11. fejezet

Michael a kezembe nyomott egy pap�rlapot.

- N�zd �t a m�sort! Val�sz�n�leg a sorrend meg a v�geleges sz�mok ott fognak eld�lni, de az�rt ez j� alap.

Olvasni kezdtem a lapon l�v� k�z�r�st.

„We are, Say it’s possible, Fullmoon, I can’t hate you anymore, Shy, Savin’ me, Lonely day, Dead to the World, End of all hope, Can’t stop lovin you”

- Szerintem j� lesz ez – mondtam.

- H�t akkor kezdj�nk gyakorolni – sz�lt Jack.

Az �sszes sz�mot v�gigj�tszottuk �s �n pedig odaadtam a Say it’s possible dob �s basszusgit�r kott�it.

Hamar elrep�lt ez az 1 h�nap. Minden nap suli ut�n edz�s, azt�n pr�ba, �s amikor csak lehetett, bementem Matthez is. B�ty�m egyre makacsabbul ragaszkodott ahhoz, hogy j�rni fog, �s egyre ink�bb �gy l�tszott, siker�lni fog neki, hiszen p�r m�sodpercre ugyan, de m�r meg tudott �llni. Jasonnek, Sophienak �s Leonnak nem mondtam el, hogy fell�p�nk, gondoltam legyen meglepet�s. A b�lra a banda egy �r�val kor�bban j�tt, hogy m�g legyen id�nk felk�sz�lni �s �t�lt�zni. Kb. Negyed 9 volt, amikor az igazgat� odal�pett ez egyik mikrofonhoz.

- �r�mmel jelentem be a ma este j�tsz� zenekart. �me, a Dark Temptation!

Mind kiment�nk a sz�npadra. Tekintetemmel bar�taimat kutattam. L�ttam a d�bbenetet az arcukon, mikor kil�ptem a f�gg�ny m�g�l. Miut�n a taps elhalkult elkezdt�nk j�tszani. Brian dobolt, Jack �s Vanessa basszusgit�rozott, Michael, ha �pp nem �nekelt, git�rt fogott, Keyra v�giggit�rozta az eg�szet, �n pedig Mikehoz hasonl�an az �nek �s fekete elektromos git�rom k�z�tt v�ltogattam. Az el�re megbesz�ltek szerint �n az utols� sz�mban nem szerepeltem, �gy oldalr�l, a sz�npad sz�l�r�l figyeltem az esem�nyeket. Michael �nekelt. Hallgattam a t�nyleg sz�vbe markol� sz�mat, majd megsz�lalt a refr�n.

I love you (Szeretlek)

I have loved you all along (Mindv�gig szerettelek)

And I miss you (�s hi�nyzol)

Far away for far too long (T�l messze, t�l k�s�…)

I keep dreaming you’ll be with me (Azt �lmodom, velem leszel)

And you’ll never go (�s sosem m�sz el)

Stop breathing if (Meg�ll az �letem, ha)

I don’t see you anymore (Nem l�thatlak t�bb�)

Michael v�gig engem n�zett �s egyre j�tt k�zelebb. A git�r �s dob k�zj�t�k alatt bevitt a sz�npadra. Nessa nagyon seg�t�k�szen a kezembe adott egy mikrofont. Mivel a sz�veget nem tudtam, csak a refr�nt �nekeltem. Szinte m�r csak magunknak sz�lt a dal, nem l�ttuk a k�z�ns�get, nem hallottuk a tapsot, csak egym�st. Amikor a sz�m v�get �rt Mike odahajolt hozz�m �s l�gy cs�kot lehet ajkaimra. �szint�n? Rendesen meglepett. Val�j�ban mindig is tetszett, de mindig azt gondoltam, � tipikusan az a fajta sr�c, akinek esz�be sem jutna kikezdeni egy bar�tj��val. Erre most ott �lltunk a sz�npadon, t�bb sz�z iskolat�rsunk el�tt �s cs�kol�ztunk. Amikor befejezt�k, l�ttam Michael szem�ben azt a gyan�s csillog�st, miszerint k�sz�l valamire. Persze, gondolhattam volna mire, hiszen a tornateremben voltunk, az volt �trendezve a b�l helysz�n��l. Michael szerzett 2 dobbant�t, melyek m�r a m�sor eleje �ta ott �lltak a sz�npad v�g�ben. A sr�c k�zen fogott, nekifutottunk a dobbant�khoz, onnan duplaszalt�val a f�ldre �rkezt�nk. Hatalmas ujjong�s �s taps t�rt ki, mikor le�rkezt�nk. Kerestem Leon�kat, de m�r nem voltak ott, mint az el�bb. Tudtam mit fognak gondolni, hiszen azt mondtam �n nem tudok �jra szeretni, m�gis olyan boldognak l�tszottam. De Michael ismer, tudja min mentem kereszt�l �s azt is tudja, m�r nem tudok olyan szerelmes lenni, mint r�gen. Mike is l�tta rajtam, hogy keresek valamit.

