Azok, akik hisznek a sorsszer�s�gben, tudj�k, hogy v�letlenek nincsenek. Hiszen �let�knek minden apr� mozzanata abban a bizonyos k�nyvben m�r el�re meg van �rva. Azok, akik a sorsszer�s�gben hisznek, �gy k�pzelik, hogy tehetetlenek egy fels�bb hatalommal szemben. Tehetnek b�rmit, a k�nyv szavaival nem sz�llhatnak szembe, mert minden cselekedet�k, gondolatuk, �rz�s�k el�re elrendeltetett. �gy teh�t teljesen feleslegesnek gondolva az ellen�ll�st, meg sem pr�b�lkoznak vele.

Azok, akik Istenben hisznek, tudj�k, hogy a szabad akarat szent, hogy minden d�nt�s�k a saj�t d�nt�s�k, minden �rz�s�k a saj�tjuk, �s �gy cselekednek, ahogy j�nak l�tj�k. Az �let aj�nd�kai �s vesztes�gei pedig Isten adom�nyai illetve b�ntet�sei egy-egy j�l vagy rosszul meghozott d�nt�s ut�n. Az Istenh�v�k elfogadj�k a k�vetkezm�nyeket, �s tudj�k, hogy Isten kegyes, mindent megbocs�t, �s egyszer minden jobbra fordul. Ezzel a hittel tudnak ellen�llni a k�gy�nak, a cs�b�t�snak.

�m vannak olyanok, akik hisznek egy megnevezetlen Legf�bb Alkot�ban. �k vannak tal�n a legkevesebben. A Legf�bb Alkot� az, aki a vil�gokon t�l van, aki �sszehangolja ezeket, �s eggy� kov�csolja �ket. A Legf�bb Alkot�, ha tollat vesz a kez�be, szavaival �jabb vil�gokat teremt, ha ecsetet ragad, vil�gokat ragyogtat fel sz�neivel. �rzi, l�tja a vil�got, �s azt, ami m�g�tte van.

Egy tal�lkoz�s. Egyetlen, �leteket megv�ltoztat� tal�lkoz�s, �s a Sors K�nyv�be v�rrel �s j�ggel �rni kezdenek, Isten besz�lget�sbe elegyedik a S�t�nnal, a Legf�bb Alkot� pedig mosolyogva h�trad�l, �s figyeli a vil�gok tal�lkoz�s�t. K�t ellent�tes vil�g egym�sba fon�d�s�t, ahogy az elemek lassan, apr�nk�nt ker�lnek a hely�kre, s v�ltoztatj�k j�gs�t�tt�. Kereszt�ln�zve az �tl�tsz�, hegyes j�gcs�csokon, nem l�tni m�st, mint a s�t�ts�get, n�ha felragyogtatva a Hold f�ny�t�l, vagy m�g ritk�bban a Nap t�nd�kl�s�t�l. Ezerfel� robban akkor a f�ny, �s bevil�g�tja az addig elrejtett helyeket. F�nye el�l nem maradhat elrejtve semmi sem.

Egy bizonyos tal�lkoz�s, n�gy �r�, t�rt�netek, csal�d�sok, �s mindaz, ami a felsz�n alatt munk�lkodott. K�t d�moni szerelem, ny�r�ji �lmok, igaz szavak, �r�k bar�ts�gok, �s az �rul�s t�re. Mikor sz�ved f�jdalm�t az okozza, ki valamikor a legt�bbet jelentette.

�r�k �g�retet, h�s�get esk�dtek, ugyanazon hit�k el�tt, egym�sra sz�m�tva, s hit�k bevil�g�totta a gy�szos �jszak�t, az �let Tav�nak felolvasztott viz�n pedig visszaver�dve ragyogott a vil�gokon �t.

A Legf�bb Alkot� szem�ben tal�n ez is egy t�bbihez hasonl� tal�lkoz�s volt. �ltal�nos�tva h�v�kkel, hitetlenekkel, vakokkal �s �les l�t�kkal. Megeshet, hogy n�gy �r� egym�sra tal�l�sa nem adott el�g okot arra, hogy felfigyeljenek r�juk, �m ez kor�ntsem jelentette azt, hogy ennek mindig �gy kell lennie.

