Ma van az utolsó tanítási nap a suliban. A nyolcadikosok lázasan készülnek az esti ballagásra. Lassan elérkezet az idő, hogy megkezdődjék az ünnepség. Sok ember összegyűlt, hogy megnézze a végzősöket.

Egy órával később minden nyolcadikos kezében egy halom virág és más egyéb ajándék lapult. Mindenki igyekezett haza, hogy meg vacsorázzanak. Jessica McLeod és családja egy étteremben ünnepeltek. Apja is ott volt. Habár tudta, hogy alig van ideje nagyon örült, hogy itt van. Két éve váltak el a szülei, de örült neki, hogy nagyon jó viszonyban vannak. Egyszer csak megszólalt a mobilja. Felállt az asztaltól és kiment a teraszra, ami nyitva volt a meleg miatt.

-         Haló!- szólt bele kedvesen a telefonba.

-         Szia Jess! Jössz velünk bulizni?

-         Aha. Csak még haza kell mennem, átöltözni. Egy óra múlva a parkban?

-         Oké megbeszéltük! Szia Jess.- köszönt el a lány.

-         Szia Melani.

Visszament az étterembe és szólt az anyjának, hogy elmegy bulizni a többiekkel. Gyorsan hazament és megfürdött. Felvet egy farmer rövidnadrágot és egy pólót, ami a testére simult, majd egy sportos cipőt és indult a találkahelyre.  Hamar odaért, mert nem volt messze a házuktól.

-Sziasztok skacok!- köszönt messziről már Jessica.

- Na végre, hogy itt vagy.- üdvözölte Kate, az egyik legjobb barátnője.

- Na induljunk.

Gyorsan megérkeztek a klubba, ahova mindig jártak. Jessica ment be először mindenki ránézett. Nem volt csúnya ellenkezően nagyon jól nézet ki, de mégse volt barátja. Mikor mindannyian bent voltak körülnéztek. Még nem indult be a tánc, még csak néhányan voltak. Egyszer csak megszólalt egy ismerős szám. Jess mosolygott.

-         Lányok?- kérdezte őket és csak egy bólintás volt a válasz.

Felálltak a meg szokott alakzatba és elkezdtek táncolni. Jessi állt elől. Egyszerre táncolták el a megtanult mozdulatokat. Mindenki őket nézte. Olyan dinamikusak és olyan szintű összhang volt bennük, hogy azt elképzelni nem lehetett. Mindenkinek tetszet, amit látott. Mikor végeztek csak tapsot, hallhattak. Jessica a pulthoz ment és kért egy pohár Cocát. Észre vette, hogy egy srác őt nézi, de nem foglalkozott vele. Egy idő után a srác odament hozzá és köszönt neki.

-         Szia! Jaden vagyok.- mutatkozott be az ismeretlen. Jessica a fiúra nézet és megállapította, hogy jól néz ki.

-         Hello! Én Jessica vagyok.- mondta kedvesen.- De mindenki Jessnek becéz.

-         Kérsz valamit inni?

-         Egy Cocát. Köszönöm.

-         Szívesen.- kért két Cocát és leültek egy asztalhoz, beszélhessenek.- Még nem láttalak. Ide valósi vagy?

-         Igen. Most ballagtam. De még én se láttalak!

-         És hol fogsz tanulni? New Yorkban?

-         Nem.- itt elnevette magát.- Baltimoreba fogok a gimibe járni. Ott nem találtam nekem való sulit.

-         Én is odajárok. Most leszek másodikos. Úgy hiszem akkor még fogunk találkozni.

-         Ezek szerint igen.- itt kedvesen mosolygott a vele szembe ülő srácra.

-         És kolis leszel?

-         Nem, nem akarok az lenni, mert itt van még néhány edzésem. Te kolis vagy?

-         Értem. Nem, mert meg van a jogsim, így kocsival járok be a suliba. Kérdezhetek valamit?

-         Igen.- érdekelte, hogy mit akar kérdezni tőle a fiú.- Természetesen.

-         Hány éves vagy?

-         15 múltam néhány hónappal. Miért?

-         Én azt hittem fiatalabb vagy.- itt egy kicsit zavarban volt.

-         Mindenki fiatalabbnak néz a magasságom miatt.- nagyon viccesnek találta a szitut.- És te?

-         Én 16 múltam. 

