|
13.RÉSZ
GABEN 2008.07.12. 18:19
Sora számára gyorsan teltek a napok az angyalok tánca tökéletesítve lett már csak elő kellet adni holnap Premier. Mia aggódva szaladgált össze vissza a legkisebb hibákat is azonnal javítani akarta nehogy valami rossz legyen az előadáson Sora pedig megpróbálta megnyugtatni. Már késő este volt Sora Leonnal az ágyában volt és beszélgettek.
Leon: holnap premier. � mondta egy sóhaj kíséretében
Sora: Igen talán nem örülsz, hogy végre megcsinálhatjuk? � kérdezte ijedten
Leon: dehogy nem örülök csak bele gondoltam milyen jó lenne ha Sophie is láthatná.
Sora: tudom, mit érzel én is örülnék, ha a szüleim itt lehetnének. � mondta szomorúan.
Leon: De hát itt lesznek nem? � kérdezte értetlenül. Sora felállt és kivette a fiókjából azt a rózsaszínű fényképalbumot, amiben szüleiről és róla készült közös képek vannak.
Sora: ők itt a nevelő szüleim Leon nem az igazi szüleim. � mondta majd elő vette az igazi szüleivel készült képet. � nekem ők az igazi szüleim. Még fiatal voltam, amikor meghaltak. � monda elszomorodva. � Ez az utolsó közös kép rólunk.
Leon: Sajnálom nem tudtam, hogy� de hisz ez itt készült nem? � mondta bocsánatkérően és terelte is a témát.
Sora: Igen és ez a legfőbb ok, hogy artista akartam lenni ez volt az utolsó hely ahol együtt voltam a szüleimmel. � a beszélgetést még sokáig folytatták nem tudtak el aludni. majd lassan eljött a reggel és igaz alvás nélkül mégis kipihenten indultak a színpadhoz.
Amikor oda értek, mint valami hangyaboly úgy nyüzsögtek az emberek mindenki dolgozott valamin egyszer csak Kalos lépett be az ebédlőbe ahol ott volt minden a darabban szereplő ember.
Kalos: emberek nagyon remélem, hogy mindent kihoznak magukból, amit csak lehet, bízok magukban és abban, hogy mindent elkövetnek a sikerért. Most pedig amint megreggeliztek, már ha lemegy valami is a torkukon, akkor irány az öltöző és készüljenek. � mondta majd ki ment a teremből.
Leon: Sora szerintem menjünk, öltözzünk át.
Sora: Rendben � mondta és el is indult az öltözők felé. Nyomában Leonnal. Egy órával később már el is kezdődött a műsor a nézőtéren sok jó barát hozzátartozó volt Layla is eljött bár nagyon szégyellte magát, azért amit tett. Nem messze tőle egy 25 � 26 éves Fekete hosszú hajú sportalkatú Japán nő ült, aki mosolyogva nézte az előadást. A műsör lassan a vége felé közeledett az ugrás az angyalok tánca és igen Sora angyallá vált fény áradt a testéből ezen Leon is meglepődött, de nem habozhatott tökéletesen fejezték be az ugrást majd Leon magához ölelte Sorát és megcsókolta ekkor Layla ált fel elsőnek és kezdett el tapsolni (kicsit se ismerős ugye? ) Sora nagyon örült, hogy láthatja magában már meg is bocsájtotta neki elvégre azt hitte jót tesz neki.
Sora: Layla� - mondta halkan, majd amikor lementek a színpadról elindultak az öltözők felé Leon megállította Sorát és megcsókolta
Leon: Nagyszerű voltál Sora. � mondta és megint megcsókolta. Amikor elindultak megjelent előttük Layla. Sora sírva ölelte át barátnőjét, aki meglepődve, ugyan de boldogan viszonozta az ölelést.
Sora: Layla annyira örülök, hogy itt vagy és sajnálom, hogy megütöttelek meg azt is, ahogy beszéltem. � mondta bűnbánóan
Layla: Sora nehogy te kérj bocsánatot én voltam a hülye megérdemeltem. Viszont most nagyon szeretnék gratulálni az én kis tanítványomnak vagy mondjam inkább angyalkámnak? � mondta mosolyogva.
Sora: köszönöm � mondta, majd amikor meglátta Fantomot elmosolyodott.
Fantom: Sora az álmod és a sorosod egy része beteljesült viszont készülj, fel nehéz feladatok elé nézel nem véletlenül történt veled mindez. Még Találkozunk Sora Naegino. � Mondta majd elhalványult és eltűnt.
Sora: Fantom! � mondta egy kicsit hangosabban nem értette miért tűnt el Fantom. Ekkor viszont a folyosón közeledett az a Japán nő és megállt előttük.
Japán nő: Sora Naegino nagyon örülök, hogy találkoztunk. Beszélnünk kell. � mondta komolyan
Vége.
a Foloytatás pedig "A Vér kötelez - Az Ősök Nyomában"
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
