7. fejezet

Botork�lva l�pkedtem az �don s�t�l�utc�n a nagy fekete k�veket figyelve, amiket az �vek sor�n f�nyesre koptatott a sok ezer l�bbeli, ami megfordult rajtuk. �lmatagon hagytam, hogy a macskak�veken megcsillan� utcai l�mp�k f�nyeinek j�t�ka elfoglalja zsibbadt agyam minden gondolat�t. M�lyen megnyugtatott a tudat, hogy ezek az agg fekete kavics�ri�sok itt pihennek m�r sok-sok esztendeje, t�l�lve h�bor�t, t�zv�szt, �s n�h�ny ezer haland� �letet, �s - b�r megsz�ml�lhatatlanul sok reped�ssel -, de t�retlen�l fekszenek a l�baim alatt. Sz�z �v t�vlat�b�l minden emberi l�tet keser�t� csorba apr� karcol�snak t�nhetett a szem�kben. Nem tudtam, mi�rt maradt meg ez az utca ebben az �llapot�ban itt, de �r�ltem, hogy maradt.

T�tova l�pteim halk koppan�sai hirtelen �rtek v�get, mikor meg�reztem a hideg fuvallatot. Im�nti melankolikus hangulatom �gy t�nt el, mintha soha nem is l�tezett volna. F�z�san �t�leltem magam. A h�s ny�resti szell� es� illat�t hozta.
Hallottam �n a h�rekben, hogy arra a napra enyhe z�port j�soltak, m�gis mivel aut�val j�tt�nk, nem gondoltam, hogy lesz es�lye ellenem.

B�gyadtan n�ztem v�gig - a most k�vetkez�kh�z t�ls�gosan is alul �lt�z�tt -, diderg� testemen, mik�zben a hideg cseppek lassan peregni kezdtek szabadon hagyott v�llaimra.
Megt�rten mosolyogva n�ztem fel a hatalmas, csillagokat fed�, fekete felh�kre. Mintha azok k�z�tt kellene keresnem valakit, aki ez�ttal nagyon meg akart engem leck�ztetni.
Lemond�an s�hajtottam, �s fejemet lehorgasztva indultam tov�bb �gy, mint aki nem akar m�r dacolni, sem hideggel, sem es�vel, sem a lelk�ben d�l� bels� fergeteggel.

Az egyre er�s�d� morajl�s �loms�lyk�nt nehezedett lelkemre, visszahozva ezzel minden szorong�s�t, �s t�bolyults�g�t.
N�h�ny perc m�lva a vihar elemi er�vel t�rt a v�rosra. A mennyd�rg�s m�sodpercenk�nt r�zta meg a teret, hatalmas f�nyvillan�sokkal k�s�rve. A sz�l s�v�tve t�pte a s�t�tben �rv�lkod� f�k �gait. Azt�n egyik pillanatr�l a m�sikra leszakadt az �g alja.

B�rig �zva, f�radtan, elgy�t�rten, �rkeztem lak�sunk ajtaja el�. A t�sk�mat a klubban hagytam, hiszen eszem �g�ban sem volt visszamenni az asztalunkhoz. Nem volt kedvem magyar�zkodni. Ami pedig elker�lhetetlen lett volna, ha megl�tj�k reszketeg kezeimet, na meg a b�natos, s�sfoltos, maszatos arcomat.

M�r indul�skor tudtam, hogy nincs n�lam kulcs, �s nem fogok tudni bemenni, m�gis a hazaindul�s mellett d�nt�ttem. Egyed�l akartam lenni, �s nyugodtan v�giggondolni mindent. Viszont az �t�letid� t�l nagy hat�ssal volt r�m, semhogy �pp �sszel v�gig tudtam volna gondolni b�rmit is.

A l�pcs�h�z alig hallhat�ra tomp�totta az �gih�bor� hangjait, amit innen bentr�l m�r csillapodni l�ttam. �rkez�semkor is csak n�ha-n�ha villant fel az �gen cik�z� vill�mok f�nye, bevil�g�tva vele a s�t�t folyos�kat, amik az emeletek fordul�in�l t�ntek a szemembe.
Oda sem l�ptem az ajt�hoz, hiszen tudtam, hogy z�rva van. Citer�z� izmokkal ereszkedtem le az utols� l�pcs�fokra, a hideg fal mell� kucorodva. Nem telt bele sok id�, �s az alattunk l�v� emeleten a mozg�s�rz�kel� l�mpa f�nye kialudt, teljes s�t�ts�gbe bor�tva ezzel.

