Sora és Leon boldog mosollyal az arcukon léptek be a Kaleido színpadhoz. Az egész társulat az edzőteremben volt, ám amikor a páros belépett azonnal elhallgattak. Sora és Leon gyanakodva egymásra nézett. Az artisták és a díszlettervezők elvonultak a dolgukra, a sztárpároshoz pedig odalépett Kalos és Yuri. Láthatólag titkoltak valamit, de hogy mit azt nem lehetett megállapítani. Layla és Sophie nagyban gyakoroltak. Ahogy Sora meghagyta, külön- külön. Layla, mint az előre látható volt, már remekül tette a dolgát. Ugrált, szaltózott, spárgázott a kötélen. Sophie pedig azt csinálta, amit kellett. Próbálta megtartani az egyensúlyát. Sora, ahogy nézte már rájött hol a hiba. Elszaladt, majd pár perccel később edzőruhában tért vissza, és összefogott hajjal. A lány köteléhez sétált, majd felugrott. Sophie, ahogy megérezte, hogy meginog a kötél, elvesztette az egyensúlyát, és beleesett a hálóba.

- Kislány, ne nézz ilyen bambán, hanem gyere vissza!- kiáltott neki Sora.- Még van dolgunk bőven és a premier három hét múlva lesz.- majd mikor a lány visszament mellé, felemelte a lábát, és felvette az angyalpózt.- Na szóval látom, hogy hol a hiba. Félsz a leeséstől. Jól is teszed. A premieren tűz lesz körülöttetek, sőt az is lehet, hogy egy kis eső is. A hajó mozogni fog, és nem tudod majd kiszámítani, hogy milyen gyorsasággal.- majd intett Kennek, mire a hajó rántott egyet, majd elindult.- A lényeg az, hogy ne érdekeljen, hogy mi van alattad. Neked azt kell nézni, hogy mi van feletted és körülötted. És ha nem nézel le, nem esel le. Persze egy idő után, amikor már belejösz nyugodtan lehet. Egy artista nem azt nézi, hogy mikor fog leesni. Egy artista azt látja, hogy amikor repül szabad. És élvezi, amíg teheti. A maximális koncentráció csak spontán dolog. Itt nem tudni, és gondolkozni kell, hanem érezni. Mikor hova kell lépned, és milyen gyorsan. Érezd, hogy hol van a trapéz ne nézd. És ha ránt egyet a kötél, te akkor sem inoghatsz meg, legyél akármilyen helyzetben.- és igaza volt. Ő egy percre sem ingott meg.- Természetesen figyelned kell a mozdulataidra, hogy szép legyen a tartásod, de közben arra is, hogy ne ijedj meg a váratlan mozdulatoktól. Artista vagy, és egy artista csak akkor zuhan, amikor neki tetszik. Ez járjon a fejedben!- majd egy egyszerű mozdulattal letette a lábát, felugrott, szaltózott, majd visszaérkezett a kötélre, onnan pedig a hálóba.- Próbáld meg!

A hajó megállt, és Sophie beállt az angyalpózba. Látható elszántság ült a tekintetében, és már nem remegett a lába. A hajó rántott egyet, majd megindult. Sophie nem ingott meg, pont úgy, mint az előbb Sora. A hajó gyorsabb tempóra kapcsolt, de a lány kitartott. Nem látszott, hogy erőlködött volna. Minden mozdulata reflexszerű volt. Sora elégedetten elmosolyodott. Sophie letette a lábát, és mutatványozni kezdett a kötélen. Teljesen hibátlan volt, bár a tartásán és az ütemén még volt mit javítani, de azt már Laylának kellett megoldani. A főnix vette a lapot, és átugrott a partneréhez. Sophie még nem tudta követni Layla mozgását, ezért a szőkeségnek kellett figyelnie az időzítésre. Kaptak két műanyag kardot és azzal gyakoroltak. Sora az odalépő Kalos felé fordult.