F�lledt �jszaka volt, az �rzelmek vibr�lva cik�ztak a mindent maga al� temet� s�t�ts�g �rt� hull�mai k�z�tt, a Legf�bb Alkot� pedig k�v�ncsian kapta fel a fej�t, s hagyta abba �jonnani m�v�t. Lehunyta szem�t, f�rk�szve kereste a t�rben �s id�ben serceg� indulatos b�nat l�ngol� otthon�t. Tekintete akkor tal�lt r� a k�t �r�p�rra, �s a vesz�lyben l�v� hitre. A m�skor mindig nyugodt �szaki sz�l �v�ltve sziszegett a sz�vbe sz�rt j�gszil�nkok k�z�tt, egy igaz sz�v verg�dve dobogta a f�jdalom �tem�t, az �jszak�ban nem ragyogott t�bb� a hold, a szeret� l�lekben pedig gy�l�let sarjadt.

Pokolb�li f�jdalom volt ez, mar� �s fesz�t� k�nnal, egy olyan d�nt�s k�vetkezm�nyek�nt, mely f�ggetlen volt a Legf�bb Alkot�t�l, f�ggetlen a n�gy �r�t�l, s mely m�gis �ket bomlasztotta sz�t. Meghazudtolt�k a legf�bb hitet, porig al�zt�k a legelemibb szab�lyt, mely a n�gy �r� vil�g�ban felbecs�lhetetlen jelent�s�ggel b�rt. Meggyal�zt�k az �r�s, a bar�ts�g szent fogalm�t, �s ejtettek mindezekkel maradand�, f�jdalmas sebet. A Legf�bb Alkot� ism�t lehunyta a szem�t, �s h�tat ford�tott a szenved� �r�knak. L�tk�rd�sben ingott meg hit�k, �gy � nem tehetett m�st, s nem is tehet addig, m�g a hit bele nem f�szkeli mag�t ism�t a sebzett sz�vekbe. Maguknak kell r�tal�lniuk a helyes �tra, hinni�k kell �nmagukban, a m�sikban, �s abban, hogy igenis meg�ri hinni.

�rul�s volt, csal�d�s, a legkegyetlenebb hal�ln�l is f�jdalmasabb. S nem volt m�s, akire sz�m�thattak volna, nem volt senki, aki �rtette volna. Egym�sra sz�m�thattak, hit�ket egy�tt szerezhett�k csak vissza. Megt�p�zva �lltak egym�s oldal�n, �nn�n erej�k�n fel�l seg�tett�k egym�st, de a rem�nyt fel nem adt�k soha. Soha meg nem �lmodott r�m�lom vette kezdet�t, h�napok k�nl�d�sa �s gy�tr�d�se.

Elker�lhet� lett volna? Lehets�ges lett volna, hogy az eg�sznek valamikor is v�ge legyen?

Hit�ket olyan s�lyos m�rt�k� t�mad�s �rte, mely elker�lhetetlennek bizonyult. S akkor is, mint oly sokszor azel�tt, az igaz sz�v tiszt�n �rezte a t�rt�net folyam�t, s annak v�g�t. Az igaz sz�v tudta, hogy be fog k�vetkezni, mintha egy meg�lmodott szerencs�tlens�g lett volna, s tudta azt is nagyon j�l, hogy mivel fog a trag�dia egy�tt j�rni. Elhat�rol�d�sokkal, vit�kkal �s �rtelmetlen harcokkal. Mert az �lom kezdet�n k�rt�k a hitetlent – menj, vagy ne okozz t�bb f�jdalmat. S a hitetlen maradt, a f�jdalom a sokszoros�ra n�tt, a hi�baval� harcok pedig ki�lt�k a hitet a n�gy �r�b�l: az igaz sz�vb�l, �szakb�l, az �jszak�b�l, az �rz�keny l�lekb�l. A legpuszt�t�bb fegyverrel t�madtak a leheletv�kony hit ellen, ami nem b�rta az er�szakot, a sz�th�z�st, a meggyeng�lt �rz�seket. Hitel�ket vesztett�k a szavak, az �rz�sek, melyek eddig igazak voltak, de akkor k�nnyebb� v�lt hamisnak felismerni �ket.

H�napok teltek el, �s semmi nem v�ltozott. Meddig b�rj�k m�g?

