- Nagyon fontos lehet neked az a smaragd… - jegyezte meg Lia el�rel�ptetve.
- Hmm? Mib�l veszed ezt? – n�zett h�tra �rdekl�dve Medardus. Eddig gondolataiba mer�lve lovagolt, s j�lesett neki most a besz�lget�s. M�r j� p�r �r�ja lovagoltak az erd�ben, s a csapat �sszes tagja f�radt m�r, de Medardus nem akart meg�llni addig, am�g nem musz�j.
- H�t, t�bb okb�l is – v�laszolta mosolyogva a l�ny. – Egyr�szt, mert nem hiszem, hogy egyszer� kincskeres�s miatt toborozt�l volna ennyi embert, hiszen akkor kisebb a saj�t r�szesed�sed. M�sr�szt pedig az�rt, mert erre megy�nk. – Egy pillanatra elhallgatott, szem�t behunyva �lvezte az erd� csendj�t, melyet csak lovaik pat�inak kopog�sa zavart meg. – Ez az erd� h�rhedten vesz�lyes, hiszen a karav�nutat is elt�r�tett�k, amelyik a kik�t� fel� vezet… Ezen a helyen j� p�r t�mad�s volt m�r. N�ha figyelnek minket. �s ezt a t�bbiek is �rzik – n�zett h�tra a kis csapat fel�.
- No l�m… - mosolyodott el a f�rfi. – Net�n m�ris �t szeretn�d venni a vezet�st?
- Jaj, dehogy… - Lia l�that�an zavarba j�tt. – �n csak…
- Az�rt megy�nk erre – sz�lt gyorsan, hogy el�zze a l�ny zavar�t -, mert m�g �gy is majd’ h�rom nap lesz, mire el�r�nk a kik�t�be. Ha k�rbe menn�nk, a karav�n�ton, az beletelne egy h�tbe is, �s akkor pont lek�sn�nk a haj�t. M�rpedig semmi kedvem napokig �cs�r�gni abban a koszf�szekben, am�g visszat�r… �s gondolom, nektek sem.
Lia m�ly leveg�t vett, hogy cs�p�s v�lasszal v�gjon vissza, mikor a h�tuk m�g�tt megsz�lalt Gouden.
- H� ember, lass�thatn�l egy kicsit! Nem csak mi, de az �llataink is f�radtak, igaz�n meg�llhatn�nk pihenni. Ez a hely eleve egy r�m�lom, de ha kimer�lten haladunk, az fel�r az �ngyilkoss�ggal.
Medardus elh�zta sz�j�t, majd s�hajtva f�ltekintett, a f�k k�z�l kil�tsz� �gszeletre tekintve. M�g volt j� p�r �ra napsz�llt�ig, s � addig akart menni, ameddig csak lehet… De a t�bbieknek igaza van, ez nem csak �ket f�rasztja ki, hanem a lovakat is. M�rpedig itt nincs v�lt�s…
- Rendben, meg�llunk! – adta meg mag�t v�g�l. – T�bort ver�nk az �t ment�n, de nem megy�nk be az erd�be. Nincs sz�ks�g felesleges h�sk�d�sre, senki se vesz�tse szem el�l a t�bbieket! Gyer�nk!
Lesz�llt lova h�t�r�l, s p�r m�terrel od�bb vezette, ahol a f�k nem �rtek el teljesen az �t sz�l�ig, apr� tiszt�st alkotva. Az �llatot kip�nyv�zta, holmij�t pedig a f�ldre dobta. Figyelte, ahogy a t�bbiek is hasonl�an cselekednek, majd v�g�l s�hajtva letelepedett f�ldre ter�tett k�peny�re. R�videsen a csapat szab�lytalan k�rt alkotva �lt egym�ssal szemk�zt, Medardus pedig mindenkinek sz�r�tott h�st osztogatott.
- Kis sz�ver�s�t�, bajt�rsak! – sz�lt j�kedv�en Perpignan, majd k�rbeadta a holmij�b�l el�kotort butykost. A sz�ke ikerp�r egyik tagja gyanakodva szagolt bele, de azt�n � is megh�zta, majd elfintorodott.
- Egy sz�t se, ember, ez j�fajta t�rp it�ka…
- H�t tettem �n megjegyz�st? – n�zett r� a sz�ke.
- T�rp it�ka? Na, ezt meg kell k�stolnom! – Megr�k�ny�dve b�multak az italt kez�be kaparint� Jade-ra. Az nem zavartatta mag�t, a legnagyobb term�szetess�ggel h�zta meg az er�s pi�t.
