"Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát?
És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?
Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?
Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni, hogy csillag,
a világegyetemnek rám ragyogása."
(Hamvas Béla)

Választhatod a boldogságot.
Választhatod az elfogadást.
Választhatod a megbocsátást.
Választhatod a haragot.
Választhatod a vágyat.
Választhatod a szeretetet.
Választhatod az életet.
A te időd, te választasz.
(Scott Shaw: ZenÓra, A lét ideje)

*****

,,..Senki sincs teljes biztonságban, és senki sem szabad. Valahol a szabadság és a biztonság között lebegünk, és így van ezzel mindenki. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy emberségesek vagyunk és ennek többnyire az a vége, hogy beleszakad a szívünk. Rettenetesen akarunk erősek lenni vagy szabadok akarunk lenni, vagy biztonságot akarunk, vagy bármit amiről azt gondoljuk, hogy leginkább szükségünk van rá. De végül csak azok lehetünk, amik vagyunk és ez elég is, elégnek kell lennie...''
( Anne Rivers Siddons)

"...csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: "Vétkeztél." Vagy: "Jól van." A többi köd, füst, semmiség...."
/Márai Sándor/

*****

"A szűk és nedves utcán mentem, mikor megérintett a szél. Érintése kemény volt, de nem sértő; erős rokon érinti így az embert. Fölnéztem és csodálkoztam. A tenger szavát éreztem és a havas csúcsok fanyar ízét. A végtelenséget éreztem és a semmit, s valami fönségeset is, hogy ember vagyok, s közöm van a szélhez, a tengerekhez, a hegycsúcsokhoz és a megsemmisüléshez."

"Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, ahogy egy keddi napon, mikor "nem történik semmi", él az ember. Már nem szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak, s a főszereplők ezer pengőt kapnak a mutatványért esténként. Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek."

az Ég és Földből, cime : Jég
"Vigyázz a magánnyal, mert van az a szelid és igaz magány, mely magatartás az emberek felé;s ez jó. S van a tragikus, mikor jegesedni kezd körülötted a világ, az utakat, melyek az emberekhez és az emberihez vezetnek, belepi a jég. Akkor eltévedsz, és meg kell fagyni"

(részletek Márai S. A négy évszak-ból)

. . . A szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hűvös illataival. . . Ez az élet, de nem ez a szerelem. Komorabb láng ez, vészesebb. Egy napon eljön életedbe a vágy, hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtől, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is. Később jön ez; sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha. . . S aztán van az, hogy az ember egy napon megérti, mit akar az élet a szerelemmel, miért adta ezt az érzést az embereknek?. . . Jót akart velük?. . . A természet nem jóságos. A boldogságot ígéri nekik ezzel az érzéssel? A természetnek nincsen szüksége ilyen emberi ábrándokra. A természet csak teremteni és pusztítani akar, mert ez a dolga. Kegyetlen, mert terve van és közömbös, mert terve emberen túli. A természet megajándékozta az embert a szenvedéllyel, de megköveteli, hogy ez a szenvedély feltétlen legyen.
/Márai/

"Élsz,s egyszerre megrohan a kaland. Mi ez a kaland? Nem ismertél meg senkit, nem nevetett szemedbe az olcsó, boldog, vacak öröm, egyedül vagy. S mégis történik ez órákban körülötted valami. Az élet, délután négykor, egyszerre izgalmas lesz és veszélyes. Mindenfelé jelek figyelmeztetnek, a köznapinak értelme van. Egy ajtó nyílik, mintha a végzet küldöttje nyomná le a kilincset. A napsugár szíven döf, mint orgyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Mi ez a kaland, mely betört az álmos-ólmos létezésbe? Aztán egyszerre megérted és elsápadsz. Megérted, hogy élsz. Ez az egyetlen kaland."
/Márai: Kaland /

*****

"Kinőttél már a gyerekkorból
de felnőtt nem vagy még
megszoktad a játékaid
és folytatni szeretnéd...
egész más, egész más ez a játék
ha beállsz a körbe és vállalod
hogy nem ér a neved, - nem mondhatod - "
/Bródy János/

A türelem gyakorlásához tulajdonképpen ellenség szükséges. Ellenségünk tettei nélkül nincs lehetőség arra, hogy kialakuljon bennünk a türelem és a tolerancia. Normális esetben barátaink nem teszik próbára türelmünket; azt csak ellenségeink tehetik meg. Ebből a nézőpontból ellenségünket legnagyobb tanítónknak tekinthetjük, és hálásak lehetünk neki, amiért alkalmat adott a türelem gyakorlására.
Dalai Lámától

