Este felé jár az idő, de nem látszik, mivel még világos van. Nem is csoda, hiszen még csak június eleje volt. Az időjárás is kellemes volt ilyentájt. Kivéve azoknak, akik nem nagyon szerették a meleget. De azok nem sokan voltak. Akik mégse bírták a meleget azok vagy egy hűtött szobában, vagy ha muszáj volt kint lenniük úgy öltöztek fel, hogy minél jobban el tudják viselni a hőséget.

 Jessica McLeod is ebbe az esetbe eset. Nem túlzottan szerette a meleget. Sőt! Télen, ha nem kellett a fűtést sem vette fel. Nem szerette azt a túlzott hőséget, melyet néhány rokona kifejezetten szeretett. Ezért nem is járt hozzájuk télen, csak, ha muszáj volt.

Jessy a New York-i szobájában ült és gondolkodott, hogy mit kellene tennie. Hason feküdt ágyán és csak nézte a vörös falat, amelyen fehér színnel voltak feliratok. Majd ágya melletti éjjeli asztalra nézet melyen egy digitális óra foglalt helyet. Este hét órát mutatott. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és bejött rajta valaki. Jobban mondva valakik. Jess nem látta mivel ő még mindig előre meredt a falra. Egyszer csak azt érezte, hogy az ágyra mászik valaki, majd a hátára ül.

-         Hé!- kiáltott fel. Nem a fájdalom miatt, hanem azért, mert fogalma se volt, hogy ki ül a hátán.- Szállj le rólam!

-         Miért kéne?- kérdezte orv támadója.

-         Nathan. Tudhattam volna, hogy csak te lehetsz az.- nyöszörögte a lány bátyja alól.- Miért büntet isten veled?

-         Miért büntetne? Hiszen nem vagyok én isten csapása.- mondta nevetése közben. Imádta cukkolni a lányt.

-         Oké. De akkor leszállnál rólam?- kérdezte. Hátha megszabadulhat a hátára nehezedőtől. Miután leszállt róla egy hatalmasat sóhajtott, majd felült az ágyon nehogy újra egy merénylet célpontja legyen.- És miért is jöttél?

-         Csak azért, hogy szóljak egy óra múlva, indulunk.- mondta immár az ajtóból.- De egy ilyen lehetőséget nem tudtam kihagyni.

-         Ezt még visszakapod.- kiabálta Jess Nathan után, aki egy párna elől menekült ki a szobából.

Pár perc után úgy döntött, hogy elmegy lezuhanyozni, hogy felfrissüljön. Miután beállt a zuhany alá megengedte a hideg vizet. A cseppek végig folytak testén és hidegségük miatt libabőrös lett a bőre. Ennek ellenére is negyedórát állt a hideg folyam alatt. Kinyúlt a zuhanyzóból és elvett egy törölközőt. Miután alaposan letörölte magáról a felesleges vízcseppeket maga köré csavarta a törölközőt és kilépet a szobájába. Az ajtó előtt megtorpant az eléje táruló látvány miatt. Az egész szobában a ruhái hevertek szétdobálva. Mintha egy hatalmas tornádó járt volna a szekrényében. Fogalma sem volt, hogy kicsinálhatta a rumlit, de ha rájön biztos volt benne, hogy megöli. Hirtelen előtte termet valaki és kezében valamilyen ruhadarab volt.

-         Ezt kell felvenned.- jelentette ki a tornádóval felérő személy.

-         Mi? Mégis miért kéne ezt felvennem?- kérdezte meg. Egy rövid miniszoknya és egy topot tartottak elé. Mikor látta Tom elégedett mosolyát felment a pumpa benne.- Egy én nem fogom felvenni ezt a göncöt. Kettő ezt a rumlit én nem fogom utánad feltakarítani, hanem te fogod. És három kifelé a szobámból.

-         Oké megyek, már csak hagyd meg az életem. Könyörgöm.- ironizált a szőke hajú srác.