Akartak v�ltoztatni. El akartak szakadni a hitetlent�l, vagy visszaterelni a foly�t az eddigi medr�be, de minden pr�b�lkoz�s haszontalannak bizonyult. S akkor a rem�ny elhalv�nyult, a v�gel�thatatlan harcokba belef�radtak, majd… meg�lltak. Semmi nem mozdult, a vil�g elcsendesedett, �s megkezd�d�tt a versenyfut�s az id�vel. Nem tettek semmit – v�gigtekintettek a m�lton, az eddig t�rt�nteken, �s pr�b�lt�k megtal�lni a helyes utat, mik�zben egy helyben �lltak. Nem akartak mozdulni, mert nem az � feladatuk volt, hogy tegyenek b�rmit is. A hitetlennek kellett bizony�tania. Neki kellett megmutatnia, hogy � k�pes a v�ltoz�sra, hogy � vissza tudja adni a n�gy �r� hit�t. A hitetlen harcolt, elbukott, �jra fel�llt, �s tov�bb harcolt. Elismer�sre m�lt� k�zdelmet folytatott az�rt, hogy visszaszerezze a n�gy �r� elvesztegetett hit�t, melyben � okozta a maradand� sebet.

Meddig hajland�k harcolni a megingatott hit�rt? Meddig mennek el annak �rdek�ben, hogy minden a r�gi legyen?

A n�gy �r� �tja n�gyfel� v�lt. A hitetlen harcolt, �s gy�zedelmeskedett, de megt�rt az egys�g, �s visszat�rt az egyetlen hit, n�gyf�lek�ppen. Az igaz sz�v vad volt, k�z�mb�s, �s nem hitt abban, hogy a hit visszat�rt; �szak elfogadta a hitetlen harc�t, �s k�pes volt �jra hinni; az �jszaka �rj�ng�tt, hogy semmi nem t�rt�nt, a hitetlen ugyan�gy hitetlen maradt; az �rz�keny l�lek pedig nem hitt tov�bb, csak rem�lte, hogy a f�jdalomnak ezennel v�ge. Semminek nem volt v�ge. A hitetlen nem adta vissza a hitet, hanem �talak�totta azt, �s �j utakat adott a n�gy �r�nak. Az igaz sz�v id�ben ismerte fel ezt, �s v�ltoztatott az eddigi �ll�sponton. Szabadj�ra engedte vads�g�t, a marad�k hit�t, �s megv�dte azt a hitet, mely kezdetben az �v�k� volt. A hitetlen pedig k�nnyes szemmel elbukott, majd �jra fel�llt. �lt benne a rem�ny, hogy egyszer ism�t a n�gy �r�val tarthat, hogy a Falka, a Csal�d ism�t egyes�l, hogy alkot�eleme lesz a k�rnek, hogy egyszer a harcoknak v�ge szakad, �s meggy�t�rten ugyan, de az �r�khoz tartozva nyugalom �rkezik el.

Van es�ly egy�ltal�n, hogy minden a r�gi legyen?

A lehet�s�g adott, a t�bbi rajtuk m�lik. Nyitottak-e a sz�vek, hogy befogadj�k a hitetlent, �s az elvesztett hitet, �s a hitetlen k�pes-e tov�bb harcolni. Visszatal�l-e saj�t erej�b�l az �r�khoz, vagy ism�t megv�ltoztatja a hitet, �s azzal �desgeti �ket mag�hoz? Ha csak a szikr�ja is, de visszat�r valaha az elfeledett hitnek? Az igaz sz�v k�pes lesz �jra igaz szavakkal dolgozni, igaz bar�tokra tal�lni? �szak k�pes lesz hinni valaha a testv�r szent fogalm�ban? Mikor fog elviselhet�v� m�rs�kl�dni a f�jdalom, mikor fog a bizalom, a hit visszat�rni a feddhetetlen sz�vekbe? N�gy �r�, egyetlen hit, egyetlen hiba, de az �t, vajon hov� vezet?

A tal�lkoz�suk pillanat�ban n�gy �r�, �s k�t vil�g n�zett farkasszemet egym�ssal. Egy j�ghideg vil�g, t�rsakkal, bar�tokkal, ny�zsg� �lettel, �s a Falk�val. A m�sik oldalon egy s�t�t vil�g �llt, egyetlen emberrel, aki csak v�gyott a bar�tokra. Hogy mikor, senki nem tudja, de egyszer csak minden megv�ltozott. K�t vil�g eggy� v�lt, a Falka kihalt, a kitart�k, a bar�tok azonban megmaradtak. Sokszor volt f�jdalmas, �s sokszor k�v�nt�k vissza a r�gi rendet, a Falka egys�g�t, a rengeteg �r�met. �m a f�jdalom miatt ezek is eleny�sztek. A szenved�s k�rhozott �tra t�r�tette a n�gy �r�t, pr�b�ra t�ve kitart�sukat, hogy meddig k�pesek elmenni a megingatott hit�rt. Kitartanak az �t legv�g�ig, b�rmi is v�rja ott �ket? Vagy let�rnek a helyes �tr�l egy k�nnyebb �tra, ahol kevesebb a f�jdalom, de elvesz�tik �nmagukat �s egym�st, az igaz �rz�seket, szavakat �s bar�ts�got? Meg�ri mindez? B�nni fogj�k egy�ltal�n, ha �gy t�rt�nik?

