3. fejezet

- Semmi. – v�laszoltam nyugodtan. – De k�rdezhetek valamit?

- Mond, ne k�m�lj cukorfalat! – mosolygott r�m Ryan. Amire felvontam a szem�ld�k�met.

- Kinyitom nektek, ha soha t�bbet nem h�vsz �gy! – aj�nlottam alkut.

- Felejtsd el! Megoldjuk magunk! – jelentette ki b�szk�n Alex.

- Igen, nem �r ennyit Modemoiselle. – pillantott r�m Leon hamis mosollyal az arc�n. 

- Ti tudj�tok. – mosolyogtam, majd elindultam, eredeti c�lom, az erd� fel�. Amikor is v�ratlanul megsz�lalt a telefonom. El�kaptam a zsebemb�l, majd megnyomtam rajta a z�ld jelet.

- Tess�k itt Sora. – k�sz�ntem vid�man.

- Szia, itt Ken. – k�sz�nt, egy kiss� ideges hang.

- Szia, mi�rt h�vt�l? Csak nincs valami baj? – k�rdeztem agg�dva.

- De van. Te vagy a sz�npad szt�rja, �s �rkezett egy amerikai csitri, kiss� May st�lus�. De ann�l sokkal rosszabb, a neve Winry Rocbell �s most �ppen… - kezdte, de ekkor egy f�lsiket�t�en magas hang kezdett ord�tozni.

- J�l figyelj Sora Naegino!!! Ha beteszed a l�bad a sz�npadra, akkor kegyetlen�l porig al�zlak, meg�rtetted!!! – ord�totta mag�b�l kikelve.

- Ha nem fejezed be, elt�r�m a nyakad!! Hij���!! – hallottam May sikolt�s�t, majd csak egy puffan�st.

- L�nyok, j�l vagytok? – k�rdeztem kiss� hangosan.

- Igen, ne agg�dj �l�nk. – sz�lt bele egy l�ny hang, akit r�gvest felismertem.

- Mia, k�rlek, pr�b�lj kitartani, csak egy h�t, �s ott vagyok.

- Ok�, most mennem kell, mert szeg�ny Ken, lassan megbolondul. Neki kellett elsz�ll�solnia Winry-t. – s�hajtott.

- H�t, akkor kitart�s, szia. – b�cs�ztam.

- Szia. – k�sz�nt le Mia is, majd bontottuk a vonalat. Ahogy visszatettem a telefont a zsebembe, �szrevettem, hogy a t�lem nem messze �ll� h�rmas, engem figyel. Nem t�r�dtem volna vel�k, ha nem hallom meg oszt�lyf�n�k�m, amint a nevemet ki�ltja. M�lyet s�hajtottam, majd mosolyt var�zsoltam az arcomra, �s odamentem hozz�. Michelle tan�rn�, �ppen a fi�knak pr�b�lt seg�teni, az ajt� kinyit�s�ban, de nem j�rt sikerrel.

- Miben seg�thetek tan�rn�? – k�rdeztem seg�t�k�szen.

- Seg�ts bejutni a fi�knak, mert m�r 15 perce szenvednek. – k�rt kedvesen a fiatal n�.

- Ha nem ut�ln�m �ket, annyira, tal�n megtenn�m. – v�laszoltam unottan.

- L�gy sz�ves, k�l�nben, lek�sik az eb�det.

- �gy is k�sni fognak, de rendben. – adtam meg magam, majd odal�ptem a fi�k m�g�.

- Most had pr�b�ljam meg �n! – ny�lt a kulcs fel� Leon. L�tszott, hogy m�r � is igencsak ideges. De miel�tt megfoghatta a kulcsot, kikaptam Alex kez�b�l, majd kinyitottam az ajtajukat. A kulcsot, pedig odav�gtam az ez�sthaj�hoz.

- M�r rossz volt n�zni, ahogy szenvedtek. – k�z�ltem, majd visszamentem a fah�zunkba. Addigra bar�tn�m is v�gzett a f�rd�ssel, �s fel�lt�z�tt. Egy csinos, vil�gosk�k t�rdig �r�, ny�ri ruha volt rajta, hozz�ill� szand�llal.

- Na, milyen a t�bor?

- Semmilyen, Oswald-�k, ott szerencs�tlenkedtek a kulccsal, seg�tenem kellett nekik. �gy m�g a k�zeli erd�t sem tudtam megn�zni. – s�hajtottam unottan.

- Ez k�r. – s�hajtott Kaori is.

- Igen, de menj�nk, mert nemsok�ra eb�d. – v�laszoltam mosolyogva, majd kil�pt�nk a fah�zb�l �s bez�rtuk. A kulcsot eltettem a farmerem zseb�be, majd a f�h�z el� ment�nk, ahogy a tan�rn� k�rte.