- Miért fontos ez? – húzta az időt.
Ekkor Nagy Levente biccentett Annának, aki miután felrakta a virslit főni, otthagyta a konyhát.
- Terveink vannak – köszörülte meg torkát az apa.
A lány szemei nagyra nőttek. Ha előérzete nem csalt, komoly bejelentés előtt állt. Ám a férfi nem szólt, megvárta, míg felesége közéjük telepedik. Anna nem sokára lehuppant mellé a kanapéra.
Ahogy így egymás mellett ültek, Karolinának feltűnt, mennyi hasonlóság van köztük. Bár a férfi arcélének markáns szögletei a női arc kerek formáinak ellentétét képezték, hajuk egyforma rövidsége és barna hullámai szinte testvérpárrá tette őket. Szemszínük is csak árnyalatban különbözött, az apjáé karamell, a nőé pedig csokoládé volt. Épp úgy, mint Eriknek is.
- Tudom, nem sok van már vissza az iskolaszünetig – kezdte Nagy Levente és méltóságteljesen hátradőlt a kanapén. – Mi azonban nem várjuk meg az iskolai nyári szünetet, jövő héten szabadságon leszünk.
- De hát ez jó hír! – lelkendezett lánya.
- Ennek örülök – hagyta rá a férfi. – S ahhoz mit szólsz ahhoz, hogy elutazunk? – dőlt előre.
- Ezek szerint előre hozott családi nyaralás lesz? – tudakolta leplezetlen örömmel Karolina, hisz imádott apjával utazni.
Mielőtt azonban álmodozásba kezdhetett volna, Nagy Levente Annára nézett és megfogta kezét:
- Ketten mennénk - oszlatta el a félreértéseket -, afféle utólagos nászút lenne – magyarázta.
A lány ajkáról azon nyomban lehervadt a mosoly.
- Hiszen jól kijöttök Erikkel – szólalt meg Anna rábeszélőn. – Gondoltuk, nem fog gondot okozni, ha egy hétig együtt maradtok itthon.
Karolina alig jutott szóhoz. Hebegett-habogott valamit zavarában, majd jobbnak látta, ha inkább hallgat.
- Anna befőz holnap egy-két ételt a hét első felére, aztán, gondoltam, mivel a suli utolsó heteiben vagytok, nincs sok leckéd, és te is főzhetnél – mondta az apa.
A lány ellentétes érzelmek közt vergődött. Egyrészt örült, hogy apja kikapcsolódik a sok munka után, másrészt irigyelte boldogságát Annával, akinek a fiával egyáltalán nem akaródzott kettesben maradni. Pláne nem főzni rá. Erik anyja előtt viszont nem akart gonosz megjegyzéseket tenni, helyette felajánlotta, hogy nyugodtan készülődjenek holnap az utazásra, mert ő a hét elején is tud valamit főzni.
- Szóval akkor minden rendben lesz – zárta le apja megkönnyebbülten a témát. – Örülök neki, hiszen elég nagyok vagytok már – tette hozzá büszkeséggel.
Lánya már egyébként is bizonyított, mikor átvállalta a házimunka legnagyobb szeletét édesanyja halála után. Tudta, hogy nem csalódik benne. Egyedül attól tartottak Annával, hogy Erikkel még nem találta meg a közös hangot, és nem akarták a két fiatalt haragban itthon hagyni. Bár Anna szerint a harag kovácsa az egymásrautaltság. Karolina Erikkel szemben tanúsított passzív ellenállása meg fog szűnni, mire hazaérnek – ígérte.
Az érintett lány hallgatott. Beharapta ajkát, mialatt elhatározta, hogy újratárgyalja az ügyet apjával négyszemközt. Esze ágában sem volt Erikkel maradni. Akkor sem, ha ő az utolsó ember a földön.
De sajnos már nem talált alkalmat a beszélgetésre. A vasárnapi ebédet négyesben költötték el, utána pedig minden az utazásról szólt. Erik szemrebbenés nélkül vette tudomásul a tényeket, arca szemernyit sem árult el érzéseiről. Karolina már-már gyanút fogott, hogy korábban értesült szüleik tervéről. Az utolsó percek azzal teltek, hogy Nagy Levente minden olyat elmondott a fiataloknak, amit a jövő hétre nézve fontosnak ítélt. Karolina apjától konyhapénzt, Annától főzési tippeket kapott, majd a házaspár aznap este későn útra kelt.
- Aztán, Erik! – fordult Nagy Levente fogadott fiához. – Kérlek, vigyázz Karolinára, tudod, ő az egy szem lányom – kacsintott cinkosan.
Karolina félrehúzta száját, majd felszisszent, ahogy sajgó lábára lépett. Már nem fájt annyira, mint tegnap, de a nemtetszés palástolására kiválóan alkalmasnak bizonyult. Erik ellenben bizalmasan apjára mosolygott:
- Ne aggódjon! Résen leszek – ígérte.
Búcsú puszik és kézfogások következtek, majd mire a lány felébredhetett volna ámulatából, szüleik a távolodó autóból integettek vissza. Olyan gyorsan történt minden, hogy ideje sem volt felfogni. Azon kapta magát, hogy hosszú perceket tölt az immár ürességtől kongó útszakasz bámulásával. Erik sem mozdult el a kapuból.