"Jobb egy őszinte ütés, mint egy hazug simogatás. "
Az ember valódi lényege a jóság. Vannak más, a nevelésből és a tudásból
eredő jó tulajdonságok, de alapvető fontosságú, ha igazán emberi
lényekké szeretnénk válni és értelmet akarunk adni létezésünknek,
hogy szívünk jó legyen.
(XIV. dalai láma)

"Gyere velem repülni" - szól a darázs a virágnak.
"Tapadj az ágra mellém" - szól a virág a darázsnak.
(Weöres Sándor: Kétféle óhaj)

"Tanulj a múltból. Ne érj úgy életed végére,
hogy azt érezd nem is éltél igazán.
Sokan, amikor elérnek arra a pontra, hogy
el kell hagyniuk a földi világot, utoljára
még meglátják az örömet és szépséget,
amely csak azért nem lehetett az övék,
mert féltek élni."
Clearwater

"Ha egy ember ezreket tud legyőzni a csatában,
míg egy másik le tudja győzni önmagát, bizony
a másodiké a nagyobb dicsoség."

*****

"A szerelem és a művészet összeláncolt világok - összeláncoltak, hiszen a szerelem művészet nélkül puszta vágyakozás marad, és a Művészet sem nyújt élvezetet, ha nem a szeretet oldaláról közelítik meg. [...] Senki sem lehet biztos benne, hogy a művészet valamennyi lehetőségét felfedeztük-e már, vagy hogy van-e bármiféle értelme az emberi elmétől elvonatkoztatva. És ez ugyanígy igaz a szerelemre is."
/Arthur C. Clarke: A város és a csillagok/

*****

"Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok."
(Ady Endre)

"Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad
oszd meg velem, oszd meg velem!

Volna körülöttem zord vadon
sötét, veszett, sötét, veszett:
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad."
(Robert Burns)

Rebecca Wellstől a Vagány nők klubjából (Divine secrets of the Ya-Ya Sisterhood):

"A holdsarlón ringatózva a Szent Szűz lenézett, és rámosolygott tökéletlen gyermekeire. Udvarhölgyeinek, az angyaloknak azon az éjszakán sóvárgott a szívük,hogy ha csak percekre is,de emberi alakot ölthessenek...és érezni akarták,amit csak emberek érezhetnek:a tökéletlen világban átélt tökéletes pillanatot."

"Barátságban, szerelemben,
mesterekben, példaképekben,
jó - és balsorsban egyaránt
azt keresd, ami tartós,
amit érdemes hűségesen
továbbvinni. Csavargás helyett
kirándulj, haverok helyett
barátokat keress, szeretkezés
helyett szeress: szomjazz inkább,
de csak tiszta vízből igyál!"
(Keresztúrí Dezső)

“Neked játék, nekem szerelem
Neked a fény és a végtelen
Nekem a hiány, nekem a küzdelem,
Nekem a bűn és a félelem.
Arcul csapott magányunkra rászállott illúziókkal
két sornyi hír lett az életem,
a ami szép azt csak képzelem...
Neked eső, Neked havazás,
Neked maradt a tisztaság, fehér lepedő,
de zápor verte homlokodra jeleket karcol az idő.
Mert nagyon fáj, mert üvölteni kéne,
mert nem lehet, mert nem lehet!
Mert amit nem lehet, az az élet,
mert lehetetlen az élet, mert nincs igaz...
Széttépett imakönyveink között a megtalált nyomornak sohasem lesz vége.
Neked játék, neked a szerelem
Neked a fény és a végtelen,
Nekem a hiány, nekem a küzdelem
nekem a bűn és a félelem.
Csak tovább roncsol a vágy ...
Az eltévedt boldogság,
akit fáradt vándorként engedtünk be hozzánk, s ránkgyújtotta házunk ...
De nem! Nekem szép így is,
nekem szép a Volt és a Lesz is,
még ha bűnnel házasságot kötsz is.
Hajnali házak csöndjét ma még titokban zárjuk,
s a kulcs halott fém testként postaládánkba koppan,
mint startpisztoly dörren a meneküléshez.
Mert futni kell magam, magad ellen,
mert a világ máglyát rak egymást ölelő testeink alá,
s a gyönyör nedvei a kozmoszba áradnak szét,
de itt ez csak per, itt ez csak büntetés.
Nekem játék, Neked szerelem,
Neked fény, nekem a végtelen
a közös bűn, a hiányzó értelem
mi Neked küzdelem, nekem a félelem.
Talán egy más korban, egy más létben vége lesz a láznak,
de most mi volt, s ami lesz, odaadod másnak.
Ez most a búcsú, és a kezdet is,
ez most fájni fog ... még ha tudjuk is.“
/Koltay Gergely/

*****

”Nézem testemen a sebet: fáj.
Ez most jó, élek.
Türelmesen hordozom magamon a sérülést,
a természet begyógyítja majd,
és a fájdalom megszűnik.
Szervezetem akaratomtól függetlenül teszi a dolgát,
halad tovább.

