Jess már az autónak támaszkodva várta a többieket. Épp most hagyta abba az apjával folytatott telefon beszélgetést.

-         Na végre. Beszéltem apával, és azt mondta, hogy még nincs otthon, de nyugodtan mehetünk.

-         Oké. De hogyan fogunk bemenni, mert nekünk nincs kulcsunk.- mondta Tom miközben Jesst nézte.

-         Nekem van. Inkább induljunk, mert sose érünk oda ráadásul, ha még este akartok még valahova menni, akkor még előtte szeretnék pihenni is.

-         Jól van akkor mire várunk?- kérdezte Nathan.

-         Csak rátok.- mondta Jessica. Már szeretett volna menni. Újra régi emlékek gyötörték, de most nem a foci miatt. Most más miatt, amiről még nem mesélt senkinek és nem is tervezte.

Beültek a kocsiba és indultak. Jessica a hátsó ülésre került, ahol nem sokára el is aludt. Pedig még csak nem rég indultak el. Mikor a két srác ezt észre vette, elmosolyodtak. Tom telefonja ekkor megcsörrent. Gyorsan megkereste, nehogy felkeltse vele az alvó lányt. Halkan és hamar befejezte a beszélgetést.

-         Ki volt az?- kérdezte Nathan Tomoz.

-         A klubból hívtak. Azt mondta a tulajdonos, hogy csak holnapra tudják megszervezni. Megkérdeztem, hogy miért de nem mondott semmit. De lehet, hogy jobb is, mert ahogy látom nem fog egy hamar felébredni.- nézet a hátsó ülésre, ahol békésen aludt az említet személy.

-         Akkor holnap, de akkor szólni kell anyának, hogy nem holnap megyünk haza. Ő így tudja.- majd Tom elkezdte tárcsázni a számot és beszélt Megannal. Ő valamiért nem anyának és nem apának szólította őket. Nem tudta miért, de sose tudta kimondani.

Egy fél órás út után megérkeztek a villához. New York egyik előkelő részén állt hatalmas kerttel. Jess szeretett itt lenni, mert rég itt éltek New Yorkban és innen nem messze éltek a barátai. Akiket, ha itt volt mindig meglátogatott. Ennek semmi esélye se volt mivel olyan mélyen aludt, hogy arra sem ébredt fel, hogy Tom próbálja ébreszteni.

-         Nem igen fog felkelni.- mondta Tom aki már percek óta, keltette az alvó lányt.

-         Ezt én is látom. Add ide a kulcsot.- Tom megkereste, majd átadta Nathnek.- Én kinyitom, az ajtót te meg hozd be. Oké?- csak egy bólintás volt a válasz. Mikor ölében tartotta a lányt olyan mérhetetlen nyugalom lett rajta úrrá, amit eddig még sose érzett.

Egy villám hasított végig a borús égen. Nagy vihar csapott le New York utcáira. Egy hatalmas villában egy lány forgolódik ágyában. Ha vihar van, olyankor mindig ezt álmodja. Újra és újra. Emiatt sokat szenvedet és mikor felébredt mindig folyt róla a víz. Most sem volt más kép. Már folyt róla a víz és beszélt is álmában. Elég hangos lehetet mivel a másik szobában alvó személy felébredt. Mikor újra meghallotta a hangokat tudta, hogy kié az és a szobáját vette útjába. Mikor benyitott az ajtón megdöbbent a látványtól. A lány zilált és úszott a verejtékben. Gyorsan az ágyhoz sietett és elkezdte ébreszteni a lányt. 

-         Jessy ébredj fel!- próbálta ébreszteni a lányt és közben, hogy nyugtassa az arcát, simogatta. Jessy kinyitotta szemeit, amiben most félelem és csalódottság csillogott. Gyorsan felült és Tomhoz bújt, aki szorosan magához ölelte, hiszen látta, hogy most erre van szüksége.

-         Csss. Nyugodj meg most már nem lesz semmi baj.- sugtogtta a lány fülébe. Egy-egy villámnál érezte, amint megremeg, de lassan megnyugodott. Majd eldőlt az ágyon magával húzva Jesst és hátulról átölelte. Újra úrrá lett rajta az a megnyugtató érzés, mint amit még délután érzet. De most nemcsak ő, hanem Jess is érzet és így még jobban megnyugodott. Már nyoma se volt a rém álmának.