- Hmm… Nem rossz… - sz�lt vigyorogva, de ugyanakkor hangja megbicsaklott a mar� folyad�kt�l. – Most mi van?! – n�zett k�rbe a d�bbenten b�mul� f�rfiakon. – Nem l�ttatok m�g n�t inni, vagy mi van?
- Azt hiszem, nagyon sok mindent nem tudunk m�g r�lad, Lia… �s nagyon sok mindent m�sk�pp gondoltunk – t�rte meg v�g�l a d�bbent csendet a kor�bban fintorg� sz�ke, mindannyijuk gondolat�t �ntve szavakba.
- Mint p�ld�ul? Nem gondolt�tok volna, hogy egy n� is k�pes eg�sz nap lovagolni az erd�ben, hogy azt�n pihen�sk�pp er�s pi�t igyon? – Nevetve tekintett k�rbe, �s �that� pillant�s�val sikeresen zavarba hozta a sz�k�t. Szavait neki c�mezve besz�lt tov�bb. - Egyik�nk sem tud m�g igaz�b�l semmit a m�sikr�l… �s ez norm�lis is, hiszen m�g egy napja sincs, hogy elindultunk – villantotta ki b�jos mosoly�t. – �n p�ld�ul m�g abban is k�telkedem, hogy most Wyemmel, vagy Wemoymmal besz�lek jelenleg.
Erre m�r a t�bbiekb�l is kit�rt a nevet�s, a hangulat felold�dott.
- Wyem lenn�k… - mondta mosolyogva a sz�ke. – K�nny� �m minket megk�l�nb�ztetni, �n szebb vagyok – tette hozz� vigyorogva.
- Ja, meg nagyk�p�bb is… - toldotta meg a b�tyja.
- Mi van, ismerked�si d�lut�nt tartotok? – k�rdezte Medardus, mik�zben visszatelepedett mell�j�k. Senkinek nem t�nt fel cs�ndes t�voz�sa, de a nem sokkal od�bb emelked� kupac arr�l �rulkodott, hogy t�zif�t gy�jteni volt.
- Most, hogy �gy mondod, nem is rossz �tlet… - n�zett r� elm�l�zva Lacter. – Tal�n t�l gyakorlatias vagyok, de �gy gondolom, k�s�bb l�nyegesen k�nnyebb lesz egy�tt harcolni, ha ismerj�k egym�s er�ss�geit, �s gyenges�geit.
- B�r rem�lj�k, nem kell az �let�nk�rt harcolnunk – tette hozz� Rhenus, az egyik elf. – Egy j� darabig legal�bbis.
Medardus helyesl�en b�lintott, de megsz�lalni nem sz�lalt meg, mint aki �szre sem veszi a r� ir�nyul� tekinteteket. Mind j� �tletnek tartott�k az ismerked�st, de mindenki azt v�rta, kezdjen besz�lni a vez�r. Mag�r�l, a k�ldet�sr�l…
- H�t j�. Akkor majd �n kezdem – sz�lt Jade, el�zve a k�nos cs�ndet. – Ennyi gy�va f�rfit egy rak�son, egyik sem mer �nmag�r�l besz�lni! – Rosszall�an sz�lalt meg, de hangja elfojtott nevet�st�l csengett. J�kedv� volt, �s vid�m, ami�rt v�gre elj�hetett a kis falub�l.
- Teh�t, Liana Jade vagyok, b�r ezt m�r tudj�tok. Nem szeretn�k az �letemmel untatni senkit, a l�nyeg annyi, hogy kalandor vagyok, �s harcos. Egysz�val, senki ne kezeljen �gy, mintha csak szolg�l�l�nynak, vagy hasonl�nak j�ttem volna veletek. Aki pedig m�gis… Nos, az �gy nagyj�b�l addig �lt.
Hangja vid�man csengett, de l�tszott rajta, komolyan besz�l. Gy�l�lte az olyan f�rfiakat, akik csak v�gyaik kiel�g�t�s�nek eszk�z�t l�tt�k benne, �s az olyanokat, akik megr�gz�tten vallott�k, hogy egy n� nem �rthet semmihez a gyereknevel�sen k�v�l. K�rbefuttatta tekintet�t a k�r�l�tte �l�k�n, majd ism�t megsz�lalt.
