Jade d�h�sen tekintett f�l a f�rfi hangj�ra. Durward nagyon is j�l tudta, hogy � fog k�vetkezni, ez l�tszott a g�nyos vigyor�b�l. Sz�vesen t�r�lte volna le az arc�r�l… De h�t a tolm�cs a verem t�loldal�n volt a gy�kvez�rrel, �s � innen nem sok mindent tehetett. V�laszra sem m�ltatta �gy teh�t, ink�bb visszafordult a f�l�jult Wyem fel�. K�t oldalr�l t�mogatta a b�tyja �s Vorka, nehogy �sszeessen, �s kiss� t�volabb k�s�rt�k a veremt�l.
- Mutasd a csukl�d! Amelyiket megmarta az a d�g! – sz�lt ellentmond�st nem t�r� hangon. A t�bbi s�r�l�s elhanyagolhat�, azonban a m�reg terjed�s�t meg kellett �ll�tani… A sz�ke kis seg�ts�ggel, �s n�h�ny f�jdalmas fintor k�s�ret�ben letelepedett a f�ldre, �s odany�jtotta kez�t a l�nynak. A hatalmas cs�pr�g�k m�retes sebet ejtettek �t�ere k�zvetlen k�zel�ben, �sszekusz�lva ezzel a tetov�l�s gondos mint�it. Nem volt annyira f�jdalmas, mint amilyennek kin�zett, �ri�si szerencs�je volt, hogy nem t�pte f�l az �t�er�t… Csak ne sz�d�lne ennyire…
Jade n�m�n vizsg�lta meg a sebet, arca nem t�kr�z�tt �rzelmeket. Pillant�sa lassan k�vette v�gig az �r �tj�t a f�rfi karj�n.
- Gyorsan terjed� m�reg, de t�bbkomponens�. Sz�d�lsz, f�j a fejed, vagy �rzel valami m�s hasonl�t?
A sz�ke apr�t b�lintott, �s f�jdalmasan elfintorodott. Jaj, de ut�lta ezt az �rz�st… Mintha macskajaj keveredett volna napsz�r�ssal.
- Ez ellen m�r nem tudunk mit tenni. Viszont…
- A vez�r t�relme sem v�gtelen – csattant f�l a h�tuk m�g�tt ism�t Durward hangja, d�h�s fintort csalva ezzel a f�l-elf l�ny arc�ra. – M�g egyszer megk�rdem: ki lesz a k�vetkez�?
Jade �k�lbe szor�totta kez�t, �s nyugalmat er�ltetve arc�ra f�l�llt a f�ldr�l.
- Szor�ts�tok el az �rt a karj�ban, valamivel a k�ny�ke alatt. Te meg lehet�leg ne emelgesd a kezedet – vetette oda nekik halkan elhadarva a tennival�kat, majd fej�t felszegve fordult vissza a verem �s a tolm�cs fel�.
- �n vagyok az – sz�lt fennhangon.
- Akkor, k�rlek, f�radj a felvon�hoz. – A f�rfi hangja szinte mart, ahogy fens�bbs�g�t �reztetve a l�nnyal, f�lmozdulattal az eml�tett ir�nyba intett.
- Mi van, m�r nem is parancsolsz, csak k�rsz? – Jade g�nyosan elmosolyodott, mik�zben megindult a fat�kolm�ny ir�ny�ba. – Csak nem tartasz t�lem?
Durward d�h�sen horkantott fel, a l�ny megjegyz�se elevenj�be tal�lt. Nem v�laszolt, n�m�n n�zte v�gig, ahogy leereszkedik az ar�n�ba. A f�l-elf a verem k�zep�re s�t�lt, onnan tekintve f�l a tolm�cs arc�ba. N�h�ny pillant�ssal m�rte csak fel k�rnyezet�t, � eleget szeml�l�d�tt m�r odafentr�l… Arc�n m�g mindig gunyoros f�lmosoly j�tszott, ahogy Durwardot figyelte, de nem sz�lalt meg t�bbet. Egy sz�vdobban�snyi id�re ism�t �sszekapcsol�dott a tekintet�k, de a pillanatot gyorsan megszak�totta a gy�kvez�r �jb�li megsz�lal�sa.
