Leon aggódva ült lent a nappaliban, amíg Dr. Kate Sorát vizsgálta. Mellette Layla és Yuri. Kalos, és szinte az egész társulat. Sophie jobb oldalon szorongatta a karját, hogy valahogy meg tudja nyugtatni. De Leont, ebben a pillanatban két doboz nyugtató sem tudta volna lecsillapítani. Sora nem ok nélkül ájult el. És nem is azért mert beteg lett volna. Látta rajta. Abban a pillanatban esett össze, amikor Leticia megérkezett. Ebben a pillanatban meg tudta volna fojtani a lányt. Hirtelen azt vette észre, hogy Layla áll előtte. Felnézett a lányra, aki tekintetével jelenzte, hogy kövesse. Leon, ahogy elment Yuri előtt, látta, hogy a férfi a kezébe temeti az arcát. Nagyon aggódhatott Soráért. Layla a dolgozó szobába vitte. Leült, majd intett a férfinak, hogy kövesse a példáját.

- Miről akarsz velem beszélni?- tért rögtön a lényegre Leon.
- Azt hiszem jobb, ha iszol valamit, és nekem is erő kell, hogy elmondjam.- adott át neki egy pohár konyakot.- Ugye Sora mesélt neked, egyes részleteket a múltjából?
- Igen, de vannak, olyan dolgok, amiket nem nagyon értek, és mintha ki is hagyott volna belőle.- válaszolta, miközben ivott egy kortyot az erős italból, majd a főnixre nézett és elmosolyodott.- Pont olyan jól bírod az erső italt, mint Sora.
- Igen.- viszonozta Layla.- Gondolom elmondta, hogy mi hárman, szinte együtt nőttünk fel. Ezért is tudunk többet, mint bárki más. Yuri ellenezte, hogy ezt elmondjam neked, de tudnod kell. Yuri nagyon védi Sorát, mintha a húga lenne. Talán sokkal jobban védi, mint én. Hidd el nagyon szeretm Sorát, és védeni próbálom, ahogy tudom, és segíteni neki, de nem viszem túlzásba, úgy mit ő. Sokkal tisztábban látok. És pont ezért is mondom el ezt neked.- majd ivott még egy kortyot.- Leon, gondolom, hogy Sora melyik részeket hagyta ki a meséből. És mostmár tisztán fogsz látni. De előbb kérdeznem kelle valamit.- nézett mélyen a szemébe.- Ugye nem akarod bántani?
- Soha nem bántanám.- mondta komolyan.
- Rendben. És nem soká rájössz, hogy miért nem tudod őt bántani.- mosolygott sejtelmesen, majd elkomolyodott.- Én is ismertem a szüleit. Jóban voltak az enyéimmel. És a Yuriéval is. Az édesanyja nagyon szép nő volt, de mondanom sem kell, hogy Sora túltesz rajta. Imádta a szüleit. És mikor öt éves volt, megszületett a húga. Egyszerűen odáig volt érte. Nagyon sokat játszottunk együtt, szinte minden időt együt töltöttünk, mi hárman. Sora, Yuri és én. Jól megvoltunk.- mosolygott az emlék hatására, majd elkomorult.- Öt évvel később a szülei meghaltak. Nagyon titkozatos volt az egész. De mindenki sajnálta őket. Sora, és a húga egyedül maradt. És ekkor felbukkantak a rég nem látott rokonok, akik megkapták a gyámságot, Sora és a kislány felett. Kezelhették az örökségüket. Ezzel nem is lett volna semmi baj. De nem szerették őket. Sőt, egyenesen gyűlölték. És volt egy lányuk, aki mint tudod Leticia. Mindig próbált keresztbe tenni Sorának. Utálta, hogy szebb, vidámabb, és szeretetre méltóbb, mint ő. Mindig bűntette. Sora nagyon szomorú volt, azért mert a szülei meghaltak, és kiderült, hogy nem baleset volt.- sóhajtott.- De tudta, hog a húga miatt kűzdenie kell. Leticia ezt teljességgel megakadályozta. Mindig ha tett valamit, ami rossz volt Sorára fogta. És persze a szülei a kicsi lányuknak hittek. Sora olyankor pokoli verésben részesült, de nem tört meg. Nagyon sokszor volt ez. A húga miatt nem tehette, hogy elhagyja magát. Volt jó néhány alkalom, amikor Leticia a kislányt is bemártotta, pedig nem tett semmit.- szemei könnyel teltek meg.- Olyankor Sora mindig magára vállalta. Iszonyatos veréseket kapott, de nem hagyta, hogy a testvérét bántsák. Ahogy tudta védte. És egy idő uán már nem is könnyezett a verés miatt, hanem csendben tűrte. Sokszor szíjjal kapott, de mint láthatod, nyoma nem maradt. Ezért Leticia nagyon dühös volt. Sorával mindig titokban talákoztunk. Az én szüleim, és a Yurié is elborzadva nézték mit tettek a tíz éves kislánnyal. De nem tudtak segíteni, akármit próbáltak, mert Sora apja után a nagybátyja lett a befolyásos. Istenem Leon.- zokogott fel.- Azt hittem, hogy meg fog halni. És akkor... egy este szörnyű vihar tombolt. Szinte már félelmetes volt. Sora már aludt, amikor hangos kiabálásra ébredt.- majd szemeit újra könnyek lepték el.- A húga szobájába szaladt. Leticia kiatlált valamit megint, de ezúttal Sora nem volt ott, hogy megmentse a kislányt. A nevelőapja szíjjal verte az ötéves kislányt. Sora, amikor meg akarta akadályozni, a nevelőanyja lefogta. A kislány sírt, és kiabált. Sorát hívta, és a mamáját. És Sora vele sírt. Csak nézte, de nem tudott tenni semmit. Lefogták, és nem enegedték akárhogy kapálózott. A csapások egyre erősebbek lettek és a kislány már vérzett. De még mindig kiabált.- majd ivott még egyet.- A vihar pedig tombolt. Sora és a húga pedig együtt sírtak. Nem tehetett semmit. A kislány néhány pillanat múlva elhalgatott. Már nem mondott semmit. Nem hívta Sorát. Nem mozdult. De még mindig verték. Majd amikor rájöttek, hogy vége, abbahagyták. Sorát is elengedték, de mielőtt a testvéréhez ért volna, Leticia belerugott a kislányba. Sora akkor egy olyat kevert le neki, hogy Leticia elesett. De a nevelőanyja nem hagyhatta, hogy az ő kislányát bántsák. Megütötte Sorát, majd nevetve elmentek. Sora próbálta felkelteni a húgát, de ő nem ébredt. A kislány a saját vérében fürdött. Sorának pedig rá kellett jönnie, hogy egyedül maradt. Chloe meghalt.
