- Le... Leon.- nyögte döbbenten Sora.

A férfi visszafordult, és minden szégyenérzet nélkül, minden zavar nélkül siklott végig a tekintete újra- és újra Során. Vágya már fájt. Soha, soha nem érzett ilyen édes, és fájdalmas vágyakozást. Soha nem vágyott még annyira egy nőre, mint most. Amikor a reptéren meglátta Sorát, tudta, hogy különleges. Különlegesebb, mint May és az összes többi nő együttvéve. Soha nem látott még ilyen szenvedélyt és tüzet. Ilyen szépséget, és ilyen páratlan ragyogást. Biztos volt benne, hogy a lány tökeletes partnere lehetne, aki nem zuhan le mellőle. De ezek szerint a szépséges Sora foglalt volt. A lány hajába eltűnő férfi lassan felemelte a fejét. Jégkék szemei érdeklődve csillogtak, amikor meglátta a vele szemben álló, Adoniszt is megszégyenítő külsővel rendelkező férfit. Majd dühösen érezte, amint Sora nyugtalanul összerándul, és szíve hevesen verni kezd, légzése szaporává válik. Ám ez már nem a kéj, és az élvezet miatt volt, hisz abbahagyott minden nemű kényeztetést. Valamiért olyan érzése volt, hogy szerelme az előtte egy szál törölközőben álló, férfiasan szép férfi miatt lett ilyen. Sora a vörös fürdőköppenyéért nyúlt, de a mozdulata megállt. Yuri lefogta a kezét, és végig Leon ezüst tekintetébe nézve, újra mozogni kezdett, miközben kezei is újra kényeztetni keztdék a lányt. Sora gesztenye színű tekintete döbbenten elkerekedett, ahogy megérezte, de attól mégjobban, hogy az előtte álló Leon tekintete elsötétült, mint nyári viharban az ég. Érezte, ahogy szíve egyre hevesebben ver, ám ezúttal nem a szerelmi aktus miatt. Leon szemei dühösen összeszűkültek, majd megfordult és távozott a helyiségből. A kihallatszódó nyögések nem maradtak abba, de már csak a Yurié hallatszott. Felvette a köntösét, és nekitámaszkodott a szauna fából készült falának. A kinti hűvös levegő kissé lenyugtatta izzadt, forró izmait, de az ágyékában tüzelő vágyat nem tudta megnyugtatni. Újra látta maga előtt a szépséges Sorát, amint élvez, de nem Yuri karjaiban, hanem az övében. Ám láthatlóag az elehetetlen. Mély levegőt vett, és próbálta nyugtatni szíve heves dobogását, szapora légzését. Lehunyta viharszürke szemeit, amiket a sötét égbolton nyugtatott. Pár pillanattal később különleges illatot érzett maga mellől. Egyszerre volt fenséges és csábító. Fejét kicsit oldalra fordítva, kinyitott a szemeit, és rögtön egy gesztenye szempárral találta szemben magát. Során egy vörös, pamut köntös volt. Haját feltűzte. Arcán nem jelent meg pír, nem volt zavarban. Szemei mégis nyíltan, és őszintén néztek a viharszürke szempárba. Leon nagyon csodálta, amiért ilyen volt. Egy igazi istennő. Nem lehetett zavarba hozni, mégis egy kislány nyíltságával nézett rá. Pedig ízig- vérig nő volt. Szebb, mint bárki, akivel eddig dolga volt. Szebb, mint bárki, aki létezett. Leont az az őszinte, érdeklődő tekintet mosolyra késztette. Ajkain megjelent egy igazi, szívből jövő mosoly. Sora ajkai elváltak egymástól, amit a férfi olyan kívánatosnak talált, mint egy érett gyümölcsöt. És szívesen megkóstolta volna. Sora megnedvesítette ajkait, majd tekintetét a csillagokra emelte.

- Szólnom kellett volna.- mondta halkan.
- Arról, hogy ne mászkáljak késő este, mert ilyen jelenetekkel találom szemben magam?- kérdezte gúnyosan, kissé csalódottan, mégis szórakozva.- Hát valóban érdemes lett volna, és akkor megkímélsz mindannyiunkat. De ne aggódj! Láttam már ilyet. Habár...- nézett végig a tőle kb. 10 centivel kisebb lányon.- Mégsem. Menj vissza nyugodtan, és folytassátok!
- Normális vagy?- nézett rá megrökönyödve Sora.
