Hagym�cska

Nem a r�tegelts�g, nem az �nmag�t ism�tl� l�tszatazonoss�g. Nem is a folytonos meg�jul�s, felfriss�l�s, noha ez M�R jobban tetszik: leh�zod a legfels� h�jat, �s alatta ugyanaz van, csak feh�rebb, vesz�lyesen csillog�, �s - nan� - cs�p�sebb: bel�d mar, elered a k�nnyed. Ember, nehogy a szemedhez ny�lj! Taknyod-ny�lad �sszefolyik, de nevetsz neki, igen: r�h�gsz k�nodban, mert nem tudod, de �rzed: felold a k�lcs�nhat�s; nem csak te h�zk�lod le a r�tegeket r�la, de � is felr�tegel t�ged. Lemarja r�lad az ��n mostan hagym�t pucolok� komoly, felel�ss�gteljes maszkj�t, eljut a �cs�pi a szemem a rohad�k� al� is, eg�szen a tehetetlen �r�h�g�k magamon, �s a nevets�ges reakci�imon� feloldotts�g�ig. S mikor m�r rajtad sincsen t�bb felesleges r�teg, �s v�gre �szinte lehetsz, tal�n arra gondolsz: olyan, mint egy n�, amikor levetk�zteted: kicsi �s er�s, �s amit a leh�mozott ruh�k alatt lelsz, att�l j� esetben bev�r�s�dik a szemed; ha pedig kib�gted-kinevetted magad, r�j�ssz: �hes vagy. Serpeny�be vele!
Erre a csod�ra, ami apr�cska, �szrevehetetlen val�j�ban tartalmazza az eg�sz Mindens�get, a vaskalapos tudom�ny persze azt mondja: hagymasav.
De ha nem hagyma, akkor kaleidoszk�p is lehet, milli�fel� t�rve mag�n, �s a vil�gba sz�rva a sz�neket; vagy lehet nagy�t�, szakad�k-m�lynek l�tva a reped�seket: �risten, ilyen m�lys�gek a Grand Canyonban sincsenek - zuhantadban hal�lf�lelem szil�nkol, �s persze, hogy nem a szabades�s gy�ny�r�s�ge, vagy �pp a panor�ma k�t le. Hisz csak ember vagy, na: csetl�-botl�, zuhan�.
Vagy macska!
Pofozgatom a gombolyagot sz�rakozottan, mik�zben igyekszem, hogy �v�lts�n r�lam a hegyezett f�l� koncentr�ci�: FONTOS dolog ez itten, ide-oda gurul, �s minden fordulat�ban m�st mutat. Hagym�t, kaleidoszk�p-ragyog�st, pokolm�ly szakad�kot, �sszeszuszogott detekt�v-nagy�t�t. Figyelemrem�lt�, �s roppant �rdekes: ragyog a szemem; �s amikor kider�l, hogy csak egy nyavaly�s gombolyag, amibe folyton beleakad a k�rm�m, akkor sem nem esem k�ts�gbe: hanyatt hengeredem, �s h�ts� l�baimmal is megrugdalom. A v�ge persze az, hogy fekszem a legy�z�tt, kibolyhozott, irdatlan fonallabirintus alatt (�n gy�ztem, �s � a mozdulatlan: szerintem megd�gl�tt; de akkor mi�rt �n vagyok alul?), �s megr�k�ny�d�tt orc�val lesem gazd�imat: mit nevetnek ezek? Hogy mer�szelik b�josnak titul�lni k�pr�zatos el�ad�somat, amelyben vad�szat volt, k�zdelem, �r�m, �let, hal�l, �sszegubancol�d�s, l�tszatgy�zelem? Fel�llok, �s biggyesztve otthagyom �ket; hisz enn�l m�g az is �rtelmesebb, ha f�lrevonulva mosakodni kezdek. Le vagytok ti ejtve. Sosem l�tt�tok, mit m�velek egy igazi eg�rrel.
H�, te ott! L�tom �m, hogy fel�m j�ssz; csapkodok is idegesen a farkam v�g�vel. Ne mer�szelj megcir�gatni, hallod?
A v�g�n m�g sz�gyenszemre dorombolni kezdek.