Még sokáig beszélgettek. Majd Jess úgy döntött, hogy haza indul. Jaden haza kísérte a lányt. A ház előtt megálltak és még ott is beszéltek. Mikor már Jess kezdet fázni nyomot a fiú arcára egy puszit, majd elköszönt és bement a házba. Jaden még percekig ott állt úgy ledermedt. Majd mosolyogva haza indult.

Más nap Jessica mobilja csörgésére ébredt. Bosszankodva megkereste, majd felvette.

-         Halló.- szólt bele álmos hangon.

-         Szia Jaden vagyok. Remélem, nem ébresztettelek fel?- kérdezte a srác egy kicsit félénken.

-         Várj egy kicsit! Nem emlékszek, hogy megadtam tegnap a számom! Ki adta meg?

-         Az egyik barátnőd. Baj?- kérdezte. Nem akarta, hogy a válasz igen legyen, mert tetszet neki a lány.

-         Nem baj.- mosolygott egyet.- Miért hívtál?

-         Nem lenne kedved eljönni velem egy kosárlabda meccsre, amin én is játszok?

-         Hány órakor lesz?- kérdezte meg, mert mára nem volt semmi terve.

-         Hát, hogy időre odaérjünk el, kellene indulnunk egy óra múlva.

-         Értem. De hány óra van?- még mindig álmosnak érezte magát.

-         11 múlt néhány perce. Akkor jössz?- nagyon akarta, hogy menjen a lány.

-         Rendben. Egy fél óra és kész leszek. Oké?

-         Rendben egy fél óra és ott leszek.

Egyszerre rakták le a telefont. Jessy lement a konyhába, ahol anyukája volt.

-         Szia kicsim.- köszönt kedvesen anyukája.- Kérsz reggelit?

-         Szia anyu. Igen kérek. Addig, amíg elkészíted, megyek és felöltözök, mert elhívtak egy kosár meccsre.

-         Ki csoda az illető?- kíváncsi volt, hogy kivel megy a lánya. Tudta, hogy sokan akarták lányát elhívni valahová, de ő mindig nemet mondott. Így most kíváncsi volt.

-         Tegnap találkoztam vele.- lépet be a konyhába egy farmer shortban és egy fekete pólóban, ami tele volt aláírásokkal és Nike jelekkel. Leült az asztalhoz és gyorsan megette a reggelijét.- Köszönöm. Ugye mehettek?

-         Persze, de vigyázz magadra!- mivel nem tudta, hogy kivel megy a lánya, ezért egy kicsit féltette. Egy autódudálásra lettek figyelmesek.- Szia anya, majd jövök.

Nyomot, egy puszit anyja arcára és elindult kifelé. Útközben még felvette kedven baseball sapkáját és cipőjét, majd kilépet az ajtón. Jaden a kocsi oldalának dőlt és várta a lányt. Mikor kilépett az ajtón nagyon meglepődött. Most még szebb volt, mint tegnap.

-         Szia. Indulunk?

-         Szia. Persze.- ezzel kinyitotta a lánynak az ajtót, hogy üljön be. Majd ő is beült és beindította a kocsit.

-         És ki ellen játszotok?- kérdezte kíváncsian a lány, mert érdekelte.

-         Philadelphia ellen. Az egyik ős ellenségünk. Nem nagyon szeretjük, ezt a csapatott.

-         Értem. És még milyen sportot űzöl?

-         Jégkorongozok, és még van egy nagy álmom…

-         Várjunk csak te nem Jaden McFly vagy?- tette fel a kérdést, amire tudta a választ.

-         Tudtommal így hívnak.- mondta viccesen, mely a lány arcára mosolyt csalt.

-         Emlékszek minden lány a te nevedet, mondta és irkálta a padra, hogy tudja-e valaki a számodat. Nekem fogalma se volt ki vagy csak annyit tudtam, hogy kosarazol és jégkorongozol.

-         Értem. Megkérdezhetném, hogy mi a teljes neved?

-         Jessica McLeod.

Még sokat beszélgettek így hamar odaértek a sportcsarnok elé.

-         Itt vagyunk!- szólalt meg Jaden

-         Oké.- ezzel kiszálltak a kocsiból. Jess megvárta, míg Jaden kiveszi a sporttáskáját a csomagtartóból, majd elindultak a hatalmas épület felé. Mikor beléptek a lány még jobban meglepődött, hogy milyen nagy az épület.