- Szóval, karácsonyi előadás lesz?- kérdezte a lány.
- Igen az. És még valami, ami titok.- kacsintott Sorára.- Leon fiam, beszédem van veled. Menjünk az irodámba.
- Rendben.- bólintott a férfi.- Menj csak nyugodtan, majd otthon találkozunk.- majd forrón megcsókolta partnernőjét, mire az ott lévő lányok megeresztettek egy " úúúh"- t.
- Layla?- nézett Sora a barátnőjére, mikor tekintetével elhallgatatta a lányokat.- Mára befejezted, vagy még gyakorolsz, mert akkor elkísérhetnél.
- Nem. Mára befejeztük. Sophie, te gyakorolj még egy kicsit.- szólt a lányhoz, mikor leugrott.- Holnap majd még gyakoroljuk az időzítést.

Sora és Layla elment átöltözni, majd a számukra előkészített limuzinnal elmentek vársárolni. Már csak három hetük volt karácsonyig, és se ajándék, se műsor. Gyorsan kellett cselekedniük. Ráadásul volt még valami, ami az artistákat a tökéletességre ösztönzött... Órákig vásároltak, mire megtalálták mindenkinek a neki való ajándékot. Sora csak egy valakinek nem talált még megfelelő dolgot, és az Leon volt. Végül Sora fogta magát és bement egy boltba, ahol horoszkóp szerint adtak tanácsokat. Egy idősebb, de kellemes megjelenésű hölgy mosolyogva fogadta, majd amikor rájött, hogy ki ő, kissé félénkebb lett.

- Jó napot, Miss Naegino! Miss Hamilton.- köszönt illedelmesen miközben szemei szikráztak az örömtől.- Minek köszönhetjük a látogatásukat.
- Jó napot!- mondta Sora kedvesen mosolyogva.- A partneremnek szeretnék valami ajándékot venni, de fogalmam sincs, hogy mit.
- Értem. Mi a partnere horoszkópja?- kérdezte.
- Skorpió.- válaszolt nemes egyszerűséggel.
- Skorpió...- vett egy mappát a kezébe a hölgy.- Skorpió... Á igen. A skorpió szerencseköve a gránát, ami feltölti energiával és bátorsággal. Sebezhetetlenné teszi. A skorpiók szenvedélyesek. Szenvedélyesen szeretnek, ami tükröződik munkájukban. Talán egy igazán energikus illatú parfüm, ami tükrözi a partnere szenvedélyét, és fölényét másokkal szemben. Ami kifejezi, hogy ő egy férfi, akinek nem tudnak ellenállni. A hatalmát, egy felejthetetlen illatot, amiről tudja, hogy kitől kapta.- nézett Sorára jelentőség teljesen.- Miss Hamilton?
- Halak.- válaszolta.- És egy nyilas nő.
- Á igen a halak.- vett elő egy másik mappát.- A halak álmodozóak, egy szép festmény, vagy egy könyv. A halak nem olyan energikus, mint a skorpió, ezért ha parfümöt választana, valami balzsamos, és könnyed illat legyen. Ami sugározza, hogy férfi, de vidám is egyben. A nyilas nő? Szenvedélyes, tüzes jellem. Gonosz csábító, aminek vagy a tudatában van vagy nincs. Nos ezek a személyek ha egyszer a karmai közzé kaparintanak valakit, az nem menekül. Mindenkit rabul ejt, s felejthetetlen élmény lesz. Egy csábító illatú, erotikus parfüm, ami üzenet, hogy ő hódítani akar. Természetesen kissé diszkrétebben.- mosolyodott el.- Még valamivel szolgálhatok?
- Köszönjük ennyi lesz.- válaszolt Sora.