A lelket ért sebre sehol a világon nincs gyógyír,
csak önmagunkban teremhet meg orvossága.
Ne várjunk kívülről felcsert,
nekünk kell a műtétet elvégeznünk!
És a gyógyulást igenis akarni kell,
különben életünk végéig cipelhetjük sebtől vérző lelkünket.

Tegyük, ami a dolgunk, haladjunk tovább... “
(Sei Shin : FÁJDALOM)

*****

"Nincs semmiféle varázsmódszer a kezdésre! Ha egy ember az úszómedence szélén állva arra készül, hogy beugorjék a hideg vízbe és azt kérdezné tőled:Hogyan kezdjek beugrani? mindössze azt válaszolnád: Így kezd el, hogy ugorj! Szedd össze a bátorságod és ugorj!
Akár életed minden órájában új lapot kezdhetsz. Ezért aztán semmi értelme, hogy várj a következő hétig, vagy akár holnapig. Remélheted, hogy a következő héten melegebb lesz a víz. Remélheted - de nem lesz melegebb. Hidegebb lesz."
/A. Bennett/

Idézetek John. F. Kennedytől:

"A barátságba gyakran vegyül érzékiség. A barátság, akárcsak a szerelem, rendkívül éleslátó. A barátságban benne foglaltatik a nyíltság, az igazság szenvedélyes szeretete. Felemelő érzés megpillantani egy barát arcát, vagy meghallani a hangját a telefonban, elmondani, ami a legjobban bánt, vagy ami épp a legfontosabb. Vagy hallgatni egy barátot, amint olyasmiről beszél, amit az ember elgondolni is alig mer."

"A barátság az égvilágon semmit nem követel, kivéve egy valamit: őszinteséget. Csak ezt az egyet, de ez nem kevés."

"Egyesek úgy látják a dolgokat, amint vannak, és azt kérdezik, miért. Én olyan dolgokról álmodom, melyek sohasem voltak, és azt kérdem MIÉRT NE?" (John F. Kennedy)

*****

"SZAVAIMBAN ERŐ VAN. MINŐSÍTHETEK EMBEREKET:
FELEMELHETEK ÉS MÉLYBE TASZÍTHATOK.
SZAVAIMÉRT FELELŐS VAGYOK. " - -
Horváth László

Idézetek Paulo Coelhotól:
"...Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
....Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel
....Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput.
....A legjobb fajta barát az, akivel sétálgathatsz vagy beülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, és amikor elváltok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése.
....Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük, de az is igaz, hogy nem tudjuk, mi az, ami hiányzik, amíg nem birtokoljuk.
....Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.
.....A boldogság csalóka azoknak, akik sírnak, azoknak, akik fájdalmat okoznak, azoknak, akik már megélték. Csak így lehet igazán megbecsülni az embereket, akik életünk részei voltak"

“Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szívem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam. “
(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)

"De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud. Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok. Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét. És ez így van jól.“
(Kahil Gibran: A próféta)

Kértem Istent...  

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el,
hanem nekem kell feladnom azt.

Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges,
a teste csak átmenet.

Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke
nem kapni, megszerezni kell.

Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.

Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
de Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.

Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,
de Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,
de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom már kezded érteni.

Kértem erőt...
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.

Kértem bölcsességet...
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot,
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket,
hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmeket...
És Isten adott lehetőségeket.

Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.

"A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lehetne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is oly egyedül lett.

Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza."
(Pilinszky: Egy szenvedély margójára)

"Mert a barátság nem eszményi hangulat. A barátság szigorú emberi törvény. A régi világban ez volt a legerösebb törvény, erre épültek fel nagy müveltségek jogrendszerei. Az indulaton, önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye. S erösebb volt, mint a szenvedély, mely a férfiakat és nöket reménytelen indulattal egymás felé hajtja, a barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövödött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma höstett emléke. S csakugyan, az is, höstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és török csattogtatása nélkül, höstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen."

Márai S.: A gyertyák csonkig égnek

"És erős hidakat vertünk barátságból,

és elküldtük első szerelmek papírhajóit,
és lett oázisunk az iskola,
ahonnan világmegváltó hittel indultunk el egy júniusban
fagyos szelekkel söpört új utak fele,
és nem tudjuk meg, hogy babérral-e-
de visszatérünk, hogy mindenekért tisztesség adassék."
(Elekes Ferenc)

"Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva, mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."
(Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse)

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

*****