A nap utols�, �ltet� sugarai l�zerk�nt szelt�k �t a k�rny�ket. Az �g b�bor �s narancssz�nekben pomp�zott. K�t alak vetett �rny�kot az �de z�ld p�zsitra. A n� szinte egybeolvadt a l� alakj�val, �rny�kuk nyugodtan, b�k�sen ringat�zott a f�nyben. A mag�nyos csendet, az a d�h�dt, haragt�l �titatott ajt�csap�d�s zavarta meg, az �rnyak pedig riadtan rebbentek sz�t. Mintha minden f�lve h�z�dott volna vissza, a sz�l hideg, cs�p�s g�nyos kacajjal t�p�zta meg a kint �ll�kat. A h�m�rs�klet igazodva a sz�lhez, jelent�s ingadoz�sba kezdett, hol melegebb napsugarak t�rtek �t a d�h�n, hol a sz�l h�mp�lyg�tt �t, mag�val hozva a vacog�s hideget. Az agressz�v l�ptek nyom�n, f�ldreng�s zaja kavargott, a l�bnyomok tiszt�n rajzol�dtak ki a megal�zkod� f�v�n. Minden apr� mad�r, a nyugtat� zaj, f�l� haland� l�nyk�nt bujdosott. Csak az �rny�kok maradtak rend�letlen�l a hely�k�n, farkasszemet n�zve ak�r a hal�llal is. A n� feld�lt t�rsa, ak�r maga a hal�l is lehetett volna, alkoholos m�morhoz hasonl�n �rv�nylett az agressz�v, marcangol� d�h. A f�rfi sz�ke f�rtjeibe belekapaszkodott a sz�l, megt�pte azokat, majd tov�bb�llt, f�lve a b�ntet�st�l. A l� �s n� m�g mindig idegt�p�en nyugodtan �lltak, v�rakoz�n szeml�lt�k az �rkez�t. A n� mosolyogva l�pett el�re, lova vonakod�n h�zta meg a sz�rat. F�mes f�nyben csillogott a szeme, a f�rfi meg�llt el�tte. �rdekes l�tv�ny lehetett, az er�, megf�leml�t�s �llt szemben a gyenge, szenved� haland�val. Hiszen az, az er�, a d�h�s m�mor, amit�l minden �pesz� f�lve rohant ott �llt szemben egy gyenge haland�val, aki nyugodtan �llt el�tte. Fintor futott �t az eddig rend�letlen arcon.
 - Hibbant, idi�ta, infantilis liba!
 - Te akarsz bel�lem �r�t nevelni, azt mondogatj�k az �r�k h�ly�k
 - El�g egyedi vagy, �r�, aki sosem �rt
 - M�g csak gyerek, ne foszd meg a gyermeki lelkecsk�m a 4 szabad �v�t�l
 - Gyermeki, az volt utolj�ra az �vod�ban
 - Szeretlek sz�szi
Az utols� sz�t mosolyogva, irrit�l� hanggal nyomta meg. V�g�l is, a l�nynak az �let�vel j�tsz� humorban volt r�sze, azt kedvelte, mindig is im�dott az �let k�p�be r�h�gni �s mikor majd hal�l h�r�g, lesz egy-k�t sz�p �let pofoz�sa eml�ke. Milyen sz�p eml�kek lesznek azok, �jszak�ba ny�l� g�pel�seket k�vet�en remegve f�l�sen a f�rfihoz b�jva, gyerekes hangv�telben ny�sz�rg�s. Pedig mindig is � volt az, aki kih�vta maga ellen a sors�t, im�dott ak�r az �let�vel is j�tszani, hiszen egyszer mindennek v�ge, az �let�nek is el�bb vagy, ut�bb �s ha m�r v�ge, legal�bb legyen t�ma a t�lvil�gban. A l� ak�r bronz szoborr� is v�lhatott volna, gy�ny�r�s�ge elb�v�l, pillant�sa megbabon�z. �lesen felnyihog, �jfekete sz�r�n megcsillant a diderg� napf�ny, s�r�nye l�gyan er�s nyak�ra omlik, �s csak n�zi, aranys�rga szemeit lek�ti a m�n. Halkan, suttogva a j�tsz� sz�lbe megjegyzi: Gy�ny�r�. Pedig igaz�n nem szok�sa felesleges b�kokat pazarolni senkire. F�leg nem idegbetegnek �s gyilkosnak titul�lt lovakra. Persze a keser�en f�l� k�rnyezetben a pimaszul gy�ny�r� m�nre m�st nem lehet mondani. A mustr�l�st megunt m�n t�ncra perd�lt a vezet�sz�ron �s azt a m�lyk�ken ragyog� szem�t a f�rfira veti �s k�rd�re vonja, tal�n m�g l�tez�s�t is. Mintha besz�lni tudna �s mondand�j�t nem is takargatja.
