Kedves ellens�gem

1.       Csak egy tal�lkoz�s

Sz�p, ny�ri d�lut�n volt; P�rizs utc�in, terein zajlott az �let.

Uszod�b�l tartottam hazafel�, de a k�lv�rosba, ahol laktunk, nem indult k�zvetlen buszj�rat: egy helyen �t kellett sz�llnom. J�l ismertem a k�rny�ket, mert az iskol�m is errefel� volt: nem t�l messze volt itt egy m�vel�d�si k�zpont, gazdag, t�bb ezer k�tetes k�nyvt�rral. Ha �pp volt id�m, nem is mentem haza a csatlakoz� busszal, hanem elt�lt�ttem egy-k�t �r�t a k�nyvt�rban a k�vetkez� j�ratig. Aznap m�s okom is volt erre: tal�lkoz�t besz�lt�nk meg az egyik bar�tn�mmel, �s mivel az � programja kor�bban v�gz�d�tt, Odile elvileg m�r a k�nyvt�rban v�rt r�m.

Siettem teh�t. Ennek, �s a k�nyvt�r �vegajtaj�r�l visszaver�d�, t�bolyultan ragyog� f�nynek k�sz�nhettem, hogy az el�t�rbe l�pve hirtelen nekimentem valakinek.

N�h�ny m�sodpercig zavartan szabadkoztunk mindketten; r�szemr�l gyakorlatilag vakon, mert a szemem m�g mindig l�ktet�, z�ldes ut�-vizualiz�ci�t hazudott a norm�lis l�t�s helyett. Annyit �rz�keltem a velem szemben �ll� illet�b�l, hogy magas, v�kony testalkat�, �s a hangja ut�n �t�lve h�mnem�.

� val�sz�n�leg f�lre�rtette k�nnyes hunyorg�somat, mert t�mogat� mozdulattal a k�ny�k�m al� ny�lt. Hat�rozott, er�s keze volt, hossz� ujjai, �s kellemes, term�szetes �rint�se.

-          Ne haragudj – ism�telte –, nagyon elmer�ltem ebben a k�nyvben. J�l vagy? Mi�rt s�rsz? Ennyire nem lehettem kem�ny!

A k�nnyeimen kereszt�l r�nevettem. Annyit m�r l�ttam, hogy fiatal sr�c, �s hossz� a haja.

-          Csak a f�ny, bocs… visszaver�d�tt az ajt�r�l, �s most nem l�tok – magyar�ztam nevetve. – De a hall�som is rossz. Azt v�ltem hallani, hogy menet k�zben olvast�l.

-          Nos, �n… tulajdonk�ppen csak a h�tlapon olvastam az �sszefoglal�st – felelte –, de igaz, val�ban rosszkor. Sajn�lom.

M�g mindig kuncogtam, �s k�zben megd�rzs�ltem a szememet.

-          Ugyan m�r, te ne haragudj. T�l szeles voltam – vallottam be, mik�zben feln�ztem r�, �s…

�s el�llt a l�legzetem.

Mintha var�zst�k�rbe n�ztem volna, amely azt mutatja, hogy milyen lettem volna, ha fi�nak sz�letek. Az el�ttem �ll� sr�c magas volt �s sz�p arc�; szeme �velt v�g�s� �s halv�nyz�ld, mint az eny�m, haja hossz�, egyenes sz�l�, �s b�zasz�ke, mint nekem.

�des Istenem, ki ez?!

A k�l�n�s, katartikus �rz�s mind�ssze n�h�ny sz�zadm�sodpercig tartott; k�zben tekintetem egyre tisztult. Mire � – nyilv�n t�gra ny�lt szem� �mulatom l�tt�n – halv�nyan, fesz�lyezetten elmosolyodott, addigra m�r �n is t�bbet l�ttam, mint eddig.

Magas, karcs� sr�c, egyszer�, m�regz�ld p�l�ban, farmernaciban, aham, minden stimmelt. Az elt�r�s csak annyi volt, hogy a szeme nem z�ld, hanem vil�gossz�rke, haja pedig nem sz�ke, hanem ez�stfeh�r. Sz�neinek biztosan k�pr�z� szemem adott z�ld �rnyalatot.