- �s hogy valami hasznosat is mondjak, legf�k�pp az �j az, amihez �rtek. K�zelharcban is meg�llom a helyem, ha kell, t�rrel harcolok. – Keze a f�ld�n mellette nyugv� hossz�peng�j� t�r tokj�ra cs�szott szavai k�zben, mint egy mutatva, igen, ez az, amir�l besz�l. Elhallgatott egy pillanatra, majd elmosolyodott.
- Most mes�lhetn�k sokat magamr�l, �ljen a gyermekkor �s hasonl�k, de nem fogok. F�l-elf vagyok, de, mondhatni, szerencs�snek mondhatom magam, ritk�n tal�lkoztam elutas�t�ssal. – Szemei a t�bbi f�l-elfre, majd az elfekre villantak, de miel�tt b�rki is megsz�lalhatott volna, ism�t elmosolyodott, s lez�rta mondand�j�t. – De ne csak �n besz�ljek, fi�k, vagytok itt m�g rajtam k�v�l tizenegyen! Ki k�vetkezik?
- H�-h�! Ennyi volt a mes�d? Mind k�v�ncsiak vagyunk �m r�d, mi�rt is tart vel�nk egy ilyen sz�p fiatal l�ny… Ha m�r mesed�lut�n, mes�lj�nk rendesen. – Wyem nevetve b�mult a le�nyz�ra, de a t�bbiek egyet�rt�en mormogtak.
- Ugyan mit mes�ljek magamr�l? – Lia el�red�lt kiss� �lt�ben, s combj�ra k�ny�k�lt, hogy kez�vel meg tudja t�masztani fej�t. – Nem szok�som magamr�l besz�lni, az emberek el�szeretettel �lnek vissza az ilyen m�don megosztott felesleges inform�ci�kkal. Majd ha j�k lesztek, elmondom esti mes�nek – villantotta k�rbe cs�bos mosoly�t.
- Mi? Vissza�lni? Ugyan… h�t olyannak n�z�nk ki?
- Nem tudom, l�v�n senki nem hajland� mes�lni – nevetett r� az �rtatlanul pislog� sz�k�re. – �n v�rok t�relemmel, ak�r napestig…
Medardus nem sz�lt tov�bbra sem, nem zavarta meg a pillanatot. Emberei egym�st ugratj�k, ez a legjobb, amit tehetnek… Jobb, mintha marakodn�nak, �s legal�bb nem gondolnak bele abba sem, hogy hol vannak �ppen. Nagyon is tudta �, mire gondolt Lia, mikor arr�l besz�lt, figyelik �ket… �rezte � is egy ideje, �s �rezte akkor is, amikor f��rt ment az erd�be. Mag�ban mosolyogva figyelte a hirtelen t�madt sz�p�rbajt. Fogalma sem volt, mi�rt nem akar mag�r�l besz�lni a l�ny… Azonban az nem ker�lte el a figyelm�t, hogy az el�z� nap eml�tett m�gi�j�r�l sz�t sem ejtett. Vajon mi�rt titkolja? �rdekes, nagyon �rdekes…
- Na j�… Akkor mes�l�nk mi, meggy�zt�l. – Wemoym ezt a pillanatot v�lasztotta k�zbesz�l�sra. – Szerintem a mi sz�rmaz�sunk el�g egy�rtelm�… Emberek vagyunk, sose voltunk m�sok, �s �szakr�l j�tt�nk. V�rosi emberek, harcosok, kalandorok, zsoldosok… Mikor mire van sz�ks�g. – R�pke v�llvon�s, majd f�l szemmel �ccs�re sand�tott, aki r�gt�n folytatta a megkezdett besz�det.
- K�nnyen megtehetj�k, legf�k�pp az�rt, mert ikrek vagyunk… Nagyon er�s k�t�d�s alakult ki k�z�tt�nk, �gy harcban seg�t minket ez… - Egyszerre, egyforma mozdulattal vont�k f�l ing�knek ujj�t, bal csukl�juk bels� fel�t mutatva a t�bbiek fel�. T�k�letesen egyforma tetov�l�s d�sz�tette mindkett�j�k kez�t, k�l�n�s m�don egym�sba fon�d� sz�lakb�l �ll� kerek fonatnak t�nt, az �t�erek ment�n elny�lva, mintha a k�ken l�ktet� �r is a minta r�sze lett volna, azonban b�rmennyire is kutatta a szem, nem tudta f�lfedezni, hol kezd�dnek �s hol v�gz�dnek az egyes sz�lak. – Ez egy m�gikus tetov�l�s, �gy ha egym�s mellett vagyunk, nem �rhet benn�nket b�nt�d�s harc k�zben.
