Medardus hangja lassan elhalt a s�t�ts�gben, �s k�rd�n tekintett a mellette �cs�rg� l�nyra. Jade nem sz�lt egy sz�t sem a f�rfi mes�je alatt, �m eg�sz testtart�sa fesz�lt figyelm�r�l �rulkodott. Ahogy a m�gus v�g�l elhallgatott, apr� s�hajjal egyenesedett ki.
- Mi a baj?
�sszerezzent Medardus hangj�ra, �m egy pillanattal k�s�bb halov�ny mosolyt var�zsolt arc�ra, s m�r �gy felelt meg t�rsa k�rd�s�re.
- Semmi… Csak elgondolkodtam azon, amit most mondt�l. �s nem �rtem…
- Mit nem �rtesz?
- Kendrah. Azt mondtad, t�le hallottad az �neket, amit �n daloltam… Viszont ezek szerint s�t�telf volt. M�rpedig s�t�telfek nem s�r�n �nekelnek erdei isteneknek. Teljesen m�s kult�r�ban �lnek, m�s isteneket im�dnak, a t�nde t�rsaikat pedig a legt�bbj�k jobban len�zi, mint a korcsokat…
A m�gus sz�ra nyitotta sz�j�t, �m v�g�l egy apr� v�llr�nd�t�ssal elint�zte a dolgot.
- Meglehet… � azonban nem volt �tlagos s�t�telf. Igaz�b�l a kor�bbi �let�r�l nem tudok sokat, ritk�n mes�lt �s akkor is keveset. Annyi biztos, hogy kitasz�tottk�nt �lt, mag�nyosan, �s ez�rt lett fejvad�sz is.
- Ez azt�n a t�rsas�g, mit ne mondjak… - jegyezte meg Jade cs�p�sen. – Nagyon elkeseredett lehetett ez a Kendrah, s�t�telf l�t�re t�ndek�nt viselkedik, r�ad�sul emberek jelenl�t�ben j�tssza el ezt… �gy nem csod�lom, ha kitasz�tott volt.
- Nem b�rlak meg�rteni – cs�v�lta meg a fej�t Medardus. – El�sz�r elmondod, mennyire rosszul �rint az, hogy t�ged csak korcsk�nt kezelnek, �s megb�lyegeznek az�rt, ami vagy, ezek ut�n meg m�lys�gesen el�t�led Kendrah-t, mert m�sk�nt szeretne �lni, mint amit dikt�lnak neki?
Jade keser�en elmosolyodott.
- Megpr�b�lhatn�m elmagyar�zni, de nem t�l val�sz�n�, hogy meg�rten�d… Fogalmad sincs, mennyire szigor� szab�lyok, t�rv�nyek k�tik az elfeket, �s ezt most nem csak egyetlen n�pre �rtem, hanem minden elfre. Elcsod�lkozol a gondolkod�sm�domon, pedig nekem sokkal kev�sb� sz�ls�s�ges v�lem�nyem van a vil�gr�l, mint egyes fajt�rsaimnak… Legyenek ak�r tiszta v�r�ek, vagy korcsok. Szoros hierarchia van minden n�pen bel�l, a k�l�nb�z� kasztok k�z�tt szinte lehetetlen az �tj�r�s, a fajok k�z�tt pedig nem csak szinte. Pr�b�lj meg emberk�nt beilleszkedni az elfek k�z�, r�vid id�n bel�l halott leszel, aki pedig m�gis elfogadott, az kitasz�tott� v�lik! Ugyanez igaz az elfek k�l�nb�z� fajaira is. S�t�telfk�nt, sz�rmazz b�rhonnan, es�lytelen, hogy a felsz�nen �j n�pre lelj, vagy ak�r ford�tva. Ha pedig f�lv�r vagy… H�t, �r�lj, ha siker�l �letben maradnod.
A f�l-elf elhallgatott, �s keser� mosolya tovat�nt, ahogy v�rakoz�an a m�gusra n�zett. A f�rfi azonban nem sz�lalt meg, csak b�mult maga el� a s�t�ts�gbe, �s Jade nem tudta eld�nteni, a hallottakat em�szti mag�ban, vagy pedig egyszer�en nem hajland� tov�bb besz�lgetni.