K�l�n�s, vonz� fiatal f�rfi volt. A pigmentanyagot, amit a haj�b�l elcs�rt, a szeme k�r� s�r�tette a j� �reg term�szet: �velt szem�ld�ke �s hossz� szempill�i eg�szen s�t�tek voltak, izgalmas kontrasztban feh�r haj�val. Mindent �sszevetve, f�lelmetesen j�k�p� volt.

Egy �letet j�tsz� kirakatb�bu csak, aki t�l sz�p ahhoz, hogy igaz legyen – gondoltam n�mileg fitym�l�an, csak hogy ne kelljen beismerni, hogy igenis, tetszik nekem. Nan�, hogy �szrevettem azt is, hogy tart�zkod� tekintete nem tud eltakarni n�mi elismer� �rdekl�d�st – �n is tetszettem neki, �s mint aff�le r�tarti tinil�ny, kap�sb�l fel is h�ztam az orromat. Mit k�pzelsz? Engem nem kaphat meg csak �gy ak�rki!

K�zben, l�tv�n, hogy j�l vagyok, elengedte a kezemet, �s b�szke tekintetem l�tt�n kiss� feljebb emelte �ll�t.

Sz�val t�ged sem langyos v�zb�l gy�rtak, ugye? J�l van, l�tom �m. De nekem akkor is csak egy sz�pfi� maradsz.

-          Akkor teh�t nem tartalak fel, Mademoiselle – mondta.

Sz�p, karcos, h�v�s hangja volt. M�g a hangja is tetszik – j�zusom, hov� s�llyedtem?! Itt lett volna az alkalom, hogy bemutatkozzam, �s biztos�tsam r�la, hogy egy picit sem tart fel; de egyr�szt, azt hiszem, t�l konok voltam ehhez, m�sr�szt pedig, t�bb minden t�rt�nt egyszerre.

-          Bocs m�g egyszer – mondtam, mik�zben f�l szemmel m�r l�ttam, hogy a k�nyvt�r bels� ajtaja fel�l a bar�tn�m k�zeledik, az oldal�n egy idegen l�nnyal.

-          Nem t�rt�nt semmi – felelte, �s tekintetem ir�ny�t k�vetve elmosolyodott.

Nem volt neh�z r�j�nn�m, kire mosolyog. A bar�tn�mmel fel�nk tart� l�ny �s �jdons�lt ismer�s�m k�z�tt olyan �t�t� volt a hasonl�s�g, hogy le mertem volna fogadni: ikrek.

A k�vetkez� percben r�j�ttem, hogy ez kev�ss� val�sz�n�. Ahogy k�zelebb �rtek, l�ttam, hogy a l�ny nagyon fiatal; tizenn�gy sincs tal�n. Haja j�gfeh�r volt, szeme felh�sz�rke, arca finom von�s�, tekintete m�lt�s�gteljes, ugyanakkor szel�d. B�j, gyeng�ds�g, �s v�gtelen, id�tlen szeretet sug�rzott bel�le; halv�ny, �szrev�tlen mosolya, k�nnyed, s�lytalan j�r�sa pedig szinte f�ld�nt�li jelens�gg� tette.

M�r csak ennyib�l is tudnom kellett volna, hogy k�l�nleges emberekkel hozott �ssze a Sors; de, mint mondtam, senki sem ismeri fel azt a bizonyos pillanatot… Kiv�lt nem l�zas, rohan� tinikor�ban, amikor az ember azt hiszi, hogy ezt az eg�sz gy�ny�r� vil�got neki tal�lt�k ki, minden fi� �bel� szerelmes, minden l�ny �t irigyli, �s m�g a Nap is �rte kelt fel reggel; sosem lesznek gondjai, probl�m�i, mert egy kis kitart�ssal mindent el�rhet, amit csak akar; soha senkire, semmire nem kell v�gynia, mert � az, akire v�gynak; sosem �rheti baj, baleset, nem k�nozhatja rem�nytelen szerelem, megval�sulatlan �lmok; semmir�l nem kell lemondania, �s soha, semmit nem fog megb�nni; b�rmi felett el lehet siklania, semminek sem lesznek k�vetkezm�nyei, az pedig egyenesen kiz�rt, hogy egyetlen tudom�sul nem vett t�rt�n�s t�nkretegye az eg�sz �let�t.

