- Szia a b�tyus! Mond, mit szeretn�l!
- Tombolok, �rted? Ha most itt lenn�l, kapn�l egy b�d�s nagy pofont, ut�na meg �gy meg�leln�lek, hogy �sszeroppann�nak a csontjaid.
- Mire gondolsz?
- Mi az, hogy a tv-ben l�tlak viszont? De igaz�b�l nem is ez a baj, hanem, hogy nem tudtam r�la. Nem b�zol bennem? Vagy mit k�pzelt�l, mikor nem sz�lt�l nekem?
- Sajn�lom. Annyira rep�lt az id�. �s nem is akartam sz�lni. Mintha nem akartam volna, hogy tudd, de nem tudom megmagyar�zni, mi�rt. Ne haragudj!
- Csod�latos volt�l. Annyira b�szke vagyok r�d! De soha nem felejtem el, hogy nem b�zt�l bennem. Am�gy figyelj m�r, ki az a sz�ke?
- Dylan-re, az �nekes�nkre gondolsz?
- Jah.
- � Dylan, az �nekes�nk.
- Nem �gy gondoltam. Mi van k�ztetek?
- M�g mi sem tudjuk.
- �s Daniel meg k�zted mi volt?
- Azt sem tudom.
- Jesszus hugi, j�l megkavartad magad k�r�l, amit meg lehetett.
- Tudom.
- Daniel kiborult egy kicsit.
- Ne besz�lj�nk r�la.
- Mert?
- Mert f�j Marco. M�s: egy hete besz�ltem utolj�ra any��kkal. Akkor sem mondtak t�l sokat. Mi van vel�k?
- Apa visszak�lt�z�tt a h�l�szob�ba.
- Tess�k???
- Tudod, elment�l te, n�h�ny h�ttel k�s�bb �n is, �s ketten maradtak. Nem volt kihez sz�lniuk, ez�rt elkezdtek egym�ssal besz�lgetni. Tegnap este voltam n�luk. Le�ll�tott�k a v�l�st.
- Mit l�tt�l rajtuk? Van m�g es�ly�k, vagy m�r csak kap�l�znak?
- Bementem, a nappaliban dvd-ztek, de �szre sem vettek. Anya ott fek�dt apa karjaiban, �s sm�roltak. Undi volt.
- Komolyan? Ha-ha!
- Mi olyan vicces?
- Mi az, hogy undi volt?
- H�t, mert… nem is tudom. Ne smacizzanak. �n sem teszem.
- �, sz�val irigy vagy!
- Dehogy vagyok!
- Dehogynem!
- Ne vit�zz a b�ty�ddal, adj neki egy kis tiszteletet.
- Oh, bocs�ss meg. Viccen k�v�l: ne haragudj, ami�rt nem sz�ltam. Volt egy alkunk a band�val. Mivel alig egy h�napom volt felk�sz�lni, ez�rt csak ideiglenes tag voltam. A fesztiv�l siker�t�l f�gg�tt, hogy v�gleg maradok-e. �n sem hittem el, hogy k�pes leszek r�. Ez�rt nem sz�ltam. �szint�n? Nem akartam be�gni.
- Hugi, te nem tudsz el�ttem be�gni. Te a testv�rem vagy!
- Tudom.
- Vix k�rdezi, hogy mikor j�ssz m�r haza?!
- Mond meg neki, hogy nem tudom.
- De ny�rra haza j�ssz, ugye? Lakhatsz n�lunk az albiban.
- Na m�g csak az kellene nekem…
- De komolyan. Mikor j�ssz haza?
- Nem r�g vagyok csak itt. De a ny�ron biztos haza l�togatok.
- Ezt hogy gondolod?
- Nem tudom, mi lesz a zenekarral. M�r azon is m�lik.
- Eve, vigy�zz magadra. Ne nyeljen be a g�pezet. Ugyanis ha hazaj�ssz, Daniel ugyan�gy bele fog v�gni a t�ba, �s sz�rny� lenne, ha elkezden�l hisztizni. De ugye nyaralni elj�ssz vel�nk?

- B�rmi t�rt�nik, ott leszek. Ha nyakig be leszek gipszelve, akkor is. Daniel nem �zen semmit?
- Nincs itt. Elment.
- Hova?
- Fogalmam sincs. Elszaladt, miut�n l�tta az interj�t.
- �rtem. Hi�nyoztok.
- V�rj, megj�tt Dan.
- Sz�lj neki! Csak egy perc!
- Daniel nem akar besz�lni veled.
- Nem is kell. Csak vegye fel a headsettet.
- Nem �rtelek, de megpr�b�lom meggy�zni.
Daniel sem �rtette, mit akar a l�ny, de gondolta annyit meg�rdemel, hogy felveszi a headsettet a kedv��rt. Le�lt az �gyra, �s csak hallgatott.
- Szia Dan. Csak hallani akartam, ahogy l�legzel. Ennyi. Hi�nyzol.
- Te is nekem.
- Daniel…
- Ink�bb ne. Nagyon klassz volt�l! Nem is tudtam, hogy ilyen kir�ly hangod van! Sosem �nekelt�l itthon. Vagyis itt, Oxfordban.
- Mert otthon eszembe sem jutott, hogy �nekelnem kellene.
- Meg�g�red, hogy vigy�zol magadra?
- Igen, meg�g�rem neked. Te hogy vagy?
- Most mennem kell. Vix besz�lni akar veled. Szia!
- Hey, t�nd�rbog�r, h�t soha nem gondoltam volna, hogy legk�zelebb a k�perny�n l�tlak… Kis undok, magadnak val� d�g vagy, ami�rt nem sz�lt�l. De ugye tudod, hogy mindenkinek el fogom mondani a suliban, hogy l�ttalak a zenecsatorn�n?!
- Szia Victor! K�szi, j�l vagyok, �s �n is szeretlek! Te hogy vagy?