- Mi a baj? – k�rdezte.

Megr�ztam a fejem.

- Kimegyek leveg�zni – s�gtam a f�l�be.

- Ok� – felelt.

�tverekedtem magam a t�megen �s kis�t�ltam a suli udvar�ra. T�l sokan voltak kinn, �gyhogy mag�nyt keresve felmentem szok�sos helyemre, a tet�re. A sz�l felborzolta kibontott hajamat.

- Csak te vagy k�pes december k�zep�n egy sz�l pulcsiban kij�nni a leveg�re – ter�tett r�m egy kab�tot Jason.

- Haragszol? – b�multam m�g mindig a semmibe.

- K�ne? – mosolygott. – Mi�rt haragudjak r�, mert boldog vagy? Jen, ha szerelmes vagy, �n mi�rt haragudjak r�d?

- Jase, nem vagyok szerelmes… Nem tudok az lenni… M�r nem megy… - hajtottam le a fejem.

- Ez h�lyes�g – sz�lt valaki a l�pcs� fel�l. – Nem minden fi� olyan, mint �… Sem �n, sem Jason, Jack, Brian vagy �pp Leon nem tenne ilyet… �s ezt te is tudod…

12. fejezet

- Mike… Ismersz… K�ptelen vagyok megb�zni az emberekben… Kezdetben � is ilyen volt. Rendes, kedves, �s nem tudom mi t�rt�nt. Tal�n v�gig sz�nlelet, tal�n megv�ltozott, nekem mindegy. A v�geredm�ny ugyanaz, t�nkretett. �s hi�ba tagadod, t�ged is!

- Mir�l besz�lsz, Jen? – k�rdezte Jason.

- Daniel Anthonr�l - mondta keser�en. – A volt bar�tomr�l, �letem hib�j�r�l! – telt meg a szemem k�nnyel. – Bocs�ssatok meg – ezzel lementem.

- Gondolom tudod, hogy a b�tyja oszt�lyt�rsa voltam – kezdte Mike. – Daniel az egyik legjobb bar�tom volt, sokszor l�gott � is Jen�kn�l. A mi nyolcas band�nk akkor lett teljes, mikor Jenny �sszebar�tkozott Jackkel. Jen �s Dan egyre jobban elvoltak. Jenny 14 volt, amikor �sszej�ttek. Teljesen bele volt esve… Daniel egy �v m�lva sikeresen r�vette, hogy elfek�dj�n vele, m�snapra elt�nt. Az�ta sem l�ttuk, �s nem is keresett minket, se Jent. Jennifer teljesen maga alatt volt, �sszet�rt. � megb�zott Danben, az meg kihaszn�lta. Az�ta nem b�zik az emberekben. Ezt eddig csak mi heten tudtuk r�la. Sosem mondta el senkinek �s �n sem, �gyhogy �llati h�l�s lenn�k, ha err�l m�g Leonnak sem sz�ln�l.

- Ez term�szetes – felelt Jason. – Hogy volt k�pes ezt tenni vele?... – gondolkozott hangosan. – Mi�rt mondta Jen, hogy t�ged is t�nkretett?

- Daniel is artista volt. Mindig �gy ismertem, mint aki sosem adja fel. K�s�bb kezdtem, mint �, de azt mondt�k, tehets�gesebb vagyok. Mindig az volt az �lmom, hogy egyszer �n is m�lt� legyek Jen partner�nek. Mikor elment abbahagytam az eg�szet, pedig vil�g �letemben csak ennek �ltem. Az�ta meg sem pr�b�ltam felmenni a trap�zra.

- Meg k�ne �ja pr�b�lnod – mondta Jason.

