24. N�ma mag�ny - rettenet

      Apr� v�ltoz�sok. Mind�ssze leheletnyi k�l�nbs�gek - hangulatban, berendez�sben, viselked�sben -, m�gis eget renget� ki�lt�sk�nt hirdett�k: valami elromlott. Gill nem tudta igaz�n megfogni a v�ltoz�s mibenl�t�t, de zsigereiben �rezte jelenl�t�ket. Kellemetlen h�v�s �radt mindenfel�l, s ezt nem csak az �sz el�rehaladta okozta.
      Egy �ve dolgozatok t�mkeleg�t �rta, a sz�npomp�s hal�lt hal� falevelek k�z�tt szaladg�lt a bar�taival nyolc �veseket megsz�gyen�t� m�don. F�zni tanult �desanyja mellett. A t�rk�pet b�ng�szte �desapj�val, �s k�zben tr�pusokon nyaraltak k�pzeletben. Iskola�js�got vezetett, szerelmes lett, az �nkifejez�s �j m�djaival ismerkedett. Az ut�bbi hetekben is eleget k�stolt az �jdons�gokb�l, de ezeket az �lm�nyeket k�nyszer h�vta �letre. Mekkora kontraszt fesz�lt az �vnyi t�vlat k�z�tt!
      Cooper ment el mellette, de nem vigyorgott r� szok�s�hoz h�ven. M�g csak a szem�be se n�zett... Ahogy t�rte a fej�t Gill, egyre ink�bb tisztult a k�p el�tte, hogy mi nem stimmel: szinte senki sem n�z a szem�be. Ha m�gis tal�lkozik egy-egy mosollyal, mind er�ltetett. Ker�lik a t�rsas�g�t.
     Beleborzongott a s�v�t� sz�l �les hangj�ba. 
     Elhagyottan, nyomott hangulatban t�lt�tte a borong�s �szi d�lel�tt�t. A ronggy� olvasott klasszikus k�tetekb�l is kezdett kifogyni, �jat viszont csak Daniel irod�j�b�l szerezhetett volna, vele viszont nem akart sz�ba elegyedni, ha nem musz�j. H�t�t a kanap�nak t�masztva hosszan kiengedte a leveg�t �s elfogyasztotta az utols� els�rgult, sal�t�s lapokat is.
      Unalma tet�fok�ra h�gott, mikor Wade csatlakozott hozz�. Felvirul� arccal fordult fel�, de a l�tv�ny most sem biztatott semmi kecsegtet�vel. Napok �ta �gy ment - saj�t mosolya is leolvadt. A sr�c idegesen a nadr�gj�ba t�r�lte izzad� tenyer�t. Er�t gy�jt�tt.
- Gyere - ny�jtotta kez�t a l�ny fel�, melyet az sz� n�lk�l elfogadott.
- Hov� megy�nk? - �rdekl�d�tt Gill, mikor lefel� indultak a l�pcs�n.
      Wade zavartan r�n�zett, de k�nosan �gyelt r�, hogy orrmagass�gn�l f�ljebb ne v�ndoroljon tekintete. Sz�ja r�ndult p�rat, de egy hang se hagyta el a tork�t. Gill nem tudta mire v�lni a dolgot, de nem tetszett neki. Lass�tott l�ptein, hogy tiszt�zz�k a dolgot, de a sr�c pillanatnyi szor�t�ssal tov�bbhalad�sra k�sztette. Megb�zott benne, vele ment.
      Elhaladtak az iroda mellett, majd a bili�rdasztalt is elhagyt�k. Gillian utols� tippje az edz�terem lett volna, de a m�sik ir�nyba fordultak a gy�r vil�g�t�s� folyos�n.