- Chloe?- kérdezte Leon.- Ez volt a húga neve?- majd bólintást kapott válaszként.- Úr isten. Ez nem lehet igaz. Ki képes ilyen fájdalmat okozni? Mostmár értem, hogy miért gyűlöli ennyire Leticiát. Én megöltem volna. Elvették tőle, az utólsó mentsvárát, hogy túlélje. És a saját szeme láttára ölték meg a kislányt.- Leon ezüst szemei elhomályosultak.- Hát ezért...
- Mi ezért?- kérdezte még kicsit elcsukló hangon Layla.
- Sora fél a vihartól.- mondta Leon, majd Layla felé fordult.- Folytasd!
- Még négy évig volt náluk.- mondta sóhajtva.- Még négy évig élt a pokolban. De amikor megverték már nem volt egy hangja sem. Minden csapás eltűnt róla, mintha nem is lett volna. Csupán a lelkében maradt meg. Nem volt egy hangja sem. Emelt fejjel tűrt. De közben megesküdött, hogy bosszút áll. Leticiát bosszantotta, hogy Során nyoma sem volt a veréseknek. Egy hiba sem volt rajta. És egyre szebbe és szebb lett. Olyan, amilyen ő soha.- mosolyodott el halványan.- Yuri és én azonnal cselekedtünk, amint eljött az idő. Sora a Kaleido színpadhoz jött, és nálunk lakott. Egyre feljebb jutott. És Leticia szokáshoz híven követte őt, és artistának készült ő is. Sorát el akarták tőlünk vinni, de apám már meg tudta akadályozni, így az egész család Európába ment.- majd még egyet sóhajtott.- Nem sokkal később, amikor Sora már a sokadik versenyét nyerte meg, megjelent egy férfi. Alden Garcia.
- Emiatt a férfi miatt ment tönkre Sora teljesen?- kérdezte hirtelen Leon.
- Igen.- bólintott Layla.- Sora rosszul volt és letört, de mégis tudott mosolyogni. Egy kicsit. Kalos partnert keresett neki, és ekkor jött a képbe Alden. Valamiért nem tetszett egyikünknek sem az a férfi. Sora 15 éves volt. Alden jóképű volt, megnyerő, azzal a bájvigyorával.- Leon akármennyire is szomorú volt, de ezen felnevetett.- És Sora szeretetre vágyott. Egy férfi szeretetére. Sokan hevertek a lábai előtt, de ő nem folalkozott velük. De Alden valahogy behízelegte magát. Még így is egy évébe telt, mire Sora megnyílt neki. Ha jól tudom, neked ezt három hét után valamilyen szinten megtette. Ez nem meglepő.- mosolygott.- Sora is érezte, amit én. Hogy benned bízhat. Alden sokáig hízelgett neki. Míg végül Sora beadta a derekát. Neki adta magát.- Leon megfeszült.- Két hónapig tartott. Én mondtam Sorának, hogy azonnal hagyja ott, de nem hallgatott rám. Alden más nőkkel is volt, de Sorával is. Bolond lett volna ott hagyni. Egyszer Sora rajta kapta.- sóhajtott egy nagyot.- Kettővel egyszerre. Akkor ott akarta hagyni, de Alden nem engedte. Azt mondta nem hagyhatja el. Mindent kitalált. Majd végül amit Sora elmesélt neki az életéről, azt kezdte gúnyolni. A húgát gyalázta meg. Majd Sorára vetette magát, és meg akarta erőszakolni. Akkor érkezett Yuri. Alden rátámadt. Le akarta lőni Sorát, és nem tehetett senki semmit. Sora majdnem meghalt. Utána Alden nevetve azt mondta neki, hogy soha nem jelentett számára semmit, csak jól esett neki a csillogás, ami Sora mellett jutott neki. Majd elmondta, hogy Leticiával is megcsalta. De Sorával jobb volt, mert olyan tüzes. Yuri akkor alaposan megverte. Sorát teljesen tönkre tette ez. Alden megszökött. Nem tudni hová. De mielőtt elment, még azt mondta Sorának, hogy senki nem tudná szeretni a Jéghercegnőt.- fejezte be.
- Az a szemét.- szorult ökölbe Leon keze, majd dühösen a falba csapott.- Hát ezért nem bízik bennem, sem másban.
- Leon, ebben nem csak ez van.- állt fel.-Sora fél magához bárkit közel engedni, mert azt mondta neki, hogy köszönje magának, hogy a családja meghalt, és a többiek is meg fognak akiket közel enged magához.- mondta Layla könnyes szemekkel.- És Sora Jéghercegnő lett.
- A francba!- csapott a falba Leon, minek következtében lement a kezéről a bőr, és vérezni kezdett, de nem érdekelte.- Hogy a fenébe lehet valaki ilyen szemét? Hogy képes valaki kihasználni Sorát? Csak kerüljön a kezem közzé.
- Leon! Sora nem bízik a férfiakban, mert fél, hogy ellene fordítják azt, amit elmond nekik a múltjából.- mondta komolyan Layla.- De látod, neked elmondta, mert reméli, hogy nem teszed meg!
- Nem fogom.- mondta komolyan.
- Sora felébredt.- lépett be Kate.- Ha gondolod, bemehetsz hozzá Leon.
- Én?- kérdezte döbbenten.
- Te vagy a partnere nem?- mosolygott a doktornő.