- Elmondod, mi t�rt�nt k�s�bb? – t�rte meg v�g�l halk hangja a be�llt csendet.
Medardus fels�hajtott, s kiegyenesedve nagyot ny�jt�zott.
- Lassan m�r t�l hossz�ra ny�lik ez a mese… Vissza k�ne menn�nk a t�bbiekhez. Felt�ve, hogy visszatal�lunk egy�ltal�n az �tra – pillantott k�rbe az �sv�nyt keresve, amelyen a tiszt�sra �rkeztek.
- Ugye nem hagyod itt abba?! – n�zett fel a l�ny, a m�gus pedig elvigyorodott a sz�monk�r� hangra. Megcs�v�lta a fej�t.
- Nem hiszem el, hogy nem unod m�g a mes�met…
- Folytasd, k�rlek – mondta a l�ny felelet helyett elmosolyodva.

- Elfogadtuk Kendrah aj�nlat�t, �s onnant�l egy�tt dolgoztunk. Gondolhatod, mennyire �r�ltek neki a c�hek… - vigyorodott el a f�rfi farkasm�d. – Kendrah volt mindenki t�k�letes vad�sza, �s a sz�vets�gesb�l ellenf�ll� v�lt… Es�ly�k se volt ellen�nk, nek�nk pedig egyre t�bb megb�z�sunk lett. R�j�tt�nk, hogy a l�nynak igaza volt, nem k�rt�lt�k vil�gg�, hogy Kendrah vel�nk dolgozik, m�gis mindenki tudott r�la, �s j�ttek is a munk�k sz�p sz�mmal. B�r engem ezek tov�bbra is hidegen hagytak, sokszor sz�vesebben maradtam volna, hogy a saj�t dolgommal foglalkozzak, m�gis vel�k mentem eleinte… Tal�n ez amolyan �lca volt, hogy ne l�ssa, mennyire nehezen viselt�k egym�st Durwarddal. Egy darabig be is v�lt, azt hiszem, vagy legal�bbis nem mondta, hogy �tl�tott volna rajtunk, de ezt az �llapotot mi sem b�rtuk sok�ig… Id�r�l id�re marakodni kezdt�nk a k�ldet�sek miatt.
- Ak�rcsak azon az �jszak�n.
- Hmm? – n�zett fel Medardus �rtetlen�l.
- Mi �rtelme volt a szerepj�tsz�snak, ha eleve �gy ismert�tek meg Kendrah-t, hogy belesz�lt a kis vit�tokba? – k�rdezte a l�ny f�lrehajtott fejjel.
- Val�ban… Ez m�g sosem mer�lt fel bennem. Mindenesetre, akkor �gy t�nt helyesnek. Persze nem b�rtuk egym�st elviselni huzamosabb ideig, �gy lassan ism�t kezdtem elmaradozni mell�l�k. Kendrah ide vagy oda, kezdett vissza�llni a megszokott rend. Durward elv�llalta a feladatokat, �n pedig a h�tt�rb�l biztos�tottam a v�delm�nket a k�l�nb�z� b�b�jokkal. �s persze a tud�som is rohamosan fejl�d�tt… �jabb �s �jabb szinteket �rtem el a m�gi�ban, ez k�rp�tolt az�rt, hogy magamra maradtam. Kendrah �s Durward egyre k�zelebb ker�ltek egym�shoz, t�k�letes p�rost alkottak. Azt mondtam, mi j�k voltunk a b�ty�mmal… nekik nem maradt ellenfel�k. Lassacsk�n �n sem hi�nyoztam m�r. Kendrah eleinte r�k�rdezett id�nk�nt, hogy mi�rt nem tartok vel�k, �s ilyenkor �n nem tudtam mit mondani, b�r azt hiszem, az id� m�l�s�val egyre jobban �rezte � is a Durward �s k�ztem fesz�l� ellent�tet. Azt�n ezek a k�rd�sek is elmaradoztak, elfogadta, hogy nem j�rok m�r vel�k dolgozni. Ism�t egy es�ly lett volna, hogy otthagyjam az eg�szet, de most m�r nem csak a megszokott �letm�d tartott vissza, hanem �jdons�lt t�rsunk szem�lye is… Volt benne valami megfoghatatlan, rejt�lyes. Egyszer�en vonzott mag�hoz, �gy �reztem magam, mint a molylepke a l�mp�s f�ny�nek b�v�let�ben. Messzir�l figyeltem �ket, �s igen, azt hiszem, m�r akkor rajongtam �rte, noha titokban… B�r egy id� ut�n t�l felt�n�v� v�lhattam, hiszen � is �szrevette. Ism�t odaj�tt hozz�m besz�lni, de csak olyankor, mikor Durward nem volt a k�zelben. T�bbnyire ugyanaz volt a t�ma, hogy milyen kapcsolat van k�ztem �s a b�ty�m k�z�tt, illetve ez mennyiben befoly�solja az �let�nket. Sok mindent mondott akkoriban, magam sem tudom m�r miket, azonban az egyik besz�lget�s�nk szavaira m�ig eml�kszem.