- Hov� -
      Gill nem tudta befejezni k�rd�s�t, a folyos� v�get �rt. Egyetlen kopottas faajt� maradt el�tt�k, a l�ny nem eml�kezett r�, hogy l�tta-e m�r. Halv�nyan derengett neki valami az els� napokb�l, tal�n rakt�r? Nyikorogva t�rult ki az ajt�, s Wade zavarodottan beljebb tuszkolta a l�nyt. Nem volt ezzel sok munk�ja, ett�l viszont m�g rosszabbul �rezte mag�t. Gillian ide-oda kapkodta fej�t. Nem t�vedett, amikor rakt�rra tippelt. Vil�goss�gr�l csup�n n�h�ny a plafonr�l l�g� csupasz villanyk�rte gondoskodott. Az eg�sz szoba plafonig �r� polcok f�mes h�l�j�val volt telet�zdelve, rajtuk ezerf�le holmi. Egy-egy sz�nes folt mintha ismer�s lett volna sz�m�ra, de temp�jukb�l ad�d�an nem tudta alaposabban szemrev�telezni �ket. Nem �rtette, mit keresnek itt, mi�rt hatolnak beljebb �s beljebb. A hossz� id�n kereszt�l felhalmoz�dott porr�teg kikezdte allergi�s orr�t, m�rges pr�ssz�g�seket hallatott.
      A sr�c agg�d� szemekkel n�zett r�, s egy �vatlan pillanatban a szemkontaktus is l�trej�tt kett�j�k k�z�tt. Wade azonnal f�lren�zett, Gill tov�bb �rtetlenkedett. Ismeretlen hely, bizserg� orr, fur�n viselked� Wade, aki egyre csak azt hajtogatja, „sajn�lom, sajn�lom, sajn�lom" - valami nagyon nem stimmelt; gyomr�ban idegess�gb�l t�pl�lkoz� gomb�c n�vekedett.
- Mit csin�lunk itt? - k�rdezte imm�r k�ts�gbeesetten a l�ny.
- Sajn�lom, hidd el, hogy nagyon sajn�lom. - Mint a beragadt lemez ism�telte Wade ugyanazon mondatot ezredszer is. Egyre beljebb haladtak a polclabirintusban, Gill m�r r�g elvesztette a fonalat, hogy merr�l j�ttek.
      Lass�tottak, az izz�sz�l f�l�tt�k halkan zizegve az �let��rt k�zd�tt.
- Sajn�lom - fordult Wade a l�ny fel�. R�vid id�re a szem�be n�zett, rem�lve, hogy saj�t moszat z�ldjei legal�bb feleannyi �szintes�get k�zvet�tenek, mint amennyit �rez. Leheletnyi cs�kot nyomott Gill hal�nt�k�ra �s �jra elmormolta a b�v�s sz�t.
- Mit?! Mit sajn�lsz?! Ne csin�ld ezt, mondj m�r valamit! - fakadt ki Gillian.
      A sr�c nem felelt, de hamarosan meg�lltak. A wolframsz�l tov�bbra is d�h�sen vill�dzott, nem akarta idejekor�n befejezni p�lyafut�s�t. Gill egyre kem�nyebbnek �rezte a gyomra hely�n form�l�d� gomb�cot. R�m�lma kezdet�n rossz akci� filmhez hasonl�totta a szitu�ci�t, ezzel a k�rnyezettel viszont ink�bb horrorra sz�m�tott. Megfesz�lt izmokkal v�rta, mikor ront neki valami sz�rny egy �rny�k lepte sarokb�l.
      A filmes tr�kk elmaradt, j�tt helyette v�ratlan gesztus m�sfel�l. Wade elengedte a l�ny karj�t �s kezeit a v�ll�ra t�ve le�l�sre k�sztette. Gill nem �rtette a dolgot, de nem ellenkezett. Wade m�g jobban ut�lta mag�t ez�rt. Hossz� id� alatt bizalom �rett k�z�tt�k, �s most... El�h�zta zseb�b�l a gy�l�lt t�rgyat, s el�bb Gill egyik, majd m�sik csukl�j�ra kattintotta a bilincset. A l�ny hallotta a kattan�st, �rezte a f�m szor�t�s�t, de nem akart hinni �rz�keinek. El�rer�ntotta volna h�trak�nyszer�tett kezeit, de a l�nc elakadt valamiben - minden bizonnyal m�ltatlanul rozsd�sod� f�t�test cs�v�ben. Gillian �rezte, hogy az utols� csepp v�r is kisz�kik az arc�b�l.
