|
Szeretet. Szeretnéd?
Kidagakas 2009.01.17. 11:21
Szeretet. Szeretnéd?
Philinszky János kínos témát feszeget a „ma” emberének. Mikor mindenki vágyik a boldogságra, az egymást-szeretésre, senkitől nem kapunk útmutatást, példát, tanítást.
„… az Isten él, aki engedi szeretni magát”, és mindenkit szeret.
Egy ilyen kijelentést nem lehet otthagyni; az emberek vagy cinikusan körberöhögik, vagy Hisznek. A népnek reményt ad ez a mondat arról, hogy valaki mégis szereti őket, és akit feltétel nélkül, feltétlenül szerethetnek. (A probléma ott kezdődik, hogy a „vallásosság”hoz kényszeredett-kellemetlen, más dolgok is kellenek.)
„Szeretetet keresni” manapság merész vállalkozás. Abban a korban, mikor rengeteg évezredes-tabu szabadult fel, az érzések, kifejezésük, megosztásuk és megélésük még mindig megbeszélhetetlen. Egyre divatosabb a pszichológia, de a terapeuta mégiscsak egy „idegen”, akinek sokkal nehezebb kinyílni; pénzt kap érte, neki ez hivatás, nem önzetlen, belső meggyőződése. A művészetek, például a zene, megkönnyítik a kifejezését mindenki személyes, belső elhagyatottságának, de segítséget nem képesek adni a továbblépéshez. Ilyenkor az embernek vagy van annyi ereje, hogy egyedül feláll a gödörből; vagy, ami a gyakoribb: a mindennapok rohanó hajszája továbbráncibálja és elfelejti, elhalványul a fájdalom. Nem szeretve-lenni mindig szenvedéssel, egyfajta „hiány”, „űr” megélésével jár. Ha ebben a hangulatban valaki megölel, rádmosolyog, a világ képes megváltódni.
Egy mélyebb eset, ha a magányunkban már fuldoklunk, akkor nagyon különleges személyeknek kell ezt feloldani, vagy örökre-maradó seb lesz. De a mai embereknek már (szerencsére?) nem szokott ilyen mértékű egyedülléte lenni. Nem tudják milyen, nincs élményük Fontosabb Szeretetről, így a nem megléte sem tud fájni nekik. Arra gondolok, mikor Gyenge vagy. Mikor fájó bensőd legmélyéből szakad fel: - Az emberek gyengék, ostobák és Esendőek.
Mikor orrabuktál a sárba, a saját lábadban estél el, nem tudsz felállni, már sírni sincs Erőd, úgy érzed: fuldokolnál, de már halott vagy; és akkor valaki lehajol Érted. Feléd nyújtja a kezét, és Mosolyog. Nem Sajnál, nem Megvet, nem Kigúnyol. Nem nevet, mosolyog. És csak ekkor érted meg a különbséget. A Különbséget, az öröm és az Öröm között. Hogy mi az a „boldogság”. Az igazi. És Szeretet.
Az emberek nagytöbbsége sosem jut túl a csekély jókedven, egyrészt Társ(ak), másrészt Fájdalom híján. Az utóbbira gyakran nincs is szükség, attól függ, mekkora a Barátod. Lelkileg, Szeretetileg mármint…
Persze, nem biztos, hogy ez „rossz”. Hisz amiről nem tudunk, annak a hiánya sem fájhat. Egy újszülött nem ejthet könnyet egy felrobbant csillagért. Ilyen egyszerű.
Az emberek nagytöbbsége sosem látott nagyobb „érzéseket”, szebb hangulatokat, de vannak néhányan, akik megkapták ezt a Csodákkal teli Ajándékot.
„az emberek… olyanok, mint egy halálra hagyott harcos a csatamezőn, körülötte a sok véres kard, idegenek kezében…” Szász Dorottya
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
