1. fejezet - S�t�ts�g
Aini  2008.06.07. 22:15

Figyelem: A t�rt�net tartalmaz tr�g�r besz�det illetve egyes fejezetekben 18 �ven aluliaknak nem aj�nlott tartalom is el�fordulhat!

K�sz�n�m a seg�ts�get Elin�nak! :)

Furcsa �rz�s az utcasarkon �lldog�lni, a falnak t�maszkodva �gy, hogy mindenki megb�mul - de nem az�rt mert kiemelkedsz a t�rsadalomb�l. Senkit sem dob fel k�l�n�sebben a l�tv�nyom, amit maxim�lisan meg�rtek. Legal�bb az �lt�ny�s, koszt�m�s sznoboknak lesz kir�l besz�lni�k, vagy elrettent� p�ld�t mutogatni a gyermekeiknek.
Kiny�lt nyak� feh�r p�l�m mindig nagy volt r�m, de most meg azt�n v�gk�pp, �gy k�nnyed�n lecs�szott a v�llamr�l, amit persze visszaigaz�tani luxus lett volna. R�vidsz�r� farmer kert�sznadr�gban �s mez�tl�b �lldog�ltam egy �js�gos b�d�nak t�maszkodva. Az elm�lt n�h�ny h�nap elmaradhatatlan kell�ke, egy cigaretta l�gott ki a sz�mb�l.
Magam sem tudom, hogyan s�llyedhettem ilyen m�lyre. Ahogy elk�pzelem a tal�lgat�sokat, biztosan arr�l sz�lnak, hogy rossz t�rsas�gba keveredtem. Semmif�le t�rsas�gom nincs, m�g rossz sem, pedig ett�l az is jobb lenne. Nem... sz� sincs olyasmir�l, hogy m�sok hib�ja miatt gurultam volna ekkor�t a lejt�n. A legnagyobb baj az, hogy m�g az alj�n sem tudtam meg�llni. M�g most sem, �s ak�rh�nyszor hiszem, hogy ett�l m�lyebbre m�r nem zuhanhatok, mindig kider�l, hogy van m�g al�bb. Kezdek k�v�ncsi lenni, hogy milyen lehet a legalja.
Nem voltam �n mindig ilyen, �s nem volt mindig ilyen az �letem. K�zel h�rom h�nappal ezel�tt m�g az egyik legboldogabb ember voltam a vil�gon, egy csod�latos csal�dban, �s egy fantasztikus bar�ttal. Annak ellen�re, hogy m�sok szerint �gy van, nem mindent �n rontottam el. Persze az felr�hat�, hogy nem viseltem el a r�m nehezed� terheket.
�desany�mr�l m�r ak�r f�lig le is mondhattam volna, mikor elment Irakba, a h�bor�ba tud�s�t�nak. M�gis v�gig abban rem�nykedt�nk, hogy �ps�gben hazat�rhet. Azzal senki sem sz�molt, hogy rossz helyen lesz rossz id�ben. Mi�ta hal�lh�re �rkezett, ap�m m�st sem csin�l csak a kocsm�ban �l, �s vedel naphosszat. �ll�sa m�r nincs, �s a tartal�kainkat issza el napr�l-napra. Hazamenni m�r nem merek. Megvert... nem is egyszer. M�g mindig tele van v�res karmol�sokkal a karom �s az arcom, a h�tamon �s a l�bamon pedig �t centink�nt lil�s-z�ldes foltok d�szelegnek. K�pes fojtogatni, hogy adjak neki p�nzt pi�ra, amit term�szetesen akkor sem teszek meg ha meg�l. Sz�ks�gem lehet m�g a megtakar�tott zsebp�nzre.