- Nem hiszem, hogy menne. M�r k�t �ve t�nyleg meg sem pr�b�ltam.

- Feladtad �r�kre egy olyan ember miatt, mint ez a Daniel? Csak gyere le egy edz�sre �s pr�b�ld meg! Szerintem Jen is �r�lne neki, ha l�tn�, talpra tudsz �llni. Tal�n neki is siker�lne v�gre.

- Rendben… Majd lemegyek legk�zelebb – adta be a derek�t Michael.

�n ek�zben kimentem a suli el� �s le�ltem a bej�rati l�pcs�re. Felh�ztam a t�rdem, fejem pedig r�hajtottam, �gy gondolkoztam. Pontosan tudtam, hogy Michael elmondja Jasonnek Daniel t�rt�net�t. Mai napig �tkozom azt a percet, mikor �gy d�nt�ttem bele megyek a dologba, lefekszem vele. De �n b�ztam benne… Azt hittem � az, aki sosem fog b�ntani. �s most n�zz r�m! Daniel tette t�nkre az �letemet! Ez�t �r�kre haragudni fogok r�. �s �n m�gis m�g mindig szeretem, ez f�j a legjobban. Nem tudom gy�l�lni, csak pr�b�lok �gy tenni. F�lek, hogy egyszer vissza fog j�nni �s �n �jra a karjaiban k�t�k ki. P�r perc eltelt�vel valaki le�lt mell�m. Oda se kellett fordulnom, hogy tudjam, ki az, szinte �reztem magamon a meleg sz�rke szemp�r f�rk�sz� tekintet�t.

- Mi a baj? – k�rdezte a l�ny.

- Semmi…

- Jen, �n tudom mi bajod, de te nem biztos.

- Az �letemet alapjaiban elcsesztem. Azt hiszem ez el�g nagy probl�ma.

- Mi�rt nem ismered be, hogy Jason Michael �s Leon fontosan neked?

- Persze hogy azok Sophie… Ezt nem tagadom, de �n m�r nem tudok �gy szeretni, mint p�r �ve.

- Megint hazudsz – sz�lt bele Leon a h�tunk m�g�l. – Folyamatosan hazudsz, m�g magadnak is! Igenis szeretsz… Egyszer�en f�lsz megmondani Jasonnek, hogy nem �t szereted. Sz�nalmas…

- G�z�d sincs az �letemr�l Leon! Fogalmad nincs, min mentem kereszt�l!

Elvesztettem a fejem, d�h�s voltam. Kezem �k�lbe szorult, �ri�sit h�ztam be a fi�nak. Leon kis h�j�n elesett. Sophie sik�tott egyet, mikor meg�t�ttem a b�tyj�t.

- Jen, �llj le! – sz�lt Brian.

Leengedtem a kezem. Szememb�l folyamk�nt indultak el a k�nnyek. T�rdre rogytam �s ez�ttal �kl�mmel a f�ldet �t�ttem. K�zfejemr�l lej�tt a b�r �s v�rzett, de engem nem �rdekelt. Hirtelen er�s karok fogtak �t h�tulr�l.

- Hagy abba, k�rlek! – mondta Brian, majd maga fel� ford�tott �s �t�lelt.

Hadakoztam, pr�b�ltam kiszabadulni az �lel� karokb�l sikertelen�l. V�g�l belet�r�dtem helyzetembe �s Brian v�ll�n s�rtam. Leon m�g mindig az arc�t fogta. T�nyleg t�ll�ttem a c�lon, de f�jt… F�j, amit Leon mondott. Mikor feleletem a fejem, Brian keze meglazult a h�tamon.

- Nem akarok m�g egyszer a miatt a vadbarom miatt s�rni. Nem �rdemli meg, hogy szenvedjek miatta… �s �n m�gis szeretem – a v�g�t m�r szinte csak suttogtam.

Ekkor l�ttam meg, hogy a kapuban ott �ll Jason �s Michael.

- Jason, k�rlek, ne mondd el senkinek! Nem szeretn�m, ha k�t h�t m�lva m�r az eg�sz iskola tudn�.

- Mi�rt nem vered ki a fejedb�l? – k�rdezte a fi�.

- Egy �let is kev�s lenne arra, hogy �t elfelejtsem. Az �letemb�l majdnem 9 �vet kellene kiz�rnom. Ez lehetetlen.