Leon lassan sétált fel Sorához. Még mindig azon gondolkodott, amit Layla elmondott neki. Hogy képes egy ilyen törékeny lány ennyi borzalmat elviselni. Érthető hát, hogy miért olyan mindenkivel. Szörnyű érzése volt. Sora látta, ahogy megölték a húgát. Egy kislányt. Egy öt éves kislányt. Hogy képes valaki ilyen szörnyűségre? Ráadásul az a férfi is. Leonnak ökölbe szorult a keze arra gondolatra, hogy akár más is érinthette Sorát. Az első férfi az életében és így kihasználta. Eltiporta. Más már rég a halálba menekült volna ennyi szörnyűség után, de ő nem. Sora erős volt. Nem futamodott meg. Bosszút eskedütt, és érthető, hogy be is váltja. Leon benyitott a szobába. Odabent homály uralkodott. A mélyboró színű függöny el volt húzva az egészfalas ablakon, és az erkélyen, ezzel kellemes időt, és megnyugtató sötétséget hozott a szobában fekvő hercegnőnek. Leon odament az ágyhoz, és mikor szeme hozzászokott a sötétséghez, akkor már tisztán ki tudta venni a lány alakját. Során egy sötét rózsaszín, selyem hálóing volt, ami a feneke alá ért. Bódító látványt nyújtott. Leonban azonnal feltámadt a vágy. Csak nagy nehezen tudta visszafogni magát. Lassan leült a lány mellé, és megfogta a kezét. Sora aludt. Az arca olyan nyugodt volt, mint este. De amikor megfogta a kezét, lassan kinyitotta a ragyogó gesztenye színű szemét. Még a sötétben is látható volt az a csillogás. Leon próbált mosolyogni. Olyan gyengéden ahogy csak tudott. Sora meglepődött, majd szemeit lágyan összehúzta, és megszorította a férfi kezét. Leont ez olyan boldogsággal töltötte el, amire még gondolni sem mert soha. A lány nem mosolygott, szemei mégis gyenédebbek voltak, mint eddig bármikor.