-         Jössz?- kérdezte Jaden aki már egy másik ajtónál állt.

-         Igen.- mondta és elindult a fiú felé. Mikor megállt a srác előtt az elkezdte nézni a pólóját és azon az írásokat.- Valami baj van?

-         Honnan van ez a póló?- kérdezte, mert nagyon kíváncsi volt.

-         Apám hozta. De miért?

-         Mert ezek az aláírások híres kosarasoktól van.

-         Én nem tudtam, mert nem vagyok otthon benne.- ezzel belépet az ajtón. Nagy csodálkozásukra nem volt ott senki.

-         Úgy látom korán jöttünk. Hány óra van?- Jess elővette a telefonját és megnézte az időt.

-         Délután 1 óra múlt. Mikor kezdődik a meccs?

-         Fél 3-kor. Hát máskor lassabban érek ide.- nevetett és közben a fejét vakarta.- Na mindegy akkor játszunk.

-         De én nem tudok kosarazni!- mondta Jessy egy kicsit félősen.

-         Tényleg? Nem baj majd megtanítalak. Oké?- kérdezte egy széles mosoly kíséretében, aminek nem lehetett ellen állni.

-         Rendben. De szólok, hogy nem lesz könnyű. „Hogy fog majd lesni mikor megmutatom, mit tudok.”

-         Nem számít, de van egy ajánlatom.- és kérdőn nézet a lányra, aki csak bólintott.- Ha én nyerek, akkor megiszol vele valamit, de ha te nyersz ekkor…

-         Megtanítasz jégkorongozni.- fejezte be Jess mosolyogva.

-         Rendben.

-         De azt mutasd, meg hogyan kell kosárra dobni.

Jaden csak mosolygott. A táskájából kivette a labdát, majd a lány felé dobta, aki el is kapta. Meglepődött, hogy milyen jók a lány reflexei. Lassan a lány felé indult. Mikor odaért a lány háta mögé állt és megfogta a labdát. Egy másodpercre mindketten megfagytak. Egy leírhatatlan érzés lett rajtuk úrrá. Jaden segítségével a labda a kosárgyűrűben landolt.

-         Na akkor játszunk?- kérdezte a srác izgatottan, mert nagyon szeretett kosarazni.

-         Előtte még mutass valamit.- mondta a lány.

-         Oké.- és elkezdte a lábai körül a labdát pattintani, majd dobot, egy ziccert.

-         Akkor kezdjük.- majd elvette Jadentől a labdát és ugyan úgy a lábai között, pattogatta a labdát, mint Jaden. A fiú csak nézte, hogy mit csinál a lány és csodálkozott. Csodálkozott, mert azt mondta neki Jess, hogy nem kosarazott még sose, de a mozdulataiból nem ezt vette ki. Majd azt is figyelte, ahogy a palánkra dob és bele is talált.

-         Nem azt mondtad, hogy nem tudsz kosarazni?- kérdezte, miközben elkapta a labdát.

-         Ez így is van. Csak egyszer egy kosár gála előtt léptünk fel és azt találták ki, hogy a kosárhoz kapcsolódjon, így egy kicsit tudok cselezni is.- mikor befejezte a mondatát, kikapta a fiú kezéből a labdát és egy két pontost dobott.

„Mi már van itt valaki, de hisz a meccs 1 óra múlva kezdődik. Megyek és megnézem ki az!” Majd elindult az ajtó felé. Bent egy barna hajú lányt látott, aki épp egy dobásra készült. Nagyon megtetszet neki a lány. De nem ismerte, mert eddig még nem látta egy meccsen sem. Be akart menni, de ekkor meglátott még valakit, akit nem nagyon kedvelt. Igen ez Jaden McFly volt. Ős régi ellensége és most még jobban gyűlölte, mert az ő társaságában volt a lány. Csendben bezárta az ajtót és elindult az öltöző felé.

Bent folytatták a játékot. Nem sokára hallották, hogy emberek jönnek így tudták, hogy vége a játéknak.

-         Azt hiszem nyertem.- mondta mosolyogva Jess.

-         Hát akkor meg kell tanítani téged jégkorongozni. Na mindegy, majd megbeszéljük, később most megyek a srácokhoz. Rendben? Meccs után talizunk. Szia.