- Mit n�zel ember?
- D�mon.
K�zelebb l�p majdnem meg�rinti a fekete pof�t. A nagy szemeiben �g a t�z, a f�kevezett szabads�g ut�ni v�gy �s a mer�sz k�v�ncsis�g. Unottan megvonta a v�ll�t �s ell�pett a m�nt�l, a l�ny k�zelebb l�p �s s�rolja a hat�rokat a b�tors�ga.
- Ami vad, az fens�ges, nem?
- Meglehet, ett�l f�ggetlen�l ne h�vd ki magad ellen az �letet
- Mert? Pedig j� j�t�k
Megvonta v�ll�t, erre nem felelt. Az �r�, pedig csak folytatta �s pimasz f�ny villant a szem�ben.
- Valld be, hogy hi�nyozn�k neked
- Ne b�zd el magad
- Sz�val igen, tudtam �n, hogy szeretsz
Megint n�ma csend volt, a f�rfi megfordult �s a h�z fel� vette az ir�nyt, el�vette a h�n szeretett bag�t �s nyugtat�sk�pp el is sz�vott egy sz�llal. A l�ny csak s�hajtott a j�l ismert magatart�st l�tva. B�cs�z�ul puszit nyomott a fekete m�n pof�j�ra �s bevezette a hely�re, a l� m�ly horkant�ssal k�sz�nt el. A n� odal�pett a f�rfi mell� �s mosolyogva n�zte. Besz�vta a cigaretta �desk�sen mar� f�stj�t �s a kar�mra �lt.
- �rj, ne csak a geb�ddel legy�l
- F�lt�kenyek vagyunk?
Nem b�rta meg�llni, hogy ne vigyorogjon a p�kerarcba. Mosolyogva puszit nyomott az arc�ra �s valami undor�t�an gyerekes vigyorral a k�p�n a h�z fel� tartott. A v�r�sre m�zolt szob�ban a j�l ismert z�g�s fogadta. A karmazsin s�t�t�t� nem engedett �t t�l sok f�nyt, �gy csak a monitor f�nye volt az egyetlen f�nyforr�s. A l�ny helyet foglalt a g�p el�tt �s m�ris kedvelt programj�t nyitotta meg. Tiszt�ban volt vele, hogy �rni j�ttek fel �s nem besz�lgetni a bar�taival. Nem b�rta meg�llni, a klaviat�ra muzsik�ja bet�lt�tte a szob�t �s az �r�s is, ellepte a k�perny�t, csak annyi baj volt, hogy egy besz�lget� ablakon, nem a cs�nya, k�k W bet�s program, egyik �res lapj�n. Sz�tt�pett mindennapjaik, �r�k veszeked� t�m�ja volt az, az �tkozott Messenger. Ez a veget�l�s, szimbi�zisban egym�s mellett �l�s, nem igaz�n megnyer�. Megint pr�b�lkozik. �v�lt, integet a sorok k�zt, �, pedig elhalad mellette, tudatja vele, hogy ehhez nincs kedve, nem sz�llta meg az ihlet �s hagyja, had besz�lgessen v�gre. Megunja, hogy ak�rmit m�vel nem figyel a n�. M�g� ker�l �s �tkarolja, a nyak�ba f�rja a fej�t, megharapja. F�lre ford�tja a fej�t �s hagyja, ut�lja, mikor ezt csin�lja. Provok�lja, ingerli, azt�n r�n�z �s k�zli vele, hogy m�sszon le r�la, de s�rg�sen. A t�rsa nem tud mit csin�lni, cigarett��rt ny�l �s lassan r��r�sen gy�jtja meg. Az �r� hagyja, r�gi