Nem, a j�v� nem vetette el�re az �rny�k�t; �s ha valaki akkor azt mondta volna nekem, hogy egyszer m�g a kellet�n�l t�bbet fogok gondolni erre a k�nyvt�ri tal�lkoz�sra, s�t, lesznek �lmatlan �jszak�im miatta, h�t kinevettem volna az illet�t.

De nem mondta senki. Annyi t�rt�nt csak, hogy a bar�tn�m, Odile, t�lesv�n az ilyenkor szok�sos �J�, ti ismeritek egym�st?!� c�m� �lm�lkod�son, v�laszainkat meg sem v�rva, hamarj�ban bemutatott t�nem�nyes t�rsn�j�nek is.

A t�r�keny kis t�nd�r, aki egyetlen �rtatlan, m�gis okos pillant�s�val m�g az �n nyers, kem�ny sz�vembe is belopta mag�t, Sophie Oswald n�vre hallgatott. Miut�n pedig mind �, mind Odile felt�telezt�k, hogy a mellettem �ll� sr�ccal m�r �ismerj�k egym�st�, a sz�pfi� nev�t m�g mindig nem tudtam. Gondolatban v�llat r�ntottam a probl�m�ra. �t perc, �s val�sz�n�leg az �letben nem l�tom t�bb� – kit �rdekel? Mindj�rt t�les�nk azon, hogy ki kit �s honnan ismer, hov� j�r iskol�ba, azt�n rem�lhet�leg s�rget� tennival�inkra hivatkozva elb�cs�zunk.

M�g miel�tt Odile lelkes ismerked�sbe kezdhetett volna, a fi� szeme a Sophie kez�ben tartott, meglehet�s r�zsasz�n tartalmat �g�r� k�nyvre t�vedt. �gy t�nt, ez annyira megbotr�nkoztatja, hogy miatta m�g az ismerked�si j�pofiz�sr�l is megfeledkezik.

-          Sophie, m�r megint ilyen vackokat olvasol? – k�rdezte, valami k�l�n�s, szeretettel vegy�lt szigorral.

-          Vedd tudom�sul, hogy szeretem a romantikusakat! – jelentette ki dacos, de meleg hangon a t�nd�r. – Nem mindenki kezdi kap�sb�l a neh�zs�ly� klasszikusokkal, mint te – mondta, �s arckifejez�s�n l�tszott, hogy legsz�vesebben nyelvet �ltene kukacoskod� fiv�r�re.

-          Ennyi er�vel sorozatokat is n�zhetn�l – r�tta meg a fi�, �s nagyon igyekezett olyan k�pet v�gni, mint egy szigor� tan�r. Nem igaz�n siker�lt neki. Le�v�lt�tt r�la, hogy im�dja a h�g�t.

-          Nem vagyok hajland� vit�t nyitni! – emelte fel orr�t Sophie. – El�g volt, Leon. Gyer�nk haza!

Leon – teh�t �gy h�vj�k! – m�ly h�dolattal meghajolt:

-          Igenis, Mademoiselle.

-          Sziasztok! – fordult fel�nk Sophie adakoz� mosollyal, �m b�tyj�n m�r f�l�nyes pillant�ssal suhintott v�gig; majd el�kel� mozdulattal, fennk�lt orc�val felemelte �ll�t – primadonn�k sem tudt�k volna ut�na csin�lni, esk�sz�m! - , �s kifel� indult.

-          H�lgyeim, ha megbocs�tanak… - biccentett fel�nk Leon.

Nan�, hogy megbocs�tottunk. Odile t�le volt elb�v�lve, �n meg a h�g�t�l, �gy teh�t elvar�zsoltan mosolyogva, csillog� szemmel �tjukra engedt�k �ket. Nekem m�g mindig kuncog�s csiklandozta a torkomat, ahogy Sophie attrakci�j�ra gondoltam. Hal�los volt, ahogy csepp �nmag�ban, kir�lyn�i gesztusokkal lekezelte b�tyj�t. Sz�n�szn�nek kellene mennie, gondoltam, �s mint k�s�bb kider�lt, nem is t�vedtem t�l nagyot. Hiszen val�ban el�ad�m�v�sz volt.

