29.RÉSZ
ISABELL 2008.04.04. 21:47
Egy álom. Egy fájdalmas ám valóságos álom. Újra és újra. A kihalt színpad, majd a porond újra megtelik élettel, mindenki ott van. Majd egy Démon mély, búgó hangját hallotta. De ezután egy üvöltést hallott. Újra ott volt a szobában. Megkötözve. Mellette a kislány, akit Alden megerőszakolt. Látta a férfi minden egyes mozdulatát. Oly közelről, mint senki más. Látta, ahogy a lány szenved, és látta a vért körlütte. Teljes közelségből nézhette végig, ahogy először megkínozták, majd megölték. Minden tiszta vér volt... a vörös folyadék fémes illata töltötte be a levegőt. Ő rángatta a kötelet, ami fájdalmasan vágott bele a kezébe. Érezte, ahogy jobb karja egyre jobban fáj egy hirtelen mozdulattól. Fuldoklott az ott terjengő szagtól. Alden egy késsel közeledett a lányhoz, majd belemélyeszti a torkába. Sora felkiáltott, és kinyitotta a szemeit miközben felült. Szemeiből könnycseppek folytak, eláztatva a bársonyos arcát. Izzadt volt. Hirtelen kivágódott az ajtó, majd Leon rohant be. Sora zokogva nézett rá. A férfi odaült mellé és átölelte. A lány érezte Leon heves szívverését. A férfi reszketett. Talán annyira mint ő. De miért? Megijedt volna? Ám Sora most nem tudott ezzel foglalkozni. Zokogva bújt egyre közelebb a forró, kemény mellkashoz. Egyre mélyebbre merült a biztonságot nyújtó karokban.
- Ssss.- nyugtatta a férfi miközben lassan eldőlt vele az ágyon.- Mi történt Sora?
- Én... álmodtam.- nyögte a lány.
- Megint a vihar miatt?- kérdezte lágyan Leon, miközben felemelte a lány fejét.- Mióta tart megint?
- Nem. Ez nem a vihar miatt van.- rázta a fejét Sora.- Ez... megtörtént. A kezem is akkor sérült meg.
- Elmondod?- kérte lágyan.
- Igen.- bólintott Sora.- Egy hete, mikor lefeküdni készültem, hirtelen valaki leütött hátulról. Amikor felébredte, ugyanúgy a köntösömben voltam. De kikötve az ágyhoz. Mellettem pedig ott volt egy kislány teljesen meztelenül. Előttem pedig Alden, szintén meztelenül.- majd érezte, ahogy Leon megfeszül.- AZt mondta, hogy meg akarja mutatni, milyen amikor tényleg gonosz. Ott mellettem megerőszakolta a kislányt. Érted? Az a lány legfeljebb 14 éves volt. A fülemben hallottam a kiáltását.- sírt fel.- Tőlem várt segítséget, de én nem tudtam tenni semmit. És... amikor vége lett, Alden elővett egy kést... és megölte.- zokogott fel, miközben arcát a férfi vállába fúrta.
- A szemét.- sziszegte Leon, miközben görcsösen ölelte szerelmét.- És téged bántott? A kezed.
- Nem. A kezem a kötél miatt sérült meg. Meghúzta.- válaszolt.- Mielőtt akármit is tehetett volna megjött Yuri. De Alden eltűnt. A lány ott feküdt mellettem, amíg Layla ki nem oldozott. Nem tudom miért, de téged láttalak. Mintha te védtél volna meg.
Sora nem is sejtette mennyire igaza volt. Leonnak azon az éjszakán rémálma volt. Nem emlékezett rá, hogy mi, de tudta; Sora veszélyben van. Azonnal felhívta Yurit és odaküldte. Csak a szerencsének köszönhették, hogy még időben érkezett. Tudhatta volna. Ezután a lány nem csoda, hogy megtört. De nem szabad ilyennek maradnia. Újra meg kell találnia önmagát. Leon szemei keserűen csillogtak. Miért kellett ennek megtörténnie? Ha ő nem lett volna olyan bolond, hogy fogad Roberttel, akkor most minden rendben lenne, és Sorát nem kínoznák ilyen rémálmok. Leon oldalra nézett és megnyugodva látta, hogy a karjaiban tartott szirén elaludt. Milyen ismerős helyzet. Mennyire ismerte már ezt. Tisztán emlékezett még rá, amikor Sora ugyan így feküdt a karjaiban. A lány nyugodt volt. És mikor a kielégülés fantasztikus érzése után a karjaiba fészkelte magát. Leon érezte a melegséget, ami szétáradt a testében. Ám ez most nem az a melegség volt, ami a vágyat jelentette. Érezte már ezt nem is egyszer. Persze a vágy is ott vot, hisz azt egy pillanatra sem tudta feledni. De párosult hozzá valami határtalan boldogság, nyugalom és melegség. Már régen tudta mi ez. Azon az éjszakán vallotta be magának. Sora születésnapján, amikor a lánynak is először mondta. A szirén szeme akkor úgy csillgott, mint soha. Soha nem látott akkora boldogságot benne. De... mindent tönkretett. Nem akarta elveszíteni a lányt. Mindig vele akart maradni. De leginkább szenvedést nem akart okozni neki. Mégis sikerült. De... három éve nem érzett ilyen nyugalmat és boldogságot. Halvány mosollyal az ajkán hunyta le csillogó ezüst tekintetét. Álma nyugodt volt, csakúgy mint a mellette fekvő lánynak. Sora álmodott, s sok mindent megértett, amit eddig nem. Ő Démonnak született, s ezt nem tagadhatta meg. Hisz az, akivé vált segített neki. Mindent neki köszönhetett és a párjának. Lám Leon Oswald a Csábító démon most is segített neki. Tudtán kívül olyan szüksége volt rá, mint senkire.
