A másik csapat kezdet. De még Jessicának eszébe jutott valami ezért megállt is elkiáltotta magát és mindenki ráfigyelt.

- Állj!- mindenki megdermedt és rá figyelt.

- Mi van Jess? Talán félsz, hogy veszítesz?- kérdezte Sinclair.

- Nem csak az akartam mondani, hogy egy órát játszunk és, hogy félkor térfélcsere. És még annyit, ha döntetlen lesz a vége tizenegyesekkel, döntsük el a meccs végét.- mondta az infókat ami, szerinte kellett.- Így megfelel?

-Igen.- kiáltotta mindenki.

- Akkor folytassuk.- ezzel újra neki indultak, hogy játszanak.

A lelátón az edző magában ült. De nem sokáig mivel egy negyven év körüli férfi ült le mellé. Egy fekete öltönyt és egy fehér inget viselt. Nem volt rajta nyakkendő mivel nem akart annyira komolynak tűnni. Így az inge felső gombjait nem gombolta be. Szürkés tekintette a pályára, függesztette és követte a fekete mezes lány mozdulatait. Nem volt nehéz szemeivel követni, hiszen csak ő volt feketében. Mindenki más szürke mezt viselt. Utoljára a balesett előtt látta játszani és most nem értette, mi vette rá a játékra. Hiszen hallotta a válaszait, amikor hívták játszani. De mégis örült, mert tudta, hogy mindene a foci és ő támogatta is.

Az edző mellé nem más ült le, mint Jack McLeod aki Jessica apja volt. Ha tehette és volt rá ideje minden edzésre lejárt. Nem szerette az irodájában ülni. Valaha ő is focizott, de mellette még sok mindent sportolt. Ezt örökölte lány is, de nem bánta. Sőt kifejezetten örült neki, mert így tudta, hogy nem hiába foglalkozik sport márka cégével. De nem mindig érezte ezt. Mikor az újságok róla pletykáltak nem nagyon szerette, habár nem sokszor fordult elő. Még mindig boldog volt, hiszen volt felesége is egy híres divat cég tulajdonosa volt. De nem átlagos divat cég mivel Megan olyan ruhákat gyártott, amit a sportos emberek vennének fel. És volt olyan is, amikor a lányának tervezte a ruhákat és mikor látta mennyire tetszett neki, elkezdte egy-egy ruhadarab gyártását.  Szerencsére a firkászok még nem tudtak Jess létezéséről és ennek mindkettőjük örült. Elég lesz akkor tudniuk, amikor ők már visszavonulnak és már az övé lesz a két cég irányítása. Még egyikőjük se akarta, hogy lányuk bekerüljön a hírességek és a sztárok életébe. Még szerették volna, ha van magán élete és élvezheti diák és tinédzser korát.

-         Kivette rá, hogy játsszon?- kérdezte meg, mert nagyon kíváncsi volt arra a személyre, aki ilyen hatással volt lányára. Habár gondolt egy személyre, de nem volt biztos benne.

-         Nem tudom.- jelentette ki Steven.- Mikor megkértem, hogy figyelje az újjak játékát, akkor mondta, hogy most játszik. De szerintem Tom volt. Te is tudod, hogy mindig tudott vele beszélni és ezek szerint most is megtette.

Eközben a pályán javában folyt a meccs. Még egyik félnek sem volt igazi helyzete, de ezt még nem várta el, hiszen nem voltak összeszokva. Jessnél volt a labda és megindult az ellenfél kapuja felé. Már előre látta az újoncok tipikus lépését így simán lepasszolta és ment előre tovább. De hiába ment előre, mert az ő csapatában lévő újoncoktól könnyen elvették a labdát.