A h�gomat �ppen tegnap vitt�k el az �rvah�zba. Sosem felejtem el az arc�t, mikor el kellett, hogy engedjem a kez�t. Olyan �tkozottul tehetetlen voltam! A tizenhetedik �vemet is csak egy h�nap m�lva t�lt�m be, �s akkor m�g a tizennyolcra v�rhatok egy darabig. Ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem lehetek a gy�mja, pedig b�rmit megtenn�k, hogy kihozzam arr�l a helyr�l. Az itteni �rvah�z eg�szen egy lepratelepre hasonl�t. M�g az ellens�gemnek sem k�v�nn�m.
Egy h�sz�ves f�rfi haladt el el�ttem. Ny�l�nk termete, r�vid barna haja, �s eg�szen s�t�tk�k szemei voltak. Megvet�en, majdhogynem undorral n�zett r�m. M�g egy utols� slukk, azt�n elnyomtam a cigit a b�d� fal�n. A legjobban azt gy�l�ltem, hogy nem tudtam gy�l�lni ezt az embert. Minden pillant�s�val a s�rba tiport a szak�t�sunk �ta, m�gsem voltam k�pes annyira gy�l�lni �t, amennyire kellett volna. Pedig undor�t� alak. Mikor a legnagyobb sz�ks�gem lett volna r�, akkor m�r: hopp�... nem is kellek neki annyira, mint azel�tt, mikor j�m�d�, �s neves csal�dban �ltem. Hiszen egy riporter �desany�val viszonylag sokan hallottak m�r a csal�dunkr�l. �desap�m sem ismeretlen a t�bbi ember sz�m�ra. Az egyik legolvasottabb lapn�l �js�g�r�... illetve csak volt.
Ethan, az egykori t�rsam persze nem panaszkodhat: t�k�letes csal�d, sikeresen v�llalkoz� sz�l�k �s sorolhatn�m m�g. A k�pmutat�st, k�tsz�n�s�get �s p�nzhajh�sz�st pedig lehet, hogy nem k�ne megeml�tenem, nehogy levonjon valamit is a „j� tulajdons�gok” t�mkeleg�b�l. Azt sem tudom m�r mi�rt j�rtam vele. A szerelem t�k�letesen elveszi az ember esz�t. J�n egyik napr�l a m�sikra, azt�n m�r csak azon veszed �szre magad, hogy tartozol valakihez, ami fantasztikus, csak hajlamos elfelejteni az ember, hogy milyen term�szet� az akihez tartozik. Ezt a hib�t persze �n is elk�vettem.
Ha az utols� csepp j�lnevelts�g is kiveszett volna bel�lem, akkor m�g ut�na is k�ptem volna. Ezt persze nem tettem meg. N�nek �reztem magam m�g att�l, hogy t�k�letesen a s�rba voltam m�r tiporva t�bbek �ltal is. Viszont att�l, mert azt mondogatom magamnak, hogy fel�l tudok emelkedni ezen az eg�szen, m�g nincs �gy. Legal�bbis tippem sincs, hogy egy�ltal�n hol kezdjem ezt a bizonyos „fel�lemelked�st”.
�jra elgondolkozva elk�vetett hib�imon, �s nem l�tez� lehet�s�geimen f�lreh�ztam a sz�mat. Gyorsan elhessegettem az eml�kk�peket, �s ell�ktem magam a falt�l. Lass� temp�ban botork�ltam egyik utc�b�l a m�sikba, �s azt sem tudtam igaz�n, hogy merre megyek. Nem tudtam hol megh�z�dni, nem tudtam kihez fordulni. Szerencs�sebb esetben tal�n mehetn�k a nagysz�leimhez, csakhogy mivel a sz�leim meglehet�sen k�s�n v�llaltak gyereket, �gy ugyan m�g ismerhettem a nagysz�leimet, de el is vesztettem �ket viszonylag hamar. F�jdalmas eml�kek sorozata. Ebb�l �ll most az �letem. Nincs m�r semmim a vil�gon csak ezek - az elm�ben l�tez� - k�pek, k�sza gondolatok. �jra meg �jra r� kell j�nn�m, hogy mennyire egyed�l vagyok.
