7. Internet

- Sziasztok, itt maradhatok esetleg? - lépett be Gillian a felső munkabázisra, ahol Wade és Kian dolgozott éppen.
- Persze, gyere csak - mosolygott Kian - Hogy telt a délelőtt?
- Biliárdoztam. Végül is rosszabbra számítottam...
- Akkor jó. Örülök, hogy maradandó lelki károk nélkül megúsztad. Néha kegyetlenek...
- Hát én is. Mit csináltok?
- Szervert törünk - kapcsolódott be a beszélgetésbe a másik srác is.
- Izgalmas?
- Általában igen. De ebből speciel már elegem van. Egy csomó mindent kipróbáltam, de egyiket sem ette meg. Modernebb védelme nem lehet. Kizárt - fakadt ki Wade. Időközben szereztek egy széket a lánynak is, aki beült a két hacker közé.
- De előbb-utóbb megoldjuk, no para - kacsintott a másik.
- Aha, biztosan. A legegyszerűbb dolgokat próbáltad már? - Gill az értetlen arcot látva folytatta - Néha a kevesebb több. Tapasztalat...
- Nem is tudom. Egy próbát megér. - Wade ismét a képernyő felé fordult és néhány szót pötyögött be. A képernyő pár másodpercre elsötétült, majd egy új ablak jelent meg, benne a bankfiók összes adatával: számlaszámok, tulajdonosok, befektetések... - Ezt nem hiszem el! - nézett a lányra - Hihetetlen! Én, a profi fél napig szenvedek vele, te meg idejössz és két perc alatt benn vagyok.
- Nem semmi. Gratulálok! - veregette meg a rocker a középen ülő vállát. - Íme az első feltört szervered.
- Öhh... köszi fiúk. De én nem csináltam semmit. És különben is...
- Egyébként azt hittem, te elítéled az ilyen dolgokat. Most mégis te oldottad meg a problémát.
- El is ítélem, nem tévedtél. Ez törvénytelen. Nem helyes. És nem állt szándékomban segíteni se...
- Az ötlet akkor is fantasztikus. Másfél éve nem láttam ilyen gagyi kódot. Teljesen magától értetődő, fantáziamentes... annyira rossz és haszontalan, hogy egy magára valamit is adó internetes bűnöző alapból kihagyja ezt a lehetőséget. Ilyet mégis ki használ?! Ennyire szerencsétlenek nem lehetnek... Á, megyek is berakok valami zenét, mert most felhúzták az agyamat. Ennyire felelőtlen embereket?! Már szinte nekem fáj... - Kian meglökte magát, székestől a hifi elé gurult és berakott egy CD-t.
- Szereted a rockot? - kérdezte, mikor visszatért a helyére. - Itt sokat fogsz hallani, úgyhogy remélem. - azzal fel is csendültek az első akkordok. - AC/DC, de jön majd más is.
- Én megvagyok vele. Ami jó az jó, de a nagyon zúzós már nem nekem való.
- Na, majd kikupálódsz, meglátod!
- Heh, már megint ez a lárma? - lépett be a szobába Dee, kezeit a fülére tapasztotta és látványosan szenvedett. - Igazán tekintettel lehetnétek mások szellemi épségére...
- Jaj, hagyd már abba, nem tehetek róla, hogy nincs ízlésed - kontrázott a rocker.
- Nincs, mi? Mert én a zenét szeretem és nem pedig a ricsajt... A reggea, na az valami. Áh, mindegy is, csak ezeket a mintákat hoztam fel, nézzétek meg, hogy passzolnak-e? - nyújtott át a fekete pár papírt Wade-nek. - Egyébként, miért kell szerencsétlen csajt tovább kínozni? - fordult még hátra, mielőtt távozott.
- Ez kínzás? - fordult Kian Gillhez.
- Öhm... nem, nyugi. Ezt még én is befogadom. Tudod, én alapvetően nyitott vagyok minden téren, mert semmire sem lehet műfajilag azt mondani, hogy rossz. Mindenfajta zenében van jó és van rossz. De ez egyébként is annyira szubjektív dolog...
- Hogy te milyen toleráns vagy?! Nem úgy, mint ezek ketten... - csóválta meg Wade a fejét. - A nyitottság jó dolog.