- Jobban vagy, Sora?- kérdezte halkan Leon.
- Igen. Köszönöm.- mondta még egy kicsit nehézkesen.- És azt is köszönöm, hogy este velem voltál.- majd látva a férfi tekintetét megszólalt.- Miért nézel így?
- Nem érdekes.- válaszolta a férfi mosolyogva.- Már nem érdekes.- simított végig az arcán.- Aludj!

És Sora ez egyszer szót fogadott neki. Megtette, amire kérte. Leon ott maradt végig mellette. Vigyázott rá. Már mindenki elment, hallva, hogy a lány jól van. Csak ők maradtak a házban. Hárman. Sora, Sophie és Leon. A férfi mindig mellette volt. Sora három napig aludt. Ezalatt az idő alatt Leon végig bent volt vele. Vagy ha nem, akkor sem ment messzire. Élvezte simogatni a lány bársonyos bőrét. És élvezte az illatát, azt az érzéki jázmin illatot, ami azt hangoztatta, hogy egy ízig- vérig nő. Sőt még annál is több. Egy szirén. Nehéz volt türtőztetni a vágyát, de tudta, a lánynak most nem erre van szüksége. Már csak két nap volt hátra a Leticiával való párbajig. És amikor Layla beszélt a lánnyal, hogy Sora nem tud harcolni, csak azt mondta, hogy őt nem érdekli. Leont lassan elnyomta az álom. Elmerült a sötétségben, és egy mézédes álomban.
Sora lassan kinyitotta csillogó tekintetét. Érezte, ahogy a hűvös reggeli szél kersztül járja a szobát. A nap még nem kelt fel. Maga mellett keserédes szantálfa illatot érzett. Szinte azonnal felismerte. Ilyen bódító illata csak egy valakinek van. Leon... Oldalra fordította a fejét. A férfi aludt. Arca kisimult, szinte már kisfiús volt. De mosolygott. Úgy látszott, hogy nagyon nyugodt, és szépet álmodott. Sora lassan felemelte a kezét, és végig simított a férfi arcán. A bőre puha volt. Az ajkai kívánatosak. Majd keze lesiklott Leon mellkasára. A kőkemény izmok forró lüktettek a keze alatt. És érintése nyomán még forróbb lett. Majd tekintete kicsivel leljebb tévedt. Leon nadrágján nagy kidurodás volt. Sora ajkain halvány mosoly jelent meg. Felállt, és elővette legvérfagyasztóbb hangját.

