Doren, az es�gyermek

Mesehang (15,4 MB - 11,6 perc) (Kattints!)

�lt egy kir�ly �s egy kir�lyn�, �s sz�letett nekik egy gyermek�k, egy kisfi�, akinek csod�j�ra j�rt az udvar n�pe. Kedves arca, mint egy �rett �szibarack, szel�d �s mosolyg�s volt.

Telt-m�lt az id�, m�gnem egyszer, amikor a kis kir�lyfi m�r majdnem k�t�ves volt, egyik �jszaka egy irgalmatlan vihar t�rt ki. � a gyerekszob�ban, a r�csos �gyban fek�dt, a kir�ly meg a kir�lyn� pedig az uralkod�i h�l�szob�ban. A kis kir�lyfi, akit Dorennek h�vtak, nem tudott elaludni. S�r�n csapkodtak a vill�mok, d�rg�tt az �g, �s az er�s sz�lben egy feny�fa �ga hajladozott az ablak el�tt. Doren �gy l�tta, mintha a palotakert egyszeriben v�gtelenn� t�gult volna, �s rajta kereszt�l s�rk�nyok �s �ri�sok k�zeledn�nek az ablaka fel�. A s�rk�nyok kit�tott torka t�zet ok�dott, az �ri�sok r�vicsor�tott�k a fogukat. A kerti f�k l�tt�k, hogy Doren megijedt �s f�l, �s megpr�b�lt�k f�lvenni a harcot ezekkel a sz�rnyetegekkel. Az �reg feny� az �gait �k�lbe szor�tva �t�tte a s�rk�nyok fej�t. Azonban az egyik s�rk�ny elkapta a fogaival a fa �g�t, egy nagy reccsen�s hallatszott, �s a fa�g lehullott a m�lybe. Ekkor Doren hangosan s�rni �s sikoltozni kezdett.

A sz�lei a h�l�szob�ban arra riadtak f�l, hogy valami baj van a fi�val. Az �desanyja papucsba b�jt, �tment a gyerekszob�ba, ahol k�ts�gbeesve tapasztalta, hogy a kisfi� vigasztalhatatlan, reszketve mutogat az ablak fel�, �s azt hajtogatja:

- A fa, a fa!

Ott �lt mellette eg�sz reggelig, �s csak akkorra siker�lt a kisfi�t lecsendes�teni, aki ett�l az �jszak�t�l fogva megv�ltozott. Mintha elfelejtette volna, hogy � m�r kor�bban besz�lni kezdett, a tekintete nyugtalanul r�pd�s�tt, mint a mad�r, emberi tekintet nem tudta a h�l�j�ba fogni. R�n�zett a falra, majd a sz�nyegre, azt�n az ablakra, de nem sok�ig, pillanatokig csak, mintha semmi a vil�gon nem k�t�tte volna le a figyelm�t.

Azt�n ism�t teltek-m�ltak a h�napok, �s a kir�lyfi n�gy esztend�s lett. Ekkor m�r a kir�lyi udvarban minden�tt suttogt�k, hogy valami nincs vele rendben. M�g mindig nem tanult meg besz�lni, �s nagyon k�l�n�sen viselkedik. Mindenesetre a kir�lyi palota d�szterm�ben sorfalat �lltak a hercegek �s gr�fok, nagyon mulats�gosan n�zett ki, hogy az orsz�g vezet� embereinek a kez�ben kis csomag volt szalaggal �tk�tve; az egyikben kis nyuszi volt, a m�sikban m�kus, aj�nd�kok a sz�let�snapj�t �nnepl� r�sz�re.

Egy kis szob�ban pedig ott �lt a kir�ly �s a kir�lyn�. Az asszony szipogott, hogy � nem mer kimenni. Doren biztosan megint valami botr�nyosat tesz, amivel f�lh�vja mag�ra a figyelmet, legjobb lenne hazak�ldeni sz�pen a vend�gsereget, �s csak magukban, h�rmasban �nnepelni; �k m�r ismerik gyermek�k k�l�n�s szok�sait.

- Nem, kedvesem - mondta a kir�ly -, menj�nk csak! Ma nyugodt lesz, majd megl�tod!