Mindig ugyanaz az álom. Jessy csak ezen gondolkozott. Majd gondolkodása abba maradt, mert meghallotta az egyenletes légzést és az ölelő kart derekán. Ekkor érezte a megnyugvást és gondolatai is szárnyaltak az érzés miatt. Olyan deja vu érzése volt, de mégis más. Most nyugodtabb volt, mint akkor és a hely is más meg a személy is. Majd a gondolatokat száműzte elméjéből és csak a csendet figyelte. Majd szép lassan ő is álomba merült.

Már jócskán elmúlt éjfél mikor Jessica felébredt. Már egy ideje fent volt csak azt hitte, hogy még vissza tud aludni. De nem így lett. Mikor megunta úgy döntött lemegy inni valamit a konyhában. Mikor a hűtő előtt állt gondolkozott, hogy mit igyon. Végül a kakaó mellett döntött. Kivette a tejet majd a szekrényből a kakaó port és elkészítette az italt. Nem kapcsolta fel a villanyt, hiszen jól ismerte a helyiséget és a szeme a sötétséghez már nagyon jól viszonyult így mindent ki tudott venni a sötétben. Lassan megitta a kakaóját és az üres poharat a mosogatógépbe, helyezte. Majd ment volna fel a szobájába, de mikor megfordult neki ment valaminek. De hamar rájött, hogy nem valaminek, hanem valakinek ütközött neki. Mikor hátrált meg botlott egy székben és majdnem elesett, de egy erős kéz megtartotta derekánál fogva ezért nem esett el. Kezei az izmos mellkason pihentek melyet nem takart semmilyen ruhadarab.

Tom nem tudta miért, de felébredt. Még nem nyitotta ki a szemét, de érezte, hogy Jess már nincs ott. Így ment és megkereste. A konyhában találta meg, de ő sem kapcsolta fel a villanyt. A lány épp a kakaóját készítette és ő a mozdulatait figyelte. Már nyoma se volt a pár órával ez előtti rém álomnak. Közelebb ment, mert ő is szomjas lett. De mikor a lány háta mögé ért az hirtelen megfordult és a mellkasának ütközött, majd hátrált, de valamiben megbotlott így hogy el ne essen a derekánál megtartotta. Így Jess kezei mellkasán nyugodtak. Megint érezte azt a nyugodtságot mely átjárta egész testét. Mélyen a szemébe nézet és próbált valamit kiolvasni belőlük, de nem sok sikerrel.

-         Nekem is csinálsz egy kakaót?- kérdezte néhány pillanat múlva kedvesen.

-         Ha elengedsz akkor igen.- mondta zavartan. Majd ahogy érezte a karok engedését dereka körül megfordult és elkészítette a kért italt.- Tessék.

-         Köszönöm. Gondolom, azért jöttél le, mert már nem tudsz aludni?- kérdésére egy bólintás volt a válasz.- Nincs kedved Dvd-t nézni. Választhatsz filmet, csak te neked kell megcsinálni a pattogatott kukoricát. Rendben?

-         Oké. De szerintem úgy is tudod melyik filmet, akarom megnézni. A kukorica el van intézve, azt mindjárt megcsinálom. Az én szobámban vagy a tiedben?

-         Az enyémben nagyobb a tévé. Meg ott van a film, mert legutoljára ott néztük.- mondta és elindult fel a szobájába. Ott előkereste a tokot melyben a film volt és berakta a lejátszóba. A távirányítóval és a kakaóval a kezében az ágyára feküdt és csak a lányra várt.

-         Most már indíthatod.- lépet be Jess egy nagy tálal a kezében mely tele volt pattogatott kukoricával.

-         Holnap kijössz az edzésre?- kérdezte, meg mert régebben mindig ki ment vele a lány.- És talán játszhatnál is.

-         Te is tudod, hogy már nem tudok. De elmegyek, és mivel állandóan nyaggattok, megpróbálom. De nem ígérhetek semmit.- majd Tom mellé feküdt és elindította a filmet.

A Góóól! című filmet nézték meg, mert ez volt Jess kedvence. Jess a film közepén észre vette, hogy Tom elaludt így kikapcsolta a Dvd-t.  Majd betakarta és kiment a szobából. Lement a konyhába és a mosogatógépbe rakta a poharat és a tálat. Mivel már kipihente magát így úgy döntött felöltözik és elmegy egy kicsit kosarazni. Szobájában megnézte az órát mely hajnali két órát jelzett. Nem zavarta, hiszen már kipihente magát. Egy pulóvert és egy fekete rövidnadrágot vett fel. Sose volt egy fázós típus. A hidegben érezte jól magát. Megkereste kosárlabdáját, és célba vette a kert végében lévő pályát. Hamar odaért és már dobált is a palánkra. Hosszú órákig csak dobálta a kosarakat, majd amikor már pirkadni kezdet úgy döntött elmegy futni. Előtte még bement a villába és írt egy cetlit még mielőtt elment volna. Mp4 lejátszóját elindította és elindult a megszokott útjára. Imádott úgy futni, hogy közben nézheti a fel kellő napot. Egy órát futhatott mikor haza érkezet. Még csak fél hat volt így azt gondolta, hogy még mindenki alszik. De nagyot tévedet, mert mikor a konyhába lépet ott találta Tomot.