- Jen, a sz�npadon… R� gondolt�l? – kezdte Michael.

- Nem – r�ztam meg a fejem. – �s ez megr�m�t.

13. fejezet

- F�lek… F�lek t�led, f�lek, hogy nem olyan vagy, mint amilyennek mutatod magad – mondtam f�l�nken.

- �n sosem b�ntan�lak – felelt a fi�.

- De �n… �n nem szerethetek bel�d. Ez nem lehets�ges. Mi�rt akarsz minden�ron megv�ltoztatni?

- Mert boldognak akarlak l�tni – simogatta meg az arcom Michael, mire elmosolyodtam.

- Akkor azt az �t�st mi�rt is kaptam? – k�rdezte cinikusan Leon.

- Mert h�lye vagy! Nem tudod, mir�l besz�lsz! �s nem is akarom, hogy megtudd! Nem akarom, hogy ezent�l egy�tt �rz�en r�m mosolyogj! Csak azt akarom, hogy maradj ki a m�ltamb�l! – kiab�ltam.

- Nyugi… - tette v�llamra a kez�t Mike.

Leon d�h�sen megr�zta a fej�t �s elment.

- Ne haragudj r�! � csak neked magyar�z, de nem meri mag�nak bevallani, hogy igenis fontos vagy neki �s agg�dik �rted – mondta Sophie.

- Ugyan m�r, a b�ty�d egy h�lye �s engem sz�vb�l ut�l.

Sophie mindentud�n elmosolyodott.

- Azt hiszem, ut�namegyek, m�g miel�tt valami �r�lts�get csin�l – c�lzott testv�re hirtelen t�voz�s�ra.

- T�nyleg, 24-�n van kedved �tj�nni hozz�m? - k�rdeztem. – Hozhatod Leont is, egy napot tal�n m�g t�l�lek vele.

- Persze, majd ler�ngatom �t is. Akkor majd tal�lkozunk – k�sz�nt el.

- Jason, r�d is vonatkozik a megh�v�s. Meg persze a band�ra is.

- Ok�, �n ott leszek – felelt a r�vid sz�ke haj� fi�.

- A t�bbieknek meg majd sz�lunk. Most viszont gyere, kezdek valamit a kezeddel – h�vott Michael.

- �n csendesen k�vettem az orvosiba, a t�bbiek pedig visszamentem a tornaterembe. Mike lefert�tlen�tette a k�zfejem �s egy kis g�zt k�t�tt r�.

- K�sz�n�m – h�l�lkodtam.

Amint v�gzett le�lt mell�m az �gyra.

- Nincs mit – hajolt egyre k�zelebb �s megcs�kolt.

Viszonoztam a gesztust, hiszen v�gre �gy �reztem nem kell f�lnem. Ugyan a v�szjelz� most is megsz�lalt bennem, de nem is foglalkoztam vele. Michael eld�nt�tt az �gyon. Ekkor m�r hangosan s�polt az a bizonyos riaszt�, �gy ezt m�r nem hagyhattam figyelmen k�v�l.

- Ne, Mike, k�rlek! – sz�laltam meg.

- Mi a baj? – �lt f�l. – Daniel? Tudtam, hogy r� gondolsz… Hogy is hihettem m�st…

- Michael, �n…

- Ne, ne magyar�zkodj! Csak fogadd el v�gre, hogy � itt hagyott �s m�r soha nem j�n vissza! Ha �gy folytatod, lassan mindenkit el�ld�z�l magad mell�l! – v�gta a fejemhez kegyetlen�l, majd t�vozott.

De hisz ez el�bb m�g azt mondta, sosem b�ntana! Hazudott nekem. S�rtam, ne tudtam meg�rteni, mi�rt nem hallgatott v�gig. �gy ut�lag visszagondolva persze logikus, hogy azt hitte, Daniel jutott eszembe, de ezt akkor teljesen �sszezavarodva, nem �rthettem meg. K�nnyeim m�r meg�ll�thatatlanul folytak. Ekkor d�nt�ttem el, megkem�ny�tem a sz�vemet �s t�bb� egy sr�c miatt sem fogok s�rni. Kit�r�ltem a s�s v�zcseppeket a szememb�l, �sszeszedtem magam �s visszamentem a tornaterembe. A nap tov�bbi p�r �r�ja nagy r�szben esem�nytelen�l telt. Michael azt hiszem, elment haza, vagy legal�bbis a bulin nem l�ttam.

