4. Ki kicsoda?

    Másnap reggel kipihenten ébredt a lány, kis híján el is felejtette, hol van. Valahogy furcsán nehéznek érezte a derekát. Magára nézve meglepve látta, hogy két méretes láb nehezedik rá. Tulajdonosa keresztben feküdt két matracon. Óvatosan kikászálódott a kéretlen nehezék alól és egy széken megtalálta saját farmerjét és egy két számmal nagyobb élénk csíkos kölcsönpólót. A ruhákon voltak az előző nap vásárolt noteszek és tollak is. Körülnézve elmosolyogott, ahogy észrevette, hogy a szokatlan alvási pozíció nem egyedi. Helyenként keresztül-kasul feküdtek egymás mellett, illetve egymáson a fiúk. Tényleg nem volt elég hely.
    Miután felöltözött, kilépett a másik ajtón. Elhatározta, hogy nem mutatja ki félelmét, sem azt, hogy legszívesebben azonnal sírva fakadna. Nem, ezt az örömet nem szerzi meg senkinek. A folyosó másik szakaszára ért ki, s erős kávészag csapta meg az orrát. Szaglószervét és korgó gyomrát követve az illat forrása, feltételezhetően a konyha felé vette az irányt. Nem tévedett, valóban ott lyukadt ki. Ketten tartózkodtak a konyhában, s amikor belépett, hirtelen abbahagyták a beszélgetést. A lány felismerte az asztalon fekvő személyi- és diákigazolványát.
- Kitalálom, mi volt a téma - sóhajtott Gill.
- Neked is jó reggelt, szépségem - vigyorgott rá Kian. Gillian felhúzta gondosan kialakított szemöldökét.
- Jaj, ne csináld már! Nem gyakran jár erre új ember, persze, hogy mindenki kíváncsi rád - magyarázott a világosbarna srác.
- Aha, király. Ti mindent megtudtok rólam, míg én le vagyok szarva.
- Milyen mocskos nyelve van?! Ki se nézném belőle... - szórakozott a rocker.
- Hallatlan. Meg kellene nevelni, ha már otthon nem tették meg.
    Gill grimaszolt egyet, majd a konyhaszekrényhez lépett és kivett egy bögrét magának.
- Micsoda véletlen, pont Danielére sikerült rányúlnod. A sors keze lehet a dologban.
- Igen? - fintorgott a lány. - Keresek másikat.
- Hagyd csak. Az ő baja. Ha már úgy is annyira ragaszkodik hozzád, nem lehet egy szava se ellene. De azért felírjuk a bögrét is a beszerzendők listájára. Estére szerzünk rendes ruhát. Kérsz kávét?
- Nem élek vele. De kifejtenéd, amit a vadbaromról mondtál? - ült le velük szemben. Tejet és gabonapelyhet vitt magának.
- Hé, ezt nehogy visszamondd neki! Mindkettőnket keresztben fog lenyelni.
- Hát, miután téged kiküldött - vette át a szót a másik srác -, még mindenkinek a lelkére kötötte, hogy egy ujjal se nyúljon hozzád, mert nem áll jót magáért. Tisztára lovagias. Csak az rontott a képen, hogy mindezt azért, mert ő hozott ide, tehát az övé vagy és egyedül neki van joga bármihez is.
- Jah, aztán elindultam utánad, de a többiek szerint még egy ideig itt ült magában és ezeket bámulta - bökött a kártyákra. - Nem hiszem, hogy szándékosan hagyta itt őket.
- Nem valószínű. Vadbarom, hehehe. Te tényleg ezt mondtad a háta mögött? - vágta hátba barátját a fehér pólós, farmeres fiú. - Ha ezt megtudja...
- Nem, én tulajdonképpen vadbunkót mondtam. A vadbarom már az ő saját véleménye - szórakozott a másik is.
- Értem én - röhögött. - Lehet, hogy én is az lennék? Még be sem mutatkoztam. Wade.
- Helló. Te védtél meg tegnap, ugye? Köszönöm.
- Nincs mit. Larry egy idióta, ne is figyelj rá. Biztos piszkálni fog még egy darabig.