Fizettek, majd még bementek egy boltba, és megvették, ami kellett, és visszaindultak az autóhoz. Előbb hazavitték Laylát, majd ő is haza indult csomagokkal megrakodva. Mikor megérkeztek, a sofőr bevitte a csomagokat, a szobalányok pedig eltették. Sora a nappaliba ment, kényelmesen leült, és egy pohár eperlevet iszogatott, mikor hangos kiabálás csapta meg a fülét. Nagyot sóhajtva letette az üdítőt, és hátra fordult. Ahogy várható volt Leticia trappolt le az emeletről nyomában Maxal. Ahogy leértek mind a ketten Sorára szegzték a tekintetüket. Max éhes tekintettel nézett végig rajta, míg Leticia bosszúra éhesen. Percekig álltak így hárman, egyetlen szó nélkül. Látszólag egyiküket sem zavarta, és nem is volt szándékukban kezdeményezni. A beálló csöndet a telefon csörgése zavarta meg. Sora elfordult, majd felvette.

- Igen?- szólt bele, majd szeme felragyogott.- Komolyan? Sergio egy életre leköteleztél. Köszönöm. Szia.- majd letette a készüléket, és egy diadalmas mosolyt villantva rokonai felé, könnyed hangon szólalt meg.- Nos a karácsonyt, már nem együtt töltjük.
- Költözöl Sora?- kérdezte gúnyosan Leticia, miközben belekortyolt egy pohár konyakba.
- Nem én, hanem ti.- mondta szórakozottan, mire unokatestvére kiköpte az italt.- Bizony, Leti. Látod ilyen hatalma van egy sztárnak, akinek a szülei mellesleg befolyásosak voltak. Nos háborúzni akartál, és nyertem. Holnapra tűnjetek el a házamból!- majd felállt és az emelet felé ment.
- Nincs vége a harcnak Sora Naegino.- mondta vészjósló hangon Leticia.- Nem soká elérkezik a vég. És nem nekem. A csillag hamarosan leesik az égről. Már beszéltél Vele, nem igaz? Akkor fog megjelenni, amikor nem is számítasz rá.
- Halgass!- kiáltott Sora, majd nyugodtabban folytatta.- Holnap nem akarlak itt látni.- és eltűnt az emeleten.

Nyugtalanul feküdt el az ágyán. Megszabadult az egyik gondtól, és jön a másik. Alden Garcia. Mikor akarja már békén hagyni az a szemét? Ráadásul a férfit valaki támogatja, akinek nagy befolyása van. Max nem lehet, mert neki nincs olyan hatalma. De Alden láthatóan magasan van a ranglétrán. Talán van olyan magasan, mint Yuri. És, ami még inkább tetézi a bajt, hogy Alden... még mindig Sora hivatalos partnere. De Kalosnak nem érné meg, hogy Leont leváltsa Aldenre. Soha senkivel nem mozgott olyan szinten, mint Leon Oswalddal. Tökéletesen kiegészítették egymást, minden téren. Ám, ha Alden bemutatja a szerződést, miszerint még mindig ő partnere, az ellen még Kalos sem tehetne semit. Csupán az egyik részvényesnek állna módjában felbontani a szerződést, de melyikük tenné meg? Kenneth úr. Nyílt ki hirtelen Sora szeme, majd azonnal a telefon után kapott.

- Halló? Mr. Kenneth ott van?- szólt bele.
- Sajnálom Miss Naegino, de Kenneth úr elutazott, és csak két hónap múlva tér vissza, mikor már az ön szereplése következik.- szólt egy nő.- Kíván hagyni üzenetet kisasszony?
- Nem köszönöm.- majd lerakta a készüléket.