- Persze van h�tr�nya is… - sz�lalt meg ism�t Wemoym. – Egym�s f�jdalm�t is �t�rezz�k, �gy ha egyik�nkkel m�gis t�rt�nne valami, hogyha olyan er�s ellenf�llel akadn�nk �ssze, hogy ez nem k�pes minket megv�deni, akkor a szenved�s k�tszer akkora… Hiszen mindketten ugyanazt �rezz�k. Legal�bbis egym�s k�zel�ben.
- Ez tetszik nekem nagyon – mosolyodott el Jade. – Hol lehet ilyet csin�ltatni? Kell nekem is!
- El�sz�r keress valakit, akihez el�g er�sen tudsz k�t�dni – nevette el mag�t a k�ptelen �tleten Wyem. – Szoros kapcsolat kell hozz�…
- Remek. Fi�k, ki v�llal be velem egy ilyen tetov�l�st? – k�rd� tekintettel b�mult k�rbe a t�bbieken. Arc�n mosoly �lt, ennek ellen�re nem b�rt�k eld�nteni, hogy h�ly�skedik-e vagy komolyan besz�l. – Naaaa, ne legyetek ilyen gy�v�k! Senki nem akarja hozz�m k�tni az �let�t? – Nagy bociszemekkel n�zett v�gig mindenkin, de a f�rfiak nem reag�ltak, csak d�bbenten b�multak r�. – Senki? H�t micsoda dolog ez?
- Na majd �n! – nevette el mag�t v�g�l Medardus, hogy a kialakult d�bbent-n�ma hangulatot oldja. – Veled sz�vesen v�llalna egy ilyet b�rmelyik f�rfi, csak elrettentesz itt mindenkit. – Lia vid�ms�g�ba egy pillanatra zavar vegy�lt, �m ezt gyorsan el�zte, �s kac�r mosollyal b�mult Medardusra. K�v�ncsi volt, vajon mi vette r� a f�rfit, hogy igent mondjon komolytalan k�rd�s�re. K�pes lenn�l val�ban hozz�k�tni az �letedet egy vadidegen le�nyz�hoz, csak mert sz�p k�ls�vel �ldotta meg a sors?, k�rdezte mag�ban, �m arra figyelt, hogy a gondolata m�g v�letlen�l se csusszanhasson sz�j�ra.
- M�sr�szt pedig, a j�t�kony hat�s vissz�j�ra fordul, ha nem a megfelel� emberrel hozod l�tre a kapcsolatot. Hiszen onnant�l kezdve akarva-akaratlanul is vigy�znotok kell egym�sra… - magyar�zta Wyem.
- Na ja. Ez�rt van az, hogy m�g nem fojtottam meg az �n dr�ga �csik�met… - k�z�lte nevetve Wemoym, �s erre v�g�l Jade is elnevette mag�t, lev�ve f�rk�sz tekintet�t a m�gusr�l.
- K�sssz… �n is nagyon szeretlek, b�tyus. – Wyem laza mozdulattal v�gta nyakon fiv�r�t, majd vid�man tekintett k�rbe. – Legf�k�ppen kalandorok vagyunk, m�r el�g r�g�ta. Gazdag csal�dban nevelkedt�nk, ap�nk �gy gondolta, ismern�nk kell a k�l�nf�le harcok fort�lyait, �gy m�r eg�szen fiatal korunkt�l kezdve k�peztetett minket. Persze � csak ilyen elvi alapon gondolta, tanuljunk meg harcolni, hiszen az sosem �rt… Gyakorlatban igaz�b�l csak vad�szatokon alkalmazhattuk tud�sunk a sebzett vad�llatokkal szemben. F�lig hulla vaddiszn�, �s hasonl�k…
- Egy sebzett, d�h�s vaddiszn� sokszor vesz�lyesebb ellenf�l, mint b�rmelyik ember – jegyezte meg cs�ndesen Hyrcan. Tudta j�l, mir�l besz�l a f�rfi, otthon � maga is gyakran vad�szott, azonban nem �rtett egyet az ember lekicsinyl� hangnem�vel. A vad�llatokat nemes ellenf�lnek tartotta, sosem k�nozta �ket feleslegesen, ahogy a n�p�b�l senki. Vad�sztak, mert enni�k kellett, �s nem sz�rakoz�sb�l. Egy j� helyre c�lzott ny�lvessz�, egy j� d�f�s… Ennyi kell csak, �s az �llat nem szenved sokat.