- Neked a f�rges�gedet tesztelj�k, harcos – kezdett ford�tani a f�rfi, �s az utols� sz�t er�sen megnyomta, hideg mosoly�val megtoldva besz�d�t. – Ellenfeled a vez�r… hmm… �llatk�ja lesz. A k�l�nbs�g az �szaki feladat�hoz az, hogy itt nem a reflexeidre kell hagyatkoznod, nem lesb�l fog r�dt�madni, sokkal ink�bb a gyorsas�god a fontos. Gyorsnak is kell lenned, ha ki akarsz jutni �lve… Persze, te fegyvert is kapsz. – Jade l�ba mellett �rt f�ldet egy rozsd�s kard, amit Durward haj�tott fel�. – M�gi�t nem haszn�lhatsz, csak a kardot.
A le�nyz� �sszevonta szem�ld�k�t. Kez�be fogta a peng�t, v�gigsim�tva rajta tenyer�vel. A fegyver r�gen nem lehetett m�r haszn�latban, �s val�sz�n�leg soha nem gondozt�k rendesen. Markolata durv�n kidolgozott volt, a penge pedig egyenetlen a rajta megtelepedett rozsd�t�l. V�gigh�zta rajta ujj�t, �s v�rhenyes es�k�nt zuhogott r�la…
- Kard?! – hitetlenked� kacaj szakadt ki bel�le, �s d�bbenten b�mult fel a f�rfira. – Ez most ugye nem komoly? Hiszen ennek m�g �le sincs!
- H�t… – Durward ism�t elmosolyodott, �s mosolya most nem egyszer�en hal�lt, kegyetlen, hossz�, �s f�jdalmas hal�lt �g�rt. – Akkor nagyon gyorsnak kell lenned…
A gy�kvez�r �les hangon f�ttyentett. N�h�ny pillanatnyi cs�nd �llt be, mindenki azt v�rta, mi t�rt�nik… Sz�rnysuhog�s hangzott fel, �s Jade maga f�l� b�mult. S�rk�nysz�rnyak… �ri�si, h�rty�s sz�rnyak, minden merev�t�csont v�g�n akkora t�sk�kkel, karmokkal, mint az � karja… A l�ny n�h�ny m�ternyire t�le a f�ldre ereszkedett. Ajkait d�h�s vicsorra h�zta, �s h�tborzongat� hangon morogni kezdett. Jade tark�j�n fel�llt a sz�r, �s rettegve h�tr�lt n�h�ny l�p�st, a morg�s szinte csontig hatolt… A l�ny mandulav�g�s� szemei v�r�s t�zben izzottak, �s gy�l�lettel voltak eltelve. Pof�ja kiss� hossz�k�s volt, f�lei keskenyek, �s hegyesek… Ak�r egy elf f�lei. Fej�t hossz� s�r�ny keretezte, amely elny�lt mellkas�n a kulcscsontj�ig, h�t�n pedig eg�szen a lapock�j�ig. Izmos v�ll�hoz csatlakoztak �ri�si sz�rnyai, melyeket most �sszez�rt maga m�g�tt. N�gy hatalmas mancs, mindegyik v�g�n olyan karmokkal, amelyek egy eg�sz k�sk�szletnek elmenn�nek… A l�ny, mintha csak j�tszadozna, megmutatta karmait, azut�n visszah�zta �ket a mancs p�rn�i k�z�. Lassan oldalt fordult, azt�n megindult Jade el�tt.
