9. Gyorskaja - nem gyors kaja?

    Már sötétedett, mire Daniel visszatért. Nem érkezett üres kézzel, három jól megrakott zacskót helyezett a konyhapultra. Az asztal körül már gyülekezett a nyálát csorgató éhes sereg.
- Mi van, kiraboltál egy McDonald's-ot? - húzta fel a szemöldökét Sherman.
- Muszáj volt. Azt hallottam, hogy a csapatomat az éhhalál fenyegeti. Ezt mégsem hagyhattam. Milyen vezérnek is tartanának? - felelte Daniel.
- Mi bajotok van a padlizsánnal? Nagyon egészséges. És igenis kiváló íze van - méltatlankodott a vegetáriánus, szemét végigfuttatta a jelenlévőkön és a lányon állapodott meg. Nem éppen kedves pillantás.
- Most mi van?! Ne nézz rám így! Szerinted én kérnék bármit is tőle? - védekezett Gill.
- A padlizsán tényleg nem olyan rossz. Egyszer. És nem cukkini, tök vagy karfiol után - magyarázott Craig. Sherman megcsóválta a fejét, elvett magának egy doboz kertész salátát, a távol maradó Larrynek két Big Macet és visszavonult.
- Öhm... Wade - fordult Gill a mellette ülőhöz. - Ugye csak vicceltek? A rablást illetően - kérdezte halkan.
- Nyugi - mosolygott a fiú. - Nem lopunk folyamatosan, oké? A bevételeinkből bőven futja a gyorskajára. Attól, hogy bűnözők vagyunk... - Beleharapott a kezében tartott tortilla tekercsbe és jóízűen hümmögött.
- Jól van. De sosem lehet tudni, mikor vicceltek, és mikor gondoljátok komolyan, amit mondtok.
- Rendben van - válaszolt teli szájjal. - Egyél.
    Gill magához vett egy sajtburgert és hozzálátott a vacsorához. Közben megérkezett Kian is, letelepedett barátjával szemben és kajánul vigyorgott rá.
- Mekkora vacsorában lesz ma részem... hmmm... már érzem a számban a szétolvadó falatokat. - Fülig ért a szája. Wade kevésbé volt elragadtatva, de azért a másik elé tolt két adag Chicken McNugetts-et és egy sajtburgert. Kian elégedetten konstatálta megnövekedett adagját.
- Lemaradtam valamiről, fiúk? - nézett Gill zavartan hol egyikre, hol másikra.
- Semmi extra. Csak megnyertem egy fogadást - mártotta a rocker a szalmakrumplit a ketchupba. - Megkínálhatlak valamivel esetleg?
- Nem kösz. Elég volt ez az egy. De mégis miben fogadtatok? Hogy megeszed a vacsoráját?
- Csak a felét - kacsintott a srác.
- Nem akarjátok azt mondani, hogy ennek a dupláját szoktátok megenni? - hitetlenkedett a lány.
- Dehogynem - válaszolt Wade ismét teli szájjal, ezúttal egy hamburger megsemmisítésén ügyködött.
- Jesszus, hova keveredtem... Minden fiú ennyit eszik?! Nem fér a fejembe, hogy vagytok képesek ennyi mindent magatokba tömni. Ez a mennyiség elég lenne egy egész kórusnak.
- Egy gyerekkórusnak talán, de mint a fejlődés utolsó szakaszába lépő férfiaknak, szükségünk van a megfelelő táplálékmennyiségre - adott tudományos magyarázatot Kian, majd egy hatalmasat harapott a hamburgerébe. - Más esetben kénytelenek lennénk téged felfalni, úgyis olyan ennivaló vagy - tette hozzá.     Gill felhúzta egyik szemöldökét és mosolyogva megcsóválta a fejét. Jól esett neki, hogy nem mindenki akarja élből eltaposni.
- Nem vagy te túl vidám és kiegyensúlyozott túsznak? - fordult a lányhoz a mellette ülő szőkeség.
- Miért? Ha sírok, kiborulok és hisztizek, elengedtek? Ha ennyi az egész, csak szóljatok, könnyen fog menni, tényleg. És mindent beleadok - ígérte a lány nagy komolyan.
- Heh, kizárt, szívem. Ilyenben ne is reménykedj - lombozta le Cooper azonnal.
- Akkor meg mi bajod? Igazán eldönthetnétek már, hogy mit akartok! - zsörtölődött Gillian. - Szedd össze magad! De azért túl vidám se legyél... Hát kösz. Még valami elvárás?
- Csak meglepődtem - vonta meg a vállát a szőke. - Nem baj, ha nem vagy hisztis picsa, nyugi.
