Gillian el sem tudta hinni, hogy t�nyleg azt k�rte, hogy a szob�ban maradhasson, ahelyett, hogy fejvesztve menek�lt volna biztons�gosabb terepre. A k�nyvespolcok k�z�tt t�lt�tt elm�lt f�l �ra azonban �t igazolta: semmif�le kellemetlen helyzet nem alakult ki Daniel �s �k�z�tte. Ami azt illeti, egym�shoz se sz�ltak. Gill, amikor polcot v�ltott, mindig vetett egy �vatos pillant�st a sr�c fel�, de az fel se n�zett a pap�rjaib�l, vagy �ppen a k�perny�r�l.
     

Mire a harmadik sorhoz �rt, m�r kupacnyi k�nyv tornyosult a kez�ben. Legf�k�pp klasszikusok, amelyeket mindig is el akart olvasni, de nem volt r� ideje, vagy �ppen t�l komoly �s neh�z olvasm�nynak tartotta �ket. �j tapasztalataival birtok�ban ez ut�bbi indokot gyorsan sutba v�gta. Gyeng�den v�gigh�zta ujj�t a Nyomorultak fedel�n. Els� kiad�s, mint megannyi k�tet a kez�ben �s k�r�s-k�r�l�tte. Szinte el se akarta hinni, hogy l�tezik ilyen gy�jtem�ny. H�t m�g, amikor keze tartalm�r�l a polcra siklott a tekintete! Gyorsan a padl�ra �r�tette a kiv�lasztott k�nyveket, �s t�r�k�l�sbe ereszkedett. N�ma tisztelettel ny�lt a s�lyos b�rlexikonok ut�n, s csakis k�l�n�s �vatoss�ggal forgatta a r�gi pap�rlapokat. Nem tudta meg�llni, hogy ne vegye k�zbe az �sszes k�l�nleges k�tetet. �mulata n�tt�n n�tt.
     

N�mely vaskos k�tet nem is angolul �r�dott. Gill nem ismerte fel a furcsa jeleket, de ett�l m�g pontosan �rz�kelte, milyen �rt�ke lehet a k�nyvnek mind anyagilag, mind eszmeileg. T�bb k�nyvr�l is gyan�totta, hogy m�zeumban, nemzeti k�nyvt�rban lenne a helye - rosszabb esetben gazdag m�gy�jt�n�l -, de semmik�pp sem itt. „Vajon ezeket is ellopt�k? �gy l�tszik, nekik semmi se szent. A Csillagos �j, azt�n ezek..." Arra m�r nem eml�kezett, hogy „megismerked�s�k" napj�n a kis deleg�ci� mit hozott el a boltb�l, de egyre t�bb jel utalt arra, hogy m�kincskedvel� b�n�z�kh�z keveredett. El�g saj�ts�gosan fejezik ki h�dolatukat, horkantott mag�ban.
     

Sz�rakozottan haladt tov�bb, kezdett olyan �rz�se lenni, hogy az eg�sz szob�ban � a leg�rt�ktelenebb szerzem�ny. Az utols� k�nyvespolc als� sor�t m�r d�szes bor�t�j� lemezek foglalt�k el. Gill �rdekl�dve h�zott el� egyet-egyet k�z�l�k. Valamilyen szinten mind klasszikus volt; r�gi nagy zeneszerz�k - Wagner, Bach, Vivaldi, Csajkovszkij - m�vei, vagy �vtizedes m�lttal rendelkez� band�k korongjai. Semmi t�l modern... A k�nyvekkel is hasonl� volt a helyzet.

- Mi van, zen�t is szeretn�l hallgatni? - sz�lalt meg nagy sok�ra Daniel. A l�ny riadtan �sszerezzent meglep�d�tts�g�ben. H�trafordulva l�tta, hogy Dan magasra h�zott szem�ld�kkel fix�rozza �t. Valami kellemetlen�l mozdult a gyomr�ban.

- Szabad? - ny�gte v�g�l, t�tov�n.
     

A sr�c v�llat vonva felkelt, �s a lej�szt�hoz l�pett. Gill semmit nem tudott leolvasni az arc�r�l, amikor elvette t�le a lemezt, vagy amikor vissza�lt az asztalhoz, �s cigarett�ra gy�jtott. Zavarodottan fordult a k�nyvek fel�, amikor a m�sik b�mul�son kapta. A polc m�g mindig tartogatott a l�ny sz�m�ra �rdekess�geket, de az nem tudott erre koncentr�lni. Ahhoz t�ls�gosan fesz�lyezte a bizserg� tark�ja, ahol a sr�c tekintet�t �rezte; hi�ba a zene.