Jobbra… balra… jobbra… balra…
�s a t�zes szemek egy pillanatra sem vesztett�k el �t. Az oroszl�ntesthez hossz�, izmos farok t�rsult, legal�bb olyan hossz� volt, mint maga a teste, ha nem hosszabb. T�sk�k bor�tott�k, rengeteg hossz�, v�rv�r�s t�ske… A farok v�ge szint�n t�sk�ben v�gz�d�tt, ez nagyobb volt, mint a t�bbi, �s vastagabb is, alakja pedig olyan volt, mint egy ny�lhegy. Csak persze j�val nagyobb…
Nem sokon m�lt, hogy Jade nem sikoltott fel. Szemei t�gra ny�ltak a r�m�lett�l, ahogy v�gigm�rte a s�rk�nysz�rnyas nagymacsk�t.
Egy Manticore!
- Ez a l�ny egy Manticore, harcos – er�s�tette meg a l�ny gondolat�t Durward. – Minden bizonnyal hallott�l m�r r�la. Azok a v�r�s t�visek a fark�n egyt�l egyig m�rgez�ek, �s az utols�b�l ki is l�velli t�sk�it, m�ghozz� igencsak gyorsan. A neve Maimana.
Az �llat megtorpant a s�t�ban, �s ism�t szembefordult Jade-vel. Neve hallat�n lassan meghajtotta fej�t el�tte, �m a mandulav�g�s� szemek m�g mindig �t f�rk�szt�k. B�r k�ptelen �tletnek t�nt, a le�nyz� fej�ben m�gis megjelent egy k�p, ahogy ez a sz�rnyeteg dorombol� kiscicak�nt t�rleszkedik. K�ptelens�g… m�gsem b�rta el�zni gondolataib�l.
- Ne t�vesszen meg l�tsz�lagos szel�ds�ge – figyelmeztette a f�rfi, mintha csak a gondolataiban olvasna. Tal�n �gy is volt… - � egy gyilkos l�ny, �s most te vagy a pr�da!
A gy�kvez�r letekintett az ar�n�ba, �s fennhangon megsz�lalt. – Maimana, t�madj!
Jade d�bbenten n�zett f�l a vez�rre. Mi�ta besz�li ez a nyelv�ket? Megd�bben�se csak egy pillanatig tartott, de feleszm�lni nem is volt ideje, m�ris k�t t�ske f�r�dott a verem fal�ba, alig n�h�ny ujjnyira a fej�t�l. A bestia fark�t a feje f�l� emelte, skorpi� m�dj�ra beg�rb�tve, a ny�lhegyszer� farokt�ske pedig kett�ny�lva ing�zott minden l�p�sn�l. Ezernyi t�vis meredt el� bel�le, �s mind Jade ir�ny�ba mutatott… Maimana gyilkos tekintettel k�zeledett fel�, a l�ny pedig hal�lra v�ltan h�tr�lt el�le, vagyis csak pr�b�lt volna h�tr�lni… H�ta a falnak nyom�dott, �s k�ts�gbeesve �llap�totta meg, hogy m�r nincs hov� mennie.
A l�ny megtorpant, fenntartva a k�t l�p�s t�vols�got. �nye felh�z�dott, �gy l�that�v� v�lt megannyi t�hegyes foga. Ism�t el�t�rt bel�le a f�ld�nt�li morg�s, �m nem mozdult…
Csak j�tszik velem!, d�bbent r� Jade. Mint macska az eg�rrel… �rdekes hasonlat, �s milyen tal�l�. Lassan cs�sztatta od�bb bal l�b�t. Az �llat nem mozdult. �thelyezte s�lypontj�t, �s maga ut�n h�zta jobb l�b�t is… Egy l�p�ssel od�bb ker�lt, �s a bestia nem t�madta meg, csak a morg�s v�lt er�teljesebb�. Ism�t od�bb cs�sztatta bal l�b�t… Csak lassan, �vatosan… El kell szakadnia a falt�l, vagy es�lye sincs…
Tudom, hogy olvastam err�l valamit. Jade gondolatai szinte sz�guldottak, mik�zben l�p�senk�nt pr�b�lt meg od�bb ker�lni. „A Manticore gyilkos l�ny, nem lehet meg�ll�tani, csak…” csak… csak mi?! Mi�rt nem vagyok k�pes felid�zni?