-         Akkor megiszunk majd valamit?- kérdezte mosolyogva, amire csak egy mosolyt kapott.

Jaden boldog volt hisz tetszet neki a lány, és most randiznak majd. Megkereste a csapat társait és elindultak az öltöző felé. Hamar átöltöztek és figyelték az edző minden egyes szavát.

A lelátó sorai kezdtek megtelni emberekkel. Jessica egy olyan helyet választott, ahol jól látta mind a két tér felet. Egyszer csak zenét lehetett hallani és berohantak a szurkoló lányok. Nagyon látványos ugrásokat tettek, majd megálltak a hazai közönség előtt. Ekkor megszólalt a bemondó és bejelentette a hazai, csapatott és felolvasta a játékosok nevét. Majd az ellenfél csapat tagjait is felsorolta. Jess végig nézte a két, csapatott és tudta, hogy ez egy nehéz mérkőzés lesz. Hamar elkezdődött a meccs. A bemondó tréfálkozott, amin mindenki nevetett. Mindenki észre vette Jaden és az egyik srác közötti feszültséget. A fél idő előtt a vendégcsapat állt nyerésre. Mikor vonultak le a játékosok Jess észre vette, hogy Jaden őt nézi így intett neki. Ezt látta a másik csapat kapitánya, akinek tetszet a lány. A meccs nem sokára folytatódott. Jaden látta, hogy Kevin a másik csapat kapitánya Jessyt nézi és ez nem tetszett neki.

- Mit akarsz tőle Kevin?- kérdezte, mert nem örült neki, ahogy nézte a lányt.

- Talán ismered? Tudtommal még nem a barátnőd?- mondta és örült neki, hogy valamivel idegesítheti az ellenfelet.

- Jobb, ha békén hagyod őt!

- Tudod, mit fogadjunk!- mondta Kevin és tudta, hogy ő lesz a nyertes és akkor meg ismerkedhet a lánnyal.- Fogadjunk, ha ma mi nyerünk, ami biztos akkor bemutatsz neki!- fejével a lány felé intett.

- Legyen. De ha mi nyerünk, akkor békén hagyod őt.

- Rendben.- majd kezet fogtak. Ezt látta minden játékos és nem örült neki.

- Mi volt ez Jaden?- kérdezték csapat társai.

- Semmi különös. Inkább nyerjük meg a meccset. „Miért fogadtam el? Hisz biztos, hogy más nem tudná neki bemutatni. De féltem.”

Elkezdődött az újabb félidő. Észre lehetett venni a feszültsége, de hogy miért alakult ki azt csak két ember tudta. Jaden egyre jobban hajtotta magát, mert most már többet is ért neki, ha megnyeri a meccset. 10 perccel a mérkőzés vége előtt büntetőt dobott Jaden. Mind a kettőt bedobta. Gyorsan telt az idő. Jaden az utolsó pillanatban dobott egy három pontosat és ezzel megnyerték a meccset. Mindenki nagyon boldog volt hisz már 4 éve nem tudtak ellenük nyerni.

-         Csak szerencsétek volt. De legközelebb nem fogtok nyerni!- Kevin dühösen és megalázottan távozott a teremből.

-         Majd meglássuk.- mondta Jaden. A közönség a lelátóról a pályára ment és ott ünnepelték a csapatott. Nemsokára mindenki elindult haza felé. A fiúk mentek öltözni az öltözőbe. Már csak egy valaki volt a teremben. Ez nem más volt, mint Jessica. Valami rossz érzés kerítette hatalmába, de nem tudta hogy miért. Kicsit később egy kezet érzet a vállán. Ez megnyugtatta.

-         Mi a baj?- kérdezte Jaden aggódva, mert látta a lány szemében a fájdalmat.

-         Semmi. Semmi baj.- mondta és már tényleg nem volt ott a szívében az a rossz érzés.- Mehetünk?

-         Igen.- majd elindultak kifelé. Jaden látta, hogy Kevin épp akkor lép ki az öltözőből így még gyorsabbra vette a tempót.

-         Állj már, meg minek kell annyira sietni?- kérdezte egy kicsit mérgesen Jess.

-         Jaden nem akarsz bemutatni ennek a gyönyörű teremtésnek?- érte be őket Kevin.