- Vagy velem akarod, azért jöttél ki?- nézett rá Leon gonosz mosollyal.
- Áh... ezt nem hiszem el.- emelte meg a hangját, de a következő pillanatban Yuri kilépett, és hátulról áltölelte.
- Yuri Killien.- mondta kimérten Leonnak és felé nyújtotta a kezét.
- Leon Oswald.- viszonozta.
- Édes, menjünk aludni!- mondta Yuri behízelgő hangon Sorának, miközben száját végighúzta a nyakán, ezzel nyomatékosítva: a lány az övé.- Leon is biztos fáradt.
- Megyek mindjárt.- válaszolta a lány egy pillanatra sem levéve a szemét Leonról.- Menj előre. Valamit kérdeznem kell még Leontól.- Yuri először döbbenten, majd dühösen nézett, végül távozott. Leon pedig értőn elmosolyodott.- Ne vigyorogj! Kérdezni akarok valamit.
- Aha figyelek.- indult el előtte.
- Te nem szereted Mayt.- mondta határozottan és a férfi után indult.
- Drága Sora!- kezdte Leon gúnyosan.- Ez nem kérdés volt, hanem kijelentés. De igazd van. Nem bírja felfogni, hogy nem szeretem és csak egy valami miatt vagyok vele.- fordult hirtelen hátra, mire Sora nekiütközött.- Az a valami pedig csakis a szex.- hajolt közel a lányhoz.- Amit mástól is megkaphatnék. Sőt. Mástól akarom megkapni.- mondta mélyebbé vált hangon.
- Mi a...- de nem tudta befejezni, mert a férfi magához rántotta egy hosszú, forró csókra. Sora tekintete elkerekedett. Soha nem érzett még ilyen tüzet. Egyetlen csók sem tudta még így elkábítani az érzékeit. Egyetlen csóktól sem esett ilyen édesen kínzó kábulatba. Leon ajkai egyszerre voltak puhák, és kemények. Hevesek, és lágyak. Nyelve lassan, ingerlően végigsiklott az alsó ajkain, ezzel nyögést kiváltva belőle. Minden ellenállása megszűnt, amikor a férfi nyelve átsiklott a szájába. Az ő nyelvét lágyan, hevesen kezdte simogatni. És Sora viszonzta. Kezei felsiklottak a férfi hátán, és átfonta a nyakát, ezzel szabad utat hagyva Leonnak, hogy átkarolja és még közelebb húzza magához. Csókjuk felért egy szeretkezéssel. Mély volt, egyszerre puha és heves. Szenvedélytől fűtött és vágyakozó. Sora szemei elé azonban egy kép kúszott be. Egy szőke hajú jégkék szemű férfi.Yuri... Majd egy másik, egy hosszú fekete hajú, kék szemű lány. May... Nem tehetik ezt velük. Nem lehetett. Hirtelen kiszakította magát ennek az elbűvölő férfinak a karjai közzül, és egy hatalmas pofont kevert le neki.- Ne merészeld ezt még egyszer!- emelte fel a hangját, és szemei szikráztak.- Lehet, hogy neked nem számít May, de nekem igen. Ő az unokatestvérem. És ott van Yuri.
- Szereted?- kérdezte Leon nyugodtan, de szemei még mindig sötétek voltak, ágyéka pedig feszült.
- Persze, hogy szeretem.- mondta Sora, bár elég határozatlanul.- Felejetsd el, ami történt, mert nem fog többé megismétlődni.
- Úgy gondolod?- fonta karba a kezeit, miközben egyik szemöldökét felhúzta.- Te valóban úgy gondolod? Sora, láthatod magad is, nem tudunk ellenállni egymásnak. Túlságosan szép vagy, és túlságosan kívánatos. És túl tüzes. Ha nem lennél ilyen, elhiheteted hagynálak, de így...- ingatta a fejét.- Kellesz nekem! És, ami nekem kell, az az enyém is lesz. Sehol a világban nincs még egy olyan nő, mint te. Azt akarom, hogy az enyém légy. Valld be, hogy te is vonzódsz hozzám! Nem is kicsit.
- Hallgass!- kiáltott fel zihálva, amitől mellei gyorsan emelkedtek és sülyedtek, ami nem kerülte el Leon tekintetét sem.- Kérlek, hagyd abba!- mondta nyugodtabban.- Többé nem fordulhat elő. Próbáljunk normálisan viselkedni. Hisz az unokanővérem vőlegénye vagy. Szóval viselkedjün eképp. Menj aludni! Holnap beviszlek titeket a színpadhoz, és aláírjátok a szerződést. Jó éjt!- majd kecses, érzéki alakja eltűnt a tulipánfák, és a tuják között.