-         Kifelé!- kiabált Jess. Az ajtó hangos csapódása jelezte Tom távozását.- Mégis mit képzel ez rólam? Én nem olyan vagyok, mint a pláza cicái.

 Egy éjfekete luxusautó száguldozik New York utcáin. Utasai szótlanul nézik az el-elsuhanó fényeket az ablakon át. A hatalmas városban nem nagy feltűnést kelltet a jármű, hisz sok ilyen volt látható az utakon.

 Jessica a hátsó ülésen ült és azon gondolkozott, hogy mivel fog visszavágni az ikerpárnak. Egy-egy ötletén jót mosolygott már csak azt kellett, hogy egyet kiválasszon a sok közül. De rengeteg ideje volt, hogy ezen törje fejét.

-         Jess megérkeztünk.- szólt hátra Nath. Már csak ő ült az autóban így gyorsan kiszállt belőle.

-         Oké. Mehetünk.- mondta immár a két srác között.

Egy fehér topot viselt melyen hatalmas feliratként díszelgett a Darkmoon márka. Fekete vékony csíkok voltak még rányomva, ami illett fekete térdnadrágjához. Mindehhez egy kényelmes, barnás strandpapucsot vett fel, aminek pántjai ruhaszövetből készültek így nem kezdte ki a lábát. Haját most nem fogta össze, mely így a zuhanyzás után egy leheletnyit hullámos volt.

A két srácon egy egyszerű farmer és póló volt sportcipővel párosítva. Mindketten jól néztek ki. Nathanön egy fekete, míg Tomon egy szürke póló volt. A fiatalabbik ikren volt még egy fekete napszemüveg, ami még rejtelmesebbé tette az őt figyelőknek.

Csak úgy, mint a középen álló lányon is. Ő egy barnát tett szeme elé.

-         Nem megyünk be?- kérdezte meg. De választ nem kapott csak elindultak a klub bejárata felé.

Egy hatalmas irodaházban még mindenhol égtek a lámpák. Sokan dolgoztak, hiszen egy jól menő újságnál sose áll meg az élet. Főleg nem, ha valami érdekes sztorit vagy pletykát hallottak.

Így volt ezzel egy férfi is a sok közül. Nem mindennapi képeket készített, melyeket egy mappán tartott és vitte a főnökéhez, hogy megmutassa. Tudta, hogy most ez lehet akár a legfőbb téma a következő héten megjelenő magazinban. Nem volt megszokott, hogy a New York Red Bulls csapat egy tagját otthoni körülmények között tudták lefotózni. És az még ritkább volt, hogy a híres csatárt egy olyan lánnyal, akit nem ismer senki. Egy ajtón bekopogott mely a főnőkének irodájának volt a bejárata.

-         Tessék?- szólt ki bentről egy hang.

-         Hello Lucy.- köszönt a harmincas éveiben járó fotós.- Van egy oltári nagy sztorihoz képem.

-         Hello Clark.- üdvözölte munkatársát a fiatal nő.- Had nézzem, meg és akkor mindent meg tudok mondani.

-         Tessék.- adta át a mappát. Azt hitte, hogy azonnal előléptetést és elismerést fog kapni. De tévedet. A lapszerkesztő alaposan átnézte a képeket és ő azonnal felismerte a lányt. Ő tudta, hogy kinek a lánya és idővel mindenki tudni fogja. De még nem jött el az ideje.

-         A képek nem jó minőségűek. Ezért nem rakjuk be a következő címlapra.- mondta véleményét keményen.- De, hogy ne lopják el így minden előhivatott példányt és a filmeket is, kérném. Majd berakjuk a széfbe.

Clark nem értette, hogy miért mond ilyet, amikor a minőség tökéletes. De nem ellenkezett, mert nem akarta elveszíteni az állását. Így odavitte Lucynak amit kért tőle. A nő berakta a széfbe, majd bezárta. Mind ezek után visszatért munkájához. Ám mikor a férfi kiment a szobából telefonjáért nyúlt és egy számot tárcsázott.

