|
1.RÉSZ
ISABELL 2008.03.21. 18:05
Los Angelesben a hatalmas Hamilton vállalat fiatal elnöknője idegesen mászkált az irodájában. A nő nagyon szép volt. Egy csípő, fekete kosztümnadrágot viselt, egy fehér selyem toppal, és hozzá illő magas sarkú fekete szandával. A nőnek hosszú derékig érő sötét barna haja volt, és szintén barna szemei, mik villámokat szórtak. Szép vonásai mérhetetlen dühről árulkodtak.
- Ezt nem hiszem el.- fújtatott magában.- Mégis mi a fenét képzel magáról ez hülye kis csitri?
- Miss Cathrine! Roberto úr van itt.- jött be félve a titkárnő.
- Engedd be!- mondta nyugottabban, majd mélyen belélegzett és egy mosolyt erőltetett az arcára.- Szia édes.- mosolya mostmár igazi lett, amint meglátta a belépő férfit.
- Szia!- ölelte át a nőt.- Mondcsak mi történt? Marisela, nagyon meg volt ijjedve tőled.
A férfinak rövid fekete haja volt, elől a fufruja kicsit hosszabra hagyva, és srégen elválasztva. Szikrázó mélykék szemek, mint a sötét éjszaka. Vonásai férfiasak, szája szépen ívelt, arca markáns vonalakat viselt, teste pedig kidolgozott és izmos volt. Egy fekete nadrágot viselt, bordó színű inggel, ami felül ki volt gombolva, így látni engedte a fiú imos felsőtestét. Egész lényében olyan férfi volt, aki előtt minden nő elájul, ha csak egyszer rájuk pillant. Egy őrjítő férfi, minden nő vágyálma.
- Ugyan semmi.- mosolygott.- Csak az idióta hugocskám. Felhívott és közölte velem, hogy akkor szállt fel a repülőre és utazik haza.
- Nem sokat meséltél még eddig a húgodról.- kezdte, és leült az irodában lévő kanapéra.- Milyen? Hol volt?
- Rendben.- egyezett bele a nő és a férfi mellé sétált.- Layla egy olyan lány, akivel nem lehet versengeni. Egy feledhetetlen nő. Káprázatosan szép, és őrülten jó alakja van. Mondjuk úgy, hogy amikor utóljára láttam, még egy angyal is megirigyelhette volna a testét, és a lényét. Bátor, erős és harcos. Sokszor szemtelen, de egy kedves és okos lány.
- Tudod az ember, azt hinné, hogy imádod a húgod.- mondta mosolyogva Roberto.
- Nem szeretem.- mondta makacsul.- Elismerem a jó tulajdonságait, de most jönnek a rosszak.- mondta enyhe gúnnyal.- Makacs, bosszantó, szemtelen. Sokszor ellenszegül nekem, és nem tisztel. Szembe száll velem, sőt még apával is. Bosszantó. És modortalan.
- Jujj Cathrine.- nevetett fel a férfi.- És hogy néz ki?
- Fogalmam sincs.- rázta a fejét a lány.- Három éve láttam utóljára. Apa Svájcba küldte, hogy ott a legjobb iskolákban tanuljon. És most a kisasszony úgy döntött, hogy itt folytatja tovább a tanulást.
- Aha. Mikor érkezik?- kérdezte.
- Négykor.- sóhajtott a nő.- Azt mondta, küldjem ki elé a sofőrt. Máris kezdi.- mondta mérgesen.
- Akkor induljunk. Már csak fél óránk van addig.- állt fel Roberto.- Szeretném megismerni azt a lányt, aki képes így kihozni téged a sodrodból.- nevetett.
- Vicces. De menjünk.- állt fel Cathrine is, fogta a táskáját, és már el is mentek.
Közben a Los angelesi reptéren a leszálló magángépről, egy fiatal nő szállt le. Napszemüvegét a fejére téve körül nézett, és mikor megpillantotta a keresett alakot, a szemüveget visszacsúsztatva a helyére, elindult felé. Köszönt a rég nem látott sofőrnek, majd beszállt az ezüstszínű Mercedesbe és már indultak is a Hamilton- villa felé.
- Mégis hol a fenébe maradnak már ennyi ideig?- kérdezte dühöngve Cathrine, miközben fel- alá járkált a hatalmas nappaliban.
