|
3.RÉSZ
ISABELL 2008.03.21. 18:07
Layla dühösen szaladt, ki a villa bejárati ajtaján, és egyenesen az útra futott, miután végig szaladt a hosszú kocsifeljárón. Nagyon dühös volt a nővérére. Nem, azért amiket mondott, hisz Cathrine- nek szent meggyőződése volt, hogy húga valóban ilyen. Inkább azért volt iszonyatosan dühös, hogy így megalázta mindenki előtt. Igazából nem értette, hogy miért de az zavarta a legjobban, hogy Roberto mit fog gondolni majd róla. Olyan gyorsasággal futott, hogy még egy sportoló is megirígyelhette volna. Layla szemei szikrát szórtak, mint a viharos óceám, ami kitörni készül börtönéből. Nem soká már patakokban folyt róla a víz, mikor egy autó hangját hallotta megállt és érdeklődve fordult hátra. Egy ezüst színű sportkocsi száguldott felé, majd megállt melette. Az autóban Roberto ült, napszemüveggel a szemén, majd mikor megállt, nem fáradva az ajtóval, kiugrott a kocsiból. A másik oldalra ment, és nekidőlt az oldalának. Layla érdeklődve nézte a férfit, aki levette a napszemüveget.
- Layla, ne figyelj oda a nővéredre.- mondta nyugtató, mély hangján.- Csak hülyeségeket beszél. Amióta ismerem, csak azt hangoztatja, hogy utál, és semmi mást nem mesélt rólad.
- Te hiszel neki, igaz?- kérdezte a lány szomorúan.
- Én nem mondtam ilyet.- mondta a férfi, bár maga is kételkedett.
- De gondoltad.- fordította el a tekintét Layla.- Az pont elég. Nézd!- mondta elszántan.- Volt egy kis félreértés köztem és Cathrine között. Azt hiszi, hogy le akartam feküdni a volt barátjával. Nem látja az igazságot.- mondta keserűen.
- És mi az igazság?- lökte el magát a kocsitól és lépett a lány felé.
- Roberto!- fordította vissza a tekintetét a fiúra.- Nem is tetszett nekem. Raullal csak azért voltam kedves, hogy ne bántsam meg Cathrine- t. Átlagos pasi volt, de nem tetszett. Mindig, amikor Cate nem volt ott ajánlatokat tett. Mindig a nyomomban volt, és féltem tőle. Ezért kértem meg apát, hogy had menjek Svájcba tanulni. Egy este, amikor Cathrine későn jött haza, Raul berontott a szobámba, és azt mondta, hogy az övé leszek.- szemei derengeni kezdtek, de büszkén visszafojtotta kitörni készülő könnyeit.- Az ágyra lökött és lefogott. Meg akart erőszakolni!!- kiáltott fel, s hangja olyan volt mintha egyszerre tört volna ki belőle a sírás és a nevetés.
- Mi?- nézett döbbenten a férfi.- És Cathrine ezt nem tudta?
- Haha. Ő azt hitte, hogy én akartam vele lefeküdni. Szakított a férfival, de engem meggyűlölt. És én nem könyörgök neki.- mondta keserűen.
- Layla...- mondta elhűlve a férfi.
- Figyelj Roberto! Rajtad kívül ezt senki nem tudja, kivéve Cathrine, de ő nem hiszi el.- mondta szomorúan.
- Sajnálom!- ölelte magához a lányt.- Mostmár én vigyázok rád!- suttogta Layla fülébe.
- Köszönöm.- bólintott, majd elnevette magát.- Tiszta víz lettél tőlem.
- Ugyan. Mit számít?- mosolygott vidáman.- Úgyis át akartam öltözni.- majd gyengéden letörölte a lány könnyeit, majd egy pillanatig Layla szemébe nézett, és erősen gondolkozott, végül a kocsit megkerülve beült, és feltette a szemüveget.- Holnap 10- re legyél kész, és valami kényelmeset vegyél fel.- mondta és már el is ment.
- Jó de minek?- kérdezte a fiú után nézve, majd a fejét csóválva vissza szaladt a villához.