- Méghogy normálisan viselkedni, és elfelejteni.- mondta magának gúnyosan Leon.- Nem fog sikerülni Sora Naegino. Te nem fogod tudni, én pedig nem akarom.- mosolyodott el gonoszan.- Azt kell, hogy mondjam: fenséges vagy, és kellesz nekem. Ha kell a pokolra jutok érte, de az enyém leszel, szépséges Démonlány!- majd ős befelé indult.

Sora halkan ment be a közös szobájukba Yurival. Soha senki nem tudta így felizgatni, mint Leon. Egy igazi Démon volt. Minden gondolkozás nélkül, ösztönösen csábított és cselekedett. Ebben hasonlítottak. Halvány mosoly jelent meg az ajkain, majd eszébe jutott a férfi csókja. Kezét ösztönösen az ajkaira tette. Érezte a férfi ízét, forróságát, és kemény, követelőző ajkait a sajátján. Meleg volt. Túlságosan meleg volt odabent a levegő. Azonnal friss levegőre volt szüksége. Nem hitte el, hogy ilyen kétes érzelmeket képes kiváltani belőle a férfi. Fázott, borzongott, és melege volt. A teste tüzelt. Az egészfalas ablak mellett elhelyezkedő erkélyajtóhoz sietett, amin a Hold mosolyogva, és a férfinek drukkolva világított be. Sora, ahogy felnézett, emlékeibe beszökött egy ezüst szempár. Az a tekintet lassan viharszürkévé sötétült. Eszébe jutott, amit Leon mondott, miközben a szemeit látta maga előtt: "- Kellesz nekem! És, ami nekem kell, az az enyém is lesz... Azt akarom, hogy az enyém légy! Valld be, hogy te is vonzódsz hozzám..." Vonzódni? Hogyne vonzódna ehhez az isteneket megszégyenítő testű, szenvedélyes férfihoz, aki ilyen kétes érzelmeket képes kiváltani. De ott volt Yuri... Tekintete a sötétségben megbújó ágyra vándorolt, ahol a férfi aludt. Szerette őt. És ott volt May is. Leon nem vette számba az akadályokat, amik elválasztják őket. Rekedt sóhajt engedett ki ajkai mögül. Yuri nagyon jóképű volt, és fantasztikus teste volt. Nagyon sok nő lett volna a helyében, hogy élvezhessék, amit ő. De mégis... az a jégkék tekintet a Holdezüstösen ragyogó szempárhoz képest semmi nem volt. Szép, férfias arca elhalványult a szépséges, isteneket megszégyenítő márványarc mellett. Kidolgozott teste közel sem volt olyan kívánatos, mint a másik férfi Adonszénál is őrjítőbb teste. Sora legszivesebben sikított volna a mérhetetlen vágytól, és a kétségbeesett tehetetlenségtől. Dühös volt. A férfira... de leginkább magára. Folyamatosan szemei előtt lebegett Leon ezüst tekintete, és az a gúnyolódó, gonosz mosoly, ami olyan vágybahozó volt. Dühösen, halkan szitkodóva ment a fürdőbe. Levette a köntöst, és beállt a hideg zuhany alá. Haját kiengedte, és a vörös csempének támaszkodott. A hideg vízcseppek jeges tőrként martak bele bársonyos bőrébe, de nem érdekelte. Tehetetlen volt. Soha nem érzett még ilyet. Fejét lehajtva próbálta elűzni gondolataiból a férfi csókjának, érintésének emlékét. És a tekintetét. Ó igen. Azt a veszélyesen rejtélyes tekintetet. Érezte, ahogy haja nedvesen és puhán omlik le a hátán. Hamarosan kiszállt és egy törölközőt magára csavarva a gardróbszobába ment. A rengeteg felakasztott ruha rendbe volt szedve. Külön mindenféle stílus. Sora elmosolyodott. Hiába mondták, hogy különlegesebb, mint bármelyik nő, ő is nő volt. És ehhez méltán megszámlálhatatlan ruhája volt, a világ különböző helyeiről. De a legtöbb mégis a Los Angelesi, és a Párizsi leghíresebb tervezőtől. Levett a vállfáról egy együttest. Egy halvány barack színű, selyem toppot, és egy ugyanolyan sortot, felvette, majd rávette a barackszínű, combközépig érő selyemköntöst, és visszament a szobába. A hűs levegő, már átjárta a helységet, így nem jutottak eszébe újabb erotikus gondolatok. Levette a köntöst, és vizes hajjal befeküdt Yuri mellé. A férfi megérezve ezt, szinte azonnal fölé emelkedett, és csókolni, simogatni kezdte. Sora pedig döbbenten érezte, hogy egyáltalán nem izgatja fel. Elfordította a fejét, amikor Yuri meg akarta csókolni.

