|
7.RÉSZ
GABEN 2008.04.29. 17:40
Leon a parton ált már késő délután volt a tengert nézte és gondolkodott.
Leon: Az a kis csitri mit képzel magáról? Még hogy megcsinálja az angyalok táncát, na persze. megígértem Sophie-nak hogy beteljesítem az álmát és egy ilyen jöttment nem fog tönkretenni egy ilyen mutatványt. – morgott magában majd elindult az edző terem felé. Sora már javában erősített. Amikor Leon belépett a terembe.
Sora: Végre itt vagy akkor kezdjük? – kérdezte mosolyt erőltetve az arcára. Leon felhúzta a szemöldökét.
Leon: Mi nem kezdünk, semmit te fogod kezdeni az edzéseket az angyalok táncára. – mondta kicsit sem kedvesen – remélem felkészültél a kudarcra. – mondta gúnyolódva – és most gyerünk fél lábra. – mondta parancsolóan.
Sora: ha csak szemétkedni tudsz velem, akkor el is mehetsz tudom hogy kell készülni az angyalok táncára azt reméltem talán hogy segítesz de ha így akarsz viselkedni el is mehetsz. – mondta elcsukló hangon és fél lábra ált.
Leon: ugyan mit tudsz te az angyalok táncáról? – kérdezte észrevehetően mérgesen.
Sora: többet, mint gondolnád – mondta lehajtott fejel – sőt rólad is elég sok mindent tudok és sajnálom, ha engem nem tartasz megfelelőnek az ígéreted betartásához, de ez van. – mondta majd a szája elé kapta a kezét- hoppá ezt nem kellet volna – gondolta magában. Leon döbbenten nézett rá.
Leon: miről beszélsz? – kérdezte már követelően.
Sora: semmiről kár, hogy ha engem érdekel valami nem vagy ilyen lelkes.
Leon: nem tudom, miről beszélsz már, megint de semmi közöd az én dolgaimhoz. – Sora könnyezni kezdett már nem bírta, hogy Leon ilyen.
Sora: persze te nem tudsz semmit. Ne legyél már ilyen. Legalább ne játszd meg magad megcsókoltál és úgy teszel mintha nem történt volna semmi. Jó ha csak elvesztetted az eszed pár percre oké megértem de legalább annyit mondhattál volna bocs vagy valami de nem így csak azt érted el hogy beléd szerettem. – mondta elcsukló hangon Leon karjaiba borult átölelte és sírni kezdett.
Leon: Szeretne? Engem? Miközben most is csak megsirattam? Látod Leon megint csak hülyeséget csináltál, de ha most lépsz, talán helyre hozhatod. – gondolta magában aztán megfogta Sora állát és felemelte a fejét és gyengéden megcsókolta Sora persze tétovázás nélkül viszonozta. amikor ajkaik szétváltak Sora bele nézett Leon szemeibe és ugyan azt a hűvös szempárt látta, mint eddig, de most látott benne valamiféle csillogást is.
Sora: Szeretlek és remélem, hogy most már nem fogsz úgy tenni mintha nem történt volna semmi, mert azt nem bírnám ki. - Mondta rekedten és még jobban magához ölelte Leont miközben beletúrt a hajába.
Leon: Sajnálom kicsim, de nem tudtam mit kellene tennem. - mondta lehajtott fejjel és már ő is átölelte Sorát.
Sora: semmi baj, de elmondjuk a többieknek? – kérdezte halkan.
Leon: Engem nem érdekel, mit gondolnak. – mondta megint hűvösen.
Sora: tudom, de engem igen. – mondta mosolyogva.
Leon: akkor menj és pletykálkodj a barátnőiddel. – mondta mogorván és kibontakozott az ölelésből.
Sora: Leon, azért mert együtt vagyunk, vannak barátaim. Ezt el kell fogadnod. – mondta kicsit ijedten és megint meg akarta ölelni.
Leon: Ki mondta, hogy együtt vagyunk? – kérdezte komoly hangján. Sorában megállt az ütő.
Sora: Ugye most csak viccelsz? Leon te csókoltál meg vagy most is csak játszol velem? – kérdezte már majdnem sírva.
Leon: Nem játszok veled. de senki nem mondta, hogy mi együtt vagyunk. Fiatal vagy Sora ebből baj lenne. – mondta komolyan.