December 24-�n d�lut�n f�l 2-2 k�r�lre rendeltem oda a t�bbieket, de alig m�lt el d�l, mikor megsz�lalt a kapucseng�. Felvettem a kaputelefont �s megk�rdeztem, ki az.

- Szia. Michael vagyok. Beengedsz? – k�rdezte f�lve.

Nagy leveg�t vettem, m�g mindig f�jt, amit akkor mondott.

- Persze, gyere! – feleltem �s kinyitottam az ajt�t, majd visszamentem d�sz�teni a f�t.

A fi� bej�tt a nappaliba ut�nam.

- Mi�rt j�tt�l ilyen kor�n? – �rdekl�dtem teljes ridegs�ggel.

- Besz�lni akartam veled – v�laszolt.

- Mondd! – mondtam, mik�zben egy sz�ken �llva raktam fel a d�szeket.

- Bocs�natot szeretn�k k�rni. Nem kellett volna azokat mondanom. Nem volt igazam.

Amint meghallottam az utols� mondatot, megsz�d�ltem �s majdnem leestem a sz�kr�l, de szerencs�re Michael megfogott. M�g miel�tt megint leesek, le�ltem a kanap�ra.

- M�r aznap, amikor elment, tudtam, hogy nem fog visszaj�nni, de m�g… soha nem mondtam �gy ki.

- Tudom… Jen, mit akart�l m�g mondani akkor?

- Nem ez�rt hagytam abba, mert Danre gondoltam – kezdtem bizonytalanul. -, csak egyszer�en t�l korainak gondoltam. Pontosan tudom, hogy ha akkor nem �ll�talak le, m�r nem tudt�l volna visszafordulni, pasib�l vagy.

- K�sz�n�m… hogy le�ll�tott�l.

B�lintottam �s visszat�rtem a sz�khez �s a f�hoz.

- Ut�lom a kar�csonyt – mondtam.

- Miatta?

- Igen… Pont ma 2 �ve engedtek ki a k�rh�zb�l. Gy�l�l�m ezt a napot – feleltem.

Nemsok�ra v�geztem a f�val. Pont id�ben, hiszen cs�ngettek. Kinyitottam az ajt�t �s Sophieval �s Leonnal tal�ltam szemben magam.

- Sziasztok – mosolyogtam.

- Szia! Baj, hogy elhoztam egy… j� bar�tomat? – k�rdezte a l�ny.

- Nem, dehogyis! - feleltem nevetve.

Amint megl�ttam azt a bizonyos „j� bar�tot” m�r meg is b�ntam az el�bbi kijelent�semet.

14. fejezet

Igyekeztem �gy tenni, mintha csak most ismertem volna meg.

- Szia, a nevem Jennifer Morgan – ny�jtottam kezet.

- Daniel Anthon – felelt elfogadta a k�zfog�st.

Azt hiszem Michael is meghallotta a nevet, mert � is kij�tt az ajt�hoz.

- � itt Michael Dawson – mutattam be a fi�t.

- Ugyan m�r Jen, ne t�gy �gy, mintha nem ismern�l. Igaz�n f�alkalmadjna, ha t�nyleg elfelejtett�l volna – sz�lt Daniel.

- Jen, mir�l besz�l? – k�rdezte Leon.

- Ezek szerint nem mondtad el nekik - �llap�totta meg Dan.

- De te sem – feleltem g�nyosan, - Na, bej�tt�k vagy mi lesz?

- �s a band�nak elmondtad? – k�rdezte gonoszan.

A sz�vem k�tszeres temp�ban kezdett dobogni �s az arcomon is l�tszott a k�ts�gbees�s. Daniel felnevetett.

- Ezek szerint nem.

- Mit k�ne tudom? – �rdekl�d�tt Michael.

Odamentem �s �gy b�jtam hozz�, hogy f�l�be tudjak besz�lni.

- J�tszunk egy kicsit Dan idegeivel! – s�gtam. – Fogadd el �des, hogy m�g te sem tudsz r�lam mindent – mondtam ki hangosan.