T�bb mint egy �r�n kereszt�l �ltem ott, v�rva valakire, akinek fogalma sem lehetett r�la, hol vagyok, �s akit a legkev�sb� akartam most l�tni. M�gis az id� m�l�s�val egyre biztosabb voltam benne, hogy az els� adand� alkalommal elmondok neki mindent. Vagy..., legal�bbis majdnem mindent.
Nem lehettem benne biztos, hogy megbocs�t nekem, de mindent meg akartam tenni annak �rdek�ben, hogy bar�tk�nt v�ljunk el. Mert, min�l t�bb perc telt el ebben a fesz�lt v�rakoz�sban, ann�l biztosabb voltam benne, hogy nem maradok vele. Nem az�rt, mert bele szerettem m�sba, hanem mert m�r �t nem szeretem. "Egyik�nk sem �rdemli ezt."

�llamat t�rdemre hajtva, csatakos l�bujjaim k�rvonalait figyelve, �lembe tett k�zzel kuporogtam, �s k�zben hallgattam az ism�t feler�s�d� �gzeng�st. Egyszer csak halk nyikordul�sra lettem figyelmes, azt�n az ajt�csap�d�s ut�n valaki elindult felfel� kettes�vel szedve a fokokat. Legal�bbis az �temes dobog�sok erre utaltak.

Visszafojtott l�legzettel v�rtam, hogy megjelenjen az alak a felj�r� legals� pontj�n. K�zeledt�re felgyulladt a l�mpa, amire felemeltem a fejem. Azt�n m�g egy fordul�, �s ott �llt el�ttem.
D�bbenten n�zte es��ztatta ruh�zatomat, �s vizes hajamat, m�gis szomor� szemeim lehettek pillanatnyi mozg�sk�ptelens�g�nek okoz�i.

V�g�l egy megk�nnyebb�lt s�haj hagyta el a sz�j�t, miel�tt elindult fel�m. M�g felfel� l�pkedett, v�gig r�m n�zett, azt�n mikor el�m guggolt les�t�tte a szem�t. Figyeltem �t, �s volt egy olyan �rz�sem, hogy valami itt nincs rendben. "L�tezne... L�tezik, hogy m�r mindent tud?"

A b�ntudat �sszeszor�totta a gyomrom. Akaratomon k�v�l kezdtek el csorogni �jra a k�nnyeim. Ahogy �szrevette nedves tekintetemet, b�natos arcot v�gott, azt�n hirtelen �s szorosan meg�lelt. Hossz�-hossz� percekig karolt �gy, r�m borulva. Azt�n elh�z�dott t�lem, �s hat�rozatlanul a szemembe n�zett.

- H�t, tudod - jelentette ki halkan.
A meglepetts�gt�l t�tva maradt a sz�m, �gy meredtem r�.
"Mit k�ne nekem tudnom?"
Szavai ut�n azonnal a f�ld fel� ford�totta a tekintet�t, ez�rt fogalma sem volt elk�ped�semr�l.

- Mir�l besz�lsz? - k�rdeztem ocs�dtomban.
Most rajta volt az elcsod�lkoz�s sora. Elkerekedett szemekkel n�zett r�m, �s sok�ig nem j�tt ki hang a tork�n, csak artikul�latlanul t�togott.
Egy halv�ny sejtelem sz�letett meg a fejemben. De nem akartam r�gt�n neki szegezni a k�rd�st.
Mint kapcsolatunk sor�n m�skor is, el�sz�r nekem siker�lt kikecmeregnem eddigi n�h�ny szavunk okozta sokkb�l.
- Menj�nk be! �t�lt�z�nk, �s majd egy forr� tea mellett mindent megbesz�l�nk - sz�ltam halkan, l�gyan m�gis hat�rozottan.
- J� - felelte c�rnav�kony hangon. �tny�jtotta a t�sk�mat, amibe azonnal belekutattam, r�szben a kulcsot keresve, r�szben ellen�rizve a tartalma hi�nytalans�g�t. Persze nem f�rjem ellen sz�lt. Csak reflexb�l tettem.

Kinyitottam az ajt�t, �s mindketten bel�pt�nk. Sz�tlanul indultunk a saj�t ruh�ink fel�, azt�n �n az eny�mekkel a f�rd�be vonultam. Gyors voltam, �gy mire �n ki�rtem, � m�g jav�ban �lt�zk�d�tt. Akaratomon k�v�l is elfordultam. Egy�ltal�n nem tartottam hely�nval�nak, hogy ezekben a pillanatokban ak�r csak f�lmeztelen�l is l�ssam. Vizet forraltam, �s le�ltem a konyhaasztalhoz.