j� �zlet ez, ha hagyja gy�rk�m�nyt j�tszani idebent, � belem�lyedhet a pletyka�radatba, a villog� ablakokba �s a Chat vil�g rejtelmeibe. �nel�g�lt mosoly szalad ki a sz�j�ra �s egy k�k ikonra kattint, bekapcsolja a hangfalakat �s a szob�t megt�lti egy �r�lt, vad ritmus. L�b�val dobolja az �temet �s feje is, lassacsk�n �tveszi. D�dolni kezdi a sz�mot, halkan �nekelgeti ezzel pedig t�k�letesen meg�rj�ti t�rs�t. Ha harc, h�t legyen harc alapon a sz�ke k�zelebb h�z�dik �s a cs�p�s f�st�t haland�ja arc�ba f�jja. K�h�gni kezd �s elhessegeti a f�st�t az arc�b�l, h�tha jobb lesz. Elfordul a monitort�l �s led�ntve a sz�k�t, hajol annak arc�ba.
- Norm�lis vagy?
- A zen�d �rj�t meg
�szreveszi helyzet�t az �r�, �s megk�sve reag�l. Vissza�l eredeti hely�re �s f�lhallgat�k�rt ny�l, v�g�l meggondolva mag�t a hangfalon teker egyet �s a zene hangosabb lesz. A sz�ke arca eltorzul a fintort�l �s megfogja �r�ja kiss� k�cos hajt�meg�nek egy r�sz�t, �s azzal k�szteti arra, hogy r� �sszpontos�tson.
- Mi lenne, ha egyszer az �letben r�m figyeln�l?
- Apokalipszis?
- Akkor lesz, ha nem kezdesz el �rni
A besz�lget� ablakra pillantottam �s m�ris t�megnyom�s alatt �rezte mag�t, hanyagul vonta meg a v�ll�t �s megnyitotta azt a cs�nya k�k W bet�s programot. Vonakodva nyitotta meg az irom�ny�t �s valamit g�pelni kezdett, egy, kett�, h�rom oldal majd beletenyerelt a t�rl� billenty�be. Vonakodva n�zett farkasszemet a feh�r lappal, most valamivel lassabban kezdte meg az �r�st. A sz�ke, mit sem t�r�dve a l�tv�nyos szenved�ssel m�lyet sz�vott a nikotinr�db�l �s el�gedetten eregette a f�st�t. Az �r� meg�llt �s v�rta, hogy a f�st�n k�v�l az ihlet is megsz�llja. Semmi, a nagy b�d�s semmi nem t�rt�nt, maradt a b�z, tal�n az ihlet, nem szereti a cigarettaf�st�t. B�r ezt er�sen k�tlem, tekintve t�rsam m�ltj�t, ha az ihlet nem kedveln� a cigarettaf�st�t, akkor � igaz�n kiv�teles ember az irodalom t�rt�net�ben. De, ha ez �gy van, akkor az ihlet nem szereti a bag�t �s akkor, ahhoz, hogy megsz�llja n�lk�l�zhetetlen, hogy t�rsa abbahagyja. M�ris mordul egyet, elnyomja a cigit �s frissen szerzett illat�t a n�be d�rg�li, mint valami ki�hezett kand�r.
 - Ne ilyen baroms�gokon j�rtasd a fant�zi�d
 - De ha igaz? Mi van, ha igaz, �s t�nyleg nem szereti �s te  meg itt f�st�l�gsz mellettem
 - Ne legy�l idi�ta, ez puszt�n akarat k�rd�se, h�vd �s j�n
 - M�r itt van, t�l k�zel, bel�pt�l a szem�lyes aur�mba!