Felszaladt a harmadik emeletre, és egyenesen be a szobájába. Bement a fürdőbe. A szép sötét zöl színű hatalmas sarokkádat megengedte melegvízzel, és rózsa illatú habfürdőt tett bele. Egy csattal feltűzte a haját, és elnyúlt a melegvízben. Élvezte az örömöket, amit a fürdés okoz számára. Hallgatta a csendet, és nézte a halványkék csempéket a falon. Gondolatai mindúttalan visszatértek Robertohoz. Még mindig nem értette, hogy miért kezdett el magyarázkodni neki, amikor alig ismeri. Csak annyit tudott róla, hogy a világ leghíresebb és legkeresettebb focistája. És a legőrjítőbb férfi, akit valaha látott. De semmi mást nem tud róla. Ezt a hibát minnél előbb korrigálni kell, döntötte le magában. Halk kopogás ébresztette fel a gondolataiból. Miután kiszólt, hogy szabad, Carmen lépett be a fürdőbe.
- Kisasszony, miért nem szólt, hogy készítsem el önnek a fürdőt?- kérdezte a fiatal lány. A lánynak rövid szőke haja volt, és halvány zöldes szeme. A cselédek kék színű egyenruháját viselte, egy fehér köténnyel. Egy átlagos lány volt.
- Nincs semmi szükség arra, hogy mindig téged zavarjalak az ilyenekkel.- mosolygott Layla.- De nagyon köszönöm.
- Kisasszony, még mindig ezt a tusfürdőt használja?- kérdezte a lány.
- Igen. Carmen kérlek, holnap reggelire gyümölcssalátát készíts.- nézett rá.
- Értem kisasszony. Milyen ruhát akar felvenni éjszakára?- lépett ki a hálóba.
- Ott vannak a hálóingek, de kétrészeset vegyél ki. Mondjuk lilát.- mondta.
- Rendben. Jó éjt kisasszony.- majd kiment a szobából
Layla kilépett egy törölközőben, és az ágyhoz sétált, amin egy selyem topp volt lila színben, és szintén egy selyem lila sort. Felvette majd megtörölte a haját, és lefeküdt aludni. Már alig várta a holnapot. Mosolyogva repült.
Eközben Roberto gondolata a lány körül forgott. A kék színű selyem ágyhuzaton fekve, egy fehér nadrágban, miközben az egyik kezét a feje alá tette. Amikor elbúcsúztak meg akarta csókolni, de nem tette meg. Kihasználhatta volna, hogy Layla össze volt törve, de nem tette. Pedig a lány biztos nem utasította volna vissza. Elárulta neki a legféltettebb titkát, amiről senki nem tudott. Jól esett neki ez a végtelen bizalom. A lány hihetetlen erőről adott neki tanúbizonyságot. És ahogy ott állt előtte, kimelegedve, izzadtan, annyira szép volt. Roberto nem hitte el, hogy a lány valóban olyan, mint amilyennek a nővére leírta, sőt. Cathrine egyszer volt csupán Roberto barátaival, amikor a fiú bemutatta őt. Az összes barátja kinevette másnap, nem csak a lány kinézete miatt, hanem azért is, mert sokkal idősebb volt. Roberto összes társának olyan korú barátnője volt, mint ők maguk. És mutatósak voltak. Roberto ez után az eset után mindig csak egyedül ment. Igazából nem mert Cathrine- nel megjelenni, de Laylával� vele igen. Igazából még azt sem tudta, hogy mit akar holnap a lánytól, de majd lesz ami lesz. Mosolyogva aludt el.
Másnap reggel Layla már hat órakkor fent volt. Mozdulatlanul feküdt az ágyban. Nem tudott mit csinálni. Azon gondolkodott, hogy ajon Roberto fent van e már. Esetleg megkérdezhetné, hogy mit akar csinálni. Már nyúlt a telefonért, ami az ágy mellett egy kis éjjeli szekrényen volt, mikor az megcsörrent. Layla majdnem leesett az ágyról annyira megíjedt. Miután visszanyerte a lélek jelenlétét, nagyot sóhajtva felvette.
-Tessék?- szólt bele.
- Layla! Jó reggelt! Reméltem, hogy te veszed fel.- halatszott a telefonban, Roberto vidám hangja.
- Neked is jó reggelt! Képzeld mi lett volna, ha Cathrine veszi fel.- nevetett.
- Azt valószínütlennek tartottam. Cathrine sokáig szokott aludni.- mondta jókedvűen.- Felébresztettelek?