- Biztos ez? – mosolyogott azzal a bizonyos k�sz�l valamire mosoly�val �s megcs�kolt.

- Jenny, ezt az�rt nem v�rtam volna t�led – mondta g�nyosan Daniel, miut�n Mike-kal elengedt�k egym�st. – Michaellel?

- Tudod, �n el�g sok mindent nem v�rtam volna t�led, Dan – nyomtam meg az utols� sz�t.

Sok�ig folytattuk volna m�g a vitatkoz�st, de a cseng� f�lbeszak�tott. Kimentem ajt�t nyitni. A marad�k 4 bandatag �s Jason is az ajt�ban �lltak.

- Gyertek be! – mondtam kicsit rosszkedv�en.

- Mi a baj? – k�rdezte Keyra.

- Majd megl�tod – feleltem �s elindultam a nappali fel� t�bbiekkel a nyomomban.

- Gondolom, m�g eml�kszel r�juk – mondtam Danielnek. – Keyra, Vanessa, Brian, Jack – soroltam – �s � itt Jason Knight.

- Daniel Anthon – v�laszolt Dan.

Mindenki d�bbenten �llt.

- Hogy ker�lsz te ide? – sz�lt el�sz�r Brian.

- Sophieval j�tt – feleltem helyette.

- Jen elmagyar�zn�d v�gre, mi folyik itt? – k�rdezte Leon kiss� inger�lten.

- Dan, nem akarsz elh�zni?! – d�h�dtem be �n is.

- Elmehetek – indult az ajt� fel� -, de m�g l�tjuk egym�st.

Szerencs�re t�nyleg elment.

- Azt hiszem, tartozom egy j� nagy adag magyar�zattal – hajtottam le a fejem.

- Ak�r kezdhetn�d is! – ki�ltott Leon m�rgesen.

- Szeretn�d, ha az arcod m�sik fele is lila lenne?! – feleltem idegesen, mire elhallgatott.

Belekezdtem a mes�mbe �s elmondtam a t�rt�net azon r�sz�t, amit tudtommal m�r csak Leon �s Sophie nem ismert. Kettej�ket lesz�m�tva mindenki b�tor�t�an n�zett r�m. M�r-m�r arra gondoltam, nem is k�ne elmondani a t�bbit, de persze tudtam, hogy �gy az igazs�gos.

- Jen, �n… - kezdte volna Leon.

- Ne mondj semmit, k�rlek! M�g nincs v�ge – v�gtam k�zbe.

Na, ezek azt�n mindenki rendesen meglep�d�tt.

- Kis h�lye voltam, eszembe sem jutott, hogy annak az �jszak�nak k�vetkezm�nyei lehetnek, de m�gis lettek. Amikor bevittek a k�rh�zba, �n egy napos terhes voltam. Az es�s m�g nem �rthatott a bab�nak, hiszen gyakorlatilag m�g nem is l�tezett. Persze ezt az eg�szet �n csak 1 h�nap m�lva vettem �szre, amikor hirtelen a semmib�l h�nyingerem lett �s �pp igyekeztem j�rni tanulni, mikor el�jultam. El�sz�r azt hittem, t�lterheltem magam, de ez orvosok elmondt�k, kisbab�t v�rok. Elmondtam Dannek, hiszen azt gondoltam, sz�m�thatok r�. Akkor m�g azt mondta, ak�rmi t�rt�nik, � itt lesz velem. M�g egy h�nap telt el �s megtanultam egyed�l j�rni, kiengedtek a k�rh�zb�l. Pont ma 2 �ve. Daniel ott v�rt az �p�let el�tt, de nem egyed�l. Elmondta, hogy a l�ny a bar�tn�je �s hogy engem elhagy. A t�l sok stressz miatt ott helyben elvet�ltem. Dant az�ta sem l�ttam… Eg�szen mostan�ig.

P�r percig igyekeztek felfogni, amint tulajdonk�ppen mondtam.

- Mondjatok m�r valamit! – sz�ltam, mikor m�r megel�geltem a csendet.

- Sajn�lom – mondta Leon.

- Nem k�rlek! Ez�rt nem akartam elmondani. Nem akarok, hogy sajn�lj, nem kell, hogy egy�tt �rezz velem, csak �rts meg!

- Ezt eddig mi�rt nem mondtad el? – k�rdezte Brian.