Francba. Kennethen kívül egyik részvényesben sem bízott meg. Mindegyik keselyű volt, kivéve az öreg. És talán... nem az nem lehet. De mi van ha mégis, hisz csak nekik van még olyan hatalmuk, amivel támogatni tudták Aldent, még akkor is, ha nem is állt olyan szinten. Sora feje sajogni kezdett a sok gondolattól. Majdnem szétrobbant. Az éjjeli szekrény fiókjához nyúlt, bevett egy aszpirint. A gyógyszer pár percen belül hatni kezdett, Sora pedig elaludt. De bár ne tette volna... Egy lidérces álomba csöppent, ami akár a valósággá is válhat. Alden Garcia minden rémálmának okozója volt, és mot ott volt, ki tudja milyen közel hozzá. Gyűlölte a férfit, undorodott tőle, de félt is. Ha már egyszer majdnem megölte, ráadásul még majdnem meg is erőszakolta. És volt valami félelmetes, valami őrült vadság a tekintetében, ami mindig óvatosságra késztette. Rémálma tetőpontját elérve hangos sikoltással ébredt, és ült fel. Szemeit szorosan összezárva zihált, mígnem egy erős kar átfogta a vállát és magához húzta. Döbbenetében kinyitotta a szemeit, majd megnyugodva tapasztalta a kemény, izmos mellkast, a forró ölelést, és nyugtató- izgató szantálfa illatot. Elsüllyedt a biztonságot nyújtó karokban. Majd lassan szemei újra nehézzé váltak, de ezúttal egy olyan álomba került, ahol volt, aki vigyázzon rá.
Eközben egy titokzatos zöld szempár, miben vad vágy lobogott, a Naegino- villát nézte. Ajkai gonosz mosolyra húzódtak, miközben egyik keze szorosan az ágyékára tapadt. Észrevéve magát, abbahagyta és elindult. Átkozta Sora Naeginot, amiért ennyire epekedett utána, átkozta miért ilyen szép és kívánatos volt, holott már két éve nem látta. És átkozta, amiért soha nem lett az övé. De haraosan...
A három hét gyorsan eltelt. A Kaleido színpad nézőtere tele volt. Bár minden ember csodálkozott, hogy nem Sora játszik, mégis kíváncsiak voltak Sophie Oswaldra. És a közönség soraiban, az egyik széken ott ült maga a sztár. Egy krém színű kosztümöt viselt, ajkain pedig boldog mosoly játszott. Mellette partnere foglalt helyet. Leon Oswald mint midig most is elegáns és őrjítő volt. Fekete félig begombolt ingben és fekete nadrágban. Bódító vágy, és kéjes kihívás áradt az egséz testéből, amit Sora viszonzott. A lány bal oldalán Kalos ült. És elkezdődött. A Kaleido színpad karácsonyi előadása, Az ezeregy éjszaka meséi. Az összes folyasó Sophie és Layla képével volt tele, míg a műsorfüzet egy pillanatot ábrázolt a harcukból. Elkezdődött a műsor. Minden rendben ment. A műsor szépen haladt egsészen a csatajelentig. A közönség tagjai izgatottan várták a végét. Sophie észrevétlenül a közönség felé pillantott, de nem volt ideje gondolkozni, ugyanis Layla, észrevéve a lány gyengeségét azonnal elkezdte a harcot. A kardok csattogtak, miközben a mozgó hajó alatt lángnyelvek csaptak fel. Hirtelen a színpad teteje kinyílt, és a szakadó eső borította az egész területet. Layla és Sophie láthatólag most kezdett belejönni. Sora ajkaira egy mosoly szökött fel. Sophie átlendült a kötél alatt, majd kirúgta Layla kezéből a kardot, miközben a magáét is elengedte. A hajó felé hirtelen egy- egy forgótrapéz lendült, amit a lányok megfogtak. Ellendültek és egyszerre csinálták meg az Arany főnixet. Sora Leonnal egyszerre állt fel döbbenetében. A két főszereplő visszaérkezett a kötélre, majd mosolyogva meghajoltak. Sora Kalosra nézett, de a férfi intett neki, hogy üljön le, ő maga pedig mosolyogva lesétált a porondra, ahová megérkeztek az artisták is. A közönség őrületes tapsban tört ki. Újongva ünnepelték az artistákat, leginkább a két főszereplőt. Ahogy Kalos leért csendre intette a közönséget, akik feszülten várták, hogy mi fog még történni. Sora felvonta a szemöldökét, majd Leonra nézett, de a férfi csak mosolygott.