- Nem. Már fent voltam. Éppen fel akartalak hívni, hogy mit akarsz ma csinálni.- mondta a lány.
- Nos ez egyszerű. Bemutatlak a csapatnak, és az osztálytársaimnak, és azok barátnőinek. Gondolom neked is jót tenne, ha előbb megismerkednél pár lánnyal, hogy ne legyél egyedül.- magyarázta, de nem ez volt az igazi oka. Szeretett volna dicsekedni Laylával.
- Igazad van.- bólintott a lány.
- Figyelj Layla!- kezdte tétován.- Mi lenne, ha felöltöznék, és érted mennék. Elmennénk reggelizni, meg megmutatnám neked az edző stadiont?- kérdezte reménykedve.- Közben beszélgetnénk. De ha nem akarsz, nem kell�- mondta zavartan
- Fél óra és kész vagyok.- vágott közbe a lány.
- Rendben. Majd találkozunk.- mondta vidáman, és megkönnyebbülten.
- Oké. Szia.- köszönt el mosolyogva a lány.
- Szia.- suttogta a fiú.
Layla amint letette a telefont, kipattant az ágyból, és az öltöző szobája felé vette az irányt. Kivett egy piros nyakbaakasztós toppot, és egy fehér mini szoknyát, fehér övvel, az összhatást, pedig a fehér sportcipő tette teljessé. Megszárította haját, mikbe csavarókat tett, így a fokozatosan levágott egyenes hajba egy- két spirál göndör tincs is került. Srégen elválasztotta a haját, ahogy szokta, így haja lágyan ölelte körbe az arcát. Felvette a ruhákat, enyhén kisminkelte magát, egy kis érzéki parfüm és már kész is volt. Megnézte magát a földig érő tükörben, és nagyon is tetszett neki, amit viszont látott benne. Igazából fogalma sem volt miért öltözött így. Előkeresett egy enyhén sárgás lencséjű napszemüveget, és a fejére tette. Egy sportos fekete táskát vett magához, és már dudáltak is kintről. Még egyszer megnézte magát, és leszaladt. Kint már Roberto kicsit türelmetlen volt, de mikor meglátta a lányt, rögtön elfelejtette minden dühét. Layla káprázatosan festett, pedig csak sportos ruha volt rajta. Roberto kiszállt, hogy kinyissa az ajtót Laylának. A lány sem felejtette el megnézni a fiút, aki fantasztikusan festett koptatott farmerében, mihez egy enyhén kékes árnyalatú inget vett fel, minek az ujjait fegyürte a könyökéig.
- Jó reggelt még egyszer!- mondta egy elbűvölő mosoly kíséretében a férfi.
- Neked is.- mosolygott a lány, és beszállt a kocsiba.
- Hova menjünk először?- szállt be a fiú is.
- Talán ehetnénk valamit, mert mindjárt éhen halok, közben beszélgetünk.- mosolygott a fiúra.
- Layla! Káprázatosan nézel ki.- mondta elbűvölve Roberto de nem nézett a lányra.
- Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki.- fordult a fiú felé mosolyogva.
- Akkor indulás.- majd beindította az autót.- Tudod mit? Játszunk valamit.- mondta mosolyogva.
- Mit?- éredeklődött Layla.
- Valami igazságjátékot.- mondta huncut mosollyal.- Én kezdek.
- Ez nem ér.- durcáskodott a lány, majd megenyhült.- Na mit akarsz tudni?
- Hány férfi volt eddig az életedben?- kérdezte szemtelenül.
- Haha.- nevetett fel a lány.- Nagyon sok.- majd a fiú felé fordult.- És neked?
- Nekem?- nézett döbbenten.- Nekem édesem egy sem. Férfi az egy sem volt.- mosolygott.
- Te�- mondta félig nevetve félig dühösen a lány.- Úgy értettem, hány nő?
- Nagyon sok.- nézett rá pimaszul vigyorogva.
- Aha. Mesélj nekem a családodról!- kérte Layla.
- Nos vannak szüleim, akik a te családodnak hatalmas vetélytársai az üzletben. Hála az égnek nem veszekednek, hanem együtt működnek, így mi vagyunk, a két leghíresebb család a világon. És a leggazdagabbak. Vannak nagyszüleim, és van egy 8 éves húgom: Jennyfer.- sorolta.