- Jó reggelt.- köszönt neki Jessica, mert Tom még nem vette észre.

- Neked is. Mióta vagy fent?- kérdezte, mert látta, hogy futni volt.

- Miután a filmet kikapcsoltam, mert egyesek elaludtak!- itt Tomra nézet, aki kiöltötte rá a nyelvét.- Felöltöztem és kimentem kosarazni. És olyan fél öt körül elmentem futni. Még valamit akarsz, tudni vagy mehetek zuhanyozni?

- Hatkor indulunk.- Jess értetlen arcára elmosolyodott majd megmondta, hogy hova.- Tegnap megígérted, hogy kijössz az edzésre és játszol is.

Visszagondolt az elmúlt éjszakára és mikor eszébe jutott ígérete megrándította a vállát és ment a szobájába zuhanyozni. Negyed óráig állt a forró vízcseppek alatt majd kiszállt alóla és egy törölközővel letörölte magáról a vízcseppeket. Majd kilépet a fürdőszobájából és végig haladt a hatalmas szobában. A falak elég sok színben díszelegtek, de aki ismerte Jesst vagy egy kicsit is ismerte a foci világát akkor rájött, hogy mit jelentenek. Az ággyal szemköszti fal vörös, fehér és fekete, míg az azzal szemközti fal vörös és fehér színben pompázott. A másik két fal kék és fehér, míg a másik zöld és fehér színű volt. A falakra még a csapatok címereit is felfestették.  A plafon teli volt csapat címerekkel, de itt már nemcsak foci csapatok címerei voltak, hanem kosár csapatok címerei is. Szerette ezeket a színeket ezért minden szobája ilyen színű lett. Sokan nézték ezért hülyének, de tudta, hogy senki sem érti meg, hisz nem tudják mennyire, imádja a focit. Felvett egy farmert és egy hosszú ujjú pólót arra, pedig egy pulóvert. Majd elővette fekete sport táskáját és belepakolta az edzésre szükséges dolgokat. Hamar végzet ezzel a tevékenységgel. Kinyitotta szobája ajtaját és ott állt előtte Tom aki, épp akkor akart kopogni.

-         Hé ez fáj.- mondta Jess. Egyik kezével megállította az újabb kopogtatást a másikkal a fájó rész dörzsölte fején.

-         Hupsz. Bocsi. Nem akartam.- mondta egy angyali mosoly kíséretében.

-         Egy mosollyal nem tudod jóvátenni. Még ugyanúgy fáj.- keze még mindig a fején volt.

-         Akkor kapsz rá egy puszit és akkor már nem fog fájni.- mondta és homlokon csókolta a lányt.- Na jobb már?

-         Hát nem mondanám. Inkább induljunk.- már szeretett volna ott lenni, ahol oly sok emléket kapott.

-         Akkor menjünk.- nem értette mi ez a nagy változás a lányban. eddig nem akart a pályára lépni, most meg már rég ott akar lenni.

Egy éj fekete sportkocsi parkolt le a stadion előtt. Egy lány és egy srác szállt ki belőle. Felnézet az égre. Szürke felhők hada tört magának utat és ezzel elbujtatta a napot. Pár pillanat múlva már csepergett az eső. Gyorsan besiettek az épületbe, hogy ne ázzanak el. Bent útjaik kettéváltak és elmentek öltözni. A lány hamarabb végzet így elindult a fiúk öltözője felé. Egy fekete mez volt rajta fehér rövidnadrággal és egy fekete ezüst pipás stoplis Nike cipő. Zoknia alatt már ott volt a sípcsontvédő is. Haját lófarokba fogta össze és egy fekete gumiszalag volt a hajában, hogy focizás közben ne zavarja a haja. Általában vagy így hordta a haját, vagy be volt fonva az egész. Volt rajta még egy dzseki is amit még otthon rakott a táskájába és jól is tette, hiszen esőre állt az idő. Megállt az ajtó előtt és várt egy kicsit. Mindig ez volt a szokása. Majd néhány perc múlva bekopogott.

-         Bemehetek?- kérdezte, mert nem akart rájuk nyitni.