- J�zusom, mit csin�lsz? - k�rdezte k�ts�gbeesetten, kezeivel m�g mindig a bilincset pr�b�lgatva.
      Nem �rkezett v�lasz, s a kelepce sem engedett. Wade a nadr�gj�ba t�r�lte izzadt tenyer�t; patakokban folyt r�la a v�z. M�sik zseb�b�l vastag ragaszt�szalag ker�lt el�, amelynek egy darabk�ja hamarosan a seg�lyki�lt�snak is �tj�t �llta.
- Ne haragudj, k�rlek. Nem tehettem m�st - szabadkozott a sr�c, de undorodott saj�t mag�t�l. Csak egy pillanatra mert a m�sik szemeivel tal�lkozni; �rtetlens�get, csal�d�st, k�ts�gbees�st olvasott ki bel�l�k. - Sajn�lom - suttogta m�g egyszer, utolj�ra, majd egy gyors puszit k�vet�en elhagyta a helyis�get. Tudta, hogy semmi joga nem volt hozz�, de rem�nykedett, hogy szemernyi morzs�t �rz�keltet a gesztus saj�t szenved�s�b�l �s val�di �rz�seib�l.
      T�vozt�val hatalmas �r maradt a szob�ban. Gill �rz�kelte a hirtelen f�nyhi�nyt, hallotta a z�r kattan�s�t, m�gis csak lassan fogta fel ezek val�di jelent�s�g�t. �lomszer� volt a helyzet. Sz�rre�lis. Hogy t�rt�nhet ez vele? Mi�rt most? Most mi�rt, ha eddig nem? Pont Wade?! M�g egy pr�b�t tett a bilinccsel, de az nem lazult; g�nyos csattan�st hallatott mind�ssze. Esz�be jutott az az este, Larry rosszindulat� megjegyz�se, az arc�n t�kr�z�d� undor.
     „Tudod mi itt a baj? T�ls�gosan is sokat engednek meg. Ha rajtam m�lna, nem csin�ln�l eg�sz nap azt, amit akarsz. Egy sarokban megk�t�zn�lek, kussban maradn�l �s m�ris semmi probl�ma. Nem �rtem, hova t�nt Daniel j�zan esze?"
      Rajta m�lott volna? Nem val�sz�n�, b�r az eredm�ny szempontj�b�l ez igencsak l�nyegtelen. Pont Wade?! Az egyetlen ember, akiben teljesen megb�zott. Ennyire rossz lenne az emberismerete, r�g�dott mag�ban. Tal�n elhamarkodottan �t�lt. Tal�n csak el akarta hinni, hogy k�lcs�n�s a szimp�tia, amely tal�n sosem l�tezett. Akarta, hogy l�tezzen, persze, hogy akarta, ez�rt belek�pzelte a szitu�ci�ba. �rezte, mert �rezni akarta. De t�vedett, sosem l�tezett semmif�le bar�ts�g.
      Szem�be k�nnyek sz�ktek, l�t�sa p�r�sodott volna, amennyiben l�t valamit. Hihetetlen�l csal�dott volt, keser�s�g t�lt�tte el a lelk�t. A felgy�lemlett b�natcseppekb�l nem sokat engedett szabadj�ra; patakz�sukkal p�rhuzamosan orra is dugulni kezdett, s ez a leragasztott sz�j�ra val� tekintettel komoly probl�m�t jelentett. Nehezen kapott leveg�t, musz�j volt lenyugodnia. Minden akaraterej�re sz�ks�ge volt, hogy ez siker�lj�n, de v�ghezvitte.
      Nem tudta mennyi id� telt el, de szeme k�ptelen volt alkalmazkodni a s�t�thez. Ablak h�j�n teljes m�lys�g�ben feketedett el�tte minden, semmif�le alakot, sz�nt, �rny�kot nem �rz�kelt, ezek ugyanis nem l�teztek ebben a k�rnyezetben. M�r abban is bizonytalan volt, mikor van nyitva a szeme �s mikor lez�rva, annyira egyforma volt a k�t �llapot. Fant�zi�ja ism�t elrugaszkodott a talajr�l.
