Csillagpor

�l�k az aut�ban, tovasuhan mellettem a t�j. Erd�ket, mez�ket, v�rosokat, emberek ezreit hagyom magam m�g�tt an�lk�l, hogy kicsit is figyeln�k r�juk. Az �let utaz�s, nem v�g�llom�s, �nekelte egyszer az Aerosmith. Lehet benne igazs�g.

�l�k az aut�ban, arcom a hideg ablak�vegen. S�t�t van, gyorsan megy�nk, alig �szlelem a nagy v�ltozatoss�got a f�mv�z t�loldal�n. Egyvalami ragad meg: az �lland�s�g. A csillagos �gbolt felettem. (�rny�k �s F�ny - m�g ha m�sk�pp is, mint egy �ve k�pzeltem, rem�ltem.) Mintha krist�lyokkal telesz�rt lepel borulna r�nk. Gy�ny�r�. Jellemz�, ott a leg�t�lhet�bb a csoda (nem csak ez), ahova nem �rt el az ember keze, jelen esetben a k�zvil�g�t�s. Ilyen helyen a titok titok marad, a gondolat gondolat. �s �n �lek.

Ism�t itt van a halottak napja. Zsel�mozg�s� �gyon t�lalt hangulattal, eml�kekkel f�szerezve. M�lt, jelen, j�v� valahogy �sszefolyik, tal�n nem is igaz. Tal�n van egy kis id� - legal�bb egyszer az �vben -, hogy meg�ll�tsam az id�t a sz�guld� aut� belsej�ben �s a csillagporos eget b�muljam. Fens�ges, nyugalmat �raszt. Hallom a csendet. M�r nem rohanok sehova. Meg�llok egy v�gtelen pillanatra �s beiszom a l�tv�nyt.

Annyi babona, hit kapcsol�dik a csillagokhoz is. Mert nem �rtj�k �ket, mint megsz�ml�lhatatlanul sok dolgot. Nem �rtj�k a sziv�rv�nyt se, az �lmokat se. A hal�lt se. H�t az �letet? Persze mindet megtudjuk magyar�zni fizikailag. Materi�lisan. Racion�lisan. Milli� �s milli� kilom�terrel arr�bb izz� g�mb�c az egyik, prizmak�nt m�k�d� es�csepp a m�sik. A hal�lr�l is tudjuk, hogy akkor k�vetkezik be, ha le�ll a sz�v�nk, nem kap v�rt az agyunk. Na �s? Nem t�l egyszer� ez? Nem t�l rideg? A csillagok lehetn�nek lelkek is, hiszen arr�l nem besz�l a tudom�ny, hogy azzal mi lesz, ha m�r nem vagyunk. R�gen �gy tartott�k, ha kihuny egy �let a f�ld�n, �j csillag sz�letik. Tem�rdek csillag l�tezik, m�g ha csak p�r ezret is l�thatunk bel�l�k - megsz�ml�lhatatlan �let veszett tova. Azt is tartott�k, hogy az eget �tszel� hull�csillag egy f�ldi hal�l�t jelenti.

Sok a k�tely, a tal�lgat�s. B�rmerre fordulunk, el�bb-ut�bb titokba �tk�z�nk. Nem lenn�nk emberek, ha nem v�gyn�nk megfejteni �ket. S v�g�l mindent anyagiv� v�ltoztatunk. Egyre t�bbsz�r elbizonytalanodom, hogy ez t�nyleg meg�ri? Orvosok, pszichol�gusok az �lmokat is k�pesek megfogni, megragadni, bez�rni. �les, hull�mz� g�rb�ket rajzolnak; n�h�ny k�plet �s oda minden misztikum. (�ll�t�lag.) Pedig az �lom csak a fej�nkben l�tezik, k�pzelet�nk moziv�szna vet�ti el�nk. Mi van h�t a hal�llal, amely azt�n igaz�n val�s �s f�jdalmas dolog?

A fizikai r�sz�t hossz� ideje ismerj�k, na de a t�bbi? Arr�l mi�rt nem �rnak tank�teteket, hogy mi t�rt�nik a tudatunkkal, a lelk�nkkel? B�r ha jobban belegondolok, azt sem tudjuk, hogy hol lakik a l�lek. A sz�vben, a fejben? Hal�lunk ut�n a csillagokban? Vagy a test�nkkel egy�tt szertefoszlanak? Ezt nem akarom elhinni. Akkor az eg�sz �letnek nevezett j�t�knak, val�s�gnak, �lomnak, ill�zi�nak, titoknak(?) semmi �rtelme nem volna.