- Val�ban, igen… De mi harcolni tanultunk, �s nem okozott �r�met, hogy tud�sunkat csak a vad�szatok sor�n tudjuk felhaszn�lni. Kalandra v�gytunk… - felelte Wyem.
- Vagyis v�gyt�l – helyesb�tett fiv�re. – Nem mondom, hogy a fent eml�tettek nem fogalmaz�dtak meg bennem is j� p�rszor, de �n meg voltam el�gedve az �let�nkkel. Wyem �ltette el bennem a gondolatot, hogy m�shol lenne a hely�nk… hogy m�st is csin�lhatn�nk. Nagykor�v� v�l�sunk napj�n sz� n�lk�l l�pt�nk meg otthonr�l, senki nem tudott r�la. Fogtunk k�t lovat, �s ir�ny a nagyvil�g! Ez volt �gy nagyj�b�l t�z �vvel ezel�tt, az�ta pedig kalandork�nt �lj�k �let�nket. �gy tett�nk szert erre is… - Finom, szinte szeret� mozdulattal sim�totta v�gig a csukl�j�n fut� tetov�l�st. – Egy m�gus k�sz�tette, mondv�n, hogy megv�di visel�j�t b�rminem� s�r�l�st�l, csup�n csak k�t ember kell hozz�, aki ugyanazt a jelet hordozza mag�n. Elmondta, hogy nem csin�lt m�g ilyet el�tte, de mi belev�gtunk a k�v�ncsis�gunkt�l hajtva. Nem tudtunk igaz�b�l semmit arr�l, mit is m�vel vel�nk… Mindenre magunkt�l j�tt�nk r�. Nem volt t�bb egy rossz kuruzsl�n�l. – D�h�s horkant�ssal hallgatott el.
- Tulajdonk�ppen k�s�rletezett rajtunk – vette vissza a sz�t Wyem. – Az�rt, mert ikrek vagyunk… �s mint kider�lt, ez jelentette a t�l�l�s�nket, hogy nem kellett nem tudom, milyen sz�rny� k�nokat ki�llnunk. Szoros k�t�d�s… Persze � nem mondott el semmit, mindenre magunkt�l kellett r�j�nn�nk. Mikor a tetov�l�sok elk�sz�ltek, hossz� napokig kegyetlen�l f�jt a helye, a szervezet�nk megpr�b�lta kivetni mag�b�l az oda nem ill� fest�kanyagot. A „m�gus” meg felsz�v�dott, mint sz�rke szam�r a k�dben. �gy l�tta, sikertelen a k�s�rlete, �s ez�rt indult tov�bb a maga �tj�ra. Mi is sikertelennek l�ttuk, hiszen a gyulladt kez�nk�n k�v�l nem l�ttunk m�s eredm�nyt… Eg�szen az els� harcunkig.
- Egy karav�nt kellett v�delmez� �rk�nt k�s�rn�nk, erre b�reltek fel minket. Keresked�k voltak csup�n, de az �ru �rt�kes… �tk�zben rabl�banda t�madt r�nk. Harcoltunk vel�k, megv�dt�k a karav�nt a t�bbi �rrel v�llvetve… �s csak k�s�bb t�nt fel, hogy b�r mind a kett�nket megsebeztek a csata hev�ben, s�r�l�s m�g sincs rajtunk sehol. Mintha… a fegyver elt�r�lt volna, mikor hozz�nk �rt. Nem �rtett�k el�sz�r, mi t�rt�nt vel�nk, id�be tellett, mire r�d�bbent�nk, hogy a k�l�n�s tetov�l�s az oka az eg�sznek. Hossz� id�n �t k�s�rletezt�nk, hatalm�t kutattuk, de m�g most sem vagyok benne biztos, hogy mindent tudunk r�la. – Wemoym nagyot kortyolt borral telt t�ml�j�b�l, amit testv�re nyomott kez�be. A hossz� besz�d igenis kisz�r�tja a torkot, nem csak a mesemond�k reg�lik �gy… - Ha egym�s k�zel�ben vagyunk, akkor nem �rhet benn�nket b�nt�d�s, egy bizonyos fokig term�szetesen. Ha elt�volodunk egym�st�l, �rtek ez alatt mondjuk �t-hat m�tert, akkor a v�delem megsz�nik, �s egy er�s akarater�vel, meg persze �ri�si testi er�vel rendelkez� ellenf�l is �tt�rheti a v�delm�nket.
