Eve odab�jt Dylan-hez, aki jobb karj�t a l�ny tark�ja alatt pihentette, a bal kez�vel pedig a l�ny karj�t simogatta. Percekig cs�kol�ztak, v�g�l a fi� beny�lt Eve p�l�ja al�, �s elkezdte cir�gatni a has�t, �s az oldal�t. Nagyon lassan szeretett volna mindent csin�lni, hogy a legkevesebb f�jdalmat okozza szerelm�nek. Eve hirtelen fel�lt �s levette a p�l�j�t, majd visszafek�dt Dylan mell�. A fi� csak mosolygott az el�bbieken. Lassan simogatni kezdte a l�ny melleit, majd a sz�ja helyett a nyak�t kezdte el cs�kolni. Eveline maga sem tudta megmagyar�zni mi�rt, de biztons�gban �rezte mag�t. Az �nekes lecs�sztatta kezeit, �s bar�tn�je combj�t kezdte el simogatni. Lassan leh�zta r�la az als�nadr�got, �s simogatni kezdte odalent. Nagyon finoman, nagyon gyeng�den, k�zben a l�ny melleivel j�tszva. Eve nagyot s�hajtott.
- Mi a baj? F�j? Abbahagyjam?
- Dehogy! Nagyon j�l esik! Abba ne hagyd!
- Rendben. De azonnal sz�lj, ha valami nem j�!
- Ne agg�dj, nem porcel�nb�l vagyok. De rendben, sz�lni fogok!

Dylan addig simogatta Eve-t, m�g �gy nem �rezte, hogy a l�ny k�szen �ll. Egyik ujj�t becs�sztatta, majd n�h�ny perc ut�n m�r kett�t.
- F�j, ugye?
- Ink�bb csak kellemetlen!
- Abbahagyom. Nem akarom, hogy f�jjon.
- Dylan, ezen �t kell esnem, �s veled szeretn�k. Biztos, hogy fog m�g jobban is f�jni, de pr�b�ld elfelejteni. Musz�j t�ljutnom ezen a ponton.
- Rendben. K�sz vagy?
- Persze. Ne agg�dj.

A fi� Eve f�l� helyezkedett, �s megcs�kolta. Eveline Dylan nyak�ba kapaszkodott, mikor a fi� elkezdett egyre beljebb haladni. Egy k�nnycsepp az�rt leg�rd�lt az arc�n, s ezt Dylan is �szre vette, de mikor b�tor�t�an n�zett r� a l�ny, folytatta. Nagyon lass� volt, �s k�zben v�gig cs�kolta a l�nyt. Az ajkait, a nyak�t, a melleit. Eveline gyorsan elfelejtette a p�r perccel azel�tt �rzett f�jdalmat, �s r� kellett j�nnie, hogy nem is olyan rossz �rz�s a szeretkez�s. Persze nem mondan�m, hogy �gy els� alkalomra majd belehalt az �lvezetekbe, de a f�jdalom hely�t egy kellemesebb �rz�s vette �t.

- Hogy vagy Kicsim?
- Hogy �szinte legyek, sokkal sz�rny�bbre sz�m�tottam.
- Sajn�lom, hogy pont miattam kellett, hogy f�jjon.
- Dylan, ink�bb f�jjon veled el�sz�r, �s ut�na legyen egyre jobb, minthogy valaki m�ssal f�jjon, akivel tal�n k�s�bb sem lesz jobb, mert nem �rzek ir�nta semmit.
- Teh�t m�r b�zol bennem?!
- Eddig is b�ztam, hisz ha nem �gy lett volna, nem akartam volna, hogy te legy�l az els�, de ezek ut�n term�szetesen m�r teljesen megb�zom benned.
- Eve, �gy mondan�k valamit, de nem merem. F�lek.
- Na ne… alig k�t �r�ja arra v�llalkozt�l, hogy egy term�szet�n�l fogva sz�rnyen f�jdalmas dolgot elviselhet�v�, s�t k�s�bb kellemess� tegy�l. �s most nem mered kimondani, amit gondolsz?
- Teh�t az�rt a v�ge fel� m�r nem voltam olyan sz�rny�?
- M�rt lett�l volna sz�rny�?
- Te volt�l a m�sodik l�ny. Az els� Linda volt. Igaz, hogy el�g sokszor csin�ltuk, mert b�ztam benne, hogy egyszer j� lesz, de mindig sz�rny� volt. Ez�rt egy kiss� �n is tartottam t�led.
- Ezt j�kor k�zl�d.
- Ha mutattam volna, hogy ideges vagyok, te is az lett�l volna, �s nem tudt�l volna ellazulni, �s akkor t�nyleg nagyon f�jt volna.
- Tudom. De te honnan tudod?
- H�t, mostan�ban el�g sokat olvasgattam.
- A kedvem�rt?
- Dehogy! Na j�, igen.
- Szeretlek Dylan!
- Tess�k?
- Azt mondtam, hogy szeretlek!
- �n is szeretlek!
- �s mit akart�l mondani?
- Ezt, csak nem mertem. F�ltem, hogy te nem �gy gondolod.
- De, �gy gondolom. �gyhogy most m�r nyugodj meg!