Lassan siker�lt megker�lnie a l�nyt, �gy m�r nem a faln�l �llt, hanem h�ttal az ar�na k�zep�nek. �s a bestia m�g mindig nem t�madta meg �t… K�vette lass� mozg�s�t, szemmel tartotta, �m nem t�madta meg. Csak ott �llt szemk�zt vele, f�lig a f�ldre lapulva, gyilkos t�sk�je pedig ide-oda lengedezett feje f�l�tt, ahogy fark�t cs�v�lta. Sz�p cica, j� cica, vad�szik a cica…
Hirtelen rugaszkodott el a f�ldt�l, t�mad�s�ra nem figyelmeztetett semmi, csak a m�r folyamatoss� v�lt dorombol� morg�s hirtelen abbamarad�sa. Jade h�tral�pett, kardj�t maga el� kapva ugrott meg, de nem volt el�g gyors, az �llat t�mad�s�t sem kiv�deni, sem elker�lni nem tudta. Felord�tott a meglepet�st�l �s a f�jdalomt�l, ahogy a hatalmas karmok belet�ptek karj�ba, �s elejtette a rozsd�s peng�t. Az oroszl�ntest� sz�rnyeteg t�mad�sa led�nt�tte �t l�b�r�l, �m Maimana visszavonult. Puha ragadoz�l�pteivel k�r�zni kezdett k�r�l�tte, �s ism�t felhangzott a fenyeget� morg�s. Jade arca eltorzult a f�jdalomt�l, de az �rz�st megpr�b�lta tudat�nak h�tter�be szor�tani. Nem, nem, nem hagyhatja el mag�t… az �llat �jra t�madni fog… Felkelt a f�ldr�l, �p bal kez�vel felkapta a kardot, �s pr�bak�pp megforgatta maga el�tt a leveg�ben. L�tszott, bal k�zzel �gyetlen, �s ezt �rezte � is…
Mi�rt is nem tanultam meg k�t k�zzel harcolni?, gondolta elkeseredetten. R�ad�sul ez a fegyver nem volt j�l kiegyens�lyozva, �s m�g ha haszn�lni is tudta volna a kardforgat� kez�t, akkor sem lett volna olyan �gyes, mint a saj�t kecses peng�ivel. Mindegy, nem sz�m�t, v�ltoztatni ezen �gysem tud, el kell fogadnia… Gyorsan er�ltetett mag�ra hidegv�rt, m�g �nmag�t is megd�bbentve ezzel. Keze, amelyikbe belet�ptek a d�g karmai, sajgott, l�ktetve sug�rozta sz�t a f�jdalmat teste t�bbi r�sz�be. A le�nyz� tartott az �llatt�l, f�lt t�le, �m ez m�r csak a term�szetes emberi tulajdons�g volt, az ismeretlent�l val� f�lelem. Retteg�se odalett, a f�jdalom els�p�rte elm�j�b�l, s hely�be valami k�l�n�s nyugalom k�lt�z�tt. Vagy legy�zi a Manticore-t, vagy meghal. T�bb lehet�s�g nincs.
Maimana ism�t t�madott, de Jade ez�ttal k�szen �llt. F�lrehengeredett a sz�rny �tj�b�l, �gy a hatalmas mancsok csak a leveg�t has�tott�k azon a helyen, ahol egy pillanattal el�bb m�g � �csorgott, �s egy hirtelen lend�lettel el�re, a Manticore oldal�ba sz�rt – volna. A l�ny az utols� pillanatban ir�nyt v�ltott, megsejtve sz�nd�k�t, �gy a kard �pp, hogy csak megkarcolta az �rz�keny hasi r�szt. Az er�teljes mozdulatt�l azonban a le�nyz� elvesztette egyens�ly�t, �s elesett, s�r�lt keze pedig maga al� ker�lt, �jabb mar� f�jdalmat okozva ezzel neki. Szemei el�tt csillagok t�ncoltak, megsz�d�lt a hirtelen f�jdalomt�l. �sszekucorodott a f�ld�n, rem�lve, hogy a k�n hamarosan tovat�nik… Behunyta szem�t, fog�t pedig �sszeszor�totta, mik�zben s�r�lt kez�t d�delgette. Nem… Nem fogja megadni azt az �r�met sem a gy�koknak, sem annak az elmebeteg Durwardnak, hogy ord�t. Egyszer b�ven el�g volt. � nem erre sz�m�tott, mikor f�rges�g c�m�n jelentkezett a feladatra. F�rges�g, gyorsas�g… Azt hitte, majd menek�lnie kell valami el�l, vagy csapd�kat elker�lni, vagy hasonl�. Ehhez k�pest itt ez a sz�rnyeteg… Nem, nem fog ord�tani. Egyszer�en nem szabad. Pedig olyan j� lenne… nem t�r�dni semmivel… csak fek�dni �s kiadni minden f�jdalm�t…
- Liana!!!