Bar�taim term�szetesen voltak m�g valamikor, �s a probl�m�k kezdetekor mell�m �lltak. Igyekeztek t�mogatni, de azt�n m�r nem tudtak t�bbet seg�teni. Azzal, hogy odaj�nnek hozz�m, �s nyugtatni pr�b�lnak m�g nem �rek el semmit. Nem v�rom el t�l�k, hogy b�rmi egy�b t�mogat�st ny�jtsanak, a v�gasztal�st is nagyra �rt�kelem, de nem leszek el�bbre. Folyamatosan csak azon j�rtatom az agyam, hogy mik�nt tudn�k elegend� p�nzt szerezni, hogy kifizessem a lak�s k�lts�geit, �telt vegyek, �s tal�n m�g ruh�ra is jusson n�ha. Arr�l nem is besz�lve, hogy meg k�ne sp�rolni valamennyit, ha ki akarok t�rni ebb�l a gett�b�l. Erre vajmi kev�s es�lyt l�tok ugyan, �s - amennyire ismerem magam - ett�l bizakod�bb m�r nem leszek.
Ahogy vitt a l�bam el�re, �s oda sem figyeltem merre megyek, egyik pillanatr�l a m�sikra a v�ros meglehet�sen lepukkant �s vesz�lyes negyed�ben tal�ltam magam. Nincs m�r igaz�n mit vesztenem, �gy gyermekkori f�lelmeim ezzel a hellyel kapcsolatban kezdenek eloszlani. Mi lehet a legrosszabb, amit itt l�thatok? Sik�torban fetreng� drogosok injekci�s t�kkel, �s itt-ott feh�r porral meghintve. Vagy a kurv�k l�tv�nya k�ne, hogy megzavarjon? Minden sarokra jut bel�l�k egy ebben a negyedben, �gyhogy az ember szeme hamar hozz�juk szokik.
Zsebre v�gott k�zzel haladtam tov�bb �s n�zel�dtem. Egyre kev�sb� undorodtam a koszt�l �s a szem�tt�l mely ellepte az utc�kat. A kont�nerekben der�kig elmer�lve turk�l� cs�vesekt�l, �s a sarkon „dolgoz�kt�l” sem viszolyogtam m�r annyira. Hozz�szokott a szemem a nyomorhoz, �s annak teljes gondolat�hoz. Az egyik h�z fal�n�l egy szakadt h�l�zs�kon fetrengett egy id�s�d� f�rfi, b�r tal�n az utcai �let meg�reg�tette legal�bb t�z �vvel, �gy a kor�t megsaccolni sem merem ink�bb. �sz�l�, foltokban hi�nyos sz�r� n�metjuh�sz kutya fek�dt mellette, �s egy McDonald’s-os poh�r kiss� kijjebb t�l�k, n�h�ny sz�nalomb�l bedob�lt apr�p�nzzel. Hirtelen nem tudtam eld�nteni, hogy az �llat m�dj�ra �l� embert, vagy az emberi nyomor�s�gba tasz�tott �llatot sajn�lom-e jobban.
- H�, kisl�ny! - hallottam egy elkarcosodott, rekedtesen m�ly, de m�g �gy is n�inek t�n� hangot az egyik s�t�t sik�torb�l. Furcsa m�d meg sem rezzentem. Szinte azt mondhatom, hogy eg�szen norm�lisnak fogtam f�l, hogy valaki csak �gy hozz�msz�lt egy ilyen helyr�l.