Mire elk�sz�ltem a te�val, addigra � is oda�rt. Le�lt velem szemben, �s a cs�sze tartalm�t fix�rozta. M�r �ppen meg akartam sz�lalni, amikor megel�z�tt.
- Figyelj! �n... - azt�n elakadt.
- Te figyelj! - pr�b�ltam v�g�l megszabad�tani a k�njait�l, mert m�r tudtam, mir�l van sz�.
- Azt hiszem, mindig mindent elmondhatt�l nekem. Szeretn�m, ha most is �szinte lenn�l - azt�n b�ztat�an r�mosolyogtam.
- Igen...

M�g egy darabig forgatta az ujjai k�z�tt a cs�sz�t, azt�n nagy leveg�t v�ve neki kezdett.
- Van egy l�ny... - tov�bbra sem n�zett r�m.
- A munkaad�nknak a l�nya... M�r tal�lkoztatok... Miel�tt kimentem, akkor j�tt ide az apj�val. Mikor int�zt�k a kiutaz�shoz �s a munkav�llal�shoz sz�ks�ges pap�rokat.
A szeme felrebben �s r�m pillantott.
- Eml�kszem - b�lintottam.

Eszembe jutott az az alkalom, �s az a bizonyos le�nyz�. Akkor nagyon unszimpatikus volt nekem. Sz�p volt, m�gis undok, bek�pzelt, �s a folyamatos hiszti mellett egyfolyt�ban az apj�val feleselt.
Neki is esz�be juthatott az eml�k, mert hirtelen magyar�zkodni kezdett.

- Az�ta megkomolyodott - majd mikor ezt kimondta r�gt�n meg is b�nta.
B�rmennyire is megviselt a mai este, �s letagl�zott a dolog, amir�l most �rtes�ltem, nem tudtam meg�llni, hogy el ne mosolyodjak. R�ad�sul ezen a reakci�n �n jobban meglep�dtem, mint �.

- Beleszerett�l - �llap�tottam meg csendesen.
- Sajn�lom. �n nem akartam... Csak...
- Azt hiszem, ez elker�lhetetlen volt. Egyik�nk sem azt �rzi m�r egy j� ideje, amit kellene.
�gy n�zett r�m, mintha szents�gt�r�st k�vettem volna el.
- De..., hiszen �n... szeretlek. Az�rt mondtam el. �n..., sokat v�v�dtam ezen. El akartam mondani... Ha meg tudn�l nekem bocs�tani... �n... Ha akarod, nem megyek vissza. Tudom, hogy �n vagyok a hib�s minden miatt. Nem kellett volna kimennem �s itt hagynom t�ged... Egyed�l.

Ezt hallva �sszeszorult a sz�vem.
- Ne! Ne folytasd!
Mint, aki meg sem hallotta, �gy dadogott tov�bb: - ...�s f�leg nem lett volna szabad... vele...
- K�rlek! - ki�ltottam er�lyesen.
Elhallgatott, �s csendben b�multuk egym�st tov�bb.

- Ennek az eg�sznek m�r nincs jelent�s�ge. Tudom, hogy szeretsz, hiszen �n is szeretlek... De te is tudod, ez nem szerelem. Err�l nem te tehetsz... Egyik�nk sem tehet r�la. Ha nem ment�l volna el, lehet, hogy m�r hamarabb lett volna b�tors�gunk ezt bevallani.
N�h�ny pillanatig figyeltem a reakci�it. Rettenetesen nehezemre esett kimondani ezeket, de meg kellett tennem, mindkett�nk �rdek�ben. Azt�n nagy leveg�t v�ve folytattam:
- Soha nem bocs�tottam volna meg magamnak, ha miattam lemondasz az �lmaidr�l. Tudom, hogy szereted a munk�dat, �s �n soha nem k�rn�lek arra, hogy otthagyd.
Ism�t a poh�rral kezdett babr�lni.

- K�rlek, ne legyen miattam lelkifurdal�sod. T�vedsz, ha azt hiszed, haragszom r�d. Nem is haragudhatok. A bar�tom vagy. �s, ez soha nem fog v�ltozni.