-         Gyere.- hallotta bentről a választ.

Belépet és már mindenki fel volt öltözve. Rég játszott már velük. Régen minden edzésre kijött és játszott velük. Szerette őket, hiszen mindig jókat nevettek és fociztak. És értették az ő vicceit is.

-         Kimentem futni. A pályán leszek, ha keresnétek.- mondta azzal megfordult és kifelé indult az ajtón.

-         Oké. Mindjárt megyünk mi is. De előtte még meg kell várnunk McKayt. Megint ő öltözök át utoljára.- mondta egy barna hajú és szemű srác.  

-         Mindig ő az utolsó ezen már meg se kéne lepődni. Sose fog megváltozni. Ugye Ryan?- kérdezte a már felöltözött srácot.

-         Nem tudnátok egyszer leszállni rólam. Még nem is kezdődött el az edzés. Ezek szerint még időben vagyok.- mondta egy kicsit mérgesen, de mindenki tudta, hogy csak viccel.

Jess kiment az öltözőből és a pályára ment. Kint az eső csendben hullt alá az égből. A pályán még nem volt senki. Dzsekije kapucniját fejére hajtotta és elindította az Mp4 lejátszóját és elkezdte róni a köröket. Később csatlakoztak hozzá, de nem a csapatból, hanem új emberek. De nem foglalkozott velük inkább gyorsabbra vette a tempóját, mert nem akart velük futni. Most valamiért nem fájt a lába. Nem tudta miért eddig tíz kör után mindig megállt, mert nem tudta tovább elviselni a fájdalmat. De most más volt a helyzet. Nem érezte, hogy fáradna, vagy fájna a lába. Tovább futott, de ekkor már a csapatból is látott néhány embert és így gyorsan odafutott hozzájuk. Füléből kihúzta a füleseket, de közben fejéről lehajtotta a kapucnit.

-         Mi? Egy csaj?- kérdezte egy srác, aki feltehetően a válogatásra érkezet.

-         Valami gond van azzal, hogy lány vagyok?- kérdezet vissza gúnyosan ezzel kifejezve nem tetszését.

-         Csak annyi, hogy lányok nem tudnak focizni.- mondta egy másik mire a csapatból mindenki felröhögött hangosan.

-         Egy. Most azonnal fogjátok be. Kettő meg mivel még nem ismersz, ne hoz döntést.- mondta ugyanolyan hangnemben Jess.

-         Most azonnal hagyjátok abba.- szólt közbe az edző.- Mindenkinek van öt köre még aztán lépcsőzni fogtok, amíg nem szólok, hogy elég. Jess te, pedig gyere velem. Beszélni szeretnék veled.

-         Rendben.- mondta és elindult az edző után. Az irodájába mentek. Nem tudta mit akarhat tőle, ezért rá kérdezet.- Mit akar tőlem?

-         A válogatásról lenne szó. A segítségedet kérném.- mondta a negyvenes éveiben járó sportos testalkatú férfi.- Te meg tudod figyelni kinek mik a hibái és előnyei. A srácok a csapatból nem figyelnek erre ők, csak mennek előre és nem törődnek ilyenekkel. De téged figyeltelek, amikor játszottál és te mindig megfigyelted az ellenfeled, és csak azután támadtál. És kihasználtad a hibáikat.

-         Értem. És most azt várja tőlem, hogy figyeljem meg az újakat?- nézet a férfira, aki erre csak bólintott.- Rendben. De előbb még egy kicsit eddzen velük addig én is, edzek csak én a falnál. Most én is játszani fogok.

Mind ketten kiléptek a pályára és külön váltak. Jess jobb, míg Steven az edző bal irányba ment és odahívta a fiúkat. Nekik különféle gyakorlatokat kellet megcsinálniuk addig Jess változó energiával, rúgta a falnak a focit, így figyelnie kellet, nehogy a labda leessen a földre. Még annak idején neki állították ide mondván, hogy ezzel a labdát nagyobb erővel tudja rúgni és ahhoz, hogy ne essen le gyorsnak, kell lennie. Ezt hamar belátta Steven is és megnagyobbítatta a falat és a srácok a csapatból is gyakoroltak rajta. Fél óráig volt itt. Ekkor látta, hogy végeztek és, hogy az edző szét osztja, a csapatott, hogy focizzanak. Még a falnak rúgta a labdát mely ívesen szállt fel a levegőben. Felugrott érte és elkapta, majd a focival a kezében elindult a már kettéoszlott csapat felé. A válogatásra érkező fiúk még mindig kérdőn néztek rá, hogy mit keres ő itt, de nem nagyon foglalkozott velük.