- Tudod, �lhetsz sz�kre is, nem kell a f�ld�n gubbasztanod.

- Rendben - motyogta Gill, �s felt�p�szkodott, kez�ben a k�nyvkupaccal. Valami s�rt� megjegyz�sre sz�m�tott; a nyak�n percek �ta �gnek �lltak a sz�rpih�k.
     

Gondolkod�s n�lk�l a hintasz�kre rogyott, most nem esett nehez�re a v�laszt�s. Kicsit f�lve helyezte gy�jtem�ny�t az asztal sark�ra, de miut�n a letol�s elmaradt, megnyugodott. Daniel visszat�rt az el�tte hever� pap�rokhoz, �s nem foglalkozott t�bbet a l�ny jelenl�t�vel. Gillt ez egy cseppet sem zavarta, t�rdeit felh�zva k�nyelmesen elf�szkelte mag�t a sz�kben �s a kiv�lasztott k�teteteket lapozgatta. N�ha felkelt egy-egy �jabb darab�rt, de ideje nagy r�sz�t l�gyan ringat�zva t�lt�tte. Az ut�bbi napokban felgy�lemlett fesz�lts�g �szrev�tlen�l p�rolgott el bel�le. A fi�kkal tiszt�zt�k a dolgokat, Daniel pedig fejszed�s n�lk�l megt�rte a fels�gter�let�n. Nyugodt volt - hossz� id� ut�n el�sz�r.
     

�mulattal vegyes tisztelettel h�zta v�gig ujj�t az �l�ben tartott k�nyv egy illusztr�ci�j�n. Szinte �rezte ujjaival, hogy a k�l�nb�z� sz�neket m�s text�r�j� fest�kekb�l nyert�k. „Jesszus, vajon mennyit �rhet ez a k�nyv? �s mire fel a sok keleti...?" Tekintete lassan az asztal t�loldal�n �l�re siklott. Daniel m�g mindig f�k�nt a pap�rjai k�z�tt lapozott, nyilazott, karik�zott, de n�ha a k�perny� fel� fordult, �s a g�pen dolgozott.

- Mit b�mulsz? - mordult a l�nyra. - El�g szomor�, ha semmi �rdekeset nem tal�lt�l.
     

Gill belepirult a lebuk�sba.

- Egyszer azt mondtad, hogy k�s�bb k�rdezhetek m�g. Elj�tt az a k�s�bb?

- El. - Dan k�nyelmesen h�trad�lt a sz�k�ben, �s sz�j�ba cigarett�t t�z�tt; besz�lget�sekkor elengedhetetlen kell�k. - Halljuk a vil�grenget� k�rd�seket!
     

A l�ny arca m�g s�t�tebb �rnyalatot �lt�tt.

- Mes�lsz a szervezetr�l? Annyit emlegetitek, m�gis olyan misztikus maradt mindig.

- T�l nagy t�ma. El�g, amit tudsz. Ne v�gd olyan f�ba a fejsz�d, amelybe belet�rik.

- Ok�, akkor... most min dolgozol?

- Nem szervezeti anyagon. - Gill tan�cstalan tekintet�t l�tva hozz�tette: - Egyetemi cucc.
    

Gill m�g d�bbentebb� v�lt. A sr�c bosszankodva eresztette ki sz�j�b�l a f�st�t.

- Jap�n-k�nai, nem eml�kszel? Egyszer a szakdolgozattal is el kell k�sz�lni, m�sk�l�nben nem osztanak diplom�t.
    

M�r eml�kezett a l�ny, ajkai t�k�letes o-t form�ltak. - De hogy jut id�d erre, mikor j�rsz �r�kra?

- Levelez�n vagyok, r�ad�sul az utols� szemeszteremben. A konzult�ns proffal e-mailben kommunik�lunk, el�g havonta egyszer bemennem, s�t.

- Melyik egyetemre j�rsz?
     

Daniel halkan horkantott. - �gyes. De ne is �lmodozz.
     

Gill k�z�mb�ss�get �br�zol� maszkja eltorzult egy pillanatra, de hamar �sszeszedte mag�t. - �s... hogyhogy nyelvet tanulsz, �s nem mondjuk... valami �zleti dolgot? �s mi�rt pont ezeket a nyelveket?

- Az �zleti �let igaz�n hasznos fog�sait nem tan�tj�k int�zm�nyileg. Ann�l sokkal t�bbet tanultam Hudsonn�kn�l, mint amennyit b�rmelyik egyetem ny�jtani tudna. Ne nevettess! Enn�l m�r csak az lenne ironikusabb, ha az igazs�gszolg�ltat�s vagy a b�nmegel�z�s ter�let�n helyezkedn�k el. - Danielnek egyre jobban tetszett az �tlet, arc�n tereb�lyes vigyor ter�lt el.