*****

Oxfordban a fi�k az el�z� napi bulit�l k�bultan fekszenek a f�ld�n, a kanap�n, a fotelben. Mindh�rman durva l�tv�nyt ny�jtanak, de m�gis valaki kiemelkedik k�z�l�k…
- Daniel, nem iszol mostan�ban egy kicsit t�bbet a kellet�n�l? Ez m�r nem az els� olyan buli, mikor nem tudsz magadr�l. Van fogalmad r�la, miket m�velt�l?
- Nem tudom Victor, de nem is �rdekel.
- Ez a h�gom miatt van?
- Mi van? Ti �sszebesz�ltetek, hogy lehetetlenn� teszitek a napomat? �n ezt nem hallgatom tov�bb.

Daniel lement a h�z el�, le�lt a l�pcs�re, �s r�gy�jtott egy cigarett�ra. Pr�b�lt visszaeml�kezni a tegnap est�re, de nem jutott esz�be szinte semmi. Csak egy bizonyos pontig eml�kezett az el�z� est�re. Victor �s Marcus agg�dtak �rte, ez�rt ut�na mentek. Mikor megl�tt�k, hogy csak a l�pcs�ig jutott, letelepedtek mell�.
- Csak egy poh�rra, �s a benne l�v� z�ld l�ttyre eml�kszem, ut�na semmire.
- Absinth-nak h�vj�k a z�ld l�tty�t. Mellesleg Letty adta a kezedbe. Onnant�l kezdve eg�sz este egym�s sz�j�ban l�gtatok.
- Letty, Letty, milyen Letty?
- Matt Letty-je.
- Ugye ez most nem komoly?
- De igen, �gyhogy azt hiszem, ez a pont az, amikor vissza kell venned. �s k�pd ki azt a b�d�s vacakot, ami ott l�g a sz�dban!
- Nem tudok t�l l�pni rajta. Egyszer�en nem megy. Valami elszakadt bennem. Vagy elt�rt. Nem tudom. Este, mikor lefekszem, itt az arca el�ttem. Mikor az a szem�t Matt �tverte, �s ahogy ott s�rt, teljesen megt�rten a parkol�ban… Azt hiszem, ott szerettem bele. Akkor el�sz�r tudatosult bennem, hogy mennyire sz�ks�ge van valakire, aki t�nyleg figyel r�, aki megv�di, aki szereti. �n akartam az lenni, �s nem tudom elviselni, hogy az a sz�ke elvette t�lem. Miel�tt elment volna, n�lam hagyta egyik este a telefonj�t, �s akkor m�g cs�kol�ztunk. N�h�ny h�ttel k�s�bb meg m�r vele mosolyog a tv-ben?! Egy�tt �nekli vele a dalt, ami r�lunk sz�l?! �s m�g azt mondta skype-on, hogy hi�nyzok neki?! �n ezt m�r nem �rtem.