-         Kivel leszek?- kérdezte meg Stevent. Nem tudta, hogy hova álljon, mert most vegyesen voltak szét osztva az újonc jelöltek.

-         McKayyel leszel egy csapatban. Úgy is jól játszatok együtt, és mivel rég játszottál ő, majd segít neked. Remélem így megfelel mindenkinek.- nézet körbe a játékosokon és jelöltökön.- Akkor kezdhetitek.

Azzal hátat fordított és felment a lelátó első sorába és leült egy székre. Innen mindent látott. Jessica megállt a pálya szélén és leguggolt, hogy újra kösse cipője fűzőjét. Akármilyen meccs volt vagy csak edzés mindig ezt tette. Már olyan megszokott volt, mint a McKayyel végzet rituálé. Most valamiért nem úgy kötötte meg a fűzőt, ahogy szokta. Mivel túl hosszú volt a fűző ezért néhányszor áttekerte a talpán, majd megkötötte és a bokréta végét, beledugta a cipő belsejébe a lába mellé. Felállt és látta, hogy már csak rá várnak. Levette dzsekijét és lerakta a kispadra a lejátszójával együtt. Az eső már nem esett, de a pálya attól a kevéstől is csúszott. Jess elindult az ő tér felükre. Lassan ment, hiszen volt idejük játszani. Érezte, hogy mindenki őt nézi, de ilyenekkel sose foglalkozott, mint most se. Az újoncok csodálkozva figyelték a talpig fekete szerelésben lévő lányt. A fekete és barnás bőre jól kiegyensúlyozta alakját. Igaz sokat takart alakjából, de kecses és izmos lábát láthatták. A fekete mez oldalán egy ezüst sáv futott végig. Jobb lábánál és hátán a 7-es szám díszelgett. De még mindig nem akarták elhinni, hogy ő tud focizni és ráadásul még annyira jól, hogy a New York-i csapattal edzhessen. Lassan, de biztosan odaért a középkezdésre váró három alakhoz.

-         Na végre, hogy ideértél McLeod!- kiáltotta fel az egyik srác az ellenfelek közül.- Áll még a fogadásunk?

-         Melyikre gondolsz?- kérdezett vissza, hiszen minden meccsre fogadott a sráccal.

-         Ha most mi nyerünk, akkor eljössz velem vacsorázni.- mondta a kb. 19 éves fekete hajú srác.

-         Még mindig nem emlékszem rá. De ha mi nyerünk, akkor mi lesz az én jutalmam.

-         Akkor megkapod a Lamborghini Murcielago cabriomat. Még néhány hónapja nagyon tetszett. Na akkor áll a fogadás?

-         Rendben. De akkor készülj és hozd a kocsi kulcsot, mert igaz, hogy rég játszottam, de most nyerni fogunk. meg amúgy is estére már programom van.- mikor befejezte mondatát Tomra nézet, aki erre csak bólintott, hogy jelezze igazát.- Keresni foglak meccs közben Sinclair.

-         Oké. De akkor már le is mondhatod a programodat.- jelentette ki egyszerűen a kék szemű.

-         Akkor, ahogy szoktuk.- nézet Jess a srácoknak, akikkel játszott már.

A középkezdést nem ő kezdte így egy kicsit még nyújtott a lábain főleg a jobbot, hogy végig bírja fájdalom nélkül. Végig nézet a játékoson és a pályán és újra érezte azt az érzést, mint rég. Egy olyan érzés, amit csak azok érezhetnek, akik nem a győzelemért, hanem a játékért lépnek a pályára. Jess ilyen volt. Sose számított, hogy hol végeznek a bajnokságban, vagy, hogy mennyivel nyertek. Talán ezért is játszott olyan jól. De aznap este valaki ezt nem akarta így eldöntötte a bajnokság sorsát. Akkori csapata sajnálta, hogy nem játszhat így nem is, akarták már a bajnoki címet, hiszen sok mindent köszönhettek neki. És most újra érez mindent. A pályát, az adrenalint, mely szétáradt testében és bizsergető érzést keltve. Újra érezte a bizonyítást, mely most előjött lelke mélyéből, hogy megmutassa három hónap kihagyás után is ugyan olyan jó. De emellett még figyelnie kellett az újakra is. Meg kellett figyelnie technikájukat, de legfőbbképpen azt nézte, hogy hogyan tudnak csapatban és egyben még vad idegenekkel játszani. Hagyta magát sodródni érzéseivel és teljesen kizárta a külvilágot és csak a pályán történő dolgokkal foglalkozott.