-         Hát ezért. Jess ő itt Kevin McLaren.- Kevin kezet nyújtott a lány felé, aki elfogadta, és kezet ráztak.- Most mehetnénk?

-         Igen. Szia Kevin.- intett búcsút újdonsült ismerősének. Hamar kiértek a csarnokból és egy hangulatos kis kávézót vettek célba. Leültek a teraszon lévő asztalkához és rendeltek maguknak innivalót.

-         Ez a Kevin gondolom ős régi ellenfeled. Nem?- tért a lényegre egyből.

-         Igen az, de inkább beszéljünk másról. Mit sportolsz még? Mert azt mondtad, hogy hip-hopot táncolsz, de azok után, amit előbb mutattál, nem hiszem el, hogy nem sportolsz még valamit.

-         Egy kicsit tudok kosarazni- itt elmosolyodott-, görkorizok és gördeszkázok. De ezeket hobbi szinten csak. Amit igazán szeretek játszani az a foci. Benne is voltam a suli csapatban.

-         Várjunk csak egy kicsit.- Jaden valamire rájött.- Te benne voltál a csapatban?- kérdésére egy fejbólintás volt a válasz.- Akkor te az a Jessica McLeod vagy akiről, az egyik szomszéd srác állandóan mesélt nekem.

-         Hát biztos.- majd kortyolt egyet az italából.- Szerintem te Johnról beszél.

-         Igen ő az. Ki is mentem vele egy meccsre, de akkor nem láttalak jól, mert rossz helyen ültünk. De az igaz, hogy tetszett a játékod. 

-         Az lehet, csakhogy már nem játszom.- mondta szomorúan.

-         De hát miért? Emlékszem, amikor gólt rúgtál milyen boldog, voltál.

-         Igen az voltam, de már nem játszok. Inkább váltsunk témát. Mikor tanítasz meg jégkorongozni?- kérdezte és hangjából lehetett hallani a kíváncsiságot.

-         Majd meglátjuk. Rendben? Még nekünk sem kezdődött el az edzés.

-         Oké. Mehetünk?- már nem volt kedve tovább ott ülni. Felállt és visszaindult a parkolóba. Jadent meg se várta. Valamiért megint érezte azt a rossz előérzetett, amit még a lelátón érzet. Emiatt nem volt feldobva. Mikor látta, hogy kinyitották az autót gyorsan beszállt és várta, hogy elinduljanak. Egész út alatt nem szóltak egymáshoz. Jaden nem értette, hogy miért van csendben. Jess út közben elaludt.

Álmában, a saját szobájában járt és zongorázott. Egy szomorú és egyben gyönyörű számot játszott. Majd hirtelen váltott a kép és egy őszi napot látott amint a temetőben áll. A sárga levelek hulltak le a fáról, amiket a hűvös szél elfújt. Csak egy lány állt egy sír előtt, aki egy szomorú éneket énekelt. Lassan elsötétül az ég és elkezdett esni. De a lány nem ment el. Csak ott állt és énekelt. Már teljesen átázott a haja és ruhája de őt ez nem érdekelte. Lassan megfordult, de Jessica már nem láthatta az arcát, mert valaki felébresztette. Mikor kinyitotta a szemeit egy meleg barna szempárral találkozott. Nem tudott szabadulni a tekintette a melegséget árasztó szempártól.

-         Megérkeztünk.- jelentette ki Jaden.

-         Értem. Akkor én megyek is. Szia.- szállt volna ki az autóból mikor egy kézfonódót a csuklójára. Ő visszafordult és megint szembe találta magát a barna szempárral.

-         Valami rosszat tettem?- kérdezte, mert nem értette, hogy miért viselkedik így a lány.

-         Nem te nem. Nem miattad, van ez. De ha meg akarod tudni az okát, akkor egy óra múlva légy lent a foci pályán és ott megtudhatsz mindent.

-         Rendben. Ott leszek.- Jessy szép lassan kihúzta a csuklóját a szorításból és elindult a ház felé.

Mikor beért a házba csak egy cetlit talált és az volt ráírva, hogy az anyja elment vásárolni és, hogy későn ér haza. Sóhajtott egyet és felment a szobájába. Ott bepakolt egy sport táskába egy cipőt, egy üveg vizet és még egy labdát. Majd elindult a pályára. Mielőtt elment volna az MP4 lejátszóját magához, vette és csak ezután lépet ki az ajtón.