- Aha. Mióta focizol?- kérdezett újra a lány.
- Uh. 8 éves korom óta. És hát elég sokat is edzettem.- mondta.- Milyen szakot végeztél?- kérdezte Roberto
- Kereskedelem- és marketing.- közölte egyszerűen.
- Furcsa véletlenek.- nevetett fel a fiú.- Én is azt a szakot végeztem.
- Több a közös témánk, mint hittem.- mosolygott Layla.- Hol lesz a legközelebb meccsed?- érdeklődött.
- Spanyolországban.- mondta sóhajtva.
- Szomorú vagy miatta? Hogy Cathrine nem mehet veled?- kérdezte a fiúra nézve.
- Nem erről van szó.- rázta a fejét.
- Hát?- érdeklődött.
- Erre az útra minden csapattag elviheti a barátnőjét. Csak pont a kapitány nem.- nevetett fel keserűen.
- Miért nem kéred meg Cathrne- t?- kérdezte együtt érzően.
- Layla, már mondtam, hogy a barátaim mit gondolnak.- mondta szigorúan.- És nem teszem ki annak Cathrine- t hogy a lányok kibeszéljék.- majd a lányra nézett.- Te jobban tudnál boldogulni.- mosolygott.
- Persze. Főleg ha nem is ismerem őket.- nevetett fel.
- Megérkeztünk.- fordult be egy étterem parkolójába.- Remélem szereted az olaszt.- mosolygott vidáman.
- Pizzát eszünk reggelire?- nevetett vidáman.- El fogok hízni ha ezt csinálod.
- Te? Dehogy fogsz. És nem csak pizzát lehet enni.- majd kiszállt és kinyitotta a lánynak az ajtót.
Bementek az étteremben. Roberto úriemberhez méltóan kihúzta Laylának a széet, majd maga is helyet foglalt a lánnyal szemben. A pincér pár pillanat múlva meg is érkezett az étlappal. S nem felejtette el megcsodálni Laylát, amit Roberto féltékenyen nézett. Nem nagyon értette magát, de érezte, hogy elönti a düh, főleg amikor Layla rámosolygott a jóképű, barna hajú, fekete szemű pincérre.
- Cosa desidera? (mit parancsol?)- kérdezte a pincér olaszul, egy elbűvölő mosoly kíséretében.
- Insalata cesar. (egy cézár salátát)- mondta a lány szintén olaszul miközben rámosolygott a férfira.
- E lei?(és ön?)- fordult Roberto felé, de már nem mosolyogva, miközben félszemmel még mindig a lányt nézte.
- Carpaccio di salmone tiepido.(lazac saláta pestoval)- mondta szintén olaszul, egy kicsit mérgesen.
- E pesca. (és egy őszibaracklé)- tette le az étlapot Layla.
- A me coca- cola. (nekem pedig coca- cola)- adta vissza ő is az étlapot, majd mire a pincér nem akart menni, hanem Laylát nézte, türelmetlenül, és dühösen intett neki.
- Mi bajod van Roberto?- hajolt közelebb a lány.- Amióta bejöttünk feszült vagy, és dühös.
- Semmi csak ez a pincér.- mondta dühösen.- Itt legeleti a szemét rajtad, amikor itt ülök veled szemben.- tajtékzott.
- Lehet, hogy hitte, hogy testvérek vagyunk.- nevetett.
- Méghogy testvérek. Frászt.- dühöngött, majd észrevéve magát, gyorsan bocsánatot kért.- Sajnálom.
- Ugyan.- mosolygott a lány.- Legalább kiismerlek.
Miután meghozták az ételt nem szóltak, többet. Némán ettek, de közben lopva egymásra néztek. Layla nem értette, hogy miért viselkedett így a fiú, és a hangjában és a szemében mintha féltékenység lett volna. A lány nem értette, hogy miért de örült neki. Roberto nem akarta elhinni, hogy így viselkedett. Amikor Cathrine- nel vagy valamelyik régi barátnőjével ment valahova, soha nem volt ilyen dühös, ha egy férfi rájuk nézett. Igazából hidegen hagyta, de most egy ismeretlen érzés kerítette hatalmába.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