- Micsoda jó hír - ironizált Gill. - Bunkók, barmok, idióták gyülekezetébe csöppentem. Ti melyik kategóriába tartoztok?
- De vicces itt valaki. Csak a gyilkos humor nehogy rossz fülekre találjon. Mi jó fejek vagyunk - húzta ki magát egy széles mosollyal az arcán Wade.
- Na jó, akkor ha befejezted a kajálást, körbevezetlek.
- Befejeztem - felelte azonnal a lány, pedig még a fél tál gabonapehely előtte volt. - Nincs étvágyam - válaszolta a szegecses nyakpántos, karkötős srác kérdő tekintetére.
- Rendben, akkor menjünk.

xXx      Mintegy fél órába tellett, mire a páros elérte az utolsó helyiséget is. Ahogy kiderült, nemcsak a bejáratnál voltak összekötve a szintek: a Sasfészek három emeletnyi (lakásnyi) helyet foglalt el. A legfelső szinten volt a szegényes "előszoba", az egyik munkabázis, ahol a számítógépes tranzakciókat irányították, a konyha az étkezővel, a fürdő, a háló és egy kis méretű iroda, ahova jobbára csak a vezér tehette be a lábát. Egyel lejjebb kapott helyet a nappali, tévével, kanapéval és ami csak egy ilyen szobába kell. Ezen a szinten volt még egy raktárszerűség: itt tárolták a régi akciók dokumentációját, illetve a rivális bandák, szervezetek anyagait. A földszinten volt egy használaton kívüli helyiség. Tipikus poros, elhanyagolt raktárféleség. Hogy ezt minek hagyták meg? Emellett itt kapott helyet a jól felszerelt edzőterem és még egy "iroda".
- Itt is számítógéppel dolgozunk, de míg fönt maga a lopás zajlik, hogy a te szemléleted szerint fogalmazzak, addig itt a hamisítás. Új dokumentumok készülnek itt, vagy ami éppen kell. Ez Dee birodalma, tudod, a fekete srác, akié a póló is. Nagyon ért a grafikához, látnod kéne a munkáit.
- Aha, biztos megmutatja.
- Miért is ne? Mit tudnál csinálni? Összefirkálod? Nem hiszem, hogy ennyire olcsó az életed. Mondom ezt mind Daniel, mind Dee miatt. Tudod, ő különleges figura. Kicsit különc. Allergiás rá, ha megzavarják alkotás közben. Egyébként ő követte el az ebédlőben kirakott képeket is.
- Tényleg? Azok állati jók! Mit keres ő egy ilyen helyen? Elismert művész lehetne...
- Még így is lehet. De ez jobban kifizetődik - vigyorgott Kian.
- Azt elhiszem...
- Jaj, mit vagy úgy oda? Mi nem a maffia vagyunk. A bűnözők közt szinte angyaloknak számítunk.
- Na ne mondd. Bukott angyaloknak esetleg.
- De bizony - vigyorgott még mindig a srác, a megjegyzés második felét figyelmen kívül hagyva. - A lakásmaffia például, ők az ördögök. Mi nem lopjuk ki szegény öreg néniket a házacskájukból és nem tesszük tönkre a gyerek továbbtanulási lehetőségeit. Csakis olyan helyről lopunk, ahol túl sok a felesleg.
- Robin Hood fíling? Na ne nevettess!
- Nem, vissza azért nem adjuk. De most gondolj csak bele! Hányan lopnak törvényesen milliókat? Őket nem ítéled el? Akkor minket sem kellene. Nem vagyunk rosszabbak, és hamisabban se játszunk, ha úgy vesszük. Ők a törvény keretein belül intézik láthatatlan ügyeiket, mi meg kívül. Na bumm.
- Van benne igazság, ezt nem tagadom. De attól még bűnözők vagytok és azok is maradtok. Előbb-utóbb kiderül az igazság. Le fognak bukni, ahogyan ti is.
- Túl naiv vagy - karolta át a lány vállát, ahogy fölfele haladtak. - Ez évezredes mesterség. A piramisokat is kirabolták már az ókorban, hiába vigyáztak rá istenek, átkok. Aki jól csinálja, rejtve marad. Itt van például a Van Gogh-lopás. Két éve történt és még csak az ösvény legelejét sem találták meg, nem hogy forrónyomon lennének! A kép azóta már bejárta a fél világot Kínától kezdve Japánon és Brazílián át. Soha nem fogják megoldani az esetet!