-         Haló. Jack te vagy az? Azt hiszem találkoznunk, kell.- szólt a telefonba és elmondta hívásának oka egy részét.- Rendben akkor indulok is.

-         Remélem az a tuskó Clark nem rontott el ezzel semmit.- mérgelődött hangosan a nő. A mappát, amit berakott a széfbe most táskájába rakta, és azzal együtt elhagyta az irodáját.

A hatalmas teremben sokan voltak annak ellenére, hogy hétfő volt. Jessyék egy Vip teremben voltak fent az emeleten, ahol nem volt olyan nagy a tömeg. Egyszer csak egy fiatal srác jött be az ajtón és ment az asztalukhoz. Lentről felhallatszott az ütemes hip-hop zene.

- Sziasztok.- köszönt kedvesen. Majd a lány felé fordult és kezet nyújtott neki.- Szia. Engem Jaynek hívnak. Enyém ez a klub.

- Szia. Jessica vagyok.- fogadta el az üdvözlést.

- Gyere, körbevezetlek.- mondta a barna hajú srác.

- Rendben. Majd jövök.- szólt az ikerpárnak majd elindult az ajtó felé.

- Innen jól fogjátok, majd hallani és látni is.- jelentette ki Jay.- ugye nem tud semmiről?

- Hát… Nem.- mondta Nathan.

- Értem. De ha mérges lesz én, nem vállalok felelősséget.- mondta mosolyogva a srác.

- Jól van Jay. Csak menj már, mert még rájön. Amúgy is minket fog kinyírni, de előtte még egyet szórakozunk.- mondta Tom aki tudta előre, hogy mit fognak kapni a lánytól, ha visszajön hozzájuk.

Egy folyosón haladtak, ahonnan alig lehetett hallani a zenét. Fogalma sem volt, hogy hova mennek, de kezdet kíváncsi lenni, hogy hova mennek. Egyszer csak meglátta a színpadot és a rajta fellépőket. Értetlen tekintettel nézet a mellette álló Jayre aki, csak mosolygott.

-         Gyere.- mondta a srác. A kezébe adtak egy mikrofont. Jay kézen ragadta és bement vele a színpadra.

-         Sziasztok! Remélem, jól szórakoztok?- beszélt a mikrofonba Jay. Egy hatalmast, sikítást kapott válaszként. - A mellettem álló lánynak most volt a ballagása és a bátyjai egy kisebb bulit szerveztek neki.

-         Igen ezt eddig is tudtam. De valami azt súgja, hogy van itt még valami, amit az a két tökfilkó szervezet.- mondta Jess.- Nos mit találtak ki?

-         Egy madár azt csiripelte, hogy énekelsz…- nem fejezte be, a mondatott, mert közbe szóltak.

-         Azt a madarat véletlenség nem Nathannek hívják?- kérdezte Jess mivel csak ő tudta, hogy jó a hangja.

-         Nekem nem árulta el a nevét.- felelte mosolyogva.- De lenne egy nagy kérésem, amit nem utasíthatsz vissza.

-         Akkor ez nem kérés, hanem parancs.- jelentette ki mire a tömeg hangos nevetésbe tört ki.

-         Jó akkor legyen parancs. Nos az egyik ma fellépő banda egy kicsit késni fog így neked kellene énekelni.- nézet a lányra, aki egy kicsit megdöbbent. De ez nem ült ki az arcára.

-         Rendben. De akkor egy lassabb számot, amit én választok ki. Így megfelel?- kérdezte Jayt.- Úgyis most egy csomópörgős szám volt.

-         Oké. Addig beszéld meg a zenekarral, hogy melyik legyen az. Na akkor most nem sokára Jess fog énekelni utána, pedig a Linkin Park foglalja el a porondot. Jó szórakozást előre is.- jelentette be a programot, majd még odament Jesshez aztán pedig visszament a Vip terembe.