- Muszáj annak lennem. Nyitottság és kíváncsiság nélkül már rég begolyóztam volna ez alatt a pár nap alatt... Tudod, még mindig nagyon rossz, és azt kívánom, bár megváltoztathatnám a helyzetet, de tudom, hogy nem lehetséges. Hiába is szeretném... Úgyhogy inkább előtérbe helyezem e kíváncsi, mindent tudni akaró énemet, mert hát másrészt annyi minden újdonság van itt nekem, amikkel az életben nem találkoztam volna. Mondjuk a szabadságomért cserébe szívesen lemondanék róluk, de ez már más kérdés...
- Ez a pozitív felfogás már sokkal jobban tetszik nekem - mosolygott a fiú. - Így sokkal könnyebb lesz feldolgozni a változásokat.
- Igen, valószínűleg... Kérdezhetek valamit? Nektek nem hiányzik a kinti élet? A haverok, bulik a suli, a levegő, a séták...bármi?
- Haveroknak itt vagyunk mi - kezdte Kian.
- Bulikat itt is tudunk tartani és szoktunk is.
- Suli? Ne nevettess, miért hiányozna?
- Nem akartok egyetemre menni?
- Minek? Már mindent tudunk, amit akarunk és szükséges. Ezeket úgysem oktatják. Ha egyszer mégis meggondolnánk magunkat, a lehetőség meglesz rá. Daniel is jár. Egy csomóan utazgatnak egyetem előtt egy évig, nem vagyunk lemaradva egyáltalán.
- És a szabadság? Mozi, színház, koncert, sport, szerelem?
- Hát - vakarta meg a fejét a rocker - igazság szerint mi bármikor kimehetünk. Egyedül te vagy bezárva ide...
- Értem. Hogy is képzelhettem, hogy...
- Jaj, nehogy elpityeredj. - Wade kedvesen átkarolta a lány vállát.
- Nyugi, nem fogok. De nekem mindent fel kell adnom. Nem megy egyről a kettőre, sajnálom.
- Nincs mit sajnálnod. Neked nincs... Egy kis zenétől jobb kedvre derülnél?
- Hm? - nézett fel fátyolos szemeivel a lány. - Semmi bajom a Metallicával, hagyjad csak.
- Hihi, ennek igazán örülök, ezek szerint nem lesz semmi szükség erőszakos átnevelésre - kuncogott a rocker. - Nem így gondoltam. Szerzünk egy mp3 lejátszót, na? Zenét már most is tölthetünk le.
- Tényleg? - mosolyodott el Gill. - Olyan aranyosak vagytok. Legalább ti...
- Örülök, hogy feltűnt - vigyorgott Wade. - Puszi jár a jófiúknak?
- Azt csak szeretnéd - vonta fel a szemöldökét a lány. - Majd ha kiérdemeltétek...
- Miért, eddig még nem?!
- Magasan van az a bizonyos léc, oké?
- Gonosz vagy... - húzta el a száját a fiú.
    Miután ezt így tisztázták, hozzáláttak a zenekereséshez, illetve -letöltéshez. Gill picit jobban érezte magát, mert így legalább egyvalamiben nem kellett alkalmazkodnia senkihez. A végén a fiúk is töltöttek le pár számot maguknak. A lány azon kérdésére, hogy legalább ezeket legálisan szerzik-e, azt a választ kapta, hogy minek, ha egyszer ingyen is hozzájuthatnak. Ez persze zavarta egy kicsit, hisz tudta, hogy bőven lenne miből kifizetni, de el kellett ismernie magában, hogy otthon ő is másolta a zenéket. Ő persze nem tudta volna simán megvásárolni mindet.
- Öhm - a lány félénken pillantott hol az egyik, hol a másik srácra.
- Mondjad - bátorította Kian. - Szeretnél még valamit? Alapvetően nem így állnak az erőviszonyok, és a többiek előtt lehet, hogy tényleg nem kellene emlegetned ilyeneket, de ki vele. Nem látom akadályát, hogy miért ne vehetnénk még pár cuccot.
- Nem erről van szó... Lehet, hogy ennek mégis csak látod majd akadályát...
- Ne csigázz! Nem harapjuk le a buksidat, akármilyen aranyos is - borzolta össze Wade a lány haját, aki megeresztett egy erőtlen mosolyféleséget, de még mindig nagyon feszült volt.
