Öröklődő álmok

11.Fejezet

Kalos irodájához érve megálltak és kopodtattak. Miután beléptek mindhárman helyet foglaltak a Főnökkel szemben.

-Sziasztok! Jó látni Layla, hogy te is itt vagy. Beszéltem Yurival a megbeszélésre, ha minden igaz már megérkeznek ők is – közölte a férfi

-Köszönöm a tájékoztatást

-Kalos meg van még az amit rád bíztam? –kérdezte Sora

-Természetesen, itt vannak a kulcsok. Gondolom Sophie-t is magaddal viszed…

-Csak akkor, ha nem akar maradni

-Micsoda? Miről van szó? – fakadt ki Sophie

-Nyugi csak arról hogy ha akarsz nem fontos a szállóban laknod. Van itt a közelben egy házam amire eddig Kalos vigyázott. Úgy gondoltam visszaköltözöm ide és te is beköltözhetnél velem.- nyugtatta meg a lányát Sora

-Hát nem is tudom…

-Nem fontos jönnöd, maradhatsz itt is nyugodtan

-Akkor szeretnék maradni, már úgy megszoktam a szobámat

-Jó rendben, azt hiszem ezt megbeszéltétek – szakította félbe az anya-lány beszélgetést Kalos-

Sora, ha már úgy is maradsz nem lenne kedved ismét csatlakozni a társulathoz?

-Hát nem is tudom…

-Tudod mikor elmentél egy kicsit a színpad is meghalt. A színpadnak még mindig szüksége van rád.

-Még nem tudom. Holnapig gondolkodhatnék rajta? – kérdezte bionytalanul Sora

- Persze

Nem sokkal később kezdtek gyülelezni az emberek az irodában. Sora az ablaknál állva nézte a tengert. Mikor már mindenki jelen volt a többiek felé fordult. Ezzel kiváltva a társulat régi tagjainak döbbenetét.

-Sora? – kérdezte egy szőke hajú lány

-Igen. Te vagy az Marion?

-Igen. Jó újra látni.-mosolygott a lány

-Ugye most nem fogsz csak úgy lelépni mint legutóbb? – kérdezte kissé sértett hangon egy barna hajú lány – legalább egy levelet hagyhattál volna!- szólt ismét a hangját megemelve

-Sajnálom és igazad van Rozetta. Itt hagytalak egy szó nélkül- mondta Sora megbánóan

-Anya mi ez az egész? – szólt közbe Sophie mire az emberek arcára még nagyobb döbbenet ült ki.

-Semmi kicsim, csak tudod nem éppen megfelelően hagytam el régen a társulatot – adott magyarázatot a lányának

-Én azért örülök, hogy újra látlak- szólt Sorához egy női hang

-Ahogy én is.-mondta még egy nő a sarokban

-May, Mia ti vagytok azok?

-Igen és ideje volt már visszatérned. Nem igazán találtam magamnak azóta méltó vetélytársat.-Jelentette ki May mosolyogva-Tudod, hogy vicceltem, de ez akkor is igaz-tette hozzá Sora döbbent arckifejezését látva.

-Jó látni, hogy van ami nem változott… - mondta Sora

-Lányok ezt nem lehetne később most a darab a lényeg – vágott közbe Kalos – Mia tudnál valamit mondani róla?- szólt a férfi, de ekkor nyílt az ajtó és 3 férfi lépett be. Egyiküken látszott, hogy már nem olyan fiatal és már a 30-as évei vége felé jár. Mindhárom újjonan érkezettnek szőke haja volt, csak az egyik fiatal fiú kevésbé hasonlított társaira. Sora amint felismerte az idősebb férfit azonnal a nyakába ugrott.

-De jó újra látni, már nagyon hiányoztál!

-Te is nekem hugi.

-Yuri kérlek nem lehetne ezt a megbeszélés után-szólt a főnök mire a férfi hallgatott rá- Mia folytasd kérlek.

-Hát mivel Leon folyamatosan változtat az ugrások fajtáin és azok nehézségén a történet sem stabil. Ami azt illeti eddig szinte sehogy sem állok vele emiatt

-Rendben kapsz még 3 napot, hogy véglegesre meg tudd írni –jelentte ki Kalos

-Na de…

-Jah és Leon, ha azt akarod, hogy a műsorod időre kész legyen ne változtasd állandóan-oktatta ki a férfit

-Nem változtatnám állandóan, csak próbálok a lány képességeihez igazodni-vágott vissza Leon

-Ha annyira hozzám kell igazodnod mért választottál engem partnerednek? – kapcsolódott a beszélgetésbe Sophie

-Nyugodj meg kicsim!- nyugtatta lányát Sora

- Azért választottalak mert nagyon emlékeztettél valakire és azt hittem bírni fogód az iramot-mondta Leon

-Ha így állunk akkor majd én kiképzem Sophie-t, hogy megfelelő partnered lehessen- oktatta ki a nő

- Sora biztos vagy te ebben-kérdezte aggódva Layla

- Igen, nagyon is komolyan gondolom

-  És mért nem leszel Te a partnerem- kérdezte Leon

- Azt elfelejtheted már most  - Sora

-Pedig Te lennél a tökéletes angyal. Te már képzett vagy hozzá.

 - Azt mondtam nem. Sophie tökéletes lesz, hisz nem véletlenül választottad, nem igaz?

-Mire célzol?

- Szerintem nem kell magyarázkodnom.-zárta le a beszélgetést a nő

- Rendben azt hiszem már nincs miről beszélnünk. 3 nap múlva várom a végleges terveket.- jelentette ki Kalos majd szép lassan mindenki távozott.

Az irodából kiérve Sora Yuriékkal sétált ki és ismerkedett egy kicsit a tásaság többi tagjával.

A férfival érkezett két fiú egyike Noel Layla és Yuri fia volt. A másikat Arion Mist-nel hívták és az előzőleg említett legjobb barátja volt.Sophie bemutatkozott nekik majd távozott, hogy beszélhessen egy kicsit Hannaval. A társaság ottmaradt tagja még egy ideig beszégettek, majd ők is elbúcsúztak egymástól.

Másnap reggel Sora az egyik teremben gyakorolt mikor valaki megzavarta. Rozetta volt az.

-Tudod mennyire fájt, hogy itt hagytál?- szólt a lány köntörfalazás nélkül

-Azt hiszem igen és nagyon sajnálom- mondta zihálva miközben odasétált a lányhoz

-Sajnálod? Azt mondod sajnálod, csakhogy én azzal nem sokra megyek. Fontos voltál nekem és azt hittem én is az vagyok neked. De te nem bíztál meg bennem annyira, hogy elmond mi történt. Csak itt hagytál egy búcsú vagy bármely magyarázat nélkül- fakadt ki a lány könnyeinek szabad utat engedve.

- Én sajnálom, de egyszerűen nem tudtam a szemedbe nézni és egy levéllel nem lehetett volna elintézni. Hidd el nekem sem volt egyszerű. Mindent itthagytam ami addigi életem során fontos volt. Te is tudod, hogy sosem akartalak bántani.

- Lehet, hogy nem akartál, mégis megtetted. Emlékszel még az ígéretedre?

- Arra, hogy egyszer együtt csináljuk meg a Legendás Manővert?

-Igen. Csalódtam benned mikor elmentél. Remélem most teljesíteni fogod az akkori kislánynak tett ígéreted?

Sora nem válaszolt csak lehajtotta a fejét, és mélyet sóhajtott.