Miután befejezték a reggelit, beültek az autóba és a sportpálya felé vették az irányt. Layla többször ránézett Robertora, de az nem nézett rá, így a lány nem szólalt meg. A férfi érezte magán, Layla tekintetét, de szólalt meg, nem is nézett rá. Tudta, hogy bocsánatot kellene kérnie, de valami nem engedte, hogy megtegye.

- Na most van elegem.- szólalt meg Layla dühösen.
- Valami baj van?- kérdezte Roberto közömbös hangon, miközben nem nézett rá a lányra.
- Ez ez a bajom.- mutatott a fiúra, majd az ajtó felé fordult.- Kiszállok.-jelentette ki és kinyitotta az ajtót.

Roberto gyorsan észbekapott, és visszarántotta a lányt. Majd dühösen becsapta a kocsiajtót. A kocsi nyikorogva lefékezett, amint a fiú dühösen leállt. Kiugrott a nyitott tetejű autóból, és a másik oldalra ment. Tajtékozva nyitotta ki az ajtót, és kirántotta Laylát egy nem épp gyengéd mozdulattal.

- Megőrültél?- rázta meg a lányt ordítva.- Mi lett volna ha meghalsz, észnél vagy??- üvöltött, de a lány csak mosolygott, ami még inkább kihozta a sodrából.- Te nem vagy normális. Kezdem azt hinni, hogy a nővérednek tényleg igaza van.- mondta meggondolatlanul, mire a lány elkomorodott.
- Így van megőrültem és?- kezdett ő is kiabálni.- És tudod mit? Hazudtam. Én is le akartam feküdni Raullal és meg is tettem.- vágta oda a döbbent fiúnak, majd indulni készült.
- Nem mész sehova!- rántotta vissza dühönge Roberto.- Nem feküdtél le vele.- ordította inkább magának mint a lánynak.- Nem hazudtál.
- Te azt honnan tudod?- kibálta.- Nem is ismersz. Igenis az övé lettem.
- Te nem vagy az övé!- majd magához rántotta és hevesen megcsókolta.

Hosszú csók volt, mohó és szenvedélyes. Roberto úgy csókolta meg Laylát ahogy azelőtt senkit. Soha nem érzett még ilyen iszonyatos féltékenységet. Nem akarta elhinni, hogy a lány másé volt. Magának akarta. Vágyott rá amióta csak meglátta. Kívánta, olyan szörnyen kívánta, mint még senkit. Az ágyékában a vágy feszítő volt, és fájdalmas. Soha nem érzett még ilyet. Kívánt már nőt, de hogy ennyire... Ez teljesen új volt számára. Ez már fájdalmas volt. Érezte ha nem csillapítja azonnal akkor belehal. Kemény férfiassága Layla ágyékának szorult, hisz csaknem egy magasak voltak. Roberto kb. 15 centivel volt magasabb a lánynál. Layla már lassan nem kapott levegőt, de teljes odaadással viszonozta a fiú csókját. Ez a csók oly szenvedélyes, oly érzéki és mohó volt, hogy félő volt, hogy Layla elájul. Kis idő múlva a hevesség lassult, és gyengéd csókba ment át. Roberto lassan felemelte a fejét, és gyönyörködve nézett a lány csóktól duzzadt ajkaira. Layla Hamilton a legkívánatosabb nő volt akit valaha látott. A férfi homlokát a lány homlokához illesztette, miközben kezeivel gyengéden átkarolta a derekát.

- Te az enyém vagy.- suttogta a férfi.
- Hogy?- nézett rá a lány.- Elmondod végre, hogy mi bajod volt az étteremben?- kérdezte miközben kicsit kapkodta a levegőt.
- A pincér.- mondta.- Nem tudom mi ütött belém. Egyszercsak olyan féltékenység fogott el, mint még soha.
- Ah.- nyögött egyet a lány.- Nos ezen tudunk segíteni.- mosolyodott el, majd karjait a fiú nyaka köré fűzte és megcsókolta. Nem úgy ahogy előzőleg Roberto őt. Sokkal lágyabban, édesebben.- Tudod amit most csinálunk, azt árulásnak hívják.- mondta a lány félig nevetve.
- Nem érdekel.- suttogta, miközben élvezte a lány kényeztetését.- Layla. Őrülten kívánlak.- mondta vágytól fűtött hangon
- Csak nem gondolod, hogy a második nap lefekszem veled?- nevetett fel.
- Azzal a Raulla nem lefeküdtél?- mosolygott pimaszul.
- Te hülye.- mosolygott lány miközben a férfi arcát simogatta.- Szerintem menni kéne. A barátaid nagyon dühösek lesznek.- mondta és elhúzódott.
- Nem nagyon érdekel.- húzta még vissza egy csókra.- De menjünk.- majd kinyitotta az ajtót a lánynak.

Beszélgettek egész úton, míg egyszer csak Layla azt érezte, hogy Roberto a kezét a combjára csúsztatja. A lány ránézett a fiúra aki mosolyogva vezetett tovább. Layla is elmosolyodott majd kezét a fiúéra tette, ujjaikat összekulcsolva mentek tovább. Egy óra utazás után megérkeztek, a stadionhoz. Hatalmas fedetlen pálya, puha zöld pázsitfűvel. Roberto kisegítette a lányt, majd annak derekát átölelve befelé sétált. Layla miután elmúlt az első döbbenete a fiú tette után, mosolyogva karolta át Roberto derekát. Mikor beléptek a hatalmas stadinonban, kisebb ember csoport fogadta őket.