A Legf�bb Alkot� kinyitotta a szem�t, �s visszafordult a n�gy �r�hoz. R�l�ptek az �tra, mely a r�gi hithez vezet, � pedig seg�thetett nekik. A Sors K�nyv�t becsukt�k, mert nem volt r� sz�ks�g tov�bb, Isten �tadta a d�nt�st a Legf�bb Alkot�nak, a S�t�n pedig gondoskodott az igaz �t mellett halad� cs�b�t�an k�nnyebb �sv�nyekr�l. A Legf�bb Alkot� tudta ezt, �s seg�tette a n�gy v�ndor �r�t. Terelte �ket a helyes �ton �t, mely nem engedte, hogy let�rjenek. Megb�zhat� �ton haladtak, magabiztos ir�ny�t�ssal, ingatag l�bakon. De harcosok voltak �k, �s az igaz hit egy darabk�j�val haladtak az �t v�ge fel�.

Hogy el�rik-e valaha, az ism�t rajtuk m�lik. Mikor t�lhaladnak majd a nekik sz�nt �ton, megpihennek �s visszatekintenek, akkor fogj�k l�tni, hogy az �t v�get �rt, a f�jdalom elviselhet�bb lesz, az eml�kek pedig csod�ss� v�lnak a maguk nem�ben, hiszen ezt is kib�rt�k. K�pesek voltak arra, amit lehetetlennek hittek, t�l�lt�k azt, amibe bele kellett volna halniuk. T�ll�ttak a s�t�ts�gen, mikor a Nap �r�kre kitiltatott az �gr�l, �s egym�st meleg�tett�k, mikor a leghidegebb �jszak�k voltak. Mikor visszan�znek majd, akkor d�bbennek r� arra, hogy minek is k�sz�nhetik azt, hogy most megpihenhetnek. Egym�snak k�sz�nhett�k, a hitnek, mely a kezdetekt�l fogva az �v�k� volt, mely akkor is ott volt k�z�tt�k, mikor k�ptelenek voltak hinni benne, �s mely akkor is kitartott mellett�k, mikor �k nem voltak k�pesek kitartani a hit mellett.

Hogy a hitetlen t�rt�nete milyen v�get �rt? Semmilyet, dr�ga olvas�, semmilyet. A hitetlen tov�bb fog harcolni, de senki nem tudja, hogy mi lesz a t�rt�net v�ge, hiszen m�g a n�gy �r� sem �rte el az �t legv�g�t. M�g hossz� �t v�r r�juk, hiszen nemr�g tal�ltak csak r� a helyes �tra, �s a Legf�bb Alkot� is csak nemr�g adott biztos �tvonalat nekik. �k azonban m�g nem ismert�k fel mindezt, �gy lassan, megfontoltan haladnak. A hitetlen pedig m�g m�g�tt�k l�pked, �s, hogy utol�ri-e �ket, az a j�v� titka.

Az, hogy visszaszerzik-e a kor�bban t�rhetetlen hitet, hogy az �tmenetileg kev�s tagb�l �ll� Falka visszakapja-e valamikor a kor�bbi r�sztvev�ket, vagy �r�kk� ilyen marad, az ugyancsak a Legf�bb Alkot� kez�ben van, ak�rcsak a j�v�, melyet � kelt �letre a vil�gok mellett a szavaival, s melyet neki van hatalma sz�ness� var�zsolni. Hiszen a vil�g nem csak feket�b�l �s feh�rb�l �ll. A Napkelte, napnyugta, az olvad� j�gen megt�r� napsug�r ezernyi sz�ne mind �s mind �tragyog a vil�gokon. V�ltozatoss� var�zsolja �ket, �jabb titkokat rejt el benn�k, �s eddig megv�laszolatlan k�rd�sekre ad v�laszt.

L�trej�tt az I&D. A megt�rhetetlen hit a j�gben, s�t�ts�gben, bar�ts�gban �s a szavakban. Az igaz, mindent fel�lm�l� hit, mely ism�t t�lragyog a vil�gokon.