- Kedves közönség!- szólalt meg az igazgató.- Rám hárult az a feladat, vagy inkább nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy egy napon kívánjak önöknek kellemes ünnepeket, és megköszönjem, hogy minden előadásra eljöttek. Valamint, hogy köszöntsem a Kaleido színpad történetében valaha volt legnagyobb csillagot: Miss Sora Naeginot.- fordult a lány felé, miközben az emberek újongani kezdtek.- A kisasszony öt évvel ezelőtt lépett be a színpadhoz, és én már akkor tudtam, hogy egy idő után csak azért fognak jönni az emberek, hoy őt láthassák. Igazam lett. A kislány lassan utat tört magának, és ma már az egyedüli sztárpáros női tagjának tekintik.- jelentette ki mosolyogva, mire őrült tapsvihar tört ki.- És ma a csillag betöltötte a 19. életévét.- majd egy pezsgős poharat emelt Sora felé, mire minden ember arra fordult.- Boldog születésnapot Kaleido sztár!- mondta a több ezer ember egyszerre.

Sora szemei megteltek könnyel, ami lassan folyt végig az arcán. Leon lassan felállt elé lépett, majd felhúzta és mosolyogva ölelte magához. Sora olyan volt, mint egy rongybaba, és csak pillanatokkal később emelte fel a karjait, hogy átölelje a férfit. Néhány perc múlva, Sora és Leon elment átöltözni, hogy a karácsonyi partira menjenek. Leon a saját szobájába ment átöltözni, míg Sora felöltözött. Leon hamarabb kész lett, így átment megnézni hogy halad partnernője. De amint belépett, meg is torpant. Során egy sötét vörös ruha volt, ami egészen a földig ért. Lágyan ölelte körbe csábító idomait, vonalait. A ruhát vékony pántokkal a nyakában kötötte meg, és majdnem teljesen szabadon hagyta a hátát. Dekoltázsa mély volt, és egy kicsit megmutatott mellei belső ívéből. A ruha a combja közepéig fel volt hasítva, és mindent megkoronázott egy fekete színű stóla. Leon azt sem tudta, hogy hirtelen merre forduljon. Sora leengedve hagyta, hogy a haja hosszú, selymes hullámokban omoljon le a hátán. Sminkje nagyon enyhe volt. Rózsaszínes árnyalatok emelték arca szépségét. Sora csábosan az előtte álló férfira mosolygott, majd közelebb ment hozzá. Leon sem nézett ki rosszul. Fekete színű nadrág, mély bordó ing, és egy fekete zakó amit a kezében tartott. A szantálfa keserédes illata lengte körbe, ezzel valami földöntúli démoni aurát vonva köré. Ezzel szemben Sora parfüme édes volt, valami olyan, ami bűnbe csábított. Jázmin könnyed, ámde érzéki, bódító illata. Egy valami azonban közös volt bennük; Démoni párost alkottak. Leon miután visszanyerte a lélekjelenlétét, egyik kezét Sora elé emelte, amiben egy meseszép vörösrózsa volt. Sora elmosolyodott, majd lágy csókot lehelt szerelme ajkaira, miközben elvette a virágot. Együtt indultak le a limuzinhoz, mert már így is eléggé megváratták a többieket. Mikor megérkeztek, már mindenki ott volt. Sora Leonba karolt és úgy léptek be. Vakuk villantak, a legszebb pillanataikban megörökítve a sztárpárost. Mindenki elegánsan volt öltözve, de Sorának mégis feltűnt két személy. Layla feketében, míg Sophie fehérben volt. A két csatázó. Sora elmosolyodott, majd fogadta a gratulációkat. Leon az este hátralévő részében sejtelmesen viselkedett, ami Sorának nagyon nem tetszett. A parti vége felé már mindenki készült haza menni, amikor hirtelen kinyílt az ajtó.

- Rég láttuk egymást Sora Naegino...

Folytatása következik...