- �gy terceztem, rajtam k�v�l csak 2 ember fogja tudni. Daniel �s Matt, b�r a b�ty�mat igaz�b�l nem terveztem be, r�j�tt.

- Sz�leid? – sz�lt Jason.

- Lehet, hogy tudt�k, mindenesetre nem eml�tett�k meg a dolgot. B�r szerintem m�g ez se t�nt fel nekik, hogy Dannel j�rtam.

- Jen, ez… f�jt. Ennyire nem b�zol bennem? – k�rdezte Michael.

- Nem err�l van sz�. De mit v�ltoztatott volna, ha tudod?

- Mondjuk nem csin�ltam volna azt a jelenetet tegnap.

- Hozz�m se mern�l sz�lni, sosem k�z�lted volna, hogy t�bb vagyok neked, mint bar�t, mert f�ln�l, hogy �t juttatod eszembe! �vatosan, teli tapintattal besz�ln�l velem, ismerlek Mike! Nem akartam, hogy megv�ltozz, hogy m�sk�pp b�nj velem… Jobban f�jt volna, mint a t�rt�ntek… - halkultam el.

15. fejezet

- Daniel nem ilyen! – fakadt ki Sophie.

Nagy s�haj �s egy „m�r v�rtam” mosoly k�s�ret�ben lehajtottam a fejem.

- Beleszerett�l, igaz? – k�rdeztem. – Nem neh�z szerintem nincs olyan �pesz� csaj, aki nem esik bele 2 sz� ut�n… P�t h�tig minden ok�, azt�n elkezd azzal szek�lni, hogy le k�ne fek�dn�t�k… Egy ideig visszakozol, de egyszer t�l messzire engeded. Mire eszedbe jutna ellenkezni, m�r nem tud le�llni, k�ptelen visszafordulni. Megijedsz, de belet�r�dsz. Nem v�dekeztek, hiszen mi t�rt�nhetne, csak egyetlen �jszaka. Ezek ut�n azt hiszed, minden rendben, hiszen � is megkapta azt az �jszak�t, de miut�n megszerezte, amit akart be�ll�t egy csajjal. Teljesen �rzelemmentesen k�zli, hogy v�ge…

- Daniel nem tenne ilyet! Soha! Te magadhoz akartad l�ncolni a gyerekkel! A te hib�d, hogy elment, el�ld�zted magad mell�l! – kiab�lt a hugica.

- Sophie, el�g! – sz�lt r� Leon.

- Te m�g v�ded?! El�ri, hogy mindenki sajn�lja, ez�rt nem veszi �szre senki, mire is k�sz�l! M�g minden mag�nak akarja Dant!

Eddig b�rtam, �m ekkor elpattant a h�r, felpofoztam a l�nyt.

- Elt�r�m, b�rminek is nevezel, de kurva nem vagyok! Ut�lom a figyelmet �s gy�l�l�m, hogy ember vagyok! Nem akarok egy sr�cot sem magam mell�, mert tudom, hogy t�rt�nne valami, ami elrontan�! Daniel sem akartam, de bef�rk�z�tt a sz�vembe �s most nem hajland� t�vozni onnan. F�j, hogy te ilyennek gondolsz Sophie �s nagyon sajn�lom, ha �gy viselkedtem – mondtam �s d�h�sen felmentem a szob�mba.

- Ez er�s volt h�gi… nagyon – sz�lt Leon. – Csak hogy tudd, ha � nem pofoz fel, �n teszem meg.

Sophie csak b�mult maga el�. L�tta, ahogy Leon fel�ll, �s f�lfel� indul ut�nam, de nem foglalkozott vele. A l�ny kiment az el�t�rbe, felvette a kab�tj�t �s elment. Leon – ugyan az ajt� ki volt nyitva - kopogott. Ott �ltem az ablakban, amely nyitva volt, �gy a t�li sz�l finoman f�jta kibontott hajamat. Egy hangot nem adtam ki, k�nnyeim n�m�n potyogtak az ablakp�rk�nyra. Tudtam, hogy a fi� bej�tt, de nem fordultam oda.

- K�sz�n�m – mondtam a leveg�be.

- Minden rendben? – agg�dott Leon.

Let�r�ltem k�nnyeimet, mosolyt er�ltettem az arcomra, majd odafordultam �s b�lintottam. Becsuktam az ablakot �s leindultam.