Karolina ellenben elsőként vállalkozott az üres csend megtörésére, s bár szó nélkül, mégis határozott léptekkel hagyta magára a fiút, majd visszavonult szobájába. Holnap iskola, nem is pakolt még be táskájába. Ezen kívül itt volt az ideje újraszervezni napjait. Előre örült a hétköznapoknak, hisz Erik késő délutánig dolgozott, így egyedül lehetett. Esténként pedig úgy tervezte, átugrik majd barátnőjéhez, hogy minél kevesebbet tartózkodjon itthon, csökkentve ezzel az összetalálkozás esélyét.
Már az aznapi vacsoraasztallal sem várta meg Eriket. A fiú egyébként sem lent téblábolt, hanem az emeleten ténykedett. Mire lejött, épp mosogatott.
- Hé, koplaltatni szándékozol? – hallotta a háta mögül.
A lány válasz helyett könnyedén vállat vont, csak aztán pillantott a konyhaajtóban megjelenő Erikre. Ruhátlan felsőteste erőtől duzzadt, s a rövidnadrágból előbukkanó, izmos lábai tovább élesítették a kapott, nyers képet. A zuhanyzóból jövet egy kisebb törülközővel épp frissen mosott haját dörgölte.
- Azért, jobb, ha tisztázunk egy-két dolgot, mert akkor holnap étterembe készülök – csapta vállára hanyagul a törülközőt, aztán a konyhaszekrények felé vette az irányt.
Karolina továbbra sem válaszolt, inkább az evőeszközök szórakozott elpakolásába feledkezett. Vele ellentétben a srác tálalni kezdett.
- Nem beszélsz velem? – tudakolta pár perc múlva ugyanaz a hang incselkedve, mialatt tányér került a pultra.
Ismét makacs hallgatás. A lány már betolta a fiókot és menni készült, mikor a fiú elkapta karját, és maga felé fordította. Arra késztette, hogy ránézzen.
- Mit akarsz? – csattant fel Karolina, akinek nem kellett más ahhoz, hogy rögvest rázúdítsa szózáporát: - Nem elég, hogy anyád elvette apámat, még idehozott téged is! S akkor itt hagy egy hétre veled, aki... – itt a méregtől elakadt hangja.
Erik keze szorult a lány csuklóján:
- Tessék, mondd ki! – bíztatta megkeményedett hangon, mint aki tudta és már régóta várta ezt a kirobbanást. – Mondd ki, mit érzel, gyerünk! – noszogatta.
- Önző mód befurakodtál az életembe, és itthon is az utamban állsz! Az utálat szó vajmi kevés ahhoz, hogy kifejezze, mit is érzek irántad! – hagyta el Karolina ajkát. – Eszemben sincs főzni rád! – tette hozzá dühtől reszketve.
A fiú szemei villantak egyet. Talán erre a válaszra várt?
- Apád boldog anyámmal! – recsegett hangja. – S ha már önzőségről van szó, a te féltékenységed is az!
Percnyi csend lett. A lány lázasan kutatott fejében a felelet után, mert meg akarta nyerni a csatát:
- Honnan tudhatnád, milyen apa, amikor boldog!? Te nem ismered őt! Én tudom, hogy anyuval... – itt elakadt, mérlegelte, hogy a folytatás egyáltalán Erikre tartozik-e. – Tudom, mennyire szerették egymást – öntötték el nyomban az érzelmek. - És egy szerelem – folytatta elfátyolosodott hanggal -, nem ér véget csak úgy… a halállal… - akadt el végül, mert elszorult a torka.
Erik engedett szorításán, s Karolina tehetetlenül rántotta el karját. Nem sokkal később a konyhában maradó fél hallhatta, amint odafönt becsapódott a szomszédos szoba ajtaja. Amit eddig sejtett, napvilágra került. Lám, kétség sem férhetett hozzá, hogy Karolina miért utálja őt. Nyilvánvalóan úgy érzi, anyja halála után elvették tőle apját is, az egyetlent, aki megmaradt számára. Minthogy Annát nem utálhatta nyilvánosan saját apja előtt fájdalmat okozva neki ezzel, őrá, a második betolakodóra vetíthette ki ellenszenvét. Anyja emléke élénken élt benne és nem dolgozta még fel annak elvesztését. De nem várhatja el örökre, hogy apja csak vele törődjön! A halál utáni szerelem pedig, amit említett, csak regényekben létezett. Egyetlen megoldást látott. Karolinának is találnia kellene magának valaki mást, akit szerethetne, s akire ily módon átplántálhatna valamennyit az apja iránt érzett túlzott ragaszkodásából. A lány ellentmondásos kapcsolata Dáviddal azonban nem kecsegtetett túl jóval. Ekkor a kép, ahogy együttúsztak a tóban, megelevenedett előtte. Akkor és korábban is, amikor együttlátta a szőke gimnazistával a parton, kézen fogva, irigység fogta el. Ő maga nem mondott volna le Karolináról egyetlen percre sem, hanem elúszott volna vele egy lakatlan szigetre, ahol magához édesgette volna. Igen, erre hatalmas vágyat érzett. Majd ő megszelídíti a lányt - határozta el végül, bár tudta, nem lesz könnyű dolga, hiszen ő az egyetlen, akivel végképp nem akar osztozni azon a szereteten, amit apja iránt táplál.
AJÁNLOM AZ OLDALT