- Netezhetek? - bukott ki belőle hirtelen. - Tudom, hogy mit gondoltok most... de légy szí!
- Hát, asszem, ez tényleg sokkal fogósabb. Szerintem te is tudod a választ.
- Naaaa - nézett Gill esdeklően.
- Bocsi, de ez tényleg túl sok. Remélem, megérted, de ezt nem engedhetjük. A világhálón gyorsan áramlanak az információk, még akkor is ha éppen nem tudod pontosan, hol vagy - vette át a szót Wade. - Sajnálom.
- Jaj, ne csináljátok már! - Gill nem adta fel. Hogy is adta volna?! Ő nem az a fajta... de nem ám! - Nem küldök e-mailt, nem chatelek, nem írok fórumba, még hozzá se szólok semmihez, csak hadd menjek fel egy kicsit. Azt meg a tévéből úgyis megtudnám, hogy mi van kinn, csak szeretnék egy kicsit olvasni és tájékozódni. Annyi mindent hagytam félbe otthon. Tudjátok, nem igazán számítottam rá, hogy nem lesz lehetőségem folytatni. Nem kérem, hogy hadd maradjak egyedül, semmit, csak egy kis szörfölés az egész - könyörgően tekintett a két fiúra. Lehet, hogy megenyhülnek?
- Nem tudom... Nem kellene. Túl nagy a kockázat.
- És a fejünket is leszednék a helyéről, ha kiderülne...
- Megígérem, hogy nem csinálok semmi olyat, amit nem szabad, szót fogadok, jól viselkedem és akármi, csak egy icike-picikét! - Gill látta már az enyhülés jeleit, így hát folytatta - Napok óta be vagyok ide zárva, fel kellett adnom mindent, legalább ez az utolsó morzsa had maradjon meg! Tudjátok, milyen érzés ez?!
- Nem valószínű, és ez így is fog maradni. Én tényleg szívesen segítenék, de... nem szabad. Értsd meg... Daniel kerek perec megmondta, hogy nem engedhetünk se telefon, se internet közelbe, se ahhoz az ajtóhoz - bökött Wade a fejével az "előszoba" felé. - Azt hiszem, elég logikus, hogy miért.
- Ugyan már! Fényévekre jártok előttem a számítástechnika terén, mégis mit csinálhatnék mellettetek?! Mellesleg Daniel is elég világos volt a szökést illetően, nyugi... De ti nem ismeritek ezt az érzést. Tehetetlenség. Unalom. Nem tudok mit kezdeni magammal. Szükségem van a külvilágra, ha máshogy nem is, legalább elektronikusan. Információkra, a kedvenc történeteimre, a barátaimra is, de arról tényleg le kell mondanom, tudom. Mi rossz van ebben?! Azt hittem, legalább ti megértetek...
- Az újságíró palánta tudásszomja? - érdeklődött Kian.
- Részben. Szeretek jól informált lenni, ez igaz. Másrészről... jaj, nem igaz már, ne legyetek ilyen kőszívűek! Nem kérek olyan sokat, vagy igen?
- De még milyen sokat - bólogatott a másik srác. - A nyakazásunkat kockáztatnád...-nánk. - A lány még mindig nem adta fel. Elővette a legkönyörgőbb tekintetét a tarsolyából és tovább ostromolta a két fiút. Azok összenéztek, majd egy megadó sóhaj kíséretében Kian engedélyt adott.
- Negyed óra. Mellettünk. És hétpecsétes titok. Megegyeztünk?
- Meg ám. - Gill arca teljesen felvirágzott. Végre valami eredmény. Közelebb húzódott a géphez és felkereste kedvenc oldalait. A srácok végig ott voltak mellette, de nem zavarták.
- Te tényleg ilyeneket olvasol? - Kian nem bírta tovább. - Most meglepsz.
- Talán valami baj van velük? - fordult felé a lány. - Nagyon is jó történetek vannak itt, oké? Amatőr szerzők egyáltalán nem kezdő fantáziával. Nem lepődnék meg, ha néhányuknak egyszer könyve jelenne meg a jövőben.
- Jól van, na. Csak meglepődtem... Te is szoktál ide írni?
- Előfordul - pirult el Gill és ismét a képernyő felé fordult, a témát ezzel lezártnak tekintve. A vélemények nem egyeztek meg.
