�rny�k �s F�ny

Velem volt. Mindig is mellettem volt, eg�szen a kezdetekt�l. �ppen emiatt soha nem is vontam k�ts�gbe, hogy ennek �gy kell lennie. Mi�rt is tettem volna? Hiszen nem tudtam, milyen n�lk�le, hogy ez egy�ltal�n nem is mag�t�l �rtet�d� �s term�szetes. Nekem az volt, �s m�g ma is az.

A sz�let�snapok, az ovis m�sorok, a meseolvas�sok, k�s�bb a besz�lget�sek �lmokr�l, j�v�r�l. �letem szerves r�szei voltak, �s soha nem k�rd�jeleztem meg. Term�szetes volt. Mellettem volt. Mellettem van. Eszembe se jutott, hogy ez m�sk�pp is lehetne... Ha � nem lenne. Mindig ott volt nekem, szinte �szre se vettem. �gy beleolvadt a mindennapokba, hogy bizonyos int� jelek n�lk�l tal�n m�g ma sem fogom fel: az �let nem �lland�. Ma m�g mellettem van, de mi van, ha holnap m�r nem lesz itt? Nem megyek ma fel hozz�, �, nem �rek r�, a buszom is mindj�rt itt van, r��r h�tv�g�n is. De mi van ha nem?! Ha elszalasztom az utols� alkalmat? M�g annyi mindent el szeretn�k mondani. M�g annyi k�rd�sem lenne Hozz�.

El�sz�r �n mes�ltem Neki, gyermeki �lmaim egy t�k�letes j�v�r�l. Akkor m�g hittem a mes�kben, hogy a vil�g olyan, mint egy vir�gos kert: illatos, b�d�t�, sz�nes, gy�ny�r�, t�k�letes. Nevetve v�zoltam fel terveimet �s � mindig mosolygott, b�tor�tott. Egyik h�ten �llatorvos, m�sik h�ten csillag�sz, azt�n �p�t�sz vagy zongorista. „Nagyon j� �llatorvos lesz bel�led.” �s �n elhittem neki, mert � mondta, egy nagyapa nem hazudhat az unok�j�nak. Most m�gis megtenn�? K�s�bb, mikor m�r magam is r�j�ttem, hogy a habos torta, a cukorm�z csak a l�tszat �s val�j�ban egy�ltal�n nem t�k�letes ez a vil�g, m�r � mes�lt. M�ltr�l, t�rt�nelemr�l, vil�gh�bor�r�l. �t hallgatva h�l�t adok az �gnek, hogy �n nem akkor sz�lettem, �gy a sok borzalmat nem kellett �t�lnem. Neki viszont nem adatott meg ez a szerencse. M�gis t�l�lte, ma is itt van k�z�tt�nk. De m�g meddig? Meddig tarthatja mag�t az ember? Azt mondja, j�l van, de ezt m�r egyre nehezebb elhinni. L�tom rajta, hogy megv�ltozott. A szeme m�g mindig ugyan�gy csillog, az �rtelem szikr�i nem halv�nyultak – ma is sim�n felmondan� a Toldit, m�g �n belekezdeni se tudn�k. Hol vagyok �n hozz� k�pest?! T�l�lt egy vil�gh�bor�t, egy elnyom� rendszert. Nem t�rt meg. Voltak �lmai, �s k�zd�tt �rt�k. Amb�ci�it beteljes�tette. Annyi �v ut�n is �rdekl�dve fordul a vil�g dolgai fel�. M�g mindig tanulna, meg�julna. Gondolatai nem nyugszanak, pedig a teste m�r egyre kev�sb� tudj�k tartani vele a l�p�st. De � nem nyugszik. Komolyan el kell gondolkodnom, hogy volt-e k�t lust�lkod�ssal t�lt�tt napja az �letben. Nekem? Hajaj... � viszont mindig ment, dolgozott, nem �llt meg, m�g a k�r�s ellen�re sem. A sz�l�, a birtok... De t�d�gyullad�ssal mi�rt kell?! �n meg�rtem, hogy nem tud egy helyben �lni t�tlen�l, de mi�rt a kock�zat? Az id� k�ny�rtelen�l elj�r az ember felett, az oly j�l m�k�d� vaskerekek berozsd�sodnak. El lehet titkolni, ak�r saj�t magunk el�l is, le azonban nem tagadhatjuk. � is gyeng�l, m�gsem fogadja el a helyzetet. Seg�ts�get csak akkor k�r, ha m�r nagyon musz�j. Most musz�j. Elj�tt ez az id� is. De ez ugye m�g nem az az Id�?! Ugye nem? Az �rny�k mindenesetre m�r a fej�nk felett. Csak ne hulljon m�g al�bb! M�g annyi mindent szeretn�k megtudni. Adni �s kapni. Fontos d�nt�sek el�tt �llok, �s nem akarok N�lk�le szemben�zni vel�k. Azt akarom, hogy ott legyen a szalagt�z�m�n, a ballag�somon, hogy �r�mmel futhassak hozz� kezemben lobogtatva a pap�rt, hogy igen, felvettek az egyetemre, siker�lt! �nz� vagyok? Lehets�ges. De ki nem az?! Ki ne szeretn� az �v�it �r�kre maga mellett tudni?! �r�kre. Nagy sz�. Hisz gyakran �t percet nem vagyunk k�pesek kib�rni a m�sik mellett, m�gis ilyen horderej� szavakkal dob�l�zunk. �s olyankor komolyan is gondoljuk, �gy �rezz�k.