- Mi van veled?- kérdezte a férfi rekedt, vágyakozó hangon.
- Semmi, Yuri.- csitította a férfit, és eltolta.- Fáj a fejem. Rosszul vagyok.
- Rendben.- modta kicsit mérgesen, majd felkelt és a fürdőbe viharzott.

Sora egy kicsit még nézte a kinti sötétséget, majd lehunyta a szemeit és elaludt.
Közben pár szobával arrébb Leon is megszenvedett az elalvással. Soha egyik nő sem gyakorolt rá ilyen hatást. Erre eljönnek Los Angelesbe, az Angyalok városába és találkozik a leggyönyörűbb, legtüzesebb, és legkívánatosabb Démonnal, akit el lehet képzelni. Vágya még most is tüzesen lüktetett, és láthatóan egy pillanatra sem akart csillapodni. Oldalra nézett, ahol May már lerúgta magáról a takarót. A lányon csak egy fekete tanga volt, és egy alig takaró, melltartónak nevezett anyag. Mindig ezzel akarta elcsábítani Leont, de nem mindig úgy sikerült, ahogy ezt akarta. A férfi egy fintor kíséretében a lányra dobta a takarót. Ebben pillanatban taszította May narancsos vanilia illata. Eddig sem volt odáig érte, de most... Az ablak felé fordult, ahol az erkélyajtó nyitva volt. A vágytól tüzelve, tele erotikus képzelgéssel, és meleg, gesztenye színű szempárral együtt lépett az álmok mezejére.
Másnap reggel kissé nyúzottan, de még mindig vággyal telve ébredt. Az első, ami eszébe jutott Sora volt. Rekedt sóhaj szakadt fel a mellkasából. A nap már feljött. Nyolc óra volt. Oldalra pillantva látta, hogy May még nagyban alszik, ismét kitakarózva. Leon dühösen húzta össze a szemeit, majd kiviharzott a fürdőbe, onnan pedig a gardróbszobába. Felvett egy fekete nadrágot, mélykék inggel, amit jó szokásához híven, nem gombolt be teljesen, és az ujjait felhajtott a könyökéig. Felkapta a fekete zakót, majd még egy pillantást vetve az alvó lányra, gonoszan elmosolyodott, és kilépett. Maga után azonban úgy bevágta az ajtót, hogy belezengett a folyasó. Ha May erre nem kel fel, akkor semmire. Gondolta mosolyogva, majd lement. A nappalin keresztül a tágas ebédlőbe ment. Ahogy belépett, szinte rögtön megérezte, hogy nincs egyedül. Az ebédlőt szintén egészfalas ablak övezte, ami előtt az asztalnál ott ült Sora. A lány ma is gyönyörű volt. Démoni csábítása már kínná változott. A lány egy fehér halásznadrágot viselt, amihez világoszöld övet tett fel, és egy világoszöld nyakban megkötős toppot, aminek kivágása mély volt. Haja ezúttal hullámos volt, amit felkötött. Ajkai csábítóak és puhák voltak. Leonban pedig azonnal feltámadt a vágy. Sora épp a gyümölcssalátáját ette, és Leon elgodolkozott mi mindent tudna tenni azokkal a gyümölcsökkel. A valóságba Sora hangja hozta vissza.

- Jó reggelt, Leon!- hallatszott érzéki, dallamos hangja.- Milyen volt az első éjszakád az Angyalok városában?
- Nyugalmasnak egyáltalán nem nevezhető.- ült le a lánnyal szemben.- Ugyanis a drága unokatestvéred végig horkolta az éjszakát.- morogott.
- Mit csinált?- kérdezte Sora meglepetten és megállt a villa a kezében.
- Horkolt.- ismételte Leon.- Itt jobban horkol, mint bárhol.- mondta morcosan, majd élvezettel hallgatta a lány dallamosan felcsendülő nevetését.- Neked talán vicces drága Sora, de nekem hidd el cseppet sem. Ráadásul az álmaim sem hagytak nyugodtan aludni.- modta gonosz mosollyal.