A m�gus hangja t�r�tette vissza �t a val�s�gba. Mi? Hogy � a f�ld�n hever? M�g mindig? Nem adhatja meg mag�t, az nem � lenne! Mag�ban h�l�t rebegett a f�rfinak, ami�rt r�ord�tott. K�zel j�rt, nagyon k�zel a felad�shoz… N�h�ny pillanat volt csak, am�g az �jul�s hat�r�n hevert, pont el�g id� arra, hogy a d�g ism�t a k�zel�be ker�lj�n. Pr�d�ra les� vad�llat… Akk�nt j�rta k�rbe �t. Halk morg�s, figyel� szemek, t�mad�sra k�szen figyelte a f�l�jult l�nyt. M�g egy pillanat, �s a megfigyel�sb�l t�mad�s lesz… Jade hirtelen mozdulattal r�ntotta maga al� a l�bait, majd k�t kez�vel ell�kte mag�t a f�ldt�l. A jobbj�ba has�t� f�jdalommal nem t�r�dve kapta f�l a kardot, �s hagyta, hogy a lend�let a f�lig m�g�tte �ll� Manticore fel� sodorja. Bal l�b�t er�szakosan csapta a f�ldh�z, �gy a sz�d�t� fordulat megakadt, Jade pedig lecsapott, teljes erej�t beleadva.
Az �llat vel�tr�z�an b�d�lt el, �s sz�tnyitotta b�rh�rty�s sz�rnyait. K�t csap�s volt csak, �s a d�bbent �llat m�r az ar�na f�l�tt k�r�z�tt. A hatalmas sz�rnyak �ltal kavart sz�l h�tral�kte a le�nyz�t, �m arc�n diadalittas mosoly �lt. A Manticore lev�gott farokt�sk�j�nek hely�r�l d�lt az iszam�s v�r, bebor�tva a f�l�r�lten kacag� l�nyt. R�miszt� l�tv�nyt ny�jtott, ahogy t�lp�r�gve az adrenalint�l kez�be kapta a lev�gott m�regt�sk�t, �s meg�ll�thatatlanul nevetve b�mult f�lfel� a d�h�dt l�nyre. Az t�tov�n b�mult a l�nyra. F�jt neki… nagyon f�jt… Meg�r neki ennyit, hogy meg�lje? Nem tudta, mit tegyen. Az ar�na f�l� lend�lt… azt�n t�volabb… lecsap�sra k�sz�l�d�tt, majd visszakozva sz�rnyalt ism�t magasabbra…
- Maimana! – A gy�kvez�r ez�ttal saj�t nyelv�n kezdett kiab�lni a sokkot kapott �llatnak, �m az nem reag�lt, azon k�v�l, hogy mandulav�g�s� szemeivel r�b�mult arra, aki sz�l�totta. A h�ll� lassan j�tt r�, hogy nem �r sokat a parancsa, ha a sz�rny nem �rti… Pillanatnyi t�tov�z�s ut�n ism�telgetni kezdte az egyetlen olyan parancssz�t, amit ismert az emberek nyelv�n, Maimana kik�pz�j�nek nyelv�n, ami a k�v�nt c�lt seg�thetett el�rni.
