Elvesztett és megtalált szerelem

8.rész

Maradj a magasban hiszen nem mindenkinek adatik ez meg" - gondolta Leon majd a lány felé nyújtotta a kezét aki mosolyogva nyújtotta ő is a kezét s odalépett hozzá ám de ekkor valaki hirtelen kivágta az ajtót s berontott a terembe. Mindenki arra forditotta a fejét. Még Jack is aki mindvégig a terembe volt s bár ő is valami ilyesmit tervezett csak gonoszan elmosolyodott , hogy más tette meg helyette ami nagyon is tetszett neki. Az ajtóban egy csinos nő állt. Nagyon karcsú volt s teste szinte tökéletes. Arca ovális , nyaka kecses , mellei kerekek s csipője nádszál vékony. Lábai vékonyak s kecsesek voltak. Szeme gyönyörüszép éjkék volt s ajkai rózsaszinen fénylettek. Haja hullámos vastag szálú s vöröses szinben pompázott. Öltözéke pontosan ugyanolyan volt mint a Soráé csak az ő ruhája fekete volt fehér rózsával diszitve. Sora csodálta hiszen nagyon szép nő volt. De bármennyire egy angyali teremtés volt a viselkedése másról árulkodott. Sokan eléggé érdekesen néztek a lányra hiszen ugyanabban a ruhában volt mint Sora csak pont negativ szinekben.
- Leon Oswald! -szólalt meg a lány érzéki hangján , melynek hatására Sora összerezzent. Talán eléggé rossz érzés keritette hatalmába s Leonre emelte a tekintetét aki szúrósan nézett a lányra.
- Leticia! -szűrte ki Leon a fogai között. Ha szemmel ölni lehetne szegény lány már alúlról szagolhatná az ibolyákat. A társulat összes tagja lélegzet visszafolytva figyelte az eseményeket mig Jacknek nagyon is teszett a jelenet.
- Mégis mit keresel itt Leticia? -kérdezte Leon a megszokott stilusában s Leiticia csak elmosolyodott s lassan elindult felé.
- Nahát mégis mit keresnék itt? Hát téged szerelmem! -jelentette ki minek hatására Soraban meghült a vér s távolodni kezdett Leontol aki igy felé fordult s kétségebeesetten pillantott rá. Leticia erre gonoszan elmosolyodott.
- Sora...- búgta s remélte Sora visszamegy hozzá s időközben Leticia Leonhoz ért s a válla fölött nézett Sorára s ezt súgta.
- Ő az enyém! -erre Sora előttük kiszaladt a teremből. Szemei könnybe lábadtak.Nem értett semmit de már nem is akart. Felszaladt s berontott a lakásába becsapta az ajtót bázarta majd hátát az ajtónak támasztotta s úgy csúszott le s sirva fakadt. Nem akarta elhinni , hogy ez a nap igy végződhet. Fantom az egyik sarokból figyelte a zokogó lányt. Szive majd összeszorult majd jósolni kezdett.
- Háborognak az érzelmek. A nyilas a bizonytalanság ködében keresi a menedéket mig a skorpió kétségbeesetten megy utána. Ha a nyilas nem hisz a skorpiónak és nem követi a ki út felé akkor örökre a bizonytalanságban fog ragadni.- jósolta majd tekintetét Sorára emelte.

Eközben a szinpadon :
- Leticia! -kiabált Leon s a karjánál fogva felelmelte s kék szemeibe nézett melyek dühösen pillantottak rá. - Mégis mit képzelsz? Nem hatsz meg ezzel a nézéssel! -továbbra is csak kiabált vele majd erőszakosan elengette s elindult kifelé. Leticia csak dühöngve figyelte ahogy Leon kifelé halad.
- Leon fiam! -szólt rá Kenneth ezzel megállásra birva. - Nyugodj meg. Hagyd Sorát kicsit gondolkodni. Most erre van szüksége. - magyarázta s mivel Leon nem igy gondolta szó nélkül elhagyta a termet. Layla és Cathy akik mindvégig ott voltak meglepetten összenéztek. Leon egyenesen a szállásokra indult. Sora ajtaja előtt megállt s meghült benne a vér is mikor az ajtó mögül sirást hallott. Nagyon aggódott a lány miatt de nem akart tólakodó lenni. Lecsúszott az ajtónál s hátát neki szegezte. Majdnem párhuzamosan ült Sorával. Gondolt eggyet s megszólalt.
- Sora... -búgta örjitően s Sora erre felelmelte s fejét s elkerekedett s kisirt szemekkel nézett előre a semmibe. Nem hitte volna ,hogy a férfi utána megy. Nem akart megszólalni de gondolta , hogy Leon rájött ,hogy ottvan.
- Szeretlek! - mondta ki ezt az oly egyszerü mégis mindent magába foglaló szót. A szót ,mely nem mindenki számára adatik meg ,hogy halhassa s felfoghassa az igazi jelentését. Vannak akik megszokásból ,vannak akik tévesztés képp és vannak akik tiszta szivből mondják. Leon olyan szenvedéllyel mondta ,hogy abba Sora beleborzongott. A szive összeszorult s bár nem hitte el ,hogy nem Leticivál akar lenni mégis felállt s kinyitotta az ajtót aminek hatására Leon hátradőlt mert nem számitott rá , hogy szerelme ajtót nyit neki. Sora nem foglalkozott Leon meglepett tekintetével csak lehajolt hozzá s bár fejjel lefele volt neki mégis megcsókolta. Leon szivét melegség öntötte el s úgy ahogy tudta úgy ölelte meg Sorát s viszonozta a csókot. Szenvedélyes s zamatos volt mint egy érett barack amikor beleharap az ember. Bár már alig birták levegővel mégis ugyanolyan hévvel csókolták egymást de végül Sora lassan távolodni kezdett s Leon szemeibe nézett levegő után kapkodva (képletesen XD)
- Én is szeretlek - mondta aranyosan. Több se kellett Leonnak hirtelen megfordult s magához húzta Sorat s lágyan átölelte. Úgy ölelte mintha sosem akarná elengedni. Még egy ideig úgy feküdhettek mikor hirtelen Sora egy rántást érzett a hajába. És milyen jól is érezte...


Folytatása következik :) Gyorsabban mint eddig XD