- Ezekről az álmokról nem akarok hallani.- komolyodott meg Sora.- May nem kelt még fel?
- May nem kel fel 12 előtt.- válaszolta gúnyosan.
- Ne hülyéskedj velem!- mondta Sora ingerülten.- Egy óra múlva a színpadon kell lennünk.
- Nem hülyéskedek.- majd rámosolygott a cselédlányra, aki letette elé a reggelit, majd pirulva kiszaladt.- Tényleg akkor szokott. Na és Yuri? Ő hol van?
- Yuri ráér. Mi nem.- tért ki a válasz alól.- Neki elég délre bejönni, mert akkor kezdünk gyakorolni.
- És mit gyakoroltok?- érdeklődött.
- Egy új manővert kell kitalálnunk.- mondta Sora sóhajtva.- Valami nagyot, ami igazán rendkívüli lesz. De nem tudom menni fog e. Három hét alatt nehéz valami igazán színvonalasat összehozni.
- Versenyre lesz?- kérdezte Leon.
- Igen.- bólintott.- A Cirkusz fesztiválra. Persze voltak olyan szemetek, hogy nekem küldik utoljára. Miért is ne a kétszeres bajonknak küldenék ki utoljára, nem?
- Borzalmas.- játszotta magát Leon.
- Ne szórakozz velem!- mondta Sora mérgesen.- Megyek felkeltem Mayt.
- Nincs rá szükség.- állította meg az indulni készülő lányt.- Már megtörtént. Nem hallottad?- kérdezte, miközben komótosan belivott a narancslevébe.- Ha arra nem kelt fel, akkor semmire nem fog.- mondta komolyan, de egy mosoly bujkált az ajkain.
- Jó reggelt!- hallatszott egy álmos hang.
- Jó reggelt May!- fordult oda mosolyogva Sora, de kis híján leült a földre.- Öhm... így akarsz jönni a színpadhoz?
- Igen. Miért nem jó?- kérdezte mosolyogva, miközben illegetve magát megfordult.- Szerinted édes?- ült Leon ölébe.
- Nem zavar, kedves, hogy ettem?- kérdezte negédesen.- Úgy jössz, ahogy akarsz.- mondta aztán hidegen, és leszállította az öléből a lányt.
- May! Egyél valamit, én meg hozom a cuccom, és megyünk.- mondta majd kisietett az étkezőből.
- Muszáj az unokahúgom előtt ezt csinálnod?- kérdezte felháborodva és leült a férfi mellé.- Nekem csak dinnyét hozz!- mondta lenézően az odalépő cselédlánynak.
- Ha nem akarod, hogy így beszéljek, ne öltözz így, ne ülj az ölembe, ne édesemezz, és ne kellesd magad!- szűrte a fogai között, majd felállt és távozott.
- Vigyázz mit csinálsz, Leon!- kiáltott utána May.

Tíz perccel később végre mindenki elkészült. Sora egy sporttáskával a kezében kisétált a rá váró pároshoz. Leon laza testtartással a mélybordó sportkocsinak dőlt, és fürkésző tekintettel ézte a felé jük közeledő lányt. Sora nem illegette magát feleslegesen. Nem is volt rá szüksége. Minden lépése sugározta kecsességét, erejét, szenvedélyét. A ruha pedig eleganciáját mutatta. Nem úgy, mint May. A lány mellette állt, és ugyanúgy a kocsinak támaszkodott kissé oldalasan. Kilométerekről érzett rajta a parfüme, aminek nem volt olyan jó illata, mint a Soráénak. May már megint úgy öltözött fel, mint egy szajha, és Leon kezdte szégyelni, nemhogy felizgatta volna. A lányon egy aranyszínű topp volt, ami a mellei alá ért, és mélyen dekoltált volt. Nyakban kellett megkötni, de még a melle alatt is. Az egész hasa kint volt, nem számítva a mellei belső részét. Az aranyszínű szoknya a csípőjétől, kb. öt centi volt így éppen eltakarva fenekét, de az alsó része kilátszott. És egy öt centi talpú, és tíz centi sarkú szanda volt rajta. Haját ugyanúgy felkötötte, mint Sora, ám ő nem hatott olyan kívánatosnak. Sora még egyszer végignézett unokatestvérén, és nem tudta elűzni a döbbenetét. Végül betette a fekete sporttáskát a csomagtartóba, és beült az autóba. A másik két ember szó nélkül követte. A húsz perces út alatt semmi nem történt, leszámítva, hogy May egy- két dalt elkezdett énekelni, mire a másik két személy majdnem rosszul lett. Mikor kiszálltak a színpad előtt, kész megkönnyebbülés volt. Sora kivette a táskát, és határozott léptekkel indult a hatlmas sátor felé. A tenger hívogatóan zúgott melletük, Leon pedig megállt egy pillanatra, hogy megcsodálhassa azt a helyet, ahol azt mondják minden álom valóra válik. May, unoktestvérét követve belépett, ám Sora még hátra fordult. Ahogy meglátta Leont, egy mosoly jelent meg az ajkain, és bement. A férfi hamarosan beérte őket, és együtt léptek be Kalos Eido irodájába. Az igazgató, Sora láttán szélesen elmosolyodott, miközben tekintete elismerővé és büszkévé vált. Majd szemei átsiklottak Leonra, és egy értő mosolyt eresztett meg, de ahogy meglátta Mayt, visszaült a székbe és csak nézett maga elé. Nagyokat nyelt, majd Sorára nézett, aki elnéző mosollyal ült le az egyik azékbe. A másikba Leon foglalt helyet, May pedig a kanapéra ült le, de a szoknya igencsak felcsúszott rajta.