- Ki vagy? - k�rdeztem vissza teljes nyugalommal, mondhatni flegm�n, �s k�zben a s�t�ts�g fel� fordultam, mintha abban a lehetetlens�gben rem�nykedn�k, hogy l�tni fogok valamit. Lassan el�botork�lt a f�nyre a megsz�l�t�m, de �gy is nagyj�b�l csak az arca fel�t l�ttam. J�l sejtettem, hogy n� az illet�, de azt nem gondoltam, hogy ennyire lepukkant. L�tszott rajta, hogy m�r teljesen t�nkrement, sz�m�t�saim szerint a drogt�l �s a cigarett�t�l. Az ut�bbira az els�rgult b�rb�l �s fogakb�l mertem k�vetkeztetni. Mindazon�ltal meglep�en fiatalnak l�tszott ez a l�ny. A hangja ak�r lehetett volna egy hatvan �ves �regasszony� is, de igaz�b�l huszon�t �vesn�l nem volt t�bb, abban eg�szen bizonyos vagyok.
- Nem sz�m�t, hogy ki vagyok! - f�rmedt r�m. - Tudsz adni egy cigit... meg t�zet is?! - k�r�snek ez ritk�n volt mondhat�. S�t ink�bb utas�t�snak lehetne �rtelmezni a hanghordoz�sb�l. - De ha van egy kis kok�d akkor azt is sz�vesen elfogadom helyette vagy mellette. - h�zta vigyorra a sz�j�t. Ink�bb egy nagyon cs�ny�n eltorz�tott, grimaszol�snak l�tsz� valami volt ez, mosolyg�s helyett.
- Takarodj el az �j-l�nyt�l te ribanc! - hallottam egy f�rfi ki�lt�s�t nem kifejezetten messzir�l. Oldalra kaptam a fejem, �s l�ttam, hogy nem egy emberr�l, hanem egy eg�sz csapatr�l van sz�. Nem tudom elk�pzelni sem, hogy milyen jogon nevezett �j-l�nynak.
Az el�ttem �ll� n�nem� emberi roncs s�ntik�lva ugyan, de gyorsabbra v�ve a temp�t elinalt.
- L�tom megismerkedt�l Mistyvel. - l�pett mell�m vigyorogva az el�bb is felsz�lal� sr�c, �s �tkarolta a v�llamat. Egy pillanat erej�ig m�g v�gigfuttattam szemem a kis csapaton akikkel �rkezett. �ten voltak m�g. K�t l�ny, �s h�rom fi�. Majdnem mind r�g�t cs�cs�lva f�lmosolyra h�zott sz�jjal �lldog�ltak. Val�sz�n�leg a helyi vag�nyokhoz van szerencs�m, ha ironikusan akarom kifejezni magam. - Ne taperolj m�r! - l�ktem le a v�llamr�l kelletlen�l a sr�c kez�t, amire � mindk�t karj�t f�lemelve, mintha megadn� mag�t, nevetni kezdett �s a t�bbiek fel� fordult. L�that�an tetszett neki a dolog, csak tudn�m mi�rt.
- Harcias a kicsike. - k�z�lte a band�j�val, b�r nem tudom minek mikor �k is l�tnak mindent.
- Neked �n nem vagyok kicsike. - jelentettem ki, �s �g� tekintettel h�z�dtam egy l�p�ssel arr�bb.
- Akkor h�t mond meg a neved, �s �n is megmondom az eny�met. - ezt el�g gyakran lehet hallani manaps�g.
- Tamitha. - v�laszoltam minim�lis vonakod�s ut�n.
- Sz�p. �n Aaron vagyok. - mutatkozott be hozz�m hasonl�an. M�g mindig meglehet�sen k�telked� fintorral m�regettem �t �s a bar�tait. - Na gyere, �lj le vel�nk a b�zisunkra egy kicsit sz�rakozni, �s bemutatom a t�bbieket is. - intett fej�vel, hogy menjek vele, �s igazs�g szerint fogalmam sincs mi�rt, de megindultam. T�vol �lltak ezek az emberek att�l, hogy szimpatikusak legyenek, ugyanakkor mit veszthetek? �leten k�v�l semmit... az pedig nekem m�r �gysincs. Csendesen bandukolva Aaron mellett haladtam a kis t�rsas�g „b�zisa” fel�...