Már negyed órája ment a meccs mikor hirtelen újra elborult az ég és elkezdet esni az eső. Senki se örült ennek, hiszen így csúszni fog a talaj. Eddig még egy gólt se lőtt senki, de tudták, hogy így még nehezebb lesz. De volt egy kivétel. Nem más, mint Jessy. Ő szeretett esőben focizni. Nem tudta miért de ilyenkor mindig jobban ment neki. Így arcára egy hatalmas mosoly kúszott. Csak azok értették ennek indokát, akik már játszottak vele esős meccset. Jess jelzet csapattársának, akinél a foci volt, hogy passzoljon neki. Meg is kapta a kért labdát és megindult a kapu felé. Most nem passzolta le a focit mikor le akarták szerelni, hanem egy könnyed mozdulattal elment a becsúszó ember mellett. Tovább ostromolták, de ő mindig elment mellettük. A kapu közelében volt, de nem lőtt rá, hanem lepasszolta a baloldalon lévő McKaynek aki, vette a célzást és a felé repülő labdát a kapu felé, rúgta magasan. Mindenki csodálkozott, hogy a csatár rosszul rúgta a focit, de ő tudta azt, amit a többiek nem. Jessica gyors léptekkel rohant a zuhanó labda felé, majd mikor pont alá ért felugrott a levegőbe. Odafent egy ollózó rúgással akarta belőni a kapuba. Mindenki csodálkozott, hogy mit művel a lány. Az újoncok nem hitték el, amit előbb láttak, hiszen tökéletes időzítésben rúgta el a labdát. De a kapus résen volt és vetődéssel, bár kivédte a gólra váltandó labdát. Nem értették, hiszen ezt kivédeni ráadásul egy kezdő kapusnak lehetetlen volt. Nem törődve a nézőkkel a kapus kirúgta a focit, mely a csapattársánál landolt. Jessy nem állt le, mint a többiek ő visszafutott, hogy megszerezze a labdát. Nem volt nehéz dolga mivel a játékos elcsúszott és így nála volt a labda. De nem indult meg előre. Felnézet az égre és nézte, ahogy szép csendben hullnak az eső cseppek. Majd tekintetét újra a pályára emelte. Minden és mindenki lelassult körülötte. Hallotta a szívverését és a lépések nehézkés hangját. Újra körült nézet és látta, hogy közeledik felé az ellenfél és azt is látta, hogy társai neki kiabálnak, de ezt mind lassítva látta. Lassan vette a levegőt. Arcáról folytak le a vízcseppek, melyek onnan a földön végezték be útjukat. Egyre jobban közelítetek hozzá így egy mély levegőt vett és megindult előre. Most minden felgyorsult. Most se passzolta le a labdát, hanem cselekkel magánál tartotta. Már csak egy emberen kellett átcseleznie, hogy kapura lőhessen. De dolgát nem könnyítette meg az eső. Még mindig esett és már ő is csúszkált a pályán. Tudta, hogy nehéz dolga lesz így hátat fordított a hátvédnek és feje felet egy rúgással, átrúgta a labdát ő meg lefordult a védőről és a kapu felé indult. Még haladt előre pár métert és megállította a focit és ő is megállt. Mélyeket lélegzet és most pihent egy kicsit. Hiába nem fájt a lába a kondija már nem a régi volt. És ezt ő is tudta.  Még várt pár pillanatot és élvezte az eső hűsítő tevékenységét, majd újra megindult előre a győzelem felé. A kapu előtt újra megállt és elrúgta a labdát. Sebesen szállt a levegőben, de csak a kapufa felső lécét találta el és így magas ívben szállt vissza felé. Mindenki azt hitte, hogy elrontotta a rúgást, és nem értették, hiszen eddig remekül játszott. De mikor meglátták, hogy mi is a lány terve csak csodálkoztak. Csodálkoztak, mert amire készült az elég nehéz dolog lesz és még egy profinak is kemény dió, lenne. De nem ismerték eléggé. Ez alatt a néhány hónap alatt megváltozott. Lehet, hogy nem focizott, de lelkileg teljesen megváltozott és ezt csak ő tudta. Még nem tudta, hogy előnyére vagy hátrányára válik majd a dolog, de már hátrányát érezte. Érezte, hiszen akkor minden megváltozott. Nem hittek benne. Mikor a labda szélsebesen szállt felé felugrott olyan magasra amennyire csak tudott és mielőtt elrúgta volna a labdát tett a levegőben két szaltót és a második végén, rúgta el a labdát. A srác, aki a kapuban állt azt hitte könnyű dolga lesz, hiszen előbb is kivédte. De mikor már vetődött volna a labda hirtelen utat változtatott és a másik sarokban landolt. Jess még lefelé zuhanás közben tett egy szaltót így a kapunak háttal ért földet. Állva érkezett a földre mégis egy kicsit megingott. A jobb lábába éles fájdalom hasított végig, de nem foglalkozott vele. Oldalra nézet az órára, amin pont akkor mutatta, hogy most van a félidő. Így elkezdet a pályaszéle felé sétálni. A többiek még mindig dermedten figyelték az előbbi eseményeket. Nem hitték volna, hogy meg tudja csinálni. És ráadásul még hónapok óta nem is edzet.