Sora: akkor nem mondjuk el senkinek és kész. –mondta reménykedve.
Leon: sajnálom. – mondta és elindult ki a teremből. De Sora megállította sírva nézett Leon szemeibe.
Sora: Sajnálod? Nem úgy látszik. azt mondtad nem érdekel, mit gondolnak a többiek erre most ilye hülyeség miatt képes vagy itt hagyni. Leon én, ha nem lehetek veled, akkor nem bírnék a közeledben lenni. – mondta és könnyeit törölgette.
Leon: sajnálom döntöttem. – mondta hűvösen Sora a földre rogyott és ismét sírni kezdett.
Sora: Értem döntöttél eldöntötted, hogy tönkre teszel, de ezt nem hagyom. - de nem fejezte be csak kiszaladt az edzőteremből egyenesen a szobájába.
Fantom: Menj, utána te is tudod, hogy jobb neki, ha vele vagy útmutatásra van szüksége és egy emberre, akire támaszkodhat és ez te vagy Leon Oswald. – mondta Leon pedig értetlenül forgósodott, de nem látott senkit a teremben. – itt vagyok, és ha megengeded, bemattozom, a Színpad szelleme vagyok, hívj nyugodtan Fantomnak. – ereszkedett le Leon szemei elé. Leon összeráncolta a homlokát.
Leon: Miféle vicc ez? –kérdezte komolyan és Fantomot méregette.
Fantom: ez nem vicc te is kiválasztott lettél, mint Sora és Lalya de most fontosabb dolgod is van, mint velem foglalkozni. Sora valószínűleg a ruháit dobálja a bőröndjébe és menni készül el a színpadtól örökre.
Leon: Sora sose menne el a színpadtól különösen miattam nem- mondta majd legyintett egyet.
Fantom: sajnálom, hogy ki kell, ábrándítsalak, de Sora már nem lát engem mikor ide jött, hogy edzetek még igen, de most mikor ment ki nekem jött és nem szánszándékkal.
Leon: És?
Fantom ez azt jelenti, hogy elveszítette a színpad iránti szeretetét, amikor benned csalódott azt hiszi, minden bánata a színpad miatt van. Menj és beszélj vele. Mondta Fantom majd kirepült a közeli ablakon. Leon el is indult Sora szobája felé sietve lépkedett, amikor az ajtó elé ért halotta a csapkodást odabentről aztán hírtelen nyílt az ajtó és megjelent Sora kezében egy táskával.
Sora: Mi az? Gyerünk, rúgj belém még egyet, hogy gyenge vagyok, mert elfutok. – mondta kisírt szemekkel.
Leon: Sora – mélylevegő – sajnálom, veled akarok lenni és nem érdekel mi lesz belőle.
Sora: Én elhiszem neked, mint az, előbb de ha átversz, azt soha nem bocsájtom meg neked és akkor nem csak összecsomagolni fogok, hanem el is megyek. –mondta sírva és egy kicsit megkönnyebbült.
Leon: Szeretlek – mondta halkan erre Sora boldogan ugrott a nyakába.
Sora: annyira örülök – mondta még mindig sírva majd visszaindult a lakásába – gyere, be és ülj le – mutatott a kanapéra - kipakolok és mehetünk edzeni. – mondta megkönnyebbülten mosolyogva.
Leon: Nem ma már nem. – mondta parancsolóan, de mégis kedvesebben. Sora rá nézett majd bólintott.
Sora: Rendben – mondta majd eltűnt az ajtóban. Hosszú percek múlva egy nagy csattanás hallatszódott a szobából majd Fantom repült ki az ajtón. –Tünés te perverz disznó!!! –Kiabált utána Sora.
Fantom: jól van, nyugodj meg. mondta mérgelődve – nekem is jár a szórakozás. – aztán meglátta Leont – á Még itt vagy? Szerencse, ha lehet, nem védenél meg tőle? – nézett a nyitott ajtóra ahol már Sora állt.
Leon: rendben, de akkor elmondod végre mi ez az egész. – mondta, mire Sora hátrahőkölt
Sora: Te… Te látod Fantomot? – kérdezte hitetlenkedve.
Leon: Igen, de hogy miért azt nem tudom. - mondta majd kérdőn nézett Fantomra úgy Mint Sora.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