Id�n sajnos t�bb temet�sben is volt r�szem. Megr�z� �lm�ny volt mindegyik, de szerencs�re nem �rintettek k�zvetlen k�zelr�l. �gy lehets�ges az is, hogy legt�bbsz�r nem is a halott miatt fakadtak ki a k�nnyeim, hanem az �l�k miatt. Azok�rt a gyerekek�rt, testv�rek�rt, aki valami, valaki iszonyatosan fontosat vesztettek el. Az � f�jdalmuk�rt. A hal�lt nem tudom, mi k�veti, de azt igen, hogy a h�tramaradottaknak mivel kell szemben�zni�k. Ne k�vezzetek meg, persze, hogy sajn�lom a halottat, egy �let kihuny�sa minden esetben tragikus. Ha majd igaz�n �rintett leszek – rem�lem, nagyon-nagyon-nagyon sok�ra -, ez is meg fog v�ltozni. Akkor majd �t siratom, a hal�l tragikum�t, nem magunkat, nem az �letet. Hab�r tulajdonk�ppen f�jdalmat, hi�nyt is az�rt �rz�nk, mert az elhunyt nem lehet t�bb� vel�nk. �nz�k vagyunk, k�r is tagadni.

Halottak napja. Megannyi �rz�s f�z�dik hozz�. Az elm�l�s, a f�jdalom, a sz�vbe markol� hi�ny, a t�tong� �r, amelyet egy-egy sz�munkra fontos ember maga ut�n hagyott. A Hal�l. Valami nagy, visszaford�thatatlan, misztikus dolog. F�l�nk t�le. Egyesek azt �ll�tj�k, hogy �k ugyan nem, de ezt nem hiszem el. Mindenki f�l, m�g ha �nmag�nak sem vallja be. Hal�l, mely legy�zi az �letet. Azt mondj�k, hogy val�j�ban az ismeretlent�l retteg�nk, nem az elm�l�st�l. Nem tudjuk mi j�n f�ldi �let�nk alkonya ut�n. Mennyorsz�g? Pokol? Reinkarn�ci�? Semmi? Nem, ez lehetetlen. Tudom, �rzem. Valaminek kell lennie a m�sik oldal�n is, ahova a test�nk m�r nem l�phet be, csak a L�lek. Mert az ugye nem lehet, hogy egyik pillanatban vagyok, azt�n egy szempillant�snyi id� m�lva m�r nem is l�tezem. Csak eml�k, a m�lt egy jelent�ktelen k�pkock�ja. T�nyleg ennyire vagyunk hivatottak?! Ez�rt k�zd�nk? Szent eszm�ket hirdet�nk, j� c�l �rdek�ben munk�lkodunk, hisz�nk a halhatatlans�gban- mindhi�ba? A test�nk val�ban ilyen t�r�keny, de a L�lek nem lehet. Vall�s, Isten, hit. Sokat seg�tenek. Ha van mibe kapaszkodnunk, egy v�konyka kis f�sz�l, a Rem�ny. Hogy egy m�sik vil�gban, dimenzi�ban – nevezz�k, ak�rhogy is – �jra tal�lkozunk. Mert a homok�ra csak a test�nket z�rja korl�tok m�g�. N�ha �gy t�nik, hogy a Hal�l nagy-nagy k�rd�jelek sorozata. A legtitokzatosabb dolog, amivel �let�nk sor�n tal�lkozunk. Hogy a l�lek hova ker�l pusztul�sunk ut�n? J� k�rd�s. Amennyiben a v�laszt csak a hal�llal egy�tt ismerhetem meg, m�g egy ideig el leszek n�lk�le is, azt hiszem. Szellemek l�teznek? K�s�rtenek? F�lelmetesek? T�nyleg kapcsolatba lehet l�pni vel�k? Azt hiszem igen. Ne n�zz h�ly�nek k�rlek, nem holmi szellemid�z�sre vagy tudatos cselekv�sre gondolok. Hanem az �lmokra, a tudatalattira. Sokan k�ts�gbe vonj�k a jelent�s�g�t. Lelk�k rajta, mindenkinek joga van eld�nteni. Azt hiszem elkalandoztam...