N�ztem, ahogy f�lig h�tat ford�tva �ll, �s �gig �r� orral, a s�rtett fens�g hercegi tart�s�val v�rja, hogy kinyiss�k el�tte az ajt�t. Nem volt k�ts�ges, kire is vonatkozik ez a n�ma felsz�l�t�s. Lehet, hogy Leon Oswald csak egy sz�p b�bu, de a kish�ga, az vil�gklasszis! – futott �t rajtam, �s �sszeszor�tottam a fogaimat, hogy fel ne nevessek; k�zben Leonra n�ztem, �nk�ntelen elismer�st sug�rozva h�g��rt.

Az a sz�pen metszett, k�dsz�n� szemp�r m�g egyszer, egy utols� m�sodperc erej�ig megkereste a tekintetemet; �s l�tta is benne, hogy az a bizonyos elismer�s nem neki sz�l. Meg kell adni, nem h�zta fel az orr�t; egy�ltal�n nem l�tszott rajta, hogy siker�lt volna az �n�rzet�be g�zolnom.

-          �r�ltem a tal�lkoz�snak – mondta, majd s�lytalan oldall�p�ssel f�lfordulatot tett, �s m�r ott sem volt.

Meggy�z�dt�l r�la, hogy t�nyleg nem �rdekelsz, �s sz� n�lk�l tov�bbm�sz – l�tod, igazam volt, t�nyleg csak egy sz�pfi� vagy, akinek egyik l�ny olyan, mint a m�sik, �s ha valami nem j�n �ssze, h�t majd �sszej�n a k�vetkez�vel. Gondolom, a legt�bbnek a nev�re sem eml�kszel. Legal�bb az az el�gt�telem megvan, hogy az �N nevemet m�g csak nem is tudod.

Mi a man�, Dallie Cavanaugh? – k�rdeztem magamt�l. – � nem s�rt�d�tt meg, de te igen?! Na j�, fejezd ezt be, kisl�ny! Nem �r ennyit az eg�sz.

Ett�l f�ggetlen�l az�rt m�g ut�nuk n�zt�nk mindketten Odile- lel.

-          Az�rt egy pizz�ra megh�vhatom kegyedet hazafel�? – k�rdezte Leon, mik�zben al�zatos meghajl�ssal kinyitotta az ajt�t a csepp hercegn� el�tt.

-          K�sz�n�m, nem vagyok �hes! – felelte b�szk�n a kis h�lgy, �s �n halkan elnevettem magam megint.

-          No �s egy fagyi sz�ba j�het?

Mik�zben kilibbent az ajt�n, Sophie f�loldalt felsand�tott b�tyj�ra. Arca m�g mindig b�szke volt, de szem�ben huncut mosoly bujk�lt.

-          M�g meggondolom – mondta, �n pedig azt gondoltam: p�r r�pke �v, �s Sophie Oswald l�bai el�tt f�rfiak tucatjai hevernek majd.

Leon elmosolyodott, �s ig�zetten k�vette tekintet�vel a kil�p� l�nyt; a k�vetkez� pillanatban azonban leolvadt arc�r�l a gyeng�d mosoly, �s balj�s sejtelem nyom�n t�mad� �szinte r�m�let vette �t a hely�t.

-          H�…! Rem�lem, ez nem azt jelenti, hogy ki kell olvasnom azt a f�rtelmet?! – k�rdezte, �s maga is h�ga ut�n l�dult.

Az ajt� becsuk�dott.

M�ig el�ttem van a testv�rp�r alakja, ahogy az �vegajt�n beragyog� d�lut�ni f�nyben feket�n kirajzol�dik karcs� sziluettj�k; hallani v�lem a hangjukat, amint v�resen komoly vit�t j�tszva civakodnak, mik�zben �gyesen titkolva im�dj�k egym�st, �s �rzem azt a keser�des v�gyat, amit akkor: b�rcsak nekem is lenne testv�rem!