|
Szeretet. Szeretnéd?
Kidagakas 2009.01.17. 11:21
A feladás határa
- Mi az a könnycsepp?
- Ásványi sók és méreganyagok vízben oldva.
- Az szomorú lenne, ha csak ennyi volna. Ennél sokkal több.
Gúnyos mosolyt villant a lány. Megvonja vállát. Felőle?! Élni valójában roppant könnyű. Csak taszítsd el magadtól az embereket, – kit keményen, kit ál-megnyílással és kedvességgel – és rögtön nem lesz senki, aki bántson. Akit bánts. Te leszel a világfájdalom. Magába zárva fuldokló magány. Szánalmas állapot. Nem baj, túléled; mert az élet kegyetlen.
Az embergyűlölő… nem robbant bombákat. Gyűlöli a fegyvereket, és a bántás minden formáját. Kenyeret, pénzt ad az éhezőnek, sokszor a saját szájától megvonva, de kárörvendő vigyorral: ez a szerencsétlen ostoba tovább él – tovább szenvedhet!...
Aztán nem történt sok minden, össz-vissz csak két gyerek; és megtanulta, hogy ő is csak emberből van, szeret.
De hogy a szeretet-élmény teljes legyen, 15 év után, mikor a legboldogabbak voltak, mindkét fiatal meghalt; csak az embergyűlölő maradt…
Lesz idő… Mikor már nem lesz éjszaka… megbocsátó félhomály… mert nem lesz mit megbocsátani… Ha csak Szeretet lesz, semmi izgatottság, semmi fájdalom, ami boldoggá tenné a békét, semmi érzés, semmi szenvedély, semmi élet… Legalábbis, amit most jelent. Milyen Élet lesz az?!
A könnyek… igazából nem jelentenek annyit, amekkora jelentőséget az emberek tulajdonítanak a dolognak. Azt hiszik, erősebbek, ha elrejtik…
az ostobák! Hát nem veszik észre, hogy senki nem látja?!
Sírj a testvéred mellett az ágyon: nem figyel rád.
Sírj a nagymamád előtt ülve: nem ér rád.
Menj könnyek utójeleként vöröslő szemmel apádhoz: nem néz rád. Nem veszi észre.
Állj a tükör elé, mikor arcodon csorog végig legféltettebbként őrzött kincsed: átlátszó. Ha nem éreznéd bőrödön nedves hűvösét, talán fel sem tűnne.
Erős, férfi mondat: Nekem nincs jogom sírni.
…tehát a sírás annyi, mint nagyon szeretni. – valaki okos könyve.
És hűséggel tükrözi: a mai emberek azt hiszik - nincs joguk szeretni.
Ilyenkor szeretnék nem hinni magamnak. A kíméletlenül magaalá temető fájdalomnak; ilyenkor szeretnék erőt a küzdéshez. – gondolja egy nő. – Mért lehetetlen, hogy elhidd, hogy a bőrödön érezd a füllesztő nyár izzadtságát, mikor térdig állsz a hóbuckában?! – már lenyugodott ez a naiv kislány. Azért a megértés démona tovább suttog…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