- Üdv!- köszönt mosolyogva Roberto.
- Robe!- kiáltott fel egy kb. Robertoval egymagas fiú. Szőke haja volt, kicsit hosszabbra hagyva elől, és szép viharszürke szemei voltak. Nagyon jóképű volt.- Na végre. Azt hittük már hogy Cathrine nem engedett el.- nevetett fel, miben mindenki követte, kivéve Layla és Roberto. Majd a fiú abbahagyta a nevetést és tekintete Laylára esett.- Ki ez a szépség Robe? Talán végre lecserélted azt az unalmas nőt. Hát meg kell mondanom remek ízlésed van. Ez a lány káprázatos. Egy istennő. Nem láttam még ilyet, hol volt eddig.
- Nos Diego, ő mellesleg Cathrine húga.- mondta mosolyogva.- A többiben igazad van.- mosolygott a lányra.
- Nos üdvözlöm kisasszony. A nevem: Diego Valdez.- nyújtott kezet, egy elbűvölő mosoly kíséretében.
- Layla Hamilton.- fogadta el a lány.
- Gyönyörű név a gyönyörű tulajdonosának.- mosolygott, miközben egy csókot nyomott a lány kezére.- Kérem ne haragudjon azért amit a nőéréről mondtam.
- Köszönöm.- bólintott.- És semmi gond a nővéremmel nem vagyunk épp a legjobb viszonyban.- mosolygott megnyugtatóan.
- Kisasszony.- lépett elé egy ujabb férfi, de ez teljesen kitűnt a többi közzül, ahogy Roberto. A férfinak sötét barna vállig érő haja volt, és szép macska zöld szemei. Arca szép vonásokat hordozott. Teste jóval kidolgozottabb volt mint Diego.- A nevem Jason Ramirez.- fogott kezet a lánnyal.
- Örülök.- mosolygott rá Layla. Roberto barátai közzül ő volt számára a legszimpatikusabb.
- Adam Sawedra.- mondta egy világos barna hajú, méregzöld szemű fiú, aki valamivel magasabb volt a többinél. Még így is kigyúrt volt és izmos. Egy lányt ölelet, akinek barna haja volt, és a válláig ért. Szép kékes szemei, de nem olyan tiszták, mit Layláé. Szép arcvonásai voltak, kedves tekintete, és nagyon jó alakja. Laylához hasonlóan egy sportos miniszoknyát viselt csak éppen zöldet, egy fehér toppal. És sportcipővel.- És a barátnőm.- mutatott mosolyogva a lányra.
- Isabell Montero.- mosolygott a lány majd kezet fogott Laylával.
- Örülök.- mosolygott vissza.
- Én pedig David Jonhson.- mosolygott egy rövid, fekete hajú férfi. Zöld szemei voltak, és a többiekhez hasonlóan edzett. Fehér nadrágot viselt, fehér pólóval, és fehér cipőt.- És a barátnőm.
- Alicia Gill.- mondta egy szőke, hosszú hajú barna szemű lány. Jó alakja volt. Egy farmer halásznadrágot viselt, fehér toppal, és magassrakú papuccsal.
- Layla Hamilton.- mosolygott. Mostmár megértette, hogy Roberto miért nem akarja közzéjük vinni Cathrine- t.

Ezek mind fiatal, jóképű srácok. Más témák érdeklik. Imádják az életet, és nem ingen tudnának Cathrine- hez igazodni, hogy fordítva sem. És a lányok... Mind fiatalok, szépek, és nagyon jó alakjuk van. Más témák érdeklik őket, mint a nővérét. El tudta képzelni milyen élményei lehettek Robertonak, amikor így beszélnek. Gondolkodásából az zökkentette ki hogy a fiú magához ölelte.

- Szeretném ha segítenétek neki, mert velünk fog egy suliba járni.- nézett mosolyogva Isabellre.
- Persze hogy segítünk.- lépett vigyorogva a lány másik oldalára Diego.- Hát már hogy hagynánk cserben ezt a szépséget.- karolta át.
- Szállj le róla!- mondta enyhe dühvel Roberto.
- Ugyan Robe!- nevetett az.- Te nem Cathrine- nel jársz?- vigyorgott pimaszul.- Az egy dolog, hogy minden szép lány rád bukik, de azért hagyhatnál nekünk is.
- Csak beszélj a magad nevében.- szólt Adam, miközben közelebb húzta Isabellt magához.- És hagyd békén Miss Laylát, mielőtt Roberto agyonver.- mosolygott.
- Nem vicces. A szép hölgy szerintem velem szívesebben van mint Robe- al.- mondta pofátlanul.
- Én ebben nem vagyok biztos.- húzódott mosolyogva közelebb Robertohoz, és átölelte.- De ha már itt tartunk, tegeződhetnénk? Végülis nem vagyok idősebb, mint ti.
- Természetesen.- lépett közelebb Diego.
- Menjünk edzeni!- szólalt meg David, mielőtt a két fiú összeverekedett volna.- Ha megbocsátotok.- azzal Diegot maga előtt tolva és Adammel az oldalán elment.
- Layla, majd gyere fel a nézőtérre!- szólt oda Isabell, mire a válasz bólintás volt.
- Őrült barátod van.- nevetett fel Layla, mikor egyedül maradtak.
- Tudom. De komolyan gondoltad, amikor azt mondtad, hogy velem szívesebben vagy?- nézett rá sóvárogva.
- Döntsd el!- kacsintott, majd közelebb ment a fiúhoz.- Nyerd meg a meccset!
- Neked!- suttogta Roberto és megcsókolta a lányt.

Layla örömmel simúlt bele a fiú karjaiba, és kézségesen viszonozta a csókját. Hosszú ideig tartott. Mind a ketten beleadták minden vágyukat, minden szenvedélyüket. Mintha az idő csak nekik állt volna meg. Pár pillanat múlva elváltak egymástól, de még szívesen maradtak volna. Layla rámosolygott Robertora, aki viszonozta, majd elszaladt az öltözők felé.