      L�t�sa kies�s�vel a t�bbi �rz�kszerve fel�lesedett. Tompa l�bdobog�st hallott maga f�l�tt, sz�ve szink�p�s �temmel v�laszolt a zajra. Id�nk�nt furcsa hangokat hallott maga k�r�l is: f�mpolc nyikordult, valami a f�ldre puffant. Egyre vadabb� v�lt a bels� kalap�csa is; neh�zz� v�lt megk�l�nb�ztetni a bel�lr�l �s k�v�lr�l sz�rmaz� hangokat. F�lt.
      F�lt, mert nem l�tott. Megviselte a vaks�g, egy-egy finom hang is vad fejkapkod�sra k�sztette, de ezzel sem �rt el semmit. Nem l�tott, hi�ba er�ltette f�jdalomig szemeit. �gy �rezte, beszippantja a s�t�ts�g, megfullasztja, felem�szti. �sszenyomja. �lve eltemeti �s m�g csak ki�ltani sem tud, b�r nincs is kinek... �lom �s val�s�g hat�ra �sszemos�dott. Gill rettegve v�rta a bujdos� ellens�get.

      Wade ek�zben kezeit t�rdelve �lt az �vegasztaln�l, l�b�val idegesen dobolt. Kian megpr�b�lt n�ma �zenetet k�ldeni bar�tj�nak; kor�nt sem ide�lis id�pontot v�lasztott a kiborul�shoz. A rockert is em�sztette a b�ntudat Gill miatt, de meg kellett �rizni�k a hidegv�r�ket, k�l�nben �rtelm�t veszten� az eg�sz hercehurca. A szemkontaktus hi�baval�s�g�t bel�tva finoman bok�n r�gta Wade-et. A v�laszk�nt kapott grimaszb�l �t�lve az �rintkez�s „finoms�ga" elm�let maradt csup�n. M�gis el�gedett lehetett Kian, el�rte a k�v�nt hat�st, imm�r a m�sik sr�c is az asztaln�l foly� besz�lget�sre koncentr�lt, s l�tsz�lag sz�neteltette az �nmarcangol�st.
- Azt hittem, leszakad a p�cs�m, hallod - csapott az asztalra a h�szas �vei v�g�n j�r� f�rfi. Megh�zta a kez�ben lev� s�r�s dobozt, majd er�teljesen gesztikul�lva folytatta besz�mol�j�t saj�tos kalandjair�l. Nem t�nt fel neki, hogy mindenki a t�voz�s�t k�v�nja m�r. - Az a bige, ap�m! Nemcsak lovagl� p�zban volt t�zes, de fegyverhaszn�lat k�zben is. Komoly megijedtem, hogy kiher�l, miut�n r�j�tt, hogy �tvertem. A karmait is er�lyesen haszn�lta, de nem voltam rest feld�sz�teni a harci heget - sim�tott v�gig a bal szem�ld�k�n vir�t� piercingen. Forrad�sba sz�rt�k.
- El�g gusztustalan m�dszer - �rt�kelt Cooper.
- Mohik�nnak �lltam, nem apostolnak - vigyorgott a f�rfi. Ki�r�lt doboz�t frissen bontottra cser�lte a h�zigazda.
- Nem hiszem, hogy ez kimondottan indi�n trad�ci�. - Daniel arca nem t�kr�z�tt �rzelmet, de aki ismerte, �szrevette a hangj�ban rejt�z� megvet�st. A f�rfi nem vette fel, ellenben az �jabb dobozzal. Arca kezdett pirospozsg�s sz�nt �lteni.
- N�lunk m�r az - r�ntott v�llat. Mi�rt ne �tv�zn�m a kellemest a hasznossal, ha megvan r� a lehet�s�gem? Az m�rpedig megvan.
- N�ha �gy �rzem, t�l sokat n�znek el neked. - Dan cigarett�ra gy�jtott.
- Pont te mondod? Hudson r�v�n el�g magasra ker�lt�l igen r�vid id� alatt. �n kem�nyen megdolgoztam ezek�rt a szemhuny�sok�rt vagy el�jogok�rt, nevezd, ahogy akarod.