- �s mi�rt jap�n, �s mi�rt k�nai?

- Sokan besz�lik, �s arrafel� nagyon... megb�zhat�ak az emberek, tudnak titkot tartani. A nyelvet meg lehet tanulni m�shol is. K�naiul m�r majdnem ilyen j�l besz�ltem akkor, amikor felvettek, mint most. Viszont sok a h�tt�ranyag, leny�g�z� a t�bb ezer �ves kult�r�juk. Elk�peszt� kincsekr�l tanulunk kiel�g�t� r�szletess�ggel. Gy�m�lcs�z� v�laszt�s, azt hiszem.
     

Beletelt p�r m�sodpercbe, mire Gill �ssze tudta z�rni enyh�n sz�tny�lt ajkait. Mire is gondolt...

- Akkor ez�rt van ez a sok sz�p k�nyv? M�rmint...

- Egy r�sz�t aj�nd�kba kaptam. Befoly�sos emberekt�l. M�s k�tetekhez nehezebb volt hozz�jutni. Az �ledben l�v� is sok kalandot �t�lt p�ld�ul. T�bb ezer fontra becs�lik a szellemi �rt�k�t, �gy vigy�zz r�. Nem venn�m t�l j� n�ven, ha megs�r�lne.
      

A l�ny egyre s�lyosabbnak �rezte a kez�ben tartott k�nyvet. Nagyot nyelt, �s �vatosan becsukva az asztalra helyezte.

- Az is felt�nt, hogy itt szinte az �sszes k�nyvr�l elmondhat�, hogy klasszikus. Azt�n van sok, amir�l soha nem is hallottam, de l�tom, hogy milyen r�gi kiad�s. Alig van egy p�r modern darab a polcokon.

- Ha m�r olvas�sra sz�nom az id�t, akkor annak legyen �rtelme is. A mai reg�nyek t�bbs�ge egyszer� sz�rakoz�st k�n�l, m�g v�letlen�l sem szeretn� megterhelni az olvas�t neh�z, m�lyre v�j� tartalommal. Krimit, akci�reg�nyt meg minek olvassak? Az �let sokkal t�bb izgalmat tartogat. Tal�n kreat�vabb is.
     

Gill ezen elgondolkodott. Afel�l szemernyi k�ts�ge sem volt, hogy a sr�cnak nincs unalmas �lete, �s nem szorul olvas�sra ahhoz, hogy kalandokkal t�ltse ki az idej�t. A klasszikus m�velts�g egy fontos eleme viszont hi�nyzott a gy�jtem�nyb�l. �szrev�tel�nek hamar hangot adott.

- Egy verses k�tetet se tal�ltam. - Furcs�ll� szemekkel n�zett a feket�re.

- A vers fennk�lt m�zba-csicsom�ba csomagolt �rzelems�r�tm�ny. Az �rzelem mint olyan pedig sok esetben g�tl� t�nyez�, azt is merem �ll�tani: felesleges.
      

Gillian megr�k�ny�dve b�mult a vele szemben �l�re. - Felesleges? E-egy�ltal�n nem az! Az �rzelem teszi az embert emberr�.

- Nem, nem - ciccentett Daniel. - Az �rtelemt�l ember az ember, ez k�l�nb�ztet meg minket az �llatokt�l. Az �llat is f�j, az �llat is f�l. Az �llat �szt�n�s; mi uralkodunk ezek felett. Az �rzelmek gyeng�v�, sebezhet�v� tesznek. �les helyzetben tilos, �letvesz�lyes r�juk hagyatkozni.

- Lehet, hogy kev�sb� praktikusak, de att�l m�g ugyanolyan fontosak. Nem vagyunk robotok, ahogy t�k�letesek sem. Nem l�tom, mi�rt probl�ma, ha nem sziklafalk�nt �llunk minden probl�ma el�. N�ha igenis szabad �s kell csal�dni, s�rni, megs�r�lni, mert csak ezek ut�n lehet teljes sz�vvel nevetni, ezek seg�tenek a fejl�d�sben �s abban, hogy azok legy�nk, akik. Azt�n persze... sokan megtagadj�k az �rz�seiket, �larc m�g�tt �lnek, �s tal�n el is hiszik, hogy �rzelemmentesen is tudnak �lni. Egy id� ut�n viszont minden maszk t�l szoross� v�lik, �s a val�di szem�lyis�g elker�lhetetlen�l el�ker�l. Megb�n�tani lehet, elpuszt�tani nem.
     