Rep�ltek, mert szabadok, vadak voltak, �s megingathatatlanul hittek. Sz�rnyaltak, mint a sas a naps�t�tte �gbolton, �s nem az �ldozatot kerest�k, a gyeng�t, puszt�n csak rep�ltek, mert �r�met okozott. B�k�s, nyugodt �r�met, amit senki nem ronthatott el, �s nem is engedt�k volna senkinek, hogy elrontsa. Cik�zva sz�lltak, k�r�ket r�va, bukfenceket h�nyva, s a vil�g felragyogott sz�vb�l j�v� nevet�s�k hallat�n. �r�k �k, �lmod�k, szerelmesek, bar�tok.

�

Pillanatk�p

Egy fiatal, huszon�ves l�ny f�radtan hajol aut�j�nak korm�ny�ra, mik�zben a m�ltra gondol, a r�gi mondat f�j� val�dis�g�ra: „Addig �r�lj, m�g iskol�ba j�rsz, mert a tanul�son k�v�l nincs m�s dolgod.” H�nyszor hallotta, �s sohasem hitt neki, most azonban dolgoz� n�k�nt el kellett ismernie, hogy t�l sok igazs�g van abban az egyetlen mondatban. Visszav�gyott iskol�s�veibe, a r�gi bar�taihoz, iskolat�rsakhoz, ny�r�jjeleken t�rt�n� hajnalig tart� besz�lget�sekhez.

Sz�ve f�jdalmasan szorul �ssze a gondolat hat�s�ra, majd hirtelen �tlett�l vez�relve telefonj��rt ny�l, �s f�n�k�t t�rcs�zza. Szabads�got k�r, k�theteset. Vonakodva kap enged�lyt, h�l�lkodva mond k�sz�netet sz�mtalanszor, majd az egyhang� s�pol�s jelzi, hogy a h�vott f�l letette a telefont. A l�ny nem hiszi el az esem�nyek val�dis�g�t, felh�vja csal�dj�t, hogy egy hetet otthon szeretne t�lteni, �k pedig v�laszk�pp azt mondj�k, hogy boldogan v�rj�k haza. A l�ny boldog, �s mikor a legink�bb �h�tott dolgot szeretn� megtenni, elbizonytalanodik, ahogy fiatalkor�ban mindig, ahogy az�ta is sz�mtalanszor. Remeg� k�zzel t�rcs�z ism�t, �s miut�n a telefon kicseng, sz�ve szerint letenn� a telefont, �s meg nem t�rt�ntt� tenn� az eg�sz h�v�st. A vonal v�g�n azonban megsz�lal egy kellemes, bar�ts�gos hang, a l�ny remeg�se megsz�nik, �s hirtelen semmit nem tud mondani. Szem�t k�nnyek futj�k el, ism�t a korm�nyra borul, �s hallgatja az �t sz�longat� hangot, mely annyira hi�nyzott neki, annak ellen�re, hogy egy h�nappal ezel�tt nemcsak a hangot hallotta, de a hang tulajdonos�t is szerencs�je volt l�tnia.

A l�ny v�ratlanul sz�lal meg, a h�vott n� legnagyobb megk�nnyebb�l�s�re. Hadarva, zavartan mes�li el, hogy mi�rt is h�vta, �s, hogy mire szeretn� k�rni, a n� pedig hangosan felkacag. Megnyugtatja a l�nyt, hogy szeretettel v�rja abban az egy h�tben, amit a l�ny n�la szeretne t�lteni. A l�ny k�nnyes szemmel mond k�sz�netet, �s a szeretett n�i hang hallat�n egyre nyugodtabb lesz. �r�kig besz�lgetnek m�g, majd boldogan v�lnak el, tudva, hogy hamarosan l�tj�k egym�st.

A l�ny boldog, de mint mindig, sajog a sz�ve a megszakadt besz�lget�s miatt. �m mindezt kiz�rja mag�b�l, hiszen meg�rzi az �jszaka illat�t. Beind�tja az aut�t, d�b�rg�, harsog�, zeng� �s morajl� zen�nek ad v�gzetes hanger�t, majd elindul hazafel�.

Csod�latos k�t h�t �ll el�tte…

�

A n�gy �r� t�rt�nete volt ez, egy szabadsz�j� mese hitr�l, bar�ts�gr�l, �s mindarr�l, ami ezeket k�nny�szerrel teheti t�nkre.