- Leon Oswald! Az hogy alszom, még nem jelenti azt, hogy mellém feküdhetsz.- mondta emelt hangon, de jegesen
- Mi?- ült fel hirtelen a férfi, majd Sorára nézett.- Akkor csak álmodtam.- sóhajtott és visszadőlt.
- Leon.- szólt finomabban Sora.- És ezt hogy képzeled?
- Mit?- nézett fel, majd játékosan elmosolyodott.- Ez még semmi.- majd felült és lerántotta magával Sorát.
- Ez szép.- nyögte a lány miközben Leonon feküdt, és a kemény izmokra helyezte a kezét.- Na most nyisson be valaki.
- Miss Sora.- lépett be a szobalány.- Ó bocsánat.- fordult meg pirulva.- Csak szólni akartam, hogy a medencénél kész van a trapéz szerkezet.- majd elsietett.
- Na erről beszéltem.- mondta fancsali képet vágva a lány.
- Ugyan Sora.- nevetett fel Leon.- Kicsit impromitáló helyzet. És te vagy felül.

Sora lassan lemászott a férfiről, közben ügyelve, hogy combjával megérintse az ágyékát. Leon erre felszisszent, és elengedte. Mikor legközelebb felnézett a lányra, az diadalittas tekintettel nézte. Majd elment átöltözni. Leon is elment a saját szobájába, hogy valami normális ruhát vegyen fel. Mikor visszaért a méregzöld nadrágban és a fekete ingben, amit nem gombolt be teljesen, Sora már egy úszódreszben volt, ami barackvirág színben pompázott. Csak a térdéig ért, és a könyökéig. Teljesen rátapadt Sora csábos testére. Leon ahogy belépett meg is fordult, majd ahogy rájött, hogy Sora mire készül, újra vissza.

- Jól vagy?- nézett rá a lány kérdő pillantással.
- Én igen. De te nem.- mondta nemes egyszerűséggel.- Hogy képzeled, hogy kimész edzeni?
- Figyelj.- lépett közelebb Sora.- Így.- majd elment mellette.
- Megölöm ezt a lányt.- zsörtölődött, és utána indult.