Egy halk zongoraszó szólalt meg. Majd mikor a lány bólintott, hogy ez lesz, az újra elkezdte, de most hangosabban. Jess visszasétált a színpad elejére és oldalra nézet a vokálozó lányokra. Rájuk mosolygott, majd előre a közönségére. Mindenki csak őt figyelte, de ő nem ijedt meg. Lassan és halkan kezdte el a szöveget, de aztán egyre határozottabb lett mikor látta, hogy tetszik a tömegnek.

Énekelte teljesen beleélve magát. Ezt a számot mostanában különösen szerette. Mikor befejezte a dalt félénken nézet az emberekre. Fogalma se volt, hogy tetszett e nekik az ének vagy a hangja. Ekkor valahonnan taps hangzott fel, majd egyre több és több. Pillanatokkal később mindenki tapsolt, fütyölt vagy sikított. Pedig ez egy elég lassú dallam volt nem az a tombolós.

-         Köszönöm.- hajolt meg Jessica. Látta amint Jay mellé lép és átkarolja a vállát.

-         Azt hiszem, ha azt mondom csodálatos a hangod, csak elég keveset mondok.- mondta mosolyogva a srác.

-         Nem tudom. Eddig ez az első olyan szitu, amikor sokan hallottak.- jelentette ki a lány elég őszintén. Még mindig tapsoltak.

-         Ne már! Ugye ezt nem mondod komolyan?- kérdésére csak egy bólintás volt a válasz. Jess már indult volna lefelé a színpadról, amikor a srác újra megszólalt.- Várj még egy kicsit Jess! Még azt is hallottam, hogy elég jól gitározol.

-         Köszi Tom.- egy újabb nevet mondott, amin megint nevettek.- Igen szoktam gitározni, de nem vagyok profi.

-         Nos ez majd mindjárt megtudjuk.- mondta sejtelmesen Jay.- Nath és Tom ajándéka a következő neked. Mivel tudják, hogy szereted a Linkin Parkot így beszéltek velük, hogy az egyik fellépésükön te is fellépj. És ennek most jött el a napja.

-         Azt hiszem Tom és Nath kezdhettek félni!- nem ezt a kijelentést várták tőle, de ez is megfelelt.- Ezt még visszakapjátok.

-         Nem is örülsz, hogy a kedvenceiddel játszhatsz?- kérdezte meg Jay.

-         Én örülök, csak nem nagyon szeretem a meglepetéseket.- jelentette ki a lány.

-         Értem. Akkor jöjjön a várva várt banda és Jess debütálása.- mondta a barna szemű a mikrofonba.

Abban a pillanatban megjelentek a tagok és köszöntek Jessnek. Közben gratuláltak neki, mert hallották énekelni. Tetszett nekik a lány hangja, de fogalmuk se volt, hogy hogyan tud gitározni. De majd ez is ki fog derülni.

-         Sziasztok.- köszönt Chester.- Nos akkor csapjunk a húrok közé. Először is a What I’ve Done. Ezt Jess is ismeri.

Lassan pirkad. Egy új nap kezdődik a hatalmas városban. Még sokan alszanak, de vannak olyanok, akik most mennek dolgozni és vannak olyanok is, akik csak futni mennek.

Jessica is futni indult. De most nem magában. Vele tartott Tom is. Általában együtt szoktak futni, menni. De nem nagyon szeretett a lánnyal edzeni, mert egy olyan éjszaka után, mint a tegnapi ő elég fáradt. Nem úgy, mint Jess.

Hamar visszaértek a házhoz mivel nem futottak olyan messzire.

-         Nem jössz ki a mai edzésre?- kérdezte Tom a lányt, aki a hűtőben kereset valami inni valót.

-         Miért kellene ki mennem?- tette felkérdését.- De ma nem délután lesz?

-         De pontosan.- válaszolt a szőke hajú. A hűtő elé ment és kivett egy flakon ásványvizet majd Jess szemei, elé tartotta.- Arra gondoltam, hogy délelőtt pihenhetnénk, és be kell kenni a lábad a kenőccsel, amit kaptál délután, pedig mennénk az edzésre. Na mit gondolsz?