Gill szinte maga el� motyogva fejezte be mondand�j�t; arc�ba rengeteg v�r t�dult. P�r perc cs�nd ut�n odabiggyesztett a mondat v�g�re egy alig hallhat� „szerintem"-et. Nem tudta, milyen reakci�ra sz�m�tson, ahogy azt sem, mi�rt kellett ennyire szem�lyesnek lennie. Csup�n a m�zs�s s�ly� tekintetet �rz�kelte az arc�n. „Ki kell jutnom innen. Gyorsan." Saj�t tekintete s�rg�s-lil�s csukl�ira t�vedt. Amikor a foltokat szerezte, messze nem gondolkodott ilyen pozit�van se a fizikai, se a lelki f�jdalomr�l. Arca akaratlanul is grimaszba torzult az eml�k hat�s�ra.
     

Daniel mintha csak erre a pillanatra v�rt volna g�nyos v�lasz�val.

- Nagy �r�m�mre szolg�l, hogy a lelki �p�l�sed seg�ts�g�re lehetek. Kev�s szitu�ci�t tudok elk�pzelni, ahol sebezhet�bb lenn�l. Azt az�rt rem�lem, hogy nem v�rsz valami h�s hercegre, aki dacol minden vesz�llyel, legy�zi a b�rt�n�rz� s�rk�nyt, �s kiszabad�tja a gaz k�r�lm�nyek k�z�tt elrabolt, �s nagy szenved�seknek kitett v�rkisasszonyt. Mert nem fog j�nni se a k�zeli, se a t�voli j�v�ben. Nem szeretn�m lerombolni az ill�zi�id... B�r ha ez is a fejl�d�sed jav�ra lesz, az m�s eset. �s... a jagu�r egy�bk�nt is sz�zszorta er�sebb, vesz�lyesebb egy s�rk�nyn�l.
     

Mire v�g�re �rt az eszmefuttat�s, Daniel arc�n hatalmas vigyor ter�lt el. Gill arca t�bb �rnyalatnyit v�r�s�d�tt ek�zben. Tudta, hogy ki lesznek forgatva a szavai.

- Vagy esetleg... megv�ltozott id�k�zben a v�lem�nyed?

- Nem, de -

- T�l naiv vagy. N�ha bosszant�an idealista. Ideje lenne megv�ltoznod. Vagyis, a viselked�sedre tulajdonk�ppen nem lehet panasz, sz�val mi�rt ne? Egy id� ut�n megl�tjuk, kinek a taktik�ja a c�lravezet�bb.

- Feltehet�en a ti�d - motyogta Gill. Ebben a k�r�t�sben kev�sb� l�tta der�l�t�n helyzetet.

Egy, k�t, h�r', n�gy. Leveg� be. Egy, k�t, h�r', n�gy. Leveg� ki. Egy, k�t, h�r', n�gy. Bel�gz�s, majd kil�gz�s. Egyenletesen. �temesen. Mindig a zen�re.
     

Na m�g egy kicsit... M�r nem kell sok, biztatta mag�t a l�ny. „Gyer�nk, m�g nem adhatod fel! Mehgy. Ehz." Gill egyre nehezebben vette a leveg�t, izmai test szerte f�jdalmasan protest�ltak a tov�bbi meger�ltet�s ellen. V�g�l maga is bel�tta, hogy nem b�rja tov�bb. P�r gombnyom�ssal lass�tott a fut�pad sebess�g�n, m�gnem kellemes temp�j� s�t�val is talpon b�rt maradni a soha nem f�rad� herny�talpon. Kis id� m�lva teljesen le�ll�totta a g�pet, �s a karf�ra t�maszkodva kif�jta mag�t. Csak miut�n kih�zta f�l�b�l a hangsz�r�kat vette �szre, mennyire hangosan zih�l. Arc�n, has�n patakzott a ver�t�k, s el tudta k�pzelni, hogy a t�bbi testr�sz�n is hasonl� a helyzet.

- H�! Lehagytalak!
     

Gill �sszerezzent a k�zeli felki�lt�st�l. Abban a tudatban pihegett, hogy egyed�l van az edz�teremben. T�vedett.

- Nem is vettelek �szre - vallotta be sz�gyenl�sen.

- Nekem is felt�nt. Annyira el volt�l mer�lve a kis futkos�sban, hogy ak�r a h�zat is felrobbanthatt�k volna k�r�l�tted, az se zavarna. Sebaj, bossz�b�l elhat�roztam, hogy megel�zlek. Sz�val lefutottalak, szedrecsk�m. Ha versenyezt�nk, �n nyertem. Ha fog�cska, elkaptalak.
     

Kian hatalmas vigyort villantott a d�bbent l�nyra.

- H�.