Sok�ig az asztalra meredve gondolkodtam az �ltalam elmondottakon. �szre sem vettem, hogy furcs�lkodva vizsg�lgatja az arcom.
- Mi�rt j�tt�l haza? - k�rdezte, mikor pont a te�mba kortyoltam. Persze, azonnal f�lre nyeltem.
K�h�gve pr�b�ltam helyrer�z�dni a k�rd�s okozta d�bbenetb�l.
A elm�lt �ra esem�nyei teljesen lefoglalt�k a gondolataimat. Egy�ltal�n nem az�rt akartam besz�lni vele, hogy v�gre megszabaduljak t�le. �szint�n, eszembe sem jutott, hogy v�l�s ut�n azonnal szaladok egy m�sik f�rfi ut�n. F�leg nem � ut�na.
"De ezt, hogy mondhatn�m meg neki, hogy ne lenne meggy�z�dve az ellenkez�j�r�l?"

- Azt hiszem, magyar�zattal tartozom. Mindenk�ppen meg akartam neked mondani... - term�szetesen ekkor m�r nem csengtek olyan magabiztosan a szavaim. Erre mindentud�n elmosolyodott. Mintha egy kis megk�nnyebb�l�s is vegy�lt volna ebbe.
- L�tom, nem csak az �n lelkemet nyomasztja titok. Nem musz�j elmondanod, ha nem akarod.
- Elmondan�m, de..., azt hiszem, m�r ennek sincsen jelent�s�ge.
- Sajn�lom.

�jb�l �sszeszorult a sz�vem. Hirtelen nagyon irigy lettem r�, mert �t szeretik. Nem akartam �gy �rezni, de ekkorra m�r nem tudtam kontrol�lni a gondolataimat, f�leg nem ellen�rz�sem al� vonni a lelkivil�gomat. "Ha egy�ltal�n lehet olyat."
Szerettem volna, ha nem veszi �szre rajtam, �gy ink�bb mosolyogva �rdekl�dni kezdtem.
- � szeret t�ged?
- Igen - v�laszolt t�le szokatlan hat�rozotts�ggal. - Legal�bb is azt hiszem, eddig szeretett... - ebb�l m�r ink�bb r�ismertem.
- Hogy-hogy eddig?
- Miel�tt elj�ttem, azt mondtam neki, hogy mindent elmondok neked, �s megk�rlek, hogy hozzuk helyre a h�zass�gunkat.
- Gondolom, ennek nem �r�lt...
- H�t nem. Azt mondta, soha t�bbet nem akar l�tni. �s, hogy az els� �tj�ba es� f�rfival...

Furcsa volt, hogy ezt pont nekem mondja el. M�g furcs�bb volt, hogy egy�ltal�n nem akadtam fent ezen, s�t seg�teni akartam valahogy neki, hogy ne szomorkodjon. Irigys�gem elillant, �tvette a hely�t egy k�l�n�s tettrek�szs�g.
- H�vd fel! - utas�tottam.
- Mi...?
- H�vd fel! - parancsoltam r� most m�r.
- De..., azt mondta, t�bb� nem akar l�tni...
�h, �des istenem, ha tudn�, hogy n�h�ny hete ugyanezt vetettem oda egy f�rfinak, �s az�ta nem telt el �gy perc, hogy ne akartam volna l�tni.

- Ha ezt elhiszed neki, naivabb vagy, mint hittem.
- Gondolod, azok ut�n m�g sz�ba �ll velem?
Na erre m�r nem tudtam, mit reag�ljak, ez�rt m�ltatlankodni kezdtem.
- Hah, f�rfiak. Fogalmatok sincs, mi van egy n� sz�v�ben!
Erre elmosolyodott, �s fel�llt az asztalt�l. �n is felk�sz�l�dtam. El�m l�pett, �s szorosan meg�lelt. Sok minden volt ebben; megk�nnyebb�l�s, h�la, vigasz, bar�ti szeretet �s b�cs�.

Igen. Azon az �jszak�n m�r m�sodszor k�sz�ntek el t�lem, mire �n lassan, de biztosan �reztem, hogy kezd kics�szni a l�baim al�l a talaj.
Most engedtem el, �letemnek egyik er�s t�mpill�r�t, ami eddig ott �llt �szrev�tlen�l, sokszor kicsit haszontalannak gondolva, m�gis, ha most kid�l, meginoghat felette a prec�zen meg�p�tett palot�m. Ha nem leszek k�pes a t�bbit meger�s�teni, tal�n r�m is omlik mindenest�l.

- K�sz�n�m - h�z�dott el.
- Ugyan... - sietve t�r�ltem le lecseppenni k�sz�l� k�nnyeimet, mik�zben biztat�an mosolyogtam.
Homlokon puszilt, �s a szob�ba sietett.
�n pedig... ... ott maradtam.