Sora lassan nyitotta fel gesztenye színű tekintetét. A nap sugarai boldog táncot jártak melegbarna szempárban. Olyan Démoni fény költözött bele, ami már rég nem tükröződött benne. Tekintete egy másik Démon tekintetével találkozott. Leon Oswald szemeinek földöntúli ezüstös ragyogása olyan melegséget vitt a szívébe, amit régen nem érzett már. Sora érzéki mosolyra húzta ajkait. Milyen ismerős volt ez az érzés. Pedig rég volt már. Tökéletesen emlékezett arra a napra, amikor Leonnal csúnyán összevesztek. Dühös volt a férfira. Hogy jött ő ahhoz, hogy fogadjon, mintha csak egy tárgy lenne. Fájdalmat érzett. Azt hitte, hogy elárulta. De Layla lenyugtatta, rámutatott a lényegre. Mondta volna a férfi, hogy szereti, ha nem így van? Lehet. Talán csak szórakozni akart még egy ideig. Ki tudja hány nőnek mondta ugyan ezt. Mégsem tudott már rá haragudni. Tudta jól, hogy semmi nem lehet már ugyan az, hisz Leon már nem lehet vele boldog. Három éve folyamatosan van partnere. Az a lány több ideig volt vele, mint ő. És a férfi összetéveszti a vágyat a szerelemmel. Különben nem árulta volna el. Sora szívébe, mintha egy kést mártottak volna. Tudnia kellett volna, hogyha Leonnal kezd, az nem tarthat sokáig. Szerette. Igen szerette a férfit, ezt már nem tagadhatta. Ám ők soha nem lehetnek már együtt. De az, ami a férfi tekintetében csillgott meghazudtolta minden eddigi feltételezését. "- Sajnálom Leon. Velem nem lehetsz boldog.- suttogta magában.- De erre az egy hétre még újra az a boldog pár lehetünk." Lassan felült, majd lágy csókot lehelt a férfi ajkaira. Leon szemei kikerekedtek, majd keserűen felcsillant. Lehunyta szemeit és viszonozta a keserű csókot. Sora ajkai még most is olyan forróak voltak, mint egykor. És a tekintetében újra ott égett a tűz.
- Megyünk?- kérdezte Sora.- Látni akarom mennyit fejlődtél.
Majd a fürdő felé vette az irányt. Leon bosszankodva nézett utána. Mi az, hogy ő mennyi fejlődött? Morogva kikászáládott az ágyból, majd a saját szobájába ment. Nem soká mind a ketten a fekete limuzinban ültek és a színpad felé tartottak Laylával és Yurival. Mikor megérkeztek azonnal átöltözek és az edzőterembe mentek. Már minden előadó bent volt. Adriana Sophieval gyakorolt. De láthatólag a lány nem igazán akart együtt mozogni Sophieval, és ezt mindig rá fogta. Pedig a kislány kifogástalanul mozgott. Sora ezt gusztustalannak találta. Lassan elindult a két lány felé, amit a többiek érdeklődve figyeltek, s meg is álltak a gyakorlással. Sora, ugyan olyan edzőruhát viselt, mint Layla. Mindig ebben edzett, csak az övé bordó színű volt. A haját felfogta. Unottan nézte Adriana produkcióját. Nem volt benne semmi. És azt a közönség is biztos érezte. Sophie ezzel szemben tele volt angyali bájjal. Ártatalansággal.