-         Felőlem.- mondta egy korty hideg víz után.- Még fel kell hívnom anyát, hogy akkor ma sem megyek haza. De remélem mára nem találtatok ki semmit.

-         Miért? Hiszen tegnap nagyon jó voltál.- súgta Jess fülébe majd gyorsan felrohant az emeletre. Nem akarta megvárni a lány düh kitörését.

-         Várj, csak ezt még visszakapod. Esküszöm.- egy ördögi mosoly kíséretében ment fel szobájába.

A tegnapi nap teljesen jól sikerült. Kivéve a meglepetéseket. Jessy nem nagyon volt oda értük. De ennek ellenére jól érezte magát. A gitározás is jól ment neki. A banda még viccelődött is, hogy akár beszállhatna hozzájuk egy újabb tagnak. De ő kijelentette, hogy csak hobbiból gitározik. Az éneklésről, pedig Jay áradozott. Szerinte befuthatna vele, de az ő szíve és lelke a sport. De amikor meghallotta, hogy sokan kérdezték a tulajdonostól, hogy mikor énekel újra csodálkozott. Sose hitte, hogy ennyire jó, de nem szállt el magától. Ő marad inkább a focinál.

Öt óra körül járhat az idő. Még mindig meleg van, de már hűl lefele az idő. A hőség miatt rakták át délutánra az edzéseket. Aminek a játékosok örültek.

A stadion előtt egy autó állt meg, melyből két személy szállt ki. Majd a csomagtartóhoz mentek és kivettek belőle két sporttáskát. Miután lezárták a járműt elindultak az öltözők felé. Már mindenki ott volt és félig meddig készen. Fél úton szétváltak, hogy fel tudjanak öltözni.

Jess megint gyors volt így ismét a férfi öltöző ajtaján kopogott.

-         Gyere be.- szólt ki valamelyik játékos. A lány be is ment. Már mindenki készen volt csak megint egy valaki hiányzott.

-         McKay! Már megint te késel.- mondta hangosan, hogy hallja a srác is.

-         Nem tehetek róla, hogy egyesek miatt nem tudtunk időben elindulni!- kiabált vissza az egyik szekrénysor mögül.- Egyébként már kész vagyok.

-         Akkor induljunk.- mondta és már indult is kifelé az ajtón. megint a feket mez volt rajta, mint tegnap. Csak most egy fehér cipőt vett fel nem a feketét. Ezen is ott volt a jellegzetes pipa mely arany színben pompázott.- El is felejtettem Jessica McLeod vagyok. De csak Jess.

-         Én Kyle vagyok.- mutatkozott be a kapus.- De mi már találkoztunk. És köszönöm.

-         Még is mit?- kérdezte Jess.

-         Tegnap láttam, hogy figyeled az újoncokat.- mondta és folytatta is mikor látta a lány kérdő tekintetét.- Jobban figyeltél minket, mint a többiek.

-         Értem. De nem rajtam múlt, hogy bevettek a csapatba.- felelte miközben előre figyelt.

-         Aaronnak hívnak.- jött oda az a srác, aki tegnap felrúgta.- Tegnapi miatt bocs. Nem volt szándékos.

-         Semmi baj.- felelte mosolyogva.- Amúgy meg nem kell hinni Tomnak. Még mielőtt megölne én, ölném meg őt. Akármikor előfordulhat, hisz azt a lábamat műtötték.

-         Azt megnézném, mikor ölsz te meg engem.- mondta a háta mögül a szőke hajú srác.

-         Hát, ha így folytatod nem sokára.- jelentette ki. De ekkor amilyen gyorsan csak tudott elkezdet futni üldözője, elöl.

-         Na várj csak!- kiabálta Tom majd utána indult.

Mindenki röhögött rajtuk. Általában mindig idejutnak, de mindig egyre jobban üldözik egymást, és ezen jót szórakoznak. Jess egy kör után a már pályán lévő játékosok közé rohant és beállt Sinclair háta mögé.