- Bizony, h�. �gy l�tom, nem vagy �leted form�j�ban, ha ennyire megviselt ez a p�r kilom�ter - b�k�tt Gill megviselt ruh�zat�ra. Sz�ja �rd�gi mosolyra g�rb�lt. - Nem szeretn�l esetleg kos�rlabd�val jav�tani a kond�ci�don?

- Nem kimondottan vicces. - Gill biztos volt benne, hogy arca csak az�rt nem v�r�s�d�tt tov�bb, mert t�bb v�r nem t�dulhatott oda, mint amennyi m�r eleve ott volt a kimer�t� fut�s ut�n.

- Dehogynem! - nevetett Kian, �s a hajgumit elcsenve a l�ny haj�b�l lelkesen �sszeborzolta a f�rt�ket. Egy utols� na-ugye vigyort k�vet�en komolyabb vizekre evezett. - Ugye most m�r szent a b�ke?

- Igen - felelt Gill, �s �gy is gondolta. Er�sen k�telkedett benne, hogy m�g egy hasonl� esetet kib�rna a bar�ts�guk, de nem hangoztatta gondolat�t. Eleget szenvedtek m�r emiatt, nem akarta elrontani a k�nnyed hangulatot.

- �s tegnap d�lut�n volt�l m�r Dann�l is, igaz? Minden rendben? Mit akart t�led?
     

Gillnek mosolyognia kellett a rocker arc�n t�kr�z�d� aggodalom l�tt�n.

- Voltam. Nem volt semmi. - Kian ezt-te-se-hiszed-hogy-beveszem arckifejez�se l�tt�n jobban kifejtette: - Lem�soltatott velem valami levelet. Igaz�b�l nem tudom, hogy t�nyleg olyan fontos volt ez, vagy csak amolyan j�les� er�fitogtat�s, miszerint megcsin�lod akkor is, ha nem tetszik, mert mi m�st tudsz tenni, semmit... De mindegy, �r�l�k, hogy csak ennyi volt.
    

Nem csak ennyi volt, de nem akarta jobban boncolgatni a t�rt�nteket - r�szben, mert maga sem �rtette m�g -, ez�rt ink�bb elfordult zavar�ban.
    

Kian gyan�san m�regette.

- Ennyi?
    

Gill m�g mindig h�tat ford�tva a sr�cnak b�lintott. Nem b�zott saj�t arcj�t�k�ban. Ahogy sz�ve kev�sb� d�b�rg�tt a f�l�ben, egyre t�bb hang jutott el a tudat�ig. Tompa puffan�sok, �les, f�m a f�men csikordul�sok, rapszodikus �tem� l�bdobog�sok. Az elker�tett r�sz fel�l �rkeztek. „H�t nem csak Kiant nem vettem �szre?!"

- Cooper �s Dan - magyar�zott a sr�c. - Meg akarod n�zni �ket?
     

Gill t�tov�n b�lintott. Nem kimondottan v�gyott a vez�r t�rsas�g�ra, de k�v�ncsi volt, mire k�pesek Cooperrel egym�s ellen.
     

A l�tv�ny a legvadabb �lmait is fel�lm�lta. V�rprofik, ez volt az egyetlen jelz�, mely esz�be jutott. Eml�kezett m�g, mit mondott a sz�ke a saj�tos, t�bb st�lust �s harcm�v�szeti �gat vegy�t� harcmodorukr�l. Meglep� erej�ben �s hat�soss�g�ban nem k�telkedett egy pillanatra sem. �ves r�g�sok, hihetetlen reflexre vall� elhajl�sok, er�teljes �t�sek, s�jt�sok puszta k�zzel, karddal, hus�nggal vagy �ppen l�nccal. Gill hamar bel�tta, hogy Cooper mennyire visszafogta mag�t, amikor �t tan�totta a v�v�s alapjaira. Daniel szem�ly�ben m�lt� ellenf�lre akadt, nem volt sz�ks�g az �nmegtart�ztat�sra. Az is felt�nt azonban a l�nynak, hogy amikor fegyverrel t�madtak a m�sikra, akkor mindig �gyeltek arra, hogy ne s�rts�k meg egym�st komolyan, elv�gre semmilyen v�d�felszerel�s nem volt rajtuk. Ami azt illeti, rendes p�l� sem, csak valami atl�tatrik� Cooper eset�ben, Danielr�l viszont az is hi�nyzott. Gill n�mik�pp zavarba j�tt ett�l a felfedez�st�l, de �gy d�nt�tt, hogy a t�nckoreogr�fi�ba ill� k�zdelem jobban lek�ti, mint p�r h�t- vagy karizom mozg�sa. (Egy darabig.)