- Szánalmas.- szólalt meg végül Sora.- Nem a Sophieé.- mondta amikor Adriana elmosolyodott.- A tiéd Adriana. Semmi nincs benne. Ráadásul még csak nem is tudsz vele mozogni. Ha Leonnal is ilyen szánalmas teljesítményt nyújtasz, akkor nem csodálkozok azon, hogy idehívtak engem.
- Hogy merészeled?- kérdezte mérgesen, majd neki lendült ám mielőtt a keze elérte volna Sorát, ő megfogta.
- Ezt nem ajánlom.- sziszegte a Démon.- Meg mutassam milyen, amikor én játszom?
Majd elengedte a lány kezét. Neki futott, majd felugrott a levegőbe. A lábait spárgába nyitotta és szinte szállt. Amikor ereszkedni kezdett összezárta a lábait és kecsesen, puhán érkezett az angyal pózba. Minden artista elhűlve figyelte. Sora hihetetlen mutatványokat mutatott be a földön. Végül egy szép megérkezés után gúnyosan Adrianara nézett. A lány, hogy leplezze a félelmét viszonozta a pillantást, majd megkérdezte:
- Ez szép, de a trapézon nem mutatsz semmit?
- A trapézon?- kérdezte Sora, s mintha a lány tudta volna, hogy sérült.- Ha szeretnéd.- rántott vállat.
Leon, Layla és Yuri aggódva figyelte a lányt. Tudták, hogy a jobb keze sérült, márpedig akkor nem tudja hajtani a trapézt. Sora az állványra ment, majd megfogott egy trapézt. Igen, talán megteheti. Fél kézzel fogta meg a rudat, majd belendült, és lengeni kezdett. Mennyire hiányzott neki ez az érzés. Egyre magasabbra szállt, majd végül elengedte a trapézt. Bemutatta a tökéletes Démon spirált.Csakhogy, annyira lelassította, hogy minden egyes mozdulatát látni lehetett. Maga a manőver is nagyon nehéz volt, de hogy még a lehető leglassabban hajtotta végre, még nehezebb. Majd megfogta a forgó trapézt, ami azonnal belendült vele, s megcsinálta az Arany főnixet. Szintén egy kézzel. Majd egy trapézra érkezett állva. A lent lévő összes ember el volt hűlve, majd egyszerre kezdtek tapsolni, és őrjöngeni.
- Nem volt rossz.- szólalt meg Adriana.- Na és mi van a híres manővereddel? Az Angyalok táncával?
- Elég Adriana!- mondta Leon dühösen.- Te akarod Sorát vizsgáztatni? Inkább neki kéne téged. Ne légy szánalmas!
- Ugyan Leon.- mosolyodott el a lány gúnyosan.- Sora Naeginonak, nem jelenthet nehézséget az Angyalok tánca.
Sora bólintott, majd félkézzel megfogta a trapézt és belendűlt. Lehunyta a szemeit, miközben hagyta, hogy a Démon előhívja az Angyalt. Melegség járta át. Boldogság, szeretet... szerelem. Ellendűlt a trapézról, és a másik felé tartott. Ám Leon egy sor szaltó után ugyan azt a trapézt fogta meg, s egy könnyed mozdulattal elrántotta a lány kezétől. Sora a rúd mellé nyúlt, és zuhanni kezdett. Odalent az összes artista megdöbbent, és aggódva figyelték, ahogy a lány zuhan, miközben Adriana egy győzedelmes mosolyt eresztett meg. Sora nyugodt volt. Valamiért olyan nyugodtnak érezte magát. Hirtelen elkapták a kezét. Felnézett, s Leont látta fejjel lefelé, ahogy csak a bokájával tartotta magát. Viszonozta a fogást, majd egyre magasabbra emelkedett. Mikor Leon víszintesbe emelkedett, egy könnyed mozdulattal felengedte. Sora puhán, súlytalanul szállt felfelé, miközben felvette az angyalpózt. Lehunyta szemeit, s csak arra az érzésre figyelt, ami benne égett. Hirtelen azt érezte, hogy valaki mögötte van, és gyengéden átöleli a derekát. Hátrapillantott, és döbbenten nézte, ahogy Leon ezüst derengésben repül vele. Sora látta a saját szárnyait, s Leonét is, ami kicsit nagyobb volt, mint az övé. Körülvette és vigyázott rá. Egymás szemébe nézve egyszerre mosolyodtak el. A holtpontot elérve zuhanni kezdtek. Együtt. Majd leérkeztek egy trapézra, s az ezüst fény eltűnt a szárnyaikkal együtt. Két Démon állt újra ott. Két olyan Démon, akik már olyan magasságba jutottak, hogy Angyallá is képesek voltak változni. Ám a bennük égő vágy, és szenvedély nem hagyta, hogy huzamosabb ideig azok legyenek. Az csupán a bennük rejlő egyik szerep. Ekkor lépett közelebb Metthew is. Mosolyogva nézte a két Démont.