- Azt akarod mondani, hogy protekci� r�v�n vagyok ott, ahol? - sz�llt a f�st.
      Wade felny�g�tt bels� k�nj�ban. „Ha ez �gy folytat�dik, m�g a v�g�n itt is alszik." Daniel gyilkos pillant�s�ra megemberelte mag�t, zavart k�h�csel�sbe fojtotta meging�s�t �s a k�l�ja ut�n ny�lt.
- Dehogy akarom. L�ttalak dolgozni, tudom, mire vagy k�pes. Csak arra c�loztam, hogy m�snak t�bb id�re lett volna sz�ks�ge ilyen k�pess�gekkel is, hogy ilyen k�r�t �s felszerel�st kapjon - r�ntott v�llat ism�t a f�rfi. - Nem tudom, ti mi�rt nem vagytok kicsit mer�szebbek. T�l nagyra tartj�tok a trad�ci�kat, pedig azok csak megk�tik az embert.
- Nem a trad�ci�knak h�dolunk; az elveknek. Nem s�llyed�nk maffia-szintre, nem lesz�nk �cska gengszter filmek h�sei. Ez egy tiszta szervezet. Er�szakkal c�lt �rni nem nagy kunszt. Amikor �ssze�llt a csapat, megegyezt�nk, hogy melyik �sv�nyen haladunk. Tartjuk magunkat ehhez. - Londonra �s a l�nyra gondolva hozz�tette: - Lehet�s�g szerint.
- Gy�ny�r� - gurgul�zott a vend�g. - De az�rt n�ha nem �rt a v�ltozatoss�g. Eredm�nyes a m�dszerem �s ha j�l sejtem, ennek gy�m�lcs�t te is sz�vesen �lvezn�d mostans�g - vigyorgott.
- �gy van - helyeselt a vez�r. F�l�lltak. Daniel k�ld�tt m�g egy figyelmeztet� pillant�st Wade-nek, majd az irod�j�ba vezette vend�g�t. Nem f�l�tt foga a t�rsas�ghoz, de csak t�le szerezhette meg a sz�ks�ges inform�ci�t. A l�togat�s ilyen hossz�ra ny�l�sa m�g kev�sb� volt �ny�re, de tiszt�ban volt az alkohol nyelvold� hat�s�val. Tal�n t�bbet is megtudhat az �t �rdekl� �gyr�l, mint amennyi alapvet�en sz�ks�ges munk�ja folytat�s�hoz. Ha kell, elviseli a fert�z�tt aur�t.
- Egy kicsit m�g b�rd ki - fordult Cooper a barna sr�c fel�, mikor m�r csak h�rman maradtak. - Dan innent�l keny�rre keni ezt a barmot.
      Wade nem felelt. Tov�bbra is tett�n �s annak hat�s�n r�g�dott.

      Gill egyre rosszabbul �rezte mag�t. Idegei pattan�sig fesz�ltek, gyomra eg�szen picire zsugorodott. Kedve lett volna neki is k�vetni e p�ld�t �s min�l kisebbre �sszeh�zni mag�t. T�rdeit szorosan maga el� h�zta, de h�trabilincselt kezeivel nem tudott mit kezdeni. A f�mperec t�l szoros volt; minduntalan a h�s�ba mart. Csukl�ja f�jdalmasra duzzadt.
      A bel�lr�l fakad� f�jdalom m�gis sokkal kellemetlenebb volt a fizikain�l. Hihetetlen�l egyed�l �rezte mag�t, hi�ba tudta, hogy n�h�ny szob�val arr�bb emberekkel, �lettel teli a h�z. Hiszen �k rakt�k ide. El�sz�r elragadt�k a csal�dj�t�l, azokt�l, akik szeretik �s � viszont szereti �ket, majd eldobt�k. Megunt�k volna? Akkor ennyi volt? Tal�n tett valamit, amivel mag�ra harag�totta �ket. Tal�n t�nyleg jobban meg kellett volna h�znia mag�t. H�nyan is tan�csolt�k neki? Tal�n... Tal�n csak t�l sokat v�rt a helyzett�l. Olyan dolgokat l�tott bele, amiket nem kellett volna. Sokan mondt�k m�r, hogy t�l naiv, hogy nem kell mindenben a j�t keresni, mert az �let nem �gy m�k�dik, mint egy Andersen-mese. H�t most j�l megkapta. Tal�n m�r egy h�napja r� kellett volna j�nnie, de � ezt megtagadta. Bizakodva v�rt, hogy megtal�lj�k, kiszabad�ts�k, majd m�gis beilleszkedett. Eg�szen megkedvelt n�h�ny embert. De mindez m�r hangy�nyit sem sz�m�tott.