- Nyugodtan becsukhatod a sz�d! - kurjantott r� a sz�ke, mire Gill zavartan pislogott. Nem akarta felh�vni jelenl�t�re a figyelmet. A v�ll�ra d�l� Kian egyre hangosabban kuncogott. A l�ny ism�t az emelv�nyre koncentr�lt. Cooper mind a harminck�t fog�t k�zszeml�re t�ve vigyorgott r�, m�g Daniel csup�n egyetlen pillant�sra m�ltatta, majd ellenfele ir�ny�ba b�kte a kardot. Cooper m�g idej�ben h�trasassz�zott �s ellent�mad�st ind�tott, de arc�t ekkor m�r koncentr�ci� uralta.
     

Gill p�r percig m�g figyelte a heves k�zdelmet, majd �gy d�nt�tt, ideje kislisszolni. Finoman pr�b�lt kib�jni a v�ll�ra nehezed� kar al�l, de a rocker nem hagyta mag�t.

- Tudnak verekedni, harcolni, mi?

- Az nem kifejez�s. - Hi�ba emelte volna a kart, az nem mozdult. Ha berogyasztotta t�rdeit az alulr�l szabadul�s rem�ny�ben, oda is k�vette, m�gnem a nyaka k�r�l tal�lta a pi�cak�nt tapad� v�gtagot. S�hajtott. Nevet�st kapott v�laszul.

- Mindj�rt v�geznek.

- �n is ett�l tartok - b�logatott. - Ez azt jelenti, ideje lel�pni, miel�tt b�rkinek megj�n a sz�vat�s kedve. Cooper el�bbi arckifejez�se p�ld�ul kimondottan nem tetszett.

- Jaj, ne legy�l m�r nyuszi! M�g egy norm�lis h�tra szalt�t se l�tt�l. - A sr�c a k�zd�k fel� fordult, �s r�juk kiab�lt. - Semmi l�gi akrobatika? Ilyen nyomor�kok vagytok?!

- Lapos a sz�j, nagyokos! - sz�lt vissza a sz�ke an�lk�l, hogy tekintete elhagyta volna a p�stot.

- Vagy ha nem, majd az lesz - toldotta meg a fekete.
     

Kian nem ijedt meg a fenyeget�st�l. - T�nd�rbogy� m�r nem is tudja n�zni, annyira unja! Nem csod�lom, mellesleg - r�h�g�tt.
     

Gill hal�lra v�ltan ford�tott h�tat az edz� kett�snek, �s minden marad�k erej�t �sszeszedve a rocker l�b�ra taposott.

- �u! Amazonnak is felcsapt�l m�r?
     

A k�nj�ban f�jtat� sr�c h�traugr�l�s k�zben arr�l is megfeledkezett, hogy a karj�t megfelel� poz�ci�ban tartsa a l�ny k�r�l.

- Idi�ta! Musz�j volt ezt?! - rivallt r� Gill fojtott hangon.

- Nan�, hogy igen - vidult fel Kian, �s laz�n a l�ny v�ll�ra ejtette a karj�t. J�l sz�rakozott, amikor l�tta, hogy Gill is r�j�tt az elszalasztott menek�l�si lehet�s�gre.

- Szadista - morogta az orra alatt.

- �n is kedvellek - veregette v�llon a sr�c. J�t kuncogott az eseten.

- Hogy milyen �desek itt valakik...!
     

Cooper m�r k�zvetlen�l mell�l�k sz�lt. Gillian arca ism�t pipacssz�nt �lt�tt.

- �n nem - kezdett bele, de a sz�ke k�zbev�gott.

- Nem b�rod ki, hogy a nyakamba ne borulj? H�t akkor rajta!
     

Kian eddig b�rta a moder�lt nevetg�l�st; hangosan felr�h�g�tt.

- J�, ok�, ne v�laszolj. T�l nagy ehhez a k�z�ns�g. Ha viszont p�stra l�pn�l, sz�lj, annyi energi�m m�g van.

- Nekem nincs.

- Ugyan, ne legy�l ilyen sz�gyenl�s! V�rj, tudok jobbat! Itt a kit�n� alkalom, hogy Daniel ellen is kipr�b�ld magad, ha? Nagyon j�l kif�rasztottam �m - f�zte tov�bb a megnevezett r�sz�r�l horkant�st �r�n.
     

Gill ereiben egy percre megfagyott a v�r. Mag�hoz t�r�sekor heves fejr�z�sba kezdett.

- Jaj, te nem is vagy ilyen szer�ny �s visszah�z�d�. R�ad�sul nem igazi fegyverrel menne a dolog. S�t, m�g abban is biztos vagyok, vagy legal�bbis gyan�tom, hogy visszafogn� mag�t.
     