- Ma sem tartasz vel�nk? – j�tt oda hozz�m az est�re k�sz�l�dve.
- Ugyan, mi�rt menn�k? L�tom, hogy dolgoztok egy�tt, �n csak h�tr�ltatni tudn�lak.
- �n nem Durwardhoz szeg�dtem. Kett�t�kh�z – hajolt el�re az asztalomra t�maszkodva, �gy k�zvetlen k�zelr�l az arcomba n�zhetett. – L�ttam, mire vagytok k�pesek ketten, ez�rt vagytok m�g �letben.
- Fenyeget�z�l, Kendrah?
- Ugyan, dr�g�m! – Felnevetett, �s engem ett�l kir�zott a hideg. A nagymacsk�k nem dorombolnak, � m�gis olyan volt, ahogy lehalk�totta hangj�t. A mosolya egy ellenf�lnek hal�lt �g�rt volna, �n azonban m�r megtanultam, hogy nem kell t�le tartanom.
- Nem megyek veletek – ism�teltem meg. Nem tudom, mi tartott vissza, �m ezek ut�n a k�rd�sek ut�n mindig sz�ks�gszer�nek t�nt az elhat�rol�d�som.
- Mi�rt?
- Mi�rt nem fogadod el a v�laszomat?
- Harcos vagy. Fejvad�sz. L�ttam, mire vagy k�pes, megmentetted az �letemet. Mi�rt nem haszn�lod h�t a tud�sodat?
Ez az egyszer� k�rd�s eln�m�tott. Egyszer sem emlegette azt az est�t, n�ha �gy �reztem, kellemetlen neki, hogy akkor seg�tettem.
- Mi�rt olyan l�nyeges ez?
S�hajtva felegyenesedett, h�tat ford�tott nekem.
- Mi lehet olyan fontos egy harcosnak, hogy feladja �rte az eg�sz �let�t? Saj�t mag�t?
- Azt mondod, harcos vagyok. De ez sem m�s, mint egy m�d a t�l�l�sre… erre volt sz�ks�gem, ezt tanultam meg. Ugyan�gy kezdtem most a m�giatanul�sba, de ez �rdekesebb ann�l, semhogy f�lbehagyjam.
Kendrah akkor otthagyott, azt hittem, d�h�s r�m. Az elk�vetkez� id�kben azonban egyre t�bbsz�r jelent meg a szob�mban, n�ha besz�lget�st kezdem�nyezve, m�skor csak n�m�n figyelve t�nyked�semet. Amennyire zavart eleinte, egy id� ut�n megszoktam, hogy mellettem van, �s hi�nyoltam, ha egy-egy feladat elsz�l�totta…
- �s beleszerett�l.
Medardus egy pillanatig zavaros szemmel b�mult a k�zbesz�l� Jade-ra, azut�n, ahogy felfogta, hol is van, halv�nyan elmosolyodva b�lintott.
- Igen… B�r eleinte magam sem hittem el. Egyr�szt fiatal voltam…
- Ezt �gy mondod mintha most olyan nagyon v�n lenn�l – nevetett fel l�ny.