Kint a medencénél, egy trapéz szerkezet volt felállítva. Egy állványnál a forgó trapéz volt, majd srégen balra egy speciális trapéz. Attól jobbra pedig a körtrapéz. Sora felmászott az állványra, majd belendült a forgó trapézzal. Mikor megvolt a kellő lendülte, a lábával fogta meg. A kellő ponton elugrott, spárgába nyitotta a lábát, és úgy szaltózott. Mikor majdnem elérte a speciális trapézt, megfordult háttal, és úgy kapta el, miközben testét ívben a rúd fölé feszítette. Majd a trapéz lassan forogni kezdett. Először csak kis köröket, majd egyre nagyobbakat. Sora fellökte magát, és a trapéz felett forgott, még mindig fogva a rudat. A lábai spárgába nyíltak ő pedig fejjel lefelé volt. A kellő ponton ugrott, és szaltózva közeledett a körtrapéz felé. A trapézt egy kézzel kellett volna megfognia, miközben fél lábbal áll rajta. De Sorának túl nagy volt a lendülete, és nem tudta megfogni a trapézt, így átesett, egyenesen a vízbe. Köhögve jött fel, miközben Leonra nézett. A férfi végignézett a trapéz szerkezeten, majd újra rá. Úgy látszott, hogy a férfi remekül szórakozik. Sora kiúszott, majd újra felállt az állványra. Lendült. Minden tökéletes volt, nem volt kifogásolható még a tartása sem, de a körtrepézon újra és újra átesett. Újra és újra próbálta, de nem sikerült neki. Már két napja gyakorolta, és Leon mindig ott volt. Már nem volt több idő. Este volt, az eső pedig szakadt, de Sora nem hagyta abba. Újra és újra megcsinálta, de soha nem sikerült úgy érkeznie, ahogy kellett volna. Leon is ott állt az esőben, és hagyta hogy a vad szél játszon hosszú hajával. Az inge már teljesen átázott, de nem mozdult. Nem akarta szemelől téveszteni Sorát. És bár ő is benne áll eső közepében, közel sem volt olyan megterhelés számára, mint Sorának, hogy belesett a jeges vízbe, ráadásul még ki is volt melegedve. Az eső pedig csak esett. Egy újabb ugrás következett. A tartása, a mozgása még órákig tartó gyakorlás után is tökéletes volt. És elérkezett az idő. Megfelelő lendülettel érkezett, és kellő kecsességgel. És... tökéletes. Egyik kezével megfogta a felső részt, majd vissza lendítette magát a trapézba. Egyik kezét hátra, a másikat előre nyújtotta, és az egyik lábát hátra emelte. Leon elmosolyodott. Hirtelen érezte, hogy már nem éri az eső. Húga egy esernyővel a kezében állt mellette, és csodálva nézte Sorát. Leon is visszafordította oda a tekintetét. De a mosoly azonnal lehervadt az arcáról. Sora lehunyta a szemeit, és előre fele kezdett dőlni. Leon azonnal lendült a trapézzal, és ameddig ki tudta engedni, addig feszítette, majd elugrott, és a másikat is megfogva ugrott Sora mögé. Még időben el tudta kapni, így együtt zuhantak a vízbe. Leon a felszínre hozta Sorát, és kivette a partra. Sietve indult a ház felé. És ott is azonnal az emeletre. Sophie ott szaladt mögötte. Letette Sorát az ágyra, majd szólt húgának, hogy hozzon teát. A férfi a fürdő felé vette az irányt, és meleg vizet eresztett Sorának. Mire visszament a szobába a lány már fent volt. Azonnal hozzá sietett.

- Sora, jól vagy?- kérdezte aggódva Leon.
- Sokat kérdezed ezt mostanában.- mondt halkan Sora.
- Gyere fürödj meg.- majd felvette a lányt és bevitte a fürdőbe.- Csinálok teát.

Sora vetkőzni kezdett, és belemerült a kellően meleg vízbe. Leon miért foglalkozik vele? Miért érdekli, hogy jól van e? Hisz nem más csak a partnere. A partnere, ami talán többet takar, amit Sora eddig tudott. Partner, aki a színpadon tökéletesen kiegészíti. Partner, aki segít neki ha gondja van. A partnere, akivel együtt kűzd. Partner, akit szeret. Partner a színpadon és az életben is. Villant át hirtelen az agyán, minek következtében döbbenten ült fel. Kopogtak az ajtón. Leon kellemesen mély hangját hallotta. Nem értette, hogy mit mond, csak a hangját hallotta. Igen miért ne? A férfi nem olyan, mint Alden. Tudta már jól, hogy Laylának igaza volt. Lassan kimászott a kádból, és megtörölkőzött. Felvett egy hosszú fekete hálóinget. Mikor kilépett Leonba ütközött. A férfi a karjaiba zárta. Sora lassan köré fonta a karjait. Miért ne? Hisz ő nem olyan, mint Alden. Leon kicsit eltolta magától a lányt, és egyre közelebb hajolt az ajkaihoz. Hirtelen a telefon csörrent meg. Vonakodva engedték el egymást. Sora a telefonhoz lépett, és felvette.

- Igen?- szólt bele, és végig Leon szemébe nézett.- Igen, holnap megkűzdünk.

Folytatása következik...