- T�madj, t�madj, t�madj…!
A Manticore eset�ben er�sebbnek bizonyult a nevel�s az �szt�nn�l, mert ism�t a gy�kra tekintett, �s visszafordult az ar�na fel�. Messze sz�llt le a f�l-elft�l, lass� l�ptekkel, d�h�sen vicsorogva indult meg fel�. Farka t�tov�n r�ndult meg, �m a sz�lsebes t�sk�k nem rep�ltek a l�ny ir�ny�ba. Ezzel m�r csak akkor �rhetett volna el valamit, ha k�zvetlen k�zelr�l csapja meg �t, �s a hossz� t�visek a test�be �llnak… M�r k�zel sem volt olyan biztos mag�ban, mint kor�bban, m�r nem csak pr�d�nak tekintette a l�nyt, hanem ellenf�lnek, most, hogy elvesz�tette legf�bb fegyver�t. Jade lassan abbahagyta a k�nyszeres nevet�st, �s f�jdalmasan mosolyogva figyelte a d�h�dt �llatot. Olyan k�zel van a gy�zelem, most nem hib�zhat… M�r tudta, mit kell tennie, tudta, hogyan juthat ki innen. Vagy gy�z, vagy meghal… Ahogy a bestia lend�letet vett, hogy r�ugorjon, Jade hirtelen mozdulattal a f�ldre kuporodott. S�r�lt jobbj�ban m�g mindig a kardot szorongatta, m�g bal kez�ben a lev�gott m�regt�ske volt. Fej�t felszegte, hat�rozott pillant�sa az ugr�sba lend�l� Maiman�n nyugodott. Ajkai lassan h�z�dtak �rd�gi vigyorra… Az �llat tal�n megsejthetett valamit, pof�j�b�l veszett ord�t�s t�rt el�, azonban lend�let�t m�r nem tudta megf�kezni… Az �ri�si mancsok h�tral�kt�k a guggol� Jade-t, aki azonban sz�m�tott erre, s�t, m�g r� is seg�tett. Ell�kte mag�t a f�ldt�l, �gy a h�t�ra esett. T�dej�b�l kiszaladt a leveg�, �m nem t�r�d�tt vele, csak tudat�nak egy r�sz�vel fogta fel. Ahogy az �llat a v�ll�ra t�masztotta mancsait fekt�ben, � el�rel�kte kezeit, m�g miel�tt Maimana megugorhatott volna. El�sz�r a jobbat, amelyikben a kard volt, szinte felny�rsalta az �llatot, de � csak tolta tov�bb, egyre m�lyebbre, bele a s�r� bund�ba, amennyire csak tudta… Azt�n a bal kez�t is el�retolta, a lev�gott t�sk�t is az �llat has�ba d�fve. Szinte emberi f�jdalom villant a mandulav�g�s� szemekben, �s Maimana felord�tott, �les fejhangon, majdhogynem sik�tva. Jade �gy �rezte, fej�t sz�tszak�tja az �llat hangja, de nem engedte el egyik kez�vel sem fegyver�t, s�t, a m�regt�sk�t m�g ink�bb a l�gy hasba nyomta, durv�n tekerve rajta egyet. Kez�re s�r�, s�t�t sz�n� v�r �ml�tt, a bestia ord�t�s�ba pedig belevegy�lt gazd�j�nak d�h�dt hangja…
- No l�m… - mormogta az orra alatt Durward, �sszevonva szem�ld�k�t. – Ki hitte volna… J� volt�l, harcos! – tette hozz� fennhangon a r�ngat�z� test al�l el�k�sz�l�d� l�nynak. Hangj�ban a szokott g�ny mellett n�mi elismer�s is csend�lt, �m a le�nyz� ezt nem l�tszott �szrevenni, komor tekintettel n�zett f�l. Ledobta a f�ldre az �llat has�b�l kih�zott t�sk�t, majd a v�res peng�t is. N�m�n m�rte v�gig a tolm�csot, majd pillant�sa lassan a tajt�kz� gy�kvez�rre siklott.