- …m�sr�szt pedig – folytatta Medardus elmosolyodva -, az �letm�domb�l kifoly�lag sem volt lehet�s�gem kor�bban ilyesmire. Nem is nagyon hi�nyzott, ami azt illeti… Gy�trelmes volt, minden megb�z�s sor�n att�l rettegni, mi lesz, ha t�rt�nik vele valami… Ism�t visszaszoktam r�, hogy vel�k tartsak, eleinte azzal takar�zva, hogy csak Kendrah k�r�s�nek teszek eleget. H�t, el�g �tl�tsz� lehettem, gondolom… b�r Kendrah nem b�nta. L�ttam rajta, �r�l neki, hogy ott vagyok, �s �n minden adand� alkalmat megragadtam, hogy vele lehessek. Tiszteltem, mint embert, fejvad�szt, �s most m�r mint n�t is.
Persze hirtelen t�madt rajong�som nem csak Kendrah-nak t�nt f�l, Durwardnak is… Nagyon j�l tudta, mir�l van sz�, ez is csak egy �jabb adal�k volt a kett�nk k�zti visz�lyhoz. Azt hiszem, � is szerette, b�r akkor ez eszembe sem jutott, biztos voltam benne, hogy csak t�lem irigyli a boldogs�got. Mikor nyilv�nval�v� v�lt, hogy Kendrah-t nem zavarja a k�zeled�sem, ism�t megs�r�s�dtek a veszeked�seink, noha csak �s kiz�r�lag akkor, ha dr�ga s�t�telf�nk nem volt a k�zelben. Egyre s�r�bben t�rt�ntek kisebb „balesetek” k�r�l�tt�nk, ott h�tr�ltattuk a m�sikat, ahol csak tudtuk. Ez nemegyszer kis h�j�n az �let�nkbe ker�lt… Egy �lezetlen kard, egy laz�n felajzott �j, �s m�ris k�sz a baj. Ezt az egyet sz�gyellem… Egy ilyen semmis�g miatt k�pes lettem volna t�nylegesen �rtani a b�ty�mnak. Nem, nem meg�lni akartam, puszt�n csak elt�vol�tani a k�zel�nkb�l…
Kendrah pedig megaj�nd�kozott a szerelm�vel, a bizalm�val. Akkor hallottam �t el�sz�r �nekelni, a t�led hallott dalt, �s engem teljesen elvar�zsolt… Sokszor nem v�gytam m�sra, csak hogy mellettem legyen, �s hallhassam a hangj�t, mikor �nekel. Egyszer�en… csod�latos volt. Szerettem �t, test�t-lelk�t egyar�nt. � pedig elmes�lte, hogy lett az, ami. Hogy fajt�ja haland� f�rfi szerelm��rt tette kik�z�s�tett�, hogy felsz�ni fajt�rsai k�z�tt milyen neh�z volt az �lete, �s hogyan v�lt r�vid id� alatt v�ndorr�, kalandorr�, k�s�bb pedig fejvad�sz reneg�tt�. �letem legcsod�latosabb id�szaka volt… Durward azonban nem b�rta elviselni a boldogs�gomat.

Medardus s�hajtva hallgatott el. Nem, ezt nem akarja elmes�lni… Pedig musz�j lesz, belekezdett. V�g�l is… olyan nagy dolog? Ez volt az eg�sz mese alapja… hogy mi�rt ut�lj�k egym�st ennyire, �s mi volt az a dolog, ami megszak�totta k�z�tt�k v�gleg a kapcsolatot. Tudta, hogy eljut id�ig… Mi�rt visszakozik m�gis?
K�ny�k�t t�rd�re, �ll�t tenyer�re t�masztva csak n�zett maga el�. Jade �rezte a v�v�d�s�t, �gy meg sem pr�b�lta megt�rni a f�rfi gondolatait. Imm�r biztos volt benne, hogy hallani fogja a mese v�g�t, ha nem sz�l k�zbe, �gy hagyta, hadd d�ntse el Medardus, mit milyen sorrendben szeretne vele megosztani. V�g�l is, minden bizonnyal nem lehet sz�m�ra egyszer�… Jade elt�prengett az eddig hallottakon. Igen, m�g mindig idegenkedett a f�rfit�l, az�rt, amit csin�lt, de ezzel a gondolattal lassan kezdett megbar�tkozni. Most valami m�s t�rt utat a gondolatai k�z�… �gy �rezte, valami olyat hallott, ami nem r� tartozik. Kendrah… � is volt szerelmes, b�r mikor csal�dott, �r�kre el�zte mag�t�l ezt az �rz�st. Ennek ellen�re nagyon j�l tudta, mir�l besz�l Medardus, �s �gy gondolta, nem sok k�ze van egy ilyen bels�s�ges dologhoz, m�gis, szinte itta a f�rfi szavait, mikor az mes�lt…
- Sz�tlan vagy.