 - Te meg a h�lyes�geid, �rj�l, mert nem csak az aur�dba m�szok be!
 Valami visszav�g�s helyett h�trahajol, eg�szen a sz�ke f�l�ig �s apr� puszit nyom r�. Ritk�n l�tni ehhez foghat� csod�t, de t�rsa arcsz�ne n�h�ny fokkal pirosabb lett. Tudta, ismerte m�r annyira, hogy tudta, t�rsa gyengepontja a f�le. Megfogni, puszilni, harapni �s minden egyebet csin�lni szigor�an tilos volt, de ha m�r csin�lta kapott egy tot�l zavarba j�tt fi�t, aki p�r percig nyugton maradt, azt�n j�tt a revans. Visszahajol, megharapja a nyak�n a b�rt �s el�gedett vigyorral nyugt�zta a n�i kezet a haj�ban. Az �r� megmarkolt egy rakat tincset �s h�trah�zta, ezzel a betolakod� fejet elt�vol�tva a nyak�t�l. A mozdulatra, csak egy el�gedetlen morg�s volt a v�lasz.
- Ha m�r nem hagyod magad, �rj
- Sose lesz ebb�l �r�s, ha mindig a nyakamon cs�ngsz
V�lasz helyett v�llvon�s �s �jabb t�mad�s �r�i r�szr�l. El�g szoros az �ll�s a mai m�rk�z�sen.
- Kit�l tanultad, te ezt a drakul�sdi j�t�kot?
- Nem akarod, te azt tudni. Megnyugodhatsz, nem harapok akkor�t.
- Sz�val ti �ssze fogtatok ellenem?!
Mosolyogott �s hagyta, hogy apr� cs�kot nyomjon arc�ra. Im�dott vele veszekedni, ha nem is tekintette felt�tlen egyenrang� f�lnek, t�k�letesen r�vil�g�tott jelent�s hib�ira, �s n�ha, de csak nagyon n�ha m�g a saj�tj�t is bel�tta. Ritka sz�p alkalom, de van ilyen is. Egy vad, �r�lt ritmus�, er�sen punk sz�m sz�lalt meg a g�p hangsz�r�j�n kereszt�l �s a n�, mint akit megbabon�zott a sz�m kezdte d�dolni. L�b�val �temre dobold �s fej�t vadul r�zni kezdte, haja pedig tehetetlen�l k�vette fej�t. T�rsa egy j� adag hajzatot kapott a k�p�be, �gy meg volt r�la gy�zve, hogy tartsa a biztos t�vols�got. Nem volt benne biztos, hogy mindenkire �gy hat-e a zene, de egy bizonyos n�szem�lyre �gy hatott. Ilyenkor jobb volt, hagyni, hogy kitombolhassa mag�t, azt�n f�radtan, le lehetett csapni r�. El�bb, ut�bb vagy ink�bb ut�bb �r�sra is sor ker�lt. �gy j�r az, aki hagyja sz�tmarcangolni h�tk�znapjaikat.  R�pke tombol� sz�net �s egy sor billenty�zet ver�s az �r� r�sz�r�l m�g mindig a villog� ablakba. Hat�ssz�net. A n� h�trapillant �s megad�an nyitja meg az �r�sra haszn�lt programot.
- Tess�k, megadom magam.
Diadalittas vigyor a sz�ke k�p�n �s hat�rozott mozdulattal folytja a hangsz�r�ba a zen�t. Elhelyezkednek azok ketten, ott, a g�p el�tt. Megt�p�zott pillanat szimbi�zis h�tk�znapjaikb�l. Apr� t�red�k, s, n�ha egy az �r�nak oly kedves feld�dolt sz�mr�szlet.„J� lenne veled lenni, nem baszni, szeretkezni. Tudod, ha norm�lis vagy, minden eg�szen m�s. Szedd �ssze magad, t�rj�l �szhez, ne ugorjunk vissza ahhoz a r�szhez �s ha �gy lesz, nem kell agg�dnunk, hogy lesz-e folytat�s.”