Halottak napja. Ha m�skor nem is, e napon biztosan mindenki elt�preng egy kicsit az �let�n, az �leten �s a Hal�lon. M�r elt�vozott szeretteink s�rj�t felkeress�k, vir�got, koszor�t, gyerty�t visz�nk. �gy ad�zunk el�tt�k. Vissza ugyan nem hozhatjuk ezzel �ket, de ler�hatjuk kegyelet�nket, kifejezhetj�k, hogy nem, m�g annyi hossz� �v ut�n sem feledkezt�nk meg r�luk. Hisz ez lehetetlen. Hogy ennek azok szem�ben, akik nem hisznek a T�lvil�gban, mekkora a jelent�s�ge, nem tudom. �n hiszek benne. A halhatatlan L�lekben, a szellemekben, ha �gy tetszik. Tal�n ez�rt van, hogy m�g m�sok Istenhez im�dkoznak a halott lelki �dv��rt, �n ink�bb hozz�juk, vel�k besz�lek. V�laszokat nem kapok term�szetesen, de nem is ez a l�nyeg. Hanem, hogy tudom, hogy �k is l�teznek m�g valahol. A legt�bb s�r tulajdonos�t csak elmond�sokb�l ismerem. D�dsz�leimet �vod�s koromban vesztettem el, �gy csak halv�ny eml�kk�pek maradtak r�luk. Tal�n ez�rt viselem j�l ezeket a l�togat�sokat, �s egyre hosszabb s�t�kat. F�j, hogy nincsenek mellettem, de nem elviselhetetlen, mert nem tudom, hogy milyen az, ha itt vannak. H�rom gener�ci�s csal�di s�rbolt. Mindenki meghalt, m�g miel�tt vil�gra j�ttem volna. Semmilyen fizikai kapcsolatunk nem volt. M�gis minden �vben van hozz�juk p�r szavam, megk�sz�n�m, hogy van a pap�m, ez�ltal ap�m �s �n is. �s�k. Felmen�k. Ak�rhogy is, h�l�snak kell lenn�nk nekik, mert k�l�nben mi sem l�tezhetn�nk. �n sem �rhatn�m le mindezt, �s Te sem olvashatn�d. Nem l�legezn�nk, nem l�tn�nk, tapintan�nk, szeretn�nk, s�rn�nk. Semmit nem csin�lhatn�nk, mert egyszer�en nem lenn�nk. Nekik k�sz�nhet�nk mindent, azt a p�r koszor�t �s gyerty�t mindenk�pp meg�rdemlik. Meg�rdemlik, hogy �vente legal�bb egyszer igaz�n eml�kezz�nk r�juk. Ne a Hal�lra gondoljunk, hanem az �letre. Ellentmond�s? Lehet. De a kett� nem l�tezik a m�sik n�lk�l. Csak egy�tt. Amikor visszaeml�ksz�nk, az �let�t id�zz�k fel, ha Hal�la miatt keserg�nk, akkor is az �letet siratjuk. Hiszen a Hal�l lehet, hogy j�, a napi bajainkt�l mentes, nyugodt �llapot. Ezt azonban csak akkor fogjuk megtudni, amikor m�r k�s�, nincs vissza�t, lehet�s�g, hogy megnyugtassuk azokat, akik igaz�n fontosak sz�munkra: Ne f�ltsetek, nincs mit�l. �s �gyis �jra tal�lkozunk. F�l�nk. S�runk. Mert nem tudjuk, mi lesz Vele. Az �rny�k �tvette az ir�ny�t�st. Ezek a gondolatok �jra �s �jra el�j�nnek. Minden �vben.