-         Mi van veletek? Már rég vége az első félidőnek.- mondta immár a pályaszéléről egy kulacs vízzel a kezében.

Nem válaszoltak, csak lesétáltak a kispadokhoz. Jessica jót mosolygott rajtuk. Az eső még mindig esett ezzel még jobban rontva a pályaminőségét. Ivott még egy kis vizet majd visszasétált a pályára. A focit már a középkezdésre készen, a vonalra helyezték. Mikor odaért elkezdet dekázni. Ha foci volt a közelében és nem volt, akivel játsszon mindig ezt tette. Szimplán dekázott. De miután párat megcsinált elkezdet egyre nehezebb figurákat mutatni. A világkört és a brazil kört könnyedén megcsinálta. Mikor már mindet vagy harmadjára csinált végig megjelentek mellette a csapattársai.

-         Na végre. Kezdhetjük?- majd a választ meg se várva elrúgta a labdát.

Mindenki, aki ismerte csak a fejét rázta és közben mosolygott, hiszen látták és érezték is, hogy visszatért, azaz érzés melyet a foci iránt érzet és érezni is fog.

-         Amúgy mennyi az állás?- állt meg a lány a labdával miközben csapatához fordult. Mindenki furán nézet rá, hiszen ő lőtte a vezető gólt.

-         A te góloddal vezetünk. De hisz emlékezned kéne rá!- kiáltott fel Tom. Nem értette, hiszen egy ilyen nehéz manőverrel lőtt gólra biztos emlékezni kéne.

-         Úgy látszik máshol járt az agyam.- mondta nevetve a lány miközben a fejét vakarta. Tényleg máshol járt. De pontosan ő se tudta, hogy hol és kinél.

Tovább folyt a meccs és az eső is egyre jobban esett. Olyan volt az idő mintha most akarna az évi csapadék mennyiség leesni egyszerre. Ezzel a tevékenységével megnehezítette a játékosok játékát. Egyre többen csúsztak el a gyepen és egyre sárosabbak és vizesek lettek. A percek csak egyre teletek és ezzel közeledet a meccs vége is. Nem tudtak rendesen helyzeteket kialakítani így mondhatni eseménytelenül telt az idő. Az utolsó tíz percben az ellenfél csapat rákapcsolt és ostromolták a kaput. Mikor Sinclairhez került a labda ügyesen kicselezte a védőket és megindult a kapus felé. Mivel ismerte a kapust Robertet így tudta gyenge pontjait és könnyen gólra válthatta lövését. Önelégült mosollyal az arcán nézet Jessre. A lányt nem nagyon érdekelte, hiszen még volt idejük, igaz, hogy kevés, de volt. Robert kigurította a lánynak a focit, hogy induljon meg előre a kapu felé. Gyorsan szinte száguldott előre, hogy rúghasson még egy gólt. Már a fél pályán túl volt mikor az egyik újonc vele szembe kezdet el rohanni. Ki akarta kerülni mikor már közel volt hozzá, de az becsúszott, hogy elrúgja a labdát. Jess ezt látta előre így a labdát felfelé rúgta ő meg ugrott egyet, de már késő volt. A srác a jobb lábát erősen megrúgta ezzel őt megakadályozva, hogy földet érhessen és egy hatalmasat vágódott a földön. Szerencsére, hogy még megfordult, hogy háttal érkezzen. Még földet sem ért de már jobb lábát fogta és arca a fájdalom miatt eltorzult. Lábát fogva át fordult hátáról úgy hogy fejét a földre támasztotta és így próbált egy kicsit küzdeni a fájdalom ellen. Az egész csapat köré gyűlt, hogy megnézzék milyen súlyos a sérülése. Tom gyorsan a tömeg felé rohant mivel ő az ellenfél kapujánál volt és Jess még a saját térfelükön ragadt le. Mikor odaért átfúrta magát barátain és a lány mellé térdelt, aki fájdalmaival és könnyeivel küszködött, de nem hagyta, hogy könnyei kicsorduljanak.