-         Ígérem, hogyha most nem mozdulsz meg kétszer is, elmegyek veled valahová.- hadarta a lány.- Oké?

-         Rendben. Megbeszéltük.- mondta hátra felé Jessnek, majd előre fordult. Nem sokára Tom is ott állt előtte.- Innen nem mész tovább haver. Szegényből kihajtod a lelket is. Így hogy jön el velem.

-         Még találkozunk Jessica.- mondta sértődötten, majd a társaság másik felébe ment.

-         Örök hálom Dylen.- fújta ki a levegőt Jessy.

-         Szavadon foglak. Az ígéret szép szó.- jelentette ki egyszerűen a srác. Steven ekkor jött ki a pályára, hogy megtartsa az edzést.

-         Nos látom mindenki, itt van. Akkor kezdjük öt körrel.- mondta a csapatnak.- Jess te, gyere ide. A lábadat bekented a kenőccsel?

-         Igen.- válaszolt a kérdésre. Már ő is ment volna futni a többiekkel. De az edző még mondani akart valamit.

-         Az apád keresett telefonon és megkért, hogy újra küldjelek el a dokihoz, hogy megnézze nincs e semmi baj. És most menj, majd később beállsz játszani.- mondta és nem tűrt ellent, mondást.

Jess nem is szólt semmit, mert tudta, hogy akkor nem játszhat majd. Már nem egyszer visszaszólt és akkor a büntetése az volt, hogy nem játszhat. És, most amikor újra elkezdte az edzéseket nem akart kihagyni egyet se.

Öt perc alatt végzett a dokinál. Szerencsére nincs semmi gond, csak tovább kell kennie a kenőcsőt a lábára. Amilyen gyorsan csak tudott visszarohant a pályára és megkereste Stevent.

-         Joseph azt mondta, hogy játszhatok.- felelte gyorsan.- És még azt is, hogy nincs semmi baj, csak használjam még a kenőcsőt. Mehetek játszani?

-         Igen. Mehetsz.- mondta mosolyogva. Régen látta ezt a buzgóságot a lányban.- A csapatok úgy vannak felosztva, mint tegnap. Kivéve azt, hogy McLeod és Sinclair helyet cserél.

Mondta miközben berúgott egy labdát. Kíváncsi volt, hogy mi lesz a végeredmény. A legutóbb McLeod csapata nyert McKay csapatával szemben. De most nem tudta, hogy mi lesz. Hiszen a lány sokat kihagyott nem edzet, és csak tegnap kezdte újra. Sípolt egyet sípjával és kezdetét vette a meccs.

Már rég vége volt az edzésnek. De ketten még maradtak egy kicsit. A meccset McKay csapata nyerte meg. Igaz épphogy az utolsó pillanatban lőtt egy gólt. De az elég volt, hogy nyerjenek.

Már sötétedett. A kék égen már látni lehetett a csillagokat. Egy lány ült a zöld gyepen és az égboltot figyelte. Azon is a fényes égitesteket melyek beragyogták az éjszakát. Léptek zaját hallotta, de nem nézet hátra, hiszen tudta ki az. A személy leült a háta mögé és érezte, ahogy őt figyeli.

-         Jess figyelj én…- nem tudta befejezni, mert közbe vágtak.

-          Ryan kérlek, csak most maradj csendben!- súgta halkan a sötétben.

  A szőke hajú srác nem szólalt meg. Közelebb ült a lány hátához és átkarolta a karjait. Jessica az izmos mellkasnak dőlt így kényelmesebb volt neki. Ryan a karjait ezután a lány ölében nyugtatta, míg hátát a kapufának támasztotta. Fejét Jess vállára helyezte. Jess pedig a srác fejének hajtotta az övét. Így nézték tovább a csillagokat. Egyszer csak egy hullócsillag szelte keresztül az égboltot. Mindketten kívántak valamit. De azt nem tudták, hogy kívánságaik nem sokban különböznek egymástól.