- Te most a Csillagos éjről beszélsz? - kapta fel Gill a fejét. - Ne akard bemesélni nekem, hogy ti voltatok!
- Nocsak, milyen lelkes itt valaki! Csak nem nagy rajongónkat tisztelhetem magam mellett?
- Ne álmodozz. Nagyon felkapott ügy volt és máig van visszhangja. Emlékszem arra a felfordulásra utána. Eltűnt a Nemzeti Galéria féltett kincse miközben egy hadseregnyi őr vigyázta! Hatalmas megdöbbenést váltott ki - folytatták a beszélgetést immár a fehér bőr sarokkanapén. - A suliújságban írtam egy cikket anno a közelmúlt legnagyobb lopásairól, ez volt benne a legnagyobb durranás. Még díjat is nyertem vele.
- Tényleg? Akkor érezd megtisztelve magad, hogy most körünkben tartózkodhatsz.
- Miért kellene így éreznie? - huppant le melléjük Wade is.
- Csillagos éj.
- Hmmm - révedezett a fehér pólós. - Az oltári nagy volt. Ma már a referenciánk a hasonló körökben.
- Elmondjátok, hogy csináltátok? - lelkesült fel a lány. Talán egy ideig ellesz itt, ha nem mindenki akar kettőt belerúgni és még sztorizni is lehet. Csak ne legyen az az idő túl hosszú. Várják otthon. És a suliban. És mindenhol. A családja. A barátai. A külvilág. Az Élet!
- Nem is tudom - vakarta meg a fejét Wade. - Ha ezt elmondjuk, akkor már tuti, hogy nem éled túl, ha Dan esetleg meggondolná magát és elengedne.
- Nem hiszem, hogy ettől tartanunk kéne. Ha el akarná engedni valaha, egészen biztos, nem hozta volna ide. Látta a főhadiszállásunkat. És Dan különben is hamar eldönti magában a kérdéseket.
- Vidíts még fel, légy szí!
- Bocs, de jobban tennéd, ha lemondanál arról a világról. Könnyebb lesz, hidd el!
- Persze, ti már csak tudjátok... - könnyek jelentek meg a lány szeme sarkában, de nem engedte kicsordulni őket. Azt már nem! "Haza akarok menni! Ez biztos csak egy rossz álom. Nem lehet valóság. Nem, egyszerűen nem lehet."
- Ezt most muszáj volt, Kian?! - torkollta le barátját a másik.
- Sajnálom őt, tényleg, de minek hitegetni?
- Jól van, nem ti tehettek róla - szedte össze magát Gillian. - De azért nem próbálnátok meg...?
- Nem lehet.
- Bocs.
- Értem - felelt halkan a lány. Most már tényleg a sírás kerülgette. A két fiú ezt nem hagyta annyiban, mindenféle pofákat vágtak neki, grimaszoltak, hogy felvidítsák.
- Köszi, aranyosak vagytok, de ez nem fog menni.
- Megértelek, tényleg - karolta át a lány vállát Wade és Kian is csatlakozott a másik oldalról. - De tudod, van az a mondás, miszerint mindenki annyira boldog, amennyire elhiszi, hogy az. Talán megpróbálhatnád.
- Lincoln?
- Aha.
- Nem hittem volna, hogy ismered. Már az idézetet. A személyről azért feltételeztem.
- Hallod ezt? Még műveletlen tuskónak is tart minket.
- Én már úgy az idióta körül feladtam - vigyorodott el a rocker.
- Szóval nem vagytok azok? - nézett hol egyikre, hol másikra bociszemekkel Gillian.
- Még szép, hogy nem! Szerinted ide akármilyen jöttment csak úgy bekerülhet?!
- Én nem tudom. Honnan tudnám? Én se direkt kerültem ide. Szóval, hogyan is keveredtetek ti ide? Nem tűntök valami idősnek.
- Nem is vagyunk. Kian 18, én pedig három hónap múlva töltöm be. Három nappal vagyok idősebb nálad, bogárkám. Jó, mi?