     Gill teljesen elvesztette az id��rz�k�t. M�lt, jelen, j�v� �sszefolyt; elk�pzel�se sem volt, mennyi ideje �lt a rakt�r k�v�n. Csontjaival �nk�nyes j�t�kot �z�tt a f�tetlen hideg. A vaks�t�tben hasztalan meresztette Gillian a szem�t, csak fejf�j�st kapott er�fesz�t�s��rt cser�be. Id�vel a t�bbi �rz�kszerve is tompulni kezdett. Vizion�lt. M�r nem tartott polcok k�z�l el�ugr� sz�rnyt�l; hosszas �ngy�zk�d�s ut�n ism�t hitte, hogy nem l�teznek. M�s �rzete t�madt. L�tni, �rzeni v�lte, hogy forog k�r�l�tte a vil�g. „Tal�n csak sz�d�l�k. Nem ettem eleget, szomjas vagyok. De akkor mi�rt k�zelednek a falak, a polcok?! J� �g, zsugorodik a t�r k�r�l�ttem! �sszepr�selnek, �ssze fognak pr�selni!"
      Melege volt a l�nynak; idegei megkongatt�k a v�szharangot. Fulladozott. Megpr�b�lta kik�h�gni a stressz-etette torokz�r�t mag�b�l, de a tapasz nem engedte, hogy j� adag �ltel� oxig�nbe haraphasson. Hal�lf�lelme t�madt. Kezeit tov�bbra sem tudta kiszabad�tani, pedig nagy sz�ks�ge lett volna r�juk. „Ugyan m�r! Ennyire k�zel nincsenek m�g polcok!" gy�zk�dte mag�t. „Csak k�pzel�d�m, k�l�nben is, ilyen dolgok nem l�teznek... Megmozdult! A velem szemben lev� szerkezet r�m fog d�lni, l�ttam. Nem akarom. Valaki! Valaki..."
      Gillian k�ts�gbees�se m�lyebb volt ann�l, minthogy n�h�ny k�nnycseppt�l enyh�lj�n. Nem is hullatott egy darabot se. Nem tudta meg�llap�tani azt se, hogy perceket vagy �r�kat �lt szorong�sa b�kly�iban; izmai kimer�ltek a folyamatos fesz�lts�gben. Gill bel�l is csak m�rhetetlen f�radts�got �rzett. Bizonyos fokig belet�r�d�tt helyzet�be - ugyan mit is tehetne? Laz�tott izmain, t�rdeit leengedte. �gysem v�dt�k volna meg t�bb m�zsa lez�dul� f�mt�l. Enerv�ltan hunyta le szemeit - semmivel sem lett s�t�tebb, mint kor�bban, viszont nem �rezte a t�r zsugorod�s�t.
      Csillapodott volna a retteg�se? Ink�bb � maga v�lt f�sultabb�. A csendre figyelt. Olyan �rzete t�madt, mintha bedugult f�lekkel �rz�keln� a k�lvil�got. Csak tompa hangokat hallott; nem a szob�b�l sz�rmaztak. �gy m�r sokkal b�k�sebbnek t�nt minden. Cseppet sem kellemesebbnek, csup�n nyugodtabbnak. Gill �jra kontrollban tartotta a l�gz�s�t, torka ism�t szabad utat biztos�tott a leveg� sz�m�ra. A l�gv�tel viszont egyre kellemetlenebb� v�lt: a sz�j�reg nedvess�gtartalma megsz�n�f�lben volt. A l�ny pr�b�lt megl�v�, korl�tozott lehet�s�geivel harcolni ez ellen. Meddig siker�lhet...?