- Kalos, ő az unokanővérem, May Wong.- mutatta be Sora.- És a partnere Leon Oswald.
- Nagyon örülök, Leon.- nyújtott kezet Kalos.- És önnek is... kisasszony.- fordult May felé.
- Kalos, Layla bent van?- kérdezte csak, hogy a férfi ne legyen ennyire zavart.
- Igen, az ezdőteremben vam.- nézett végre a gesztenye színű tekintetbe, és rögtön visszatért a lélekjelenléte.- Ha Yuri megérkezik megnézzük az ugrást.
- Rendben.- állt fel Sora.- Na itt hagylak benneteket. És megyek Laylával edzeni. Majd találkozunk.- szólt még hátra és kilépett.
- Nos, aláírhatjuk a szerződéseket?- kérdezte Kalos, ám nem kerülte el a figyelmét Leon tekintete, ami nem igazán Maynek szólt.

Dél körül Yuri is befutott, majd miután átöltözött, bement a lányokhoz. Sorát egy szenvedélyes csókkal köszöntötte, de a lány nem nagyon jött lázba tőle úgy, mint régen. Ez azonban csak Laylának tűnt fel. Sorának eszébe jutott, hogy milyen volt Leon csókja, és ez közelében sem volt annak. Végül a trambulinhoz ment, és egyetlen ugrással a trapézra emelkedett. Yuri még kicsit legeltette a szemét Laylán, aki hasonló edzőruhát viselt, mint Sora csak lilát, majd ő is felugrott. Elkezdték a gyakorlatot. Rögtönöztek, és gondolták az után majd kialakul valami. Layla leült a padra és úgy nézte őket. Sora egyre magasabbra ugrott, de nem kellett félnie; a partnerének nagyon jó reflexei voltak, és háló is volt alatta. Az ajtón hirtelen May vágódott be, majd utána Kalos és végül Leon. Mindenki tekintetét magára vonzotta a lány öltözete, így a Yuriét is. Sora azonban pont akkor ugrott el. Egy őrületes sebességű csavarral ugrott arra, és Yurinak el kellett volna kapnia, azonban a férfi May vonalait nézte. Leon tekintetét azonban Sora vonzotta. Az a hihetetlen kecsesség, amivel dolgozott, mégis szinte lángolt a tűztől. De látta, hogy Yuri nem fogja elkapni őt, így bizonyára a hálóban landol. Ő bezzeg elkapta volna sőt. Ahogy előre várható volt, Sora nagyon gyorsan kezdett zuhanni, a pörgés lendülete miatt. Szinte szemmel nem is volt követhető. Mindenki arra kapta a fejét, hisz nem fordult elő túl gyakran, hogy Sora Naegino a hálóban landol. Azonban most mindenki nagyokat pislogott. Layla felállt és közelebb ment a hálóhoz. Yuri utána akart nyúlni, de Sora túl gyorsan zuhant. Leonnak rossz érzése volt az esés nagy sebessége miatt. Sora belezuhant a hálóba. Ám arra senki nem számított, hogy ilyen erővel. Már mindenki megnyugodott, ám a lendület következtében a háló ugyan abban a pillanatban leszakadt, és Sora nem állt meg a zuhanásban.