- Hagyd már abba!- parancsolt rá Frank Hamilton- Ülj le és nyugodj meg!- a férfinak rövid fekete haja volt, és kékes szeme. Egy fekete öltönyt viselt egy ugyan olyan nadrággal, természetesen a legdrágábból.
- Cathrine, apádnak igaza van. Ülj le!- mondta nyugodtan Roberto, miközben iszogatta a wishkyét.
- Jól van.- ült le a férfi mellé.- Mikor lesz a következő meccsed?- érdeklődött mosolyogva.
- Két hét múlva.- mondta az.
- Oh. Akkor pont nem leszek itt. Elutazom Párizsba.- mondta kicsit szomorúan.
Roberto már nem tudott válaszolni, mert Carmen, a ház egyik szobalánya idegesen szaladt be a nappaliba. Kopogás nélkül berontott, majd rádöbbenve arra, hogy mit tett, sietősen bocsánatot kért.
- Mi történt, Carmen?- kérdezte elsőnek Diana Hamilton. Szép nő volt, rövid barna haja, és rákontrázott a szürke szoknya- kosztümre, amit viselt. Nem volt kövér, de már nem is volt olyan alakja, mint a lányának.
- Asszonyom, a kisasszony most érkezett meg.- hajolt meg a lány.
- Végre.- mondta türelmetlenül Frank.- Vezesd be a kisasszonyt!- mondta Carmennek, aki boldogan elsietett.
- Itt az idő.- szorította meg Cathrine Roberto kezét, aki némán bólintott.
Pár pillanat múlva cipő kopogás hallatszott, és belépett a várva várt személy. A fiatal nő szemét egy fekete napszemüveg takarta. Haja valamivel világosabb volt, mint a nővérének, és csak a válláig ért, kicsit srégen volt elválasztva, és fokozatosan megszedve, így könnyű, laza keretbe foglalva arcát. Ami látszott belőle már az is megnyerte Roberto tetszését, sőt elkápráztatatta. A lánynak egyszerűen tökéletes volt az alakja. Hosszú formás combok, enyhén barnás bőr, amit a vörös mini szoknya, és fekete félvállas topp látni engedett. Formás csípője, lágyan ívelő, vékony dereka, dús, formás mellei, és gyönyörű arcvonásai voltak. Roberto úgy érezte, mintha ez a gyönyörű angyal őt nézné. A lány ajkai résnyire voltak nyitva, ahogy a férfira nézett. Szemeit nem lehetett látni a sötét napszemüveg miatt, és a lány most örült is neki, hogy nem látják; ilyen őrjítő férfit, mint Roberto még nem látott, pedig már volt dolga egy párral. Az idő mintha megfagyott volna körülöttük. Csak nézték egymást. Majd a csodás pillanatot Cathrine gúnyos megjegyzése törte meg.
- Mi van hugi? Most jöttél meg, nem is köszönsz, csak bámulod a barátomat?- kérdezte egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Higgadj le Cathrine!- hallatszott a lány hűvös, érzéki hangja.- Nem az én szokásom elvenni más barátját. Az inkább a tiéd.- tekintett a nővérére, majd levette a napszemüveget.
Roberto kis híján fenyögött, amikor meghallotta a lány érzéki hangját, és meglátta gyönyörű szemeit, mik az övéhez hasonlóak voltak. Kék szemei, mint az óceán tiszta vize. Relytélyes és titokzatos.
- Layla!- ölelte át az apja.- Édesem, örülök, hogy végre ismét itthon vagy.- mosolygott Frank.
- Én is örülök apa.- mosolyodott el halványan a lány, a fejére illesztette a szemüveget.
- Kislányom.- ölelte át Diana is a lányát.- Remélem mostmár végleg haza, jössz.- könnyezett az asszony.
- Hadd, mutassam be neked hugi a barátomat.- szakította meg a lány válaszát Cathirne.
- Roberto Diaz.- nyujtott kezet a férfi.
- Layla Hamilton.- nyújtotta kezét a lány is.
Roberto kezének érintése forrón égette Layla bőrét, míg a lány hűs érintése gyengéden nyugtatta a férfit. Roberto elmosolyodott.
- Remélem nagyon jól ki fogunk jönni egymással.- mondta a fiú miközben a szeme vidáman csillogott hozzá.
- Biztos vagyok benne.- mosolyodott el Layla, s a lány egy pillanatra betekintést engedett Robertonak szeme legmélyebb részébe.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