- Sophienak nincs igaza, nem is ismeri Jent! – mondta Michael a band�nak.

- De igen… Neked igazad volt tegnap, mindenkit el�ld�z�k magam mell�l �s neki is igaza van, t�lzottan ragaszkodom, ezzel kergetek el mindenkit a k�zelemb�l.

- Ha ez �gy van, mi hogyhogy m�g itt vagyunk? – mosolygott Keyra,

- Ne mondd, hogy nem igaz! Akkor mi�rt nem tudom elengedni Danielt?

- Itt voltam v�gig, hallottam, hogyan besz�lt�l vele… � volt az, aki nem b�rta meg�llni, hogy nem mondja el, ki is volt � val�j�ban neked, te el tudtad volna j�tszani, hogy nem is ismered. M�r r�gen elengedted, de � a m�ltad, elfelejteni nem tudod – v�dett Leon.

Michael l�tta rajtam az elkeseredetts�get.

- Na, gyere ide! – sz�lt a fi�.

�n odas�t�lt el�, mire � az �l�be �ltetett.

- Most azt�n m�r nem szeretn�lek szomor�nak l�tni – mosolygott, mik�zben keze m�g mindig a derekamat fonta �t.

J�l esett, hogy t�r�dik velem, hogy �rdekli az �letem. V�gre �gy �reztem, benne t�nyleg nem csal�dhatok. Visszamosolyogtam �s f�l k�zzel �tkaroltam a nyak�t. A t�bbiek boldogan n�ztek minket, hiszen legal�bb k�t �ve nem l�thattak t�lem hasonl�t.

- Bocs, hogy elrontottam a kar�csonyotokat – mondtam a t�bbieknek.

- Ugyan m�r, m�g lehet j� est�nk – mosolygott Nessa.

- Mit csin�ljunk? – k�rdeztem vissza.

�tadtuk az aj�nd�kokat, besz�lget�nk, vide�ztunk, DVD-t n�zt�nk �s persze nem maradhatott ki a zen�l�s sem a programb�l. Mindenki n�lam maradt �jszak�ra. Reggel m�g megbesz�lt�k, hogy szilveszterkor is �tj�nnek hozz�m, majd a t�bbiek haza indultak. Alig hogy elmentek megsz�lalt a kapucseng�. Azt hittem, valaki itt hagyott valamit, �gy kinyitottam az ajt�t �s visszamentem a nappaliba. Hallottam, mikor becsuk�dott az el�szobaajt� �s a vend�g beindult a szob�ba. Oda se fordultam, �ppen rendet raktam. Valaki �t�lelt h�tulr�l.

- Mike, hagyd abba! – mondtam, mikor az belecs�kolt a nyakamba.

- Ez f�jt �des! – s�gta a f�lembe az illet�, mire ugrottam egyet �s elejtettem a kezemben l�v� dobozt.

- Mit keresel itt? – k�rdeztem.

- T�ged – mondta v�gyt�l f�t�tt hangon, amit�l kir�zott a hideg.

- Hagyj b�k�n Dan! – pr�b�ltam kiszabadulni az �lel�sb�l, de � er�sebbnek bizonyult, maga fel� ford�tott �s er�szakkal megcs�kolt.

Min�l kem�nyebben hadakoztam, ann�l jobban �reztem, elveszetem, � nyert �s el fogja �rni, amit akar. F�jt a karom �s hallottam, mikor reccsent egy �ri�sit. Ekkor m�r biztos volt, nem tehetek semmit. Daniel k�r�lbel�l 1-kor ment el. �n ott fek�dtem a kanap�n �s n�m�n s�rtam. Nem fogtam fel, mi is t�rt�nt, csak �reztem, hogy mindenem f�j. Est�re �sszeszedtem magam �s bementem Matthez. Igyekeztem �gy viselkedni, hogy semmit ne vegyen �szre. J�l tudtam, ez a b�ty�m eset�ben persze lehetetlen, de rendes volt, nem eml�tette meg a dolgot.

Szilveszterig m�g volt p�r napom, ez id� alatt pr�b�ltam megsz�ntetni a karomon l�v� �ri�si duzzanatot �s igyekeztem enyh�teni a cs�p�m magass�g�ban uralkod� f�jdalmat, t�bb-kevesebb sikerrel.