- Mi tart m�r ennyi ideig?! - t�pett a haj�ba Wade.
      Sherman z�lds�gapr�t�s k�zben n�zett fel r�. - Csigav�r.
- Csigav�r?! Tudod te, mennyi ideje van lenn Gill?! Mit gondolhat most r�lunk? R�lam?
- T�ged elhallgatva az eg�ra tippeln�k.
- Kapd be.
- Nyugi van - emelte csit�t�an a kezeit az olasz.
- Nincs nyugi. Nagyon nincs nyugi, neki sincs „nyugi"!
- Kellemetlen. - Wade d�h�s pillant�s�ra folytatta: - Nem mondom, hogy szerintem ez az egyetlen vagy a legjobb m�dszer, de m�r l�nyegtelen, mert ez a megval�sult m�dszer. A t�rt�n�szeket sem �rdekli a felt�teles m�d, k�r ezen r�g�dni.
     A m�sik sr�c �rthetetlen�l morgott valamit; fej�t az asztallaphoz verte.

      Gill elf�radt ment�lisan. T�l nagy volt a sokk, t�l hossz� a bizonytalans�g, t�l intenz�vek a k�pzetek. Csukott szemmel nem t�nt olyan r�miszt�nek a helyzet; ezt a vaks�got maga v�lasztotta. Nem bizonyosodott meg teljesen a falak mozdulatlans�g�r�l, de m�r nem er�lk�d�tt, csak nyugodtan t�rte sors�t. Belef�radt az �lland� k�szenl�tbe, a kusza gondolatokba.
      Mozdulatlanul �lt, vid�m dalokkal pr�b�lta meg�rizni �p esz�t. Tartott t�le, hogy megint hatalm�ba ker�ti a kontroll�lhatatlan f�lelem, ha ism�t kinyitn� a szem�t, ez�rt nem tette. Csak �lt �s �gy tett, mintha eg�szen m�shol j�rt volna. Mint azokon az eur�pai nyaral�sokon... H�t�ra kapta gondolatnyi t�sk�j�t �s messze j�rt. A Szajna-parton l�gatta a l�b�t, tulip�nr�ten napozott, gondol�n ringat�zott. Mindenhol volt, csak a val�s�gban nem. Ak�rcsak r�gen. A k�l�nbs�g mind�ssze annyi volt, hogy most g�rcs�sen ragaszkodott �lomvil�g�hoz. A madarak dallamos csivitel�se, a v�z egyenletes csobog�sa eg�szen ellaz�totta a l�ny. Ismer�s, s�t otthonos volt a k�rnyezet, csup�n a szok�sos f�lledts�g hib�dzott. Elb�biskolt.
      Mikor ism�t tudat�ra �bredt Gill, megijedt, hogy nem l�t, de hamar esz�be jutott, hogy hol van. �sszes lazas�ga elp�rolgott. Arra lett figyelmes, hogy nem �rzi a karjait. M�g aludt, azok teljesen elzsibbadtak a merev tart�sban. Kellemetlen proced�ra sor�n lehelt ism�t �letet v�gtagjaiba; izmai ut�na sok�ig h�z�dtak. A mozgat�s hat�s�ra r�ad�sul a bilincs jobban d�rzs�lte a m�r am�gy is �rz�keny csukl�b�rt. Gill kimondottan rossz b�rben volt: f�jt a karja, csukl�ja, feneke, h�ta, nyaka, feje; torka folyad�k�rt k�ny�rg�tt. M�g mindig nem �rtette, hogy mi�rt t�rt�nik mindez vele, de id�vel a gondolkod�si k�sztet�s is kiszipolyoz�dott bel�le. A gyomr�t hull�moztat� k�ts�ggel sem t�r�d�tt. �res fejjel b�mult a semmibe. �resnek �rezte mag�t, elhagyottnak. Vajon ez m�g mindig a val�s�g? Vagy valami m�s dimenzi�?
     Ism�t sz�d�lt.