- Hogy kerültünk a csapatba? - vette át a szót Kian. - Bizonyos fokig bele kell születni. Az én családom kapcsolatban állt a szervezettel - mármint az egésszel, mi csak amolyan leányvállalatféleség vagyunk -, így nem volt nehéz, de tehetség is kell hozzá. Wade gyerekkori barátom. Kb. harmadik óta elválaszthatatlanok vagyunk, együtt kezdtük a számítógépek feltörését is. Amikor hívtak örömmel jöttem, de kikötöttem, hogy ő is jöhessen. Jöhetett.
- Hackerek vagyunk, a jobb fajtából. Azt hiszem ezt szerénység nélkül állíthatom.
- Még jó, mert különben bajban lennél - piszkálta a barátja.
- Nagyon vicces vagy - nyújtott nyelvet a másik.
- Komolyan, mint két gyerek - csóválta a fejét Gill, de azért hálás volt, megpróbálták jobb kedvre deríteni.
- Most, hogy mondod, Wade tényleg az. PlayStation függő. Durva, mi?
- És már meg is találtam a legújabb játszótársamat - húzta széles mosolyra a száját az említett. - Végre valaki, aki ráér. Isteni lesz, majd meglátod!
- Bocs, Gilli, sajnálom - sóhajtott színpadiasan a meglehetősen jókedvében lévő rocker.
- Oké. És mi a helyzet a többiekkel?
- Coopert kisstílű bűnözőből képezték ki. Lopásért ült előzetesben, de valaki a fejesek közül felismerte a tehetségét és felajánlotta, hogy csatlakozzon. Ez három éve volt, most 21 éves. Ő gyakran jár ki terepmunkára.
- Aztán itt van Dee a rajztudásával. Bevándorló családból származik, a szüleinek akart segíteni azzal, hogy munkába áll, de még ma is vannak rasszisták, így csak fekete munkát talált. És még mi állunk a rossz oldalon?! Hamar az alvilág közelébe került. Külsősként hamisított valamit, aztán állandó tag lett egy másik közösségben és csak egy éve van velünk. Augusztusban múlt 20. Lássuk csak, Craig 25 éves, ő az a szeplős vörös, göndör hajjal és szemüveggel. Ösztöndíjjal járt egyetemre, kész matekzseni a srác. A tervek kidolgozásában segédkezik, hobbiból pedig tőzsdézik. Látod, becsületesen is keres pénzt. Egy szavad nem lehet.
- Sherman ősei olaszok, onnan a kreol bőr. Kb. egy éve borotválja a haját. Egy hónapja még hagyott középen egy sávot, most teljesen csupasz a feje, ahogy épp tetszik neki. A nagy kereszt a nyakában... állítólag mélyen vallásos. Nem tudom, mi áll mögötte valójában, ahogy azt se, hogy került ide. Mindenesetre a kis okosságok nagymestere, az elektronikában van igazán otthon. Ő is 25, tulajdonképpen a legidősebb közöttünk. - És itt van az idióta. Larry. Ahogy észrevettem, nem igazán kedvel.
- Hát én sem őt! - vágott közbe a lány egy dühös fintorral.
- Ha szerencséd van elkerülitek egymást, mert általában lent van és vakondéletmódot él. De jobb is, nem egy társasági ember. Mindenkivel bunkó szokott lenni. Számítógép, egy zacskó chips, kóla, esetleg edzőterem. - Lehet, hogy kisebbségi komplexusa van az antiszociális beállítottsága miatt - elmélkedett Wade. - És az a hátranyalt fekete haj? Undorító. De ha neki így tetszik.
- És ő mennyi idős?
- 24.
- Értem. Ha jól számoltam, csak egy valaki maradt hátra.
- És sajnos a helyzet nem is fog változni, mert egyeseknek dolgozniuk is kellene - jött egy fagyos, kemény hang az ajtó irányából. Gill összerezzent, nem számított rá, hogy bárki is megzavarja őket. Főleg egyvalakire nem. Hátrafordulva azonban látta, hogy a hang tulajdonosa valóban Daniel, aki épp karba tett kézzel nézett a hármasra, hátát a falnak döntötte.