- „A Manticore gyilkos l�ny, nem lehet meg�ll�tani, csak �nn�n m�rg�vel” – szavalta halk hangon. Annyira volt csak hangos, hogy hangja el�rjen a verem sz�l�n �ll�khoz, �s b�r a nap f�nyesen s�t�tt, az � alakj�t m�gis mintha cs�ppnyi s�t�ts�g vette volna k�r�l. Egyenesen fenyeget�nek hatott, l�ba mellett a v�res kard, h�ta m�g�tt a haldokl� bestia, � maga pedig v�rrel bor�tva… Karj�n mintha keszty�t viselt volna, saj�t v�re �sszekeveredett a Manticore ki�ml� v�r�vel, ruh�ja �gy festett, mintha csak v�res�ben �csorgott volna. Tulajdonk�ppen �gy is volt. Izzads�ga lassan csorgott v�gig arc�n, torz maszkot festve neki.
- Legy�ztem, �letben maradtam. Engedj h�t ki innen!
T�rsai d�bbent csendben figyelt�k �t.
Azt hiszem, nagyon sok mindent nem tudunk m�g r�lad…, jutottak �jra esz�be Medardusnak a szavak, amiket els� nap Wyem int�zett a l�nyhoz. Nem hitte, hogy ilyen gyorsan siker�l legy�znie majd a sz�rnyet, ami azt illeti, abban sem volt biztos, hogy legy�zi-e egy�ltal�n… B�r ezt nem vallotta be mag�nak. Most pedig, hogy Jade ott �llt lent, nyakig v�resen, �m �lve… �r�lt, de egyben tal�n most tartott is egy kicsit a l�nyt�l. Mire lehet vajon m�g k�pes?
A gy�kon l�tszott, legsz�vesebben saj�t kez�vel v�gezn� ki a Jade-t „�llatk�ja” legyilkol�s��rt, �m ahogy Durward leford�totta neki a hozz� int�zett szavakat, lassan b�lintott. Nem szegheti meg adott szav�t. A l�nynak igaza van, gy�z�tt, vissza kell engednie t�rsaihoz… Ha nem tenn�, csak n�pe el�tt veszten� el hitel�t. Ezt pedig nem kock�ztathatja meg. Intett a katon�knak, eressz�k le a felvon�t.
Jade �vatos l�ptekkel indult a fat�kolm�ny fel�, mintha nem �rezn� biztosnak a talajt l�ba alatt. F�ll�pett r�, majd hirtelen t�rdre esett. Arc�n v�gigfolytak a k�nnyei, majd felzokogott, ugyanolyan v�ratlanul, ahogy kor�bban a nevet�g�rcs t�rt r�. Gy�z�tt… Gy�z�tt, �s �l. Tenyer�be hajtotta fej�t, majd lassan felt�p�szkodott. Mi �t�tt bel�? Nem most el�sz�r �lt, �s m�gis… Nem b�rta mag�t t�ltenni a l�tv�nyon. Gondolataiba �jra betolakodott a k�p, ahogy a Manticore j�tssza a t�rleszked� kiscic�t. J� cica, sz�p cica…
Zih�lva, sz�delegve, �m a saj�t l�b�n l�pett oda saj�t t�rsaihoz, s engedte, hogy a m�gus �tkarolja �t. Biztons�gban van.
- Gy�ztem… - s�gta halkan, �s l�ba hirtelen megbicsaklott, ahogy megsz�d�lt. A harc hev�ben szervezete nem hagyta el mag�t, �m s�r�l�sei j�val t�l voltak a „csak karcol�s” kateg�ri�n. Medardus halv�nyan elmosolyodott, �s felnyal�bolta a f�l�jult le�nyz�t. �vatosan �ltette le a m�g mindig sokkos �llapotban l�v� Wyem mell�, �s � maga is let�rdelt.