- Látod Adriana, ezért akartam Sora kisasszonyt, Leon úrfi mellé.- mondta széles mosollyal.- A Legendás páros.
- Köszönjük.- ugrott le Sora.- Bár kissé furcsa volt.
- Micsoda?- lépett oda egy félhosszú sötétbarna hajú, fekete szemű, jóképű izmos férfi, aki kb. olyan magas volt, mint Sora.- Bocsánat. Richard Crowes.
- Örülök.- mosolyodott el Sora.- És a furcs az volt, hogy ezt a manővert soha nem próbáltuk együtt.
- Ez most komoly?- kérdezte Richard.
- Az.- majd Sora felsóhajtott.- Bocsássatok meg, de el kell mennünk Miss Hamiltonnal.- mosolygott az odalépő barátnőjére.
- Layla nem edz?- kérdezte Leon.
- Nem.- nevetett fel Sora.- Nem lenne túl jó ötlet. És Yurival egyszerre folytanánk meg. És utána már te is. Ugyanis Layla állapotos.- mosolyodott el.- És most elviszem a kisasszonyt enni.- indult kifelé, ám Leon elkapta a kezét, magához rántotta és forrón megcsókolta. A teremben lévők hú- gatni kezdtek, és több férfi vágott fancsali képet.
- Gratulálok hugi!- ölelte magához Leon Laylát, miután elengedte előző áldozatát.
- Hugi?- nézett rá a Főnix melegen csillogó szemekkel.
- Igen. A másik húgom.- bólintott mosolyogva Leon, majd hagyta, hogy a lányok távozzanak.- Csukd be a szád Richard!- morgott az artistára, majd felugrott a trapézokra.
Leon órákon át gyakorolt. Egyszerűen nem tudott betelni azzal a fenomenális élménnyel, amit Sorával vittek véghez. És nem tudta elhinni, hogy a lány tényleg újra vele van. Nem érzett fáradtságot, sem fájdalmat. Élvezte, hogy a trapézokon ugrálhat, és ott látta maga mellett a partnerét, mint három éve folyamatosan. Az edzőterem már kiürült. Sötét volt már odakint is. Már csak egy ezüst szemű Démon gyakorolt, aki megállás nélkül hajtotta végre egymás után a nehezebbnél nehezebb manővereket. Amiket ő talált ki, és azokat, amiket Sora. Újra maga mellett érezte őt. A boldogság átjárta a testét. Szinte már megrészegítette. Folyton maga előtt látta Sora Naegino démonian csillogó gesztenye tekintetét, és érezte az ajkait. Az ölelését, az illatát, a testét. A vágy olyan hévvel tört rá, hogy csaknem leesett a trapézról. Az ugrás befejeztével, a földre érkezett, majd a már rég érzett heves vágytól és örömtől hangosan felnevetett. Hirtelen egy árny lépett elő az edzőterem sötétjéből, aki végig figyelte a férfi edzését, s most átkozta azt, aki miatt ennyire boldog. Aki miatt nem érezte a fáradságot, egy egész napi edzés után sem. Mélyen Leon szemeibe nézett, aki mogorván összehúzta szemeit.
- Meg ne próbálj még egyszer így beszélni, és bánni Sorával. Megértetted?- kérdezte haragosan.
- Ugyan Leon. Én csak kértem, hogy mutasson egy kis ízelítőt.- védekezett.- Szereted őt?
- Igen, szeretem őt, Adriana.- válaszolt határozottan.- Az életemnél is jobban. Mindennél jobban. És még egyszer nem tűrök el ilyen viselkedést.
- Miért szereted őt?- támadta le a férfit.- Mond Leon miért őt?- kérdezte, majd mohón megcsókolta. Leon először ledöbbent, majd durván eltaszította magától.- Mi van benne, ami ennyire vonz? Mivel bűvölt meg? Mi van benne, ami bennem nincs?- kérdezte kétségbeesve a távozó férfitől.
- Hogy mi van benne?- fordult vissza.- Adriana kérlek, elég ha ránézel. És én nagyon közelről ismerem.- mondta gúnyosan.- Ő egy álom. Olyan álom, ami egyetlen egy valakinek adatott meg. Olyan álom, akire mindenki vágyik. Egy szirén, egy Démon. A partnerem, a szeretőm, a szerelmem, az életem, az álmom. Ez van benne.- mondta kíméletlenül.- Nézz magadra! Te egy gyerek vagy. Nekem egy igazi nő kell.
Folytatása következik...
|