- Tulajdonk�ppen ezek a legfontosabb dolgok, amit tudni kell r�lunk – mosolyodott el Wyem. – Hossz� mese lehetne m�g az is, hogy melyik tulajdons�g�ra mik�nt j�tt�nk r� a tetov�l�snak… Azonban �gy hiszem, m�r �gy is t�ll�pt�k a bemutatkoz�s kereteit. Mi ennyi lett�nk volna teh�t, most ki k�vetkezik? – tekintett k�rbe.
- �n majd besz�lek magunkr�l – sz�lalt meg Rhenus, a m�sik elfre pillantva. – A mi t�rt�net�nk k�zel sem ilyen �rdekfesz�t�, �s kev�sb� is hosszadalmas… Els�k�nt a harcmodorunkr�l sz�lva, �n magam az �j�szathoz �rtek, ezt a tud�somat t�k�lyre fejlesztettem az �vek sor�n. Hyrcan pedig peng�knek t�ncosa, kecses peng�ivel osztja a hal�lt. – A megnevezett elf nem sz�lt egy sz�t sem, nem f�nyezte �nmag�t, csak az arc�ra k�sz�, kiss� tal�n �nel�g�lt mosolyb�l l�tszott, hogy nagyon is egyet�rt az elhangzottakkal. – N�p�nk rejtve �l a vil�g szeme el�l, nem kedvelj�k sem a betolakod�kat, �s mi sem l�togatunk m�shov�. N�p�nk alatt ebben az esetben csak a k�z�ss�g�nket �rtem… Hiszen elfeket szerte a vil�gban tal�lni sz�p sz�mmal, elkeveredtek m�s n�pekkel. – Hangja b�szk�n csengett, mint aki n�p�nek t�nylegesen csak azt a p�r falunyi t�nd�t tartja, akik elb�jtak a vil�g el�l. Tekintete hirtelen rebbent a f�l-elfekre mondata v�g�n, de nem felt�n�en… Nem mondta ki ny�ltan, csak burkoltan jegyezte meg, hogy � is el�t�li fajt�jukat.
Okos, nagyon okos, gondolta Medardus. Rem�lte, hogy nem lesz visz�ly emberei k�z�tt… Nem gondolt bele, hogy a tisztav�r� elfek j� r�sze mennyire el�t�li az emberek ivad�kait. Megcs�v�lta fej�t, majd figyelm�t ism�t a besz�l� Rhenus fel� ford�totta.
- A k�lvil�g el�l azonban mi sem z�rk�zhatunk el teljes m�rt�kben. Kalandv�gy� fiatalok n�lunk is vannak, akik a vil�got szeretn�k megismerni… �s ez kell is, hiszen tud�s n�lk�l nem �rtheti meg senki, mi�rt �gy �l�nk, ahogy. Vannak k�z�l�nk, akik azt kapt�k feladatul, hogy j�rj�k a vil�got, gy�jtsenek inform�ci�kat… P�ld�ul mi. – Elhallgatott egy pillanatra, mint aki azon gondolkozik, megosszon-e m�g valamilyen inform�ci�t a t�bbiekkel, v�g�l azonban csak tov�bbadta a sz�t. – Ki lesz a k�vetkez�?
- Majd �n – sz�lt Perpignan, �s t�tov�z�s n�lk�l besz�lni kezdett. – Kezden�m azzal, hogy �n csup�n az�rt vagyok itt, mert sz�ks�gem van a p�nzre, amit Medardust�l kaptam… Nem vagyok oda sem az elfek�rt, sem a hisztis �ri fics�rok�rt – itt lapos oldalpillant�st vetett az ikerp�rra -, �s �gy �ltal�ban a t�rsas�g�rt.
- H��! Ki az �ri fics�r? – horkant f�l Wyem, de fiv�re karj�ra tette a kez�t, hogy visszafogja, �s Medardus is figyelmeztet� pillant�sokat k�ld�tt fel�.
- Te. P�ld�ul – jelentette ki teljes lelki nyugalommal a t�rpe. – De ett�l f�ggetlen�l most itt vagyok, �s mint bajt�rsaimnak, seg�teni fogok nektek teljes er�mmel, saj�t �s fejsz�m erej�vel. �s hogy az �letemr�l is sz�ljak…