- Csak m�zlid volt, tudod, ugye? Ha az egyik t�sk�je eltal�l…
- De nem tal�lt el, ez a l�nyeg. – Jade k�d�s szemekkel b�mult a f�rfira, ahogy k�zd�tt az �jul�s ellen. Iszonyatosan f�jt a karja, legsz�vesebben ord�tott volna, de r�n�zni nem mert, nem akart… Lehunyta smaragdsz�n szemeit, majd egy pillanat m�lva ism�t f�ltekintett. K�t ujj�val lassan v�gigsim�tott a m�gus arc�n, k�ny�rg� szemekkel b�mulva r�.
- Csin�ld v�gig, amit akarnak, azt�n t�nj�nk el innen, k�rlek…
Amilyen kem�ny harcosnak t�nt kor�bban, most ugyanolyan t�r�keny �s sebezhet� volt, ahogy �t k�rlelte. Medardus beleborzongott a h�v�s ujjak �rint�s�be, �s �rezte, ahogy arc�n k�t apr� v�rcs�k marad a l�ny kez�nek nyom�n.
- H�, tubic�im! – Metsz� hang harsant a h�tuk m�g�tt, �s a m�gus �k�lbe szor�totta kez�t. K�rmei apr� f�lholdakat v�jtak tenyer�be, de nem t�r�d�tt vele. �, ha megfojthatn� a f�rfit. – Ha lenn�tek olyan sz�vesek befejezni az enyelg�st, �s visszat�rhetn�nk a feladatokhoz…
- Durward! – A m�gus v�szj�sl�an fordult h�tra, �s egyenesen beleb�mult a m�sik f�rfi k�r�rvend� k�p�be. – Ha m�g egy sz�t sz�lsz, esk�sz�m, rajtad pr�b�lom ki a harctud�somat, feladat ide vagy oda!
- �, m�r alig v�rom. – Teny�rbe m�sz�, g�nyos vigyor suhant �t arc�n, majd egy pillanattal k�s�bb tovat�nt. Fej�vel maga m�g� b�k�tt, a felvon� fel�. – Most pedig indul�s.
Medardus m�g egy pillant�st vetett a f�l-elf l�ny fel�, akibe t�rsai igyekeztek lelket verni, majd megindult a kos�rhoz. Am�g lefel� ereszkedett, v�gigtekintett az ar�n�n. A f�lholt vad�llatot elt�ntett�k, m�g � Jade-val volt elfoglalva, �s a v�res porondra is friss homokot sz�rtak, �gy n�h�ny s�t�tebb folt jelezte csak a nem sokkal kor�bbi esem�nyek hely�t.
Magabiztos l�ptekkel indult az ar�na k�zep�re, nem is pillantva t�bbet h�tra. B�rmilyen ellenfelet is kap, elint�zi, min�l gyorsabban, �s elviszi innen a t�rsait. Ahogyan Jade k�rte. Azut�n neki �s Wyemnek ker�t egy vaj�kost, vagy kuruzsl�t, vagy b�rmit, amit csak tal�l. Az elm�lt hetek bizonytalans�ga, �nmarcangol� sajn�lkoz�sa mintha soha nem is l�tezett volna, ahogy m�lyen zeng� hangj�n megsz�lalt. M�r tudja, mit kell tennie. �s most kell tennie.
- �n harcos vagyok, nekem mi lesz a feladatom? – Szavait direkt a gy�khoz int�zte, �s nem a tolm�cshoz, b�r ez ut�bbit, most ha akarta se tudta volna megtenni, l�v�n a f�rfit nem l�tta sehol a verem sz�l�n.
- �, neked nagyon �rdekes feladatot tartogattunk, dr�ga Medardus – csend�lt egy nyugodt hang a h�ta m�g�tt. A m�gus d�bbenten fordult arra, �s v�gign�zte, ahogy Durward lel�p a felvon�r�l. Kez�ben k�t kardot tartott, de a hegye most mindkett�nek a f�ld fel� n�zett. Arc�n ott �lt szok�sos g�nyos mosolya, mik�zben n�h�ny l�p�sre meg�llt az �rtetlen Medardust�l.
- Te velem fogsz megk�zdeni.