-         Jess jól vagy?- kérdezte aggódva, mivel ő csak annyit látott, hogy a földön fetreng.- Jessica! Kérlek, mondj valamit.

-         A lábam…- hangja elcsuklott a hírtelen jött éles fájdalom miatt. Már az ájulás szélén volt, de még tartotta magát. Tom a lábát fogó kezére nézet és látta, hogy a jobbat fogja. Ezt látva azonnal felállt és az újonc felfordult és közeledett felé. Elég mérges volt.

-         Te idióta!- mondta miközben megragadta mezénél fogva a 18 éves srácot.- Ha valami baja lesz a lábának, esküszöm, hogy megöllek. Azért mert fiú vagy ő meg lágy nem kell bebizonyítanod, hogy jobb vagy, mert azt már az elején tudtuk, hogy olyan jó, mint Jess nem vagytok.- sziszegte a szavakat a srác arcába. Ekkor társai odamentek és lefogták az idősebbet, nehogy olyat tegyen, amit nem kellene.

-         Tom nyugodj le!- hallott mindenki egy nyugodt és lágy hangot. Hátra néztek és Jessicát látták a hátuk mögött immár összeszedetten. Egy kicsit még mindig sápadt volt, de már lábra tudott állni.- Azzal én még nem leszek jobban, ha megfenyegetsz valakit.

-         Engedjetek már el!- mondta miután látta a lányt. Társai vonakodva eleresztették. Nem akartak bajt és Tom egy kicsit forró fejű volt. Mikor érezte, hogy a szorításon engednek karjait, kitépte „bilincsei” közül és a lányhoz ment és szorosan átölelte.

-         Azért ügye nem akarsz megfojtani?- kérdezte elég halkan, mivel alig kapott levegőt az erős szorítástól. Az ölelés enyhült, de még mindig nem engedte el. Tom homlokát a lányéhoz rakta és így álltak tovább.- Ha most elengednél az jó lenne mivel le szeretnék ülni a kispadra pihenni.

-         Rendben.- mondta, de még mindig nem engedte el.- De minden rendben van? Nem fáj a lábad?

-         Egy kicsit még igen, de már nem annyira.

A lelátón mindkét férfi felállt a lány esését figyelve. Tudták, hogy ebből még baj lesz, mivel azt a lábát műtötték és hiába a sípcsontvédő, nem tudja az egész rúgást felfogni. De ennyikőjűk se rohant le a pályára, hiszen várták, hogy még mi fog történni. Tudták előre, hogy Tom amint észre veszi, rohan a földre került lányhoz. Így is lett. Jess apja nem féltette annyira lányát, mert tudta, hogy elviseli a fájdalmat. És mivel híres sport cégének egyik legnagyobb termék gyártása a focihoz fűződik így lánya a legjobb felszerelést kapta meg mindig. És ez most se volt máshogy. De érezte, hogy ez most keményebb volt, mint amit eddig kapott Jess, mert már percek óta térdel a földön. Mikor látta, hogy Jess felül egy kicsit megnyugodott. Látta, hogy sápadt, de azt is látta, hogy jobban van és már fel is állt. Előtte még megnézte a lábát, így le kellet húzni lábszáráról a zoknit és kicsatolnia a sípcsontvédőt. Ezután felállt. Végig nézték az egész jelenetet, melyet Tom rendezet majd utána azt is, ahogy Jesshez megy, és szorosan magához öleli.

 - Ha nem tudnám, hogy testvérként tekintenek egymásra, akkor azt hinném, hogy szerelmesek egymásba.- jelentette ki Steven.

 - Már én is éreztem így. De sose lehet tudni. Még akármi lehet köztük, mivel csak együtt nevelkedtek. És Nathan tényleg testvérként tekint Jessre, de Tom. Ő róla nem tudom, hogy hogyan viszonyul a lányomhoz.- mondta Jack. Ekkor megszólalt telefonja, melyre egy üzenet érkezett. Gyorsan elolvasta és visszarakta a zsebébe a készüléket.- Most mennem kell. De megkérhetnélek rá, hogy Jess feltétlen menjen el a dokihoz?