- Már megijedtem, hogy csalódást kell okozzak...
- A szarkazmus állítólag a gyengék fegyvere - szólt közbe az eddig csendesen falatozó Craig.
- Mondják ezt, akik nem értik.
- Elég nagy a szád a helyzetedhez képest. Előbb-utóbb vissza fog ütni - elmélkedett hangosan a vörös.
- Inkább előbb, mint utóbb. - Daniel szúrós pillantást küldött a lány felé, aki azonnal vette a lapot és befogta a száját.
- Nem mondom - vonta kel a szemöldökét Cooper -, gyors változás. Csak ámulok. Nem is tudom már, mit higgyek rólad. - A lánynak erre is lett volna csípős felelete, de jobbnak látta inkább csendben maradni.
- Hát azt én sem - helyeselt Dan Gill arcát fürkészve, de ő a Craig és Kian közötti résre meredt és még véletlenül sem fokuszált volna a beszélőre. - Túl sok arca van.
- Igen, első este nagyon szerencsétlen volt, de mára mintha kicserélték volna. Elég gyorsan ment... Kér még valaki csirke falatokat? - nyúlt a maradékért a vörös. Gill az ajkába harapott. Tudta, hogy direkt piszkálják, hogy utána jól helyre tehessék. "Na, azt már nem! Nem fogom megadni azt az örömöt. Sorry." Továbbra is ignorálta a megjegyzéseket. Elvégre a konyha terrakotta csempéje meglepően érdekfeszítő.
- Nem értem, mit vagytok úgy oda. Elvégre lány... Ők pedig tudják, hogy érjék el a céljaikat - kapcsolódott be Dee is. "Nem hallom. Nem hallom. Nem hallom..."
- Normálisak vagytok?! Nem egy Oscar-díjas színésznő ül közöttünk, csak egy egyszerű csaj...
- Wade-nek igaza van. Szálljatok már le róla - avatkozott be a rocker is.
- Én mondtam - nézett körbe sokat tudó mosollyal a fekete. "Nem hallom. Nem hallom."
- Nem, valóban, nem. De 17 évesen kevesen kaptak Oscart. És sajnos a mi kis dívánknak sem lesz alkalma nagyobb közönség előtt kibontakozni - Cooper élvezte a dolgot, le sem lehetett volna tagadni. "Nem. Hal-lom." Gillnek minden erejére szüksége volt. Összeszorította a fogait és lehunyta szemeit. Az erőfeszítése Daniel figyelmét sem kerülte el.
- Hülye vagy - legyintett a rocker.
    A fiúk ezután a munkáról kezdtek el beszélni. Gill fellélegzett valamelyest, s néhány perc alatt arcvonásait is sikerült teljesen rendeznie. A témaváltás pozitív hatásait kihasználva, úgy vélte, elérkezett a megfelelő pillanat az észrevétlen távozáshoz. Igyekezett feltűnésmentesen kiosonni, ám amint felállt, Cooper visszarántotta. Egyből nyitotta is a száját, hogy kifejezze méltatlankodását, de ez volt a veszte: a srác, kihasználva a helyzetet, egy almás táskát tömött a szájába.
- Te sem gondoltad komolyan, hogy egy nyomorék sajtburgerrel elintézted a vacsorát, ugye?
- De, valahogy így számoltam - vette ki a szájából a desszertet Gill. - Nem vagyok éhes.
- Senki sem kérdezte - hűtötte le a szőke.
    A lány körbehordozta fájdalmas tekintetét az asztaltársaságon, de nem kapott biztató visszajelzést, így hát beletörődve sorsába nyugton maradt, és valahogy magába tuszkolta az édességet. A fiúk vidáman beszélgettek, míg ő csak némán ült karba tett kézzel és maga elé bámult. Kis idő múlva Daniel megköszörülte a torkát, majd ismertette a következő munka részleteit. Cooper kapott nagyobb szerepet, a többiekre csak az előkészületeknél volt szükség.
- Akkor ezzel kapcsolatban nincs több információ egyenlőre. Mindenki tudja a dolgát. Még pár a mindennapokat érintő apróság lenne, a nagyobb kellemetlenségeket elkerülendő. - Az utolsó mondatnál Daniel Gillre nézett, aki kérdőn felhúzta egyik szemöldökét.
    A fiú hátranyúlt és a konyhapultról elvett egy barna zacskót. Kibontotta, majd egy-egy kicsi csomagot dobott Craignek, Kiannak, Coopernek és Wade-nek.