- Tulajdonképpen nem kellene csodálkoznom ezen - fordította ismét maga felé a rocker. - Szeretsz írni, igaz? Újságcikkek, történetek...
- És ha igen, mi van? Talán ez olyan nagy bűn?
- Nem, dehogy. Ne kapd fel a vizet, jó? Inkább mutasd meg a műved. Ha fele olyan jó, mint a cikked, akkor biztos nagyon népszerű lehetsz.
- Majd ha fagy. Keresd meg, ha ennyire érdekel!
- Most miért csinálod ezt? Tudod, mit kockáztatunk egyáltalán azzal, hogy ideengedtünk? Te meg hirtelen olyan ellenséges lettél.
- Bocs, nem akartam csalódást okozni - felelt gúnyosan a lány. - Ti már így is túl sok mindent tudtok rólam, míg én szinte semmit. Ha még ezt is elmondanám... az már tényleg túl sok.
- Ha ennyire szégyenlős vagy, miért tetted fel az internetre? - szólt közbe Wade.
- Az internet anonimitást biztosít. Egyrészt nagyon jól ismerjük egymás gondolatait, másrészt fizikai kontaktus nélkül sokkal kisebb a kockázat. Az elárulásé, a csalódásé, a kiszolgáltatottságé. Érted? Itt viszont ez nem áll fenn. A fizikai kapcsolat megvan, látlak, hallak titeket, mégsem ismerem a gondolataitokat. Jobban belegondolva semmiteket... De ha ennyire kíváncsiak vagytok, hát rajta. Támpont: pár napja már egészen biztos nem frissítettem - kacsintott Gill.
- Milyen segítőkész valaki...
- Milyen eltökélt valaki... - szólt vissza a lány. - Ez aztán az akarat.
- Ne aggódj, meg fogjuk találni.
- Hajrá! - mosolygott sejtelmesen a lány.
- Asszem az idő lejárt. Bocs. Mára ennyi volt.
- Rendben. És köszönöm... Ezek szerint lesz legközelebb, igaz?
- Hát... meglátjuk. Nem ígérhetek semmit.
- Rendben - hajtotta le a fejét a lány. - Köszönöm a lehetőséget. Sziasztok. - Felállt és elhagyta a szobát.
- Hé! Várj csak egy kicsit! Még most sem érdemeltük ki? - vigyorgott Wade. A küszöbön álló Gill zavartan megvakarta a fejét, kinyögött egy "talán"-t és kiszaladt a szobából. A srác csak a fejét csóválta.
- Na, akkor folytassuk... Kicsit letörtnek tűnt, nem?
- Igen, kicsit tényleg elkenődött a végére. Nem értem igazából, miért? - nézett fel Kian. - Ennél többre tényleg nem számíthatott.
- Én olyannak nézem, aki hisz abban, hogy a remény hal meg utoljára. Sok csalódás fogja így érni.
- Igen, az valószínű. De előbb-utóbb csak rájön, hogy itt nem igen változnak a dolgok, akármennyire elbűvölő lesz is.
- Jaj, mikor jönnek már meg a hamburgereim?! Igazán siethetne Dan...
- Hehe, mint egy házsártos vénasszony. Nem tévesztettél nemet és kort? - vigyorgott a rocker.
- Gúnyolódj csak, Kian barátom. Egészen nyugodtan. Csak aztán majd ne csodálkozz, ha én már a harmadik kódomat töröm fel, míg te az elsőnél a megoldáshoz vezető rögös és göröngyös hosszú út aprócska szikráját épphogy kapizsgálni kezded.
- Hű, ez aztán a hosszú mondat - bólogatott elismerően a megszólított. - Mondd csak, mennyit gondolkodtál rajta? Ez idő alatt simán bejutottam az emberünk bankszámlájához- nevetett.
- Versenyezni akarsz?
- Miért ne?
- Tét?
- Ha én nyerek, a hamburgereid felét átadod nekem.
- Ha viszont én, akkor egész este reggea-t hallgatsz Dee-vel. Esetleg közös zenélés... Kemény feltételekre egyenrangú válasz.
- Rendben, de előre figyelmeztetlek, éhes maradsz!
- Bele fogsz bolondulni! - bökött még egyet oda Wade, azzal belevetették magukat a munkába.