 - Persze. Ez egyértelmű addig innen nem megy el, míg nem volt Josephnél.- mondta és kezet fogott a távozó férfival.

Az edző tovább figyelte a játékot. A lány lesétált a pályáról és leült a kispadra. Ott levette lábáról a kicsatolt sípcsontvédőt. Lábszára elég piros volt, ahol a rúgás érte. De nem állt szándékába orvoshoz menni.

Délután két óra van. Már rég otthon vannak a nagy villában és pihennek. Miután vége lett a meccsnek büntetőkkel döntötték el a végét. Jess csapata nyert így övé lett Sinclair kocsija, de Jess visszaadta neki és mondta, hogy majd egyszer vacsorázik vele, ha már ennyire akarja. De nem ma. Miután a srácok a csapatból elmentek zuhanyozni és öltözni már csak ő és az edző, na meg az újoncok maradtak. Ő és Steven a kispad mellett beszélgettek, úgyhogy a srácok ne halljanak belőle semmit. Elmondta véleményét, mely arról szólt, hogy szerinte a kapust mindenkép vegye be a csapatba. Ekkor már tudta, hogy honnan ismerős neki a srác. A tavalyi bajnokságon játszott ellene. Akkor is védet ellene sokat, de sérülés miatt lecserélték és így Jessék nyerték a meccset. Arról a srácról is beszélt, aki felrúgta, de nem rosszat mondott róla, csak annyit, hogy a csapat játékán kell javítani és jó csatár lesz belőle. A többiekről nem mondott semmit. Mikor már indult volna az öltözőbe az edző utána szólt, hogy menjen a dokihoz, de ő hevesen tiltakozott. Ekkor megjelent immár felöltözve Tom és mikor hallotta a lány tiltakozását karjaiba, vette és elcipelte az orvoshoz. Bent a doki megvizsgálta és egy kenőcsöt adott a lábára, amivel be kell kenni. Mikor kiment már Tom a táskájával várta, amibe be voltak rakva a cuccai. El akarta venni tőle, de nem engedte. Látta, hogy nem fogja odaadni neki így mérgesen megfordult és kidübörgött a kocsihoz. Mióta hazaértek nem beszélt Tommal. ennek már több mint öt órája. Már rég átöltözött és lezuhanyozott. Nathan kereste, de mivel nem találta a házban ezért kiment a kertbe, pontosabban a medencéhez indult, mert hallotta, hogy van ott valaki. Egy póló és egy rövidnadrág volt. Így szeretett öltözni, mert ez számára kényelmes volt. Mivel hajat is mosott így nem fogta azt össze. Nem vett fel papucsot, sem mert szerettet mezit láb járkálni és érezni talpa alatt a talajt, füvet. Mikor a medencéhez ért egy kicsit csalódott volt, mert nem Nathan volt a medencébe, hanem Tom. Már épp ment volna el mikor a srác felbukkant a víz alól és megszólította.

-         Még mindig haragszol?- kérdezte kedvesen Jesstől.

-         Igen. Te is tudod, hogy utálom az orvosokat.- mondta és hangján lehetett hallani, hogy igazat mond. Elindult a medence szélén vissza a ház felé, de Tom újra hozzá szólt.

-          Akkor ki kell engesztelnem téged.- mondta hangosan. Jess megfordult és már csak azt érezte, hogy két kéz belerántja a medencébe. Gyorsan felúszott a felszínre és gyilkos pillantásokkal kereste Tomot. Mivel nem látta így kiúszott a medence széléhez. Mikor felnézett meglátta Tomot aki ördögien mosolygott. Kezét nyújtotta felé, hogy ki segítse.

-         Te idióta! Ezt még visszakapod.- mondta a lány és elfogadta a segítő kezet. De ahelyett, hogy elfogadta volna megragadta és behúzta a medencébe. Mikor felbukkant elkezdték egymást fröcskölni a vízzel.- Én mondtam, hogy visszakapod.

-         Tudom. Na gyere, menjünk be.- mondta, és közben kisegítette Jessicát a vízből.- Még el kell készülnünk. És már alig van időnk.

-         Miért? Hova megyünk?- kérdezte, mert ő nem tudott semmiről.

-         Este elmegyünk egy klubba, de ezt te is tudod.- mondta Tom a választ.