Cooper l�that�an j�l �rezte mag�t, mindig is �lvezte a k�zvet�t� szerep�t. Ha pedig a figyelem k�z�ppontj�ba is ker�lt ezzel...! Kian vissz�bb vett vid�ms�g�b�l, �s �vatosabban szeml�lte az esem�nyeket. Gill egyenesen borzadva �llt kettej�k k�z�tt, arra v�gyva, hogy ny�ljon meg alatta a f�ld, �s ker�lj�n ki ebb�l a sz�rny� szitu�ci�b�l. Cseppet sem jav�tott a hangulat�n, ahogy Daniel meredt r�.

- Nem hiszem, hogy j� �tlet - v�laszolt nagyot nyelve.

- Mi�rt nem? - szegezte neki az �rtatlannak t�n� k�rd�st Dan. - Ez m�r nem f�rne be a lelki fejl�d�sprogramod gondosan v�logatott �sszetev�i k�z�? Mi alapj�n szort�rozol? Ha t�nyleg az �n m�dszereim a c�lravezet�bbek, tal�n m�gis ki kellene pr�b�lni. Ki tudja...?
     

Gill teljesen ledermedt. V�g�l ironikus m�don pont Cooper mentette ki �t a szorult helyzetb�l. V�llain�l fogva elford�totta �s az ajt� fel� terelgette.

- Tudj�tok mit? Jobb �tletem van! Felmegy�nk, �s Gillie-ke f�z nekem egy te�t, esetleg megmassz�rozza sajg� tagjaimat...
    

A l�ny mintha transzba esett volna, alig akart mozdulni, ez�rt a sz�ke er�teljesebben tolta az ajt� ir�ny�ba. - Nem szeretem, ha nem �rtem a szitut - d�rm�gte maga el� alig hallhat�n.

 
Gill val�ban f�z�tt te�t Coopernek, de minden massz�zsra ir�nyul� megjegyz�s�t eleresztette a f�le mellett. A kanap�n fek�dtek, a sr�c karja a l�ny v�ll�n �tvetve. Mindketten letusoltak az edz�termi �sszefut�suk �ta, �s �ppen a playstationt gy�tr� Shermant �s Wade-et figyelt�k. Gill el sem tudta hinni, hogy napokat kib�rt egyed�l, �nk�ntes sz�m�zet�sben.

- Biztosan nem massz�rozod meg a h�tam? Eg�szen biztosan? - tette fel Cooper hatezredszer ugyanazt a k�rd�st.

- Olyan biztos, minthogy Sherman mindj�rt megnyeri ezt a k�rt ebben az eszeveszett �ld�kl�sben.
- Milyen igaz! - ki�ltott h�tra az olasz.

P�r m�sodperc m�lva a k�perny� vad vill�dz�ssal hirdette a j�t�k v�g�t �s a j�slat igaz�t. Cooper durc�san s�hajtott. Sherman felemelt h�velykujjal jelezte v�lem�ny�t, m�g Wade s�rt�d�tt grimaszt v�gott a l�ny fel�. Gill az asztalon hever� s�s mogyor�b�l dobott a sr�cra v�laszul. A k�vetkez� szem m�r Wade sz�j�ban landolt, �s mindketten tudt�k, hogy nincs harag. Gill kimondottan kellemesen �s egyben �rezte mag�t. T�bb t�rsas�gi id�re van sz�ks�ge, az j�t tesz a k�z�rzet�nek, d�nt�tte el.

- Milyen l�lek�p�t�sr�l besz�lt Dan? - b�k�dte meg az oldal�t a sz�ke. A l�ny sz�nesed� arca kimondottan felkeltette az �rdekl�d�s�t. - �gy �rzem, kimaradok valamib�l, �s ez f�j. Tegnap sokat besz�lgettetek?

- Az az�rt t�lz�s. Viszont t�l�ltem minim�lis s�rteget�ssel. �s ha m�r itt tartunk, azt is hallottam, hogy valaki bolti szarka volt. - Gill eddig ker�lte a fi� tekintet�t, de most megkereste a szemeit. - Elmes�led?
     