Ez�ttal Jade volt az, aki gondolataib�l f�lriasztva �sszerezzent, majd zavartan elmosolyodott.
- Igen… Nem akartalak megzavarni, am�g �sszeszeded a gondolataidat.
- No l�m… Ennyire �rdekel? – vigyorodott el a f�rfi.
- Baj?
- Nem, dehogy. Csak az ok�t nem l�tom.
- H�t… amit m�r mondtam – vonta meg a v�ll�t a f�l-elf. – �gy gondolom, jogunk van tudni, kit k�vet�nk, tal�n te nem �gy l�tod?
- Teh�t akkor reggel mindenkinek elmes�led, hogy mi voltam azel�tt, �s hogy mi�rt is nem b�rjuk egym�st elviselni a b�ty�mmal?
- �n… - Jade b�lintott, megr�zta a fej�t, �s v�g�l �sszezavarodva nem sz�lt semmit.
- Na most ebb�l azt�n nagyon tudom… - jegyezte meg nevetve Medardus.
- Mindenkinek megvan r� a joga, hogy tudja, ki vagy val�j�ban, neked viszont arra van meg a jogod, hogy te mondhasd el nek�nk – jelentette ki v�g�l n�h�ny pillanatnyi t�preng�s ut�n a l�ny. – M�g nem d�nt�ttem el, elmondom-e a t�bbieknek, amit ma hallottam. �gy meg vagy el�gedve?
- �s mit�l f�gg, hogy elmondod-e?
- Puszta meg�rz�s… - mosolyodott el.
- Hmm… Rendben. �s az eddigiekr�l mi a v�lem�nyed?
- H�zod az id�t – jelentette ki Jade oldalba b�kve a f�rfit.
- Nem id�h�z�s, csak �rdekel.
- M�r elmondtam, hogy el�t�lem, amit m�velt�l. – Egy pillanatra elkomorult a l�ny arca, de azt�n ism�t elmosolyodva folytatta. – Ink�bb a v�g�n mondan�m el, mir�l mit gondolok, nem form�ln�k konkr�tan v�lem�nyt, am�g nem tudok mindent… Most jobban �rdekel a mes�d v�ge.
- Ennyire �rdekes lenn�k?
Medardus felkelt �lt�b�l, hogy kiny�jt�ztassa tagjait. Tudta j�l, hogy Jade r��rzett, mennyire csak az id�t h�zza, �m m�gsem akar�dzott folytatnia a t�rt�netet. Akkor �gy �rezte, Durward t�nkretette az eg�sz �let�t, �s sok�ig tartott, mire ism�t j�v�t tal�lt mag�nak… Szomork�san elmosolyodva pillantott a f�l-elfre, �s mivel az l�that�an nem sz�nd�kozott reag�lni a k�rd�s�re, ism�t megsz�lalt.
- Szerettem Kendrah-t, �s ezt Durward nem n�zte j� szemmel. Ha olyan dolgot tal�lt, hogyha csak egy r�vid id�re is, de elv�laszthatott minket, haboz�s n�lk�l kihaszn�lta… Hirtelen sokkal t�bb m�gikus csapd�ra volt sz�ks�g, vagy olyan ellenfelek akadtak, akikkel felt�tlen�l csak Kendrah b�nhatott el. Ekkorra m�r egy�rtelm�v� v�lt, hogy puszt�n f�lt�keny… Nevetve fogadtuk a pr�b�lkoz�sait, �s nem foglalkoztunk vele sokat. Ism�t �n voltam az, aki t�nkretette a dolgokat… Megk�rtem Kendrah kez�t, �s � igent mondott. Ez volt az, ami v�gk�pp felb�sz�tette a b�ty�mat, �s minden elromlott…