Eve besz�lgetett m�g f�l �r�t Vix-szel, aki megfelel� hangulatba hozta a maga dilis m�dj�n. M�gis v�gig ott motoszk�lt a fej�ben Daniel. Nagyon hi�nyzott neki a fi�. Dylan tal�n soha nem lesz az, ami Dan lehetett volna.

*****

Egyre gyorsabban teltek a napok, majd a hetek. A banda kezdett igazi n�pszer�s�gnek �rvendeni. Nem sok minden t�rt�nt az ut�bbi id�ben a fiatalokkal, csak a tanul�s, meg a tanul�s. Nagyon r�hajtottak a sulira. Musz�j, hisz tal�n most d�l el a j�v�j�k. Ha nem siker�lnek a felv�telik, az nagy kudarc lesz. Mostan�ban m�g Tom �s David is elkezdtek megkomolyodni. �rzik �k is a s�lyt, ami a v�llukra nehezedik. Natalie m�g a tanul�s id�kben is mindig vid�m, viszont mostan�ban szemet sz�rt neki, hogy Eve nem mindig van a helyzet magaslat�n…
- Eg�sz nap nagyon sz�rakozott vagy. Mi van veled? Mrs. Morgen-t is sikeresen kiakasztottad, mikor egyetlen k�rd�s�re sem tudt�l v�laszolni.
- Nem tudom, mi a baja annak a n�nek.
- Az sz�vem, hogy mi�ta itt vagy, te lett�l a kedvence, mert ti sokkal t�bbet tanultatok Oxfordban, mint amennyi anyagot itt tan�tanak, �s ez�rt te j�val okosabb vagy n�lunk.
- Igen?
- Igen-igen. Eveline, l�gyszi figyelj r�m!
- Bocs. Csak az j�r a fejemben, hogy minden j� olyan hirtelen �ml�tt az �lembe. �s ilyenkor szokott valami nagyon rossz t�rt�nni. Mi�rt kaptam az es�lyt, hogy elmenek�ljek otthonr�l? Mi�rt vagy itt te nekem? A zenekar is csak �gy �sszej�tt. �nekelek, git�rozok. �s itt van Dylan. N�h�ny h�nap alatt ennyi pozit�v esem�ny… Ennek b�jtje lesz.
- Ne l�gy pesszimista. N�zd ford�tva a dolgot. Ott volt Matt, aki cs�ny�n �tvert, j�tt a sz�leid k�r�li balh�. Daniel-lel nem tudt�tok eld�nteni, mi legyen. Annyi rossz ut�n meg�rdemled ezt a kis j�t, nem?
- Tudod Nat, igaz�b�l az nem volt szenved�s. Persze, sok minden f�jt, de annyira sz�rny� dolgok nem t�rt�ntek velem. Viszont mostan�ban ez kb. olyan, mint amikor gyerekk�nt anya mes�lt nekem. Senkinek nincs ilyen �lete.
- Ne r�gd magad. Att�l nem lesz jobb. Ne gondolkozd t�l, csak �lvezd! Rendben?
- Rendben, megpr�b�lom.
- Este mit csin�lunk?
- Nem tudom. Menj�nk el valahova a fi�kkal. David majd felr�z.
- Vagy majd Dylan…
- Ha-ha-ha. Fogd be.
- Egy�bk�nt milyen Dylan-nel?
- J�.
- Ennyi?
- Nem. J�l �rzem magam vele. Szeretem, ahogy �t�lel, szeretem, ahogy megcs�kol.
- L�ngolsz?
- Nem.
- Figyi, ez nem is baj, tekintve, hogy m�g Daniel ott van a tudatodban. Majd fogsz m�g l�ngolni.
- Rem�lem. Hi�nyzik az a kis plussz.
- Tudom, mire gondolsz. Nek�nk sem r�gt�n adatott ez meg Tommal. Viszont m�r nem tudn�m elengedni. Ti mi�ta vagytok egy�tt?
- Uh, v�rj…
- H�t, ez majdnem h�rom h�nap.
- T�nyleg. �szre sem vettem.
- Bepr�b�lkozott m�r?
- Nem, m�g soha. �gy belegondolva ez el�g furcsa.
- Jesszus. Pedig nincsenek probl�m�i, arr�l csak tudn�nk.
- Nem, �reztem m�r, hogy nincsenek probl�m�i, de szerintem r�m akarja hagyni a dolgot.
- Wow, ez t�k izgi. De m�r nem vagy sz�z, ugye?
- De, m�g az vagyok.
- Jesszus. Dylan tudja?
- Szerintem igen. Konkr�tan nem k�rdezett r�, �s konkr�tan nem is mondtam neki, de mindketten tudjuk, hogy tudja, mert volt m�r err�l sz�. � vir�gnyelven k�rdezett, �s �n vir�gnyelven v�laszoltam.
- Olyanok vagytok, mint k�t h�lye kiskamasz.
- J� �gy, csak m�r szeretn�m.
- Dylan-nel j� lesz. Vigy�zni fog r�d, hidd el. �s figyelni fog arra, hogy ne legyen baj.
- Rem�lem. Szeretn�m m�r.