A semminek nem gy�jtunk gyerty�t. A semmit nem gy�szoljuk. A semmire nem eml�ksz�nk, nem l�togatjuk egykori test�t. A semmi egyszer�en semmi. Az �rz�seim viszont hat�rozottan l�teznek. Szor�t, l�ktet. F�j. Hi�nyoznak. Hi�nyzik az �rint�s�k, az �lel�s�k, a komoly vagy �ppen mosolyg�s tekintet�k, a t�mogat�suk. M�ig keresem �ket az emberek k�z�tt, hogy azt�n csal�dottan r�j�jjek: felesleges. Az �rz�sek val�diak, ahogy az �sszes k�nnycsepp is. Eml�kszem r�juk, �k is val�diak voltak, h�s-v�r emberek. M�ra minimum a jelz� helytelen. �s ha azt mondom, hogy most is emberek? V�gt�re is mit�l lesz ember az ember? Nem a tudat, az �rzelmek, az eml�kek, a besz�d k�l�nb�ztet meg minket az �llatokt�l? Ezek k�z�l egy se anyagi, ha nem vessz�k figyelembe a g�rb�ket. A lelket se tudom megfogni, pedig sz�vesen megtenn�m. Igen, mer� �nz�s�gb�l. Hiszen akkor nem gy�t�rne semmif�le hi�ny. Teljes lenn�k. �gy csak eml�kek maradtak. Tal�n az eml�kekbe k�lt�zik a l�lek, ha megv�lik a test�t�l. �gy mindenki kap bel�le egy kis darabot, akinek jelentett valamit a hal�la el�tt. �let�nk sor�n rengetegen vannak mellett�nk puszt�n �rdekb�l. Hal�lunk ut�n senki. Tal�n a lakhely�t elhagy� l�lek az �rte s�v�rg� lelkekkel kapcsol�dik �ssze. Tal�n bennem is sokan �lnek tov�bb, ak�rmelyik testr�szemben h�l is a l�lek.

Ak�rhogy is n�zem, ennek van �rtelme. Az egykoriak lenyomata �r�kre bennem marad �s form�l. Vel�k egy�tt leszek az, aki. �gy is folyamatosan v�ltozom (egy �v alatt is sokat), de n�lk�l�k biztosan m�s lenn�k. N�ha m�g mindig kik�rem a v�lem�ny�k, ha �sszezavarodom. Test n�lk�l kommunik�lni sokkal nehezebb, de nem lehetetlen. A l�lek tudja a dolg�t, nem? �ppen ez�rt este, a gyertyaf�ny mellett megk�sz�ntem ezt a tizenkilenc �vet. Sajn�lom, hogy nem lett t�bb, de �r�l�k, hogy legal�bb ennyi jutott.

A k�nyvespolcot t�r�lgetve megakadt a szemem egy c�men: Holt lelkek. L�tezik ilyen? N�mi t�preng�s ut�n arra jutottam, hogy Gogol nem gondolhatott a halottak lelk�re. Hiszen az vel�nk marad, nem? Csillagok? Marad teh�t a m�sik lehet�s�g, miszerint �l� embereknek van holt lelke. Tal�n nem is annyira ritkas�g. Mert mi emberek, azonk�v�l, hogy minden �rteni, tudni, birtokolni akarunk, szeret�nk elsiklani a l�nyeg felett. A fontos dolgok helyett felesleges apr�s�gokra pazaroljuk az id�nket, pedig nincs bel�le sok. Halottak napj�n mindig eszembe jut ez. Ki tudja mennyi id�m van? Mi van, ha elrontom az �letem �s az igaz�n l�nyeges dolgokra nem marad id�m? Ha nem marad id�m elmondani, hogy szeretlek? Vagy bocs�natot k�rni. Vagy elmondani, hogy nem haragszom.

A minap az aut�ban - a csillagos �g alatt - �s ma a temet�ben megfogalmaz�dott bennem valami. El kell d�ntenem, hogy nekem mi a fontos, nehogy kifussak az id�b�l. Ezent�l minden nap teszek valamit, hogy ut�na �gy fekhessek le, hogy nyugodt sz�vvel elmondhatom: �rdemes volt felkelnem reggel. Minden nap szeretn�k l�tni csak egy mosolyt, amir�l tudom, hogy nekem sz�l vagy miattam sz�letett. Ker�lni fogom a l�lek�l� folyamatokat, mint a haragtart�st. Ha valaki ny�ltan bar�ts�gtalan, nem t�r�d�m vele. Ha nem kell neki a lelkem, h�t nem. Szerencs�re tudom, hogy vannak olyanok, akik megfontol�s n�lk�l befogadn�k, ha testet vesztene. �s v�g�l: feleslegesen nem fogom meg�lni a csod�t, a var�zslatot. Se az �let�t, se az �lom�t, se a sziv�rv�ny�t, se a csillagok�t. Csak �r�lni fogok nekik, az l�leksz�p�t� �rz�s. �vente legal�bb egyszer a csillagokra figyelek, s �szreveszem, hogy �lek.

Mert egyszer minden v�get �r. Az �lom, az �let, ez a gondolatmenet. A csillagporos �jszaka - ha felkel a nap.

„S ami elm�lt, soha nem j�n vissza m�r."

2008. november 1.