Cooper sz�npadias s�hajt hallatott. - Ennyit a meg nem kapott v�laszomr�l. De ha t�nyleg �rdekel, akkor tess�k: nem volt t�l sok p�nzem, az �res gyomor pedig nagy �r. - V�llat r�ntott. - Egyed�l voltam, mint a kisujjam. Hab�r, ezt a mond�st sose �rtettem, hiszen a kezemen ott van m�g mellette n�gy m�sik ujj, ha pedig �ssze is kulcsolom a k�t kacs�m... na mindegy. Sz�val ott tartottam, hogy magamra voltam hagyva. Nem voltam �rva, vagy valami hasonl� maszlag. A tragikus h�s szerepk�rt hagyjuk meg m�snak. A sz�leim kidobtak otthonr�l tizenhat �ves koromban, mert not�rius iskolaker�l� voltam, �s soha nem tanultam. Any�mat egyszer beh�vatt�k a suliba, azzal hogy egy h�napja csak elv�tve l�ttak bent. Nagyon kiakadt �s ultim�tumot adott. Ap�m persze mindenben t�mogatta. N�uralom volt otthon. Elnyom�s! Egy ideig m�g pr�b�ltam kamuzni, de hamar az utc�n tal�ltam magam, megtakar�tott p�nz n�lk�l. Ennek ellen�re j�rtam boltba ezut�n is, �s kaj�t is szereztem, csak a kassz�s-fizet�s r�szt hanyagoltam. �gyeltem r�, hogy ugyanabban az �zletben ne l�ssanak egy h�napban k�tszer. Nem akartam felt�n�st kelteni. P�rszor a zsebtolvajkod�ssal is pr�b�lkoztam, de az pocs�k �rz�s. Sose tudhatod, milyen sz�modra �rt�ktelen, m�snak a vil�got jelent� apr�s�g van egy t�rc�ban. Ink�bb �zletekb�l, int�zm�nyekb�l loptam. Sosem nagy t�telben. Tulajdonk�ppen m�r iskolaker�l� koromban is im�dtam a hat�raim pr�b�lgatni, meddig jutok be a tiltott ter�letre �szrev�tlen�l. Ez is hasonl� volt. Tilos. Izgalmas. Hamar r�kaptam. M�ig im�dom azt az adrenalinl�ketet. Csod�s �rz�s. - Arc�ra id�lt mosoly �lt ki.

- Kicsit kleptom�nnak hangzol.

- Nem vagyok az. Nem a lop�s a szenved�lyem, hanem az adrenalin. Nagy k�l�nbs�g.

- Ha j�l �rtem, egyszer le is tart�ztattak.

- Pf�, nem is Sasf�szekben �l�nk, hanem Pletykaf�szekben. De igen, volt egy kis rend�rs�gi kalandom. Elvetettem a sulykot, t�l mer�sz lettem. Egy nagy bev�s�rl�k�zpontban j�rtam boltr�l boltra. Nem kellett volna - lekapcsoltak a biztons�giak. Azt az�rt meg kell mondanom, hogy k�t emeleten kereszt�l kergettek, mire elkaptak.

- �s �gy ker�lt�l kapcsolatba... vel�k?

- Aha. Egyik�k ott volt a bev�s�rl�k�zpontban, �s nagyon megtetszett neki a kis akci�m. Kifizette az �vad�kom. Azt mondta, seg�t m�g jobb� v�lni, megtan�t nagyban j�tszani. �gy is lett. �s miel�tt megk�rdezed, egy�ltal�n nem b�ntam meg. S�t, kar�csonyra m�g kedves sz�leimnek is szoktam dr�ga aj�nd�kokat k�ldeni, csak hogy tudj�k, milyen j�l megy egyetlen gyermek�k sora. �s az�rt is, hogy l�ss�k, milyen j�l elboldogulok iskola n�lk�l. Komolyan mondom, any�m megk�nnyezte, amikor egyszer �lt�nyben l�tott. Na, kiel�g�t� a v�laszom, vagy tegyem egy kicsit pik�nsabb� a sztorit? - vigyorgott a l�nyra.

- Kiel�g�t�. De �n az�rt nem b�nn�m, ha engem ny�zn�nak m�g egy kicsit az iskol�val.

- Ugyan! Az oktat�si rendszer t�l van �rt�kelve. Az �letet �lni kell, nem k�nyvekb�l kiokoskodni.
      

Gill kiss� let�rt arc�t l�tva alattomos mag�nakci�ba kezdett: a dereka k�r�li �rz�keny pontokat t�madta. Gill tehetetlen�l nevetni kezdett mellette, de nem sz�vb�l j�tt az �r�m (noha eg�szen k�zelr�l).

- Ne b�sulj emiatt, nem maradsz ki semmi j�b�l - szor�totta meg a v�ll�t v�g�l. Gill hagyta mag�t meggy�zni, �s az sem zavarta, hogy id�k�zben valahogy �gy keveredtek, hogy a sr�cnak d�lve �lt. Eg�sz kellemesnek tal�lta a poz�ci�t. Akarta, hogy Coopernek igaza legyen, akarta, hogy hinni tudjon neki. �s mindenn�l jobban szerette volna, hogy m�g egy bar�tja legyen. �gy tal�n k�nnyebb hinni is - �lni is.