- Hú, Dan, ajándék? Igazán nem kellett volna - vigyorgott a vörös.
- Te vagy a legjobb főnök - parodizált vékony hangon Kian.
- Pendrive? Azt hittem valami izgalmasabb lesz - kommentált Cooper. - Hm, nem egyszerű pendrive. Mi ez, ujjlenyomat-leolvasó?
- Az. Már kezdtem kételkedni a képességeidben, haver - gyújtott rá Daniel. - Nagy csalódás lett volna, hidd el.
- És ez? - ráncolta a homlokát Wade, miközben egy hasonló méretű és kinézetű tárgyat vizsgált. Volt hozzá egy kerek korong alakú valami is, néhány gombbal közepén.
- PC-zár - fújta ki a füstöt Dan. - Ha dolgozol, bedugod az adóegységet, ha befejezted vagy elmész kihúzod. De az is elég, ha a transzpondert magaddal viszed. Lezárja a gépet. Egyszerű, nem?
- De, de.
- Ez mind szép és jó. De még mindig nem értem, mi szükségünk van minderre? - értetlenkedett Kian. - Eddig is jól megvoltunk.
- Ja, de azóta változott néhány dolog - nézett ismét a lányra a vezér.
- Mi van? - hitetlenkedett Gill. - Ne akarj mindent rám kenni! Miből gondolod, hogy kicsit is érdekel, mi van a gépen? Megnyugtatlak, hidegen hagy.
- Ennek igazán örülök. De ettől függetlenül ezentúl mindenki használni fogja ezeket. Egy dolog, hogy mit mondasz, egy másik, hogy mit csinálsz.
- Azt hiszem, félreértettem valamit... Csak emlékeztetlek, hogy ti vagytok a rosszfiúk és én az áldozat. Nem fordítva...
- Sose lehet tudni, mik derülnek még ki rólad...
- Miért csinálsz úgy, mintha én lennék kettőnk közül a megbízhatatlan bajkeverő?! Miért akarsz minden áron alattomos kígyót csinálni belőlem? Emlékeim szerint nem szolgáltam rá...
- Az nem jelenti azt, hogy nem is fogsz. - Daniel kezdte unni már a vitát. - Jobb az elővigyázatosság. Vagy talán azt akarod mondani, hogy meg sem fordult a fejedben ilyesmi?
- Nem, nem akarom - nézett a lány a négerbarna szemekbe.
    Nem kis meglepetést keltett ezzel az asztalnál ülők körében. Egyesek azon csodálkoztak, hogy ilyen gondolatai támadtak, míg a többieket az döbbentette meg, hogy be is vallja.
- De ez nem jelenti azt, hogy meg is teszem - néztek továbbra is farkasszemet. - Egyrészt, ennél azért drágább az életem. Másrészt tudom, hogy nem tudnék akkora kárt okozni, amekkorát szeretnék. Úgyhogy nem nyúlok bele, ne aggódj.
- Nocsak - húzta fel a szemöldökét Craig, miközben hátradőlt a székében és keresztbe fonta karjait. - Kezd érdekes lenni.
    Wade nagy szemekkel meredt a mellette ülőre. Dee hümmögött valamit az orra alatt. Cooper elismerően füttyentett egyet és ostoba vigyor ült ki a képére, Kian csak a fejét rázta. Gill lesütötte a szemét, és a halványsárga, pillangó mintás házi papucsát kezdte vizsgálni. Daniel őt fürkészte összeszűkített szemein keresztül - pontosan érezte a gerincén - miközben nagyokat szívott cigarettájából.
- Most legalább tudom, hogy őszinte voltál - szólalt meg végül a vezér.
    Gill nem felelt, nem is nézett föl.
- Csak azt nem értem, hogy akkor miért segítettél nekünk? - fordult Wade is lány felé.
- Mondtam már akkor is, hogy nem állt szándékomban. - Gill végre felpillantott.
- Pedig lenne tehetséged hozzá - kapcsolódott be Kian is.
- Eszem ágában sincs segíteni nektek... Az csak kettőtöknek szólt, oké?
    Daniel lenyűgözve hallgatta a rövid párbeszédet és elraktározott minden apró információt. "Tehát, nem tévedtem hármukkal kapcsolatban. Érdekes... Bár úgy érzem van egy kis tisztázni valóm a srácokkal."
- Jó éjszakát! - küldte el burkoltan a lányt. Elnyomta a csikket, majd a két fiú felé fordult. - Azt hiszem, beszélnünk kell. - A két tinédzser futó pillantást váltott.
- Igen? Miről? - kérdezte Wade.
- Szerintem elég egyértelmű...