Daniel teljesen �sszeomlott, pedig eddig igaz�b�l nem mutatta semmi jel�t annak, hogy ennyire megr�zta volna Eve utaz�sa. Bar�tai el�sz�r nem is tudtak mit kezdeni a helyzettel, de azt�n felvitt�k a lak�sba, �s le�ltek vele besz�lgetni. Persze sokkal jobb nem lett neki, de legal�bb meg�rtette, hogy minden �gy j�, ahogy van.

- Minden, ami t�rt�nik k�r�l�tted, okkal t�rt�nik. Mindenb�l tanulnod kell, hogy fejl�dj�n a szem�lyis�ged. A sz�rny� f�jdalmak nevelik bele az emberbe, hogy tov�bb k�zdj�n. Ez�rt tudunk �letben maradni. Minden trag�dia ut�n valahogy meg kell tanulnunk fel�llni, �s �jra megtanulni �lni. Ez visz tov�bb minket. Ha nem lenn�nek sz�rny�s�gek az �letben, hogyan l�tn�nk a gy�ny�r� pillanatokat?
- Fujj, Marco, valami l�nyreg�nyt olvast�l?
- Fogd be Victor, teljesen igaza van.
- Tudom, hogy igazam van. Az ir�nia az eg�szben az, hogy ezt mindig Eveline mondta nekem.
- �, gondoltam �n, hogy nem magadt�l vagy ilyen okos.
- Ma nagyon j�indulat� vagy, Victor.
- Bocs sr�cok, de �n ezekben az �gyekben mindig olyan b�na voltam.
- Nem volt�l m�g szerelmes.
- H�t nem.
- Majd leszel, s akkor majd neked is elmondom ezt, rendben?
- Nem kell. Majd Eve elmondja, addigra �gyis haza j�n.

*****

- J� reggelt!
- J� reggelt!
- F�j m�g?
- Dylan, most �bredtem fel. Egyel�re azt sem tudom, hol vannak a testr�szeim, mert nem �rzem �ket. Adn�l p�r percet?
- Persze, bocsika. Hogy aludt�l?
- De friss vagy.
- M�r 11 �ra.
- J�zusom! Mi�rt nem �bresztett�l fel?!
- Olyan aranyosan aludt�l!
- Mond, h nem horkoltam!
- Nem horkolt�l, de besz�lt�l.
- Mit mondtam?
- Nem �rtettem. �ssze-vissza zagyv�lt�l mindent.
- Lezuhizok.
Dylan egy f�l mosollyal t�rs�tott k�r(d)� pillant�st vetett Eve-re.
- Mit akarsz?
Dylan sz�lesebbre h�zta a sz�j�t, s olyan pitiz�s m�mosolyt vett mag�ra.
- Na j�, gyere. De semmi tapi!
- Egy kicsit se?
- Egy kicsit se!!!
- Rendben. Majd megpr�b�lok viselkedni.

A fiatalok lezuhanyoztak, megmost�k egym�s h�t�t, majd lementek „reggelizni”. Kaka�, pir�t�s, lekv�r. Odakint m�g mindig zord id� volt, de az es� m�r nem esett. Minden sz�rke volt, de a p�rnak a szomor� id� ellen�re is j� kedve volt. Mivel az es� kezdett felsz�radni, ez�rt kimentek a kertbe kosarazni. K�s�bb le�ltek a teraszon l�v� hinta�gyra.
- Na, f�j m�g?
- Nem f�j, csak �rzem.
- Az milyen?
- �ltal�ban nem �rzem, hogy mi van a l�bam k�z�tt, de most igen. De ez nem f�jdalom.
- �n mindig �rzem, mi van a l�bam k�z�tt.
- J�, de neked l�g, nekem meg nem.
- Most �pp nem l�g.
- Na j�, nem fogok veled b�rni azt hiszem.
- Figyelj, csak forgatom a szavaidat. De persze nem forgatom ki. Ezek csak viccek. Nem kell mindent komolyan venni.
- J� magas s�v�nyetek van.
- Ez hogy j�n ide?
- Nem l�tnak be rajta, ugye?
- Mi? Na ne, te kis hamis. Hey, b�rj magaddal, kisl�ny.
- Most mi van? Az el�bb m�g te c�lozgatt�l…

Dylan a karj�ba vette Eve-t, �s elindult vele befel� a h�zba.