Halottak napja. Koszor�t visz�nk �s gyerty�t gy�jtunk. November 1-j�n m�r kor�n s�t�tedik. A temet�ben ezernyi gyertya �g. Piros, s�rga, feh�r f�ny amerre csak fordulok. Csod�latos l�tv�ny. �s v�gre, v�gre annyi �v ut�n az id�j�r�s is megkegyelmez. Ezernyi gyertyal�ngra ugyanannyi csillag f�nye a v�lasz. A F�ny k�r�l�leli a S�t�ts�get, szembesz�ll az �rny�kkal. Hajnalig ugyan le nem gy�zheti, de be sem h�dol, nem adja meg mag�t! Mi sem adjuk fel, k�zd�nk a Hal�l ellen, harcolunk az �let�rt. �s eml�kez�nk azokra, akik – ha ideiglenesen is – alulmaradtak a k�zdelemben. Temet�. Tele ezer �s ezer ember f�ldi maradv�ny�val, eml�k�vel, szellem�vel(?). F�lelmetes �gy belegondolni. M�gis, ilyenkor este ott vagyunk. �s egy�ltal�n nem olyan rossz �rz�s. S�t. Csak k�r�l kell n�zni. H�tborzongat�an gy�ny�r�.

Itthon is gyerty�t gy�jtok. A l�ng elem�szt�, megnyugtat�. F�ny �s �rny�k �r�k harca. �let �s Hal�l v�gel�thatatlan p�rbaja. Folytonos k�zdelem. Nem adjuk fel. Ugye Te sem adod fel?! M�g semmik�pp. Annyi mindent kaptam T�led, de mit adtam cser�be?! Szinte semmit. Te mindig b�tor�tott�l, mellettem �llt�l, vigasztalt�l, dics�rt�l. �n pedig mentem el�re, mert azt akartam, hogy b�szke legy�l r�m. M�g mindig ezt szeretn�m �s ez �gy is lesz. De visszajelz�s n�lk�l hogy fogok helyt�llni?! Sokat mes�lt�l a gyermekkorodr�l, a feln�tt �veidr�l. De most mi van?! Most mi�rt nem mondod el, ha nem vagy j�l?! A f�lelmeidr�l sosem hallottam. Mi�rt akarsz k�m�lni, megbirk�zn�k vele, hiszen eltitkolni �gy sem tudod. �n sem akarom elhinni, hogy ez is benne van a pakliban. M�g nem. Az id� egyre s�rget, �s �n leblokkolok. Mi van, ha egyszer m�r k�s� lesz? Mikor mondtam utolj�ra, hogy szeretlek?! Tudom, hogy tudod, de akkor is m�s hallani is. Annyi mindent szeretn�k m�g megosztani Veled. A mostani �rz�seimet, a mai �lmaimat, amelyeket eddig m�g nem mertem elmondani. Ugye m�g nem k�s�? Lesz m�g legk�zelebb �jra �s �jra? Ez m�g nem az az Id�... A F�ny m�g er�s, lobog benned, tudom. Ne add meg magad, ak�rmennyivel k�nyelmesebb is lenne! Az �rny�k m�g v�rhat...

A halottak napja szerintem nem egyszer�en a Hal�lr�l sz�l. �pp annyira r�sze e napnak az �let is. A mi�nk, �s elhunyt t�rsunk�, csal�dtagunk�, bar�tunk�. Tragikus, szomor�, de h�k�s, nem �rhet ezzel v�get minden! Valaminek kell lennie ezut�n is... Kosztol�nyi �ta tudom, hogy mindenki egyszeri �s megism�telhetetlen csoda. Egyedi. Soha nem volt azel�tt �s soha nem is lesz t�bb�. Te is, �n is, �k is. H�t vigy�zzunk e csod�kra – magunkra �s a m�sikra -, ne hagyjuk, hogy az �rny�k gy�zz�n! Ez m�g a F�ny ideje...