Kiny�lt az ajt�, �s megjelent a kir�lyi p�r. Az udvarmester kopogott a botj�val, a gr�fok, a b�r�k �s hercegek pedig vigy�zz-ban �lltak, �gy n�zt�k �ket.

A kisfi� ott szaladt k�z�tt�k, �s egyszer csak meg�llt az egyik herceg el�tt, kivette kez�b�l a csomagot, �s bontogatni kezdte a szalagj�t.

- Ne bontsd m�g ki - akart r�sz�lni az apja -, m�g nem j�tt el az ideje, majd k�s�bb! - De azt�n l�tt�k, hogy Doren mennyire elfoglalja mag�t. Sz�tszak�totta a csomagol�pap�rt, ledobta a f�ldre, �s a j�t�kot megl�tva ugr�lni kezdett. �ltal�nos volt a tan�cstalans�g. - Most mit tegy�nk? - volt az arcokra �rva, de az udvarmester feloldotta a zavart.

- Isten �ltesse a tr�n�r�k�st! - ki�ltotta.

Mindenki tapsolni �s �ljenezni kezdett, �s ezut�n besz�lget� kis csoportok alakultak a d�szteremben. A bar�ts�gos hangulatot ism�t egy nem v�rt esem�ny szak�totta f�lbe. �ri�si cs�r�mp�l�s hallatszott. Doren leh�zta a ter�t�t az asztalr�l, �s a ter�t�vel egy�tt az �nnepi tort�t, majd beleugorva a torta k�zep�be, ott t�ncolt.

Ekkor a hercegeknek �s a gr�foknak az arc�ra egy pillanatra ki�lt a mosoly, azt�n ut�na ism�t gyorsan komoly k�pet v�gtak, hiszen tudt�k, hogy a kir�lyn�nek mennyire rosszul esik, ha kinevetik a fi�t.

Az anyja pedig odament a kisfi�hoz, k�zen fogta, �s halkan, de nagyon hat�rozottan �gy sz�lt:

- Most m�r el�g volt, Doren, menj�nk. - �s elhagyt�k a termet. Ism�t teltek az �vek, �s az udvar n�pe m�r csak �gy h�vta Dorent, hogy a kis f�lkegyelm�. Persze csak a kir�lyi p�r h�ta m�g�tt. A kir�ly megpr�b�lt tud�sokat h�vatni a fi�hoz, hogy tan�ts�k �t, de azok sem b�rt�k sok�ig. A kisfi� nem volt k�pes egy percn�l tov�bb senkire sem odafigyelni, szaladg�lni kezdett. Ekkor a sok b�lcs, okos tud�s azt mondta, hogy meg�g�rhetn�k nekik fizets�g�l a fele kir�lys�got is, �k akkor sem v�llaln�k tov�bb ezt a feladatot, �s sz�pen elmentek.

Egyetlen ember akadt a kir�lyi udvarban, egy fiatal l�ny, aki a konyh�n seg�dkezett, � hat�rozottan �ll�totta:

- Doren nem buta gyerek. Majd megl�tj�tok, hogy � okos.

- Na ugyan! - nevettek a t�bbiek - Te is l�tod, hogy miket csin�l! Hogy lenne okos?

De � k�t�tte az ebet a kar�hoz:

- Higgy�tek el, hogy okos!

�s elkezdett a kir�lyi udvarban s�t�lgatni a kisfi�val. Nagy s�t�kat tettek. A kir�ly �s a kir�lyn� el�sz�r meg akart�k tiltani, hiszen neki nem az volt a feladata, hogy a kisfi�ra vigy�zzon, hanem a konyh�n kellett seg�tenie. De l�tt�k, hogy Dorennek haszn�ra v�ltak ezek a s�t�k, mintha nyugodtabb, kiegyens�lyozottabb lenne. �gy h�t beleegyeztek.

Egyik s�t�juk sor�n eljutottak a sz�k�k�thoz, amelynek az oldal�ba verssorok voltak v�sve. Le�ltek a sz�k�k�t t�v�be, �s Doren ujja v�gigfutott a verssorokon.

- L�tod - magyar�zta neki a l�ny -, ezek bet�k. Ezekb�l a bet�kb�l szavakat form�lnak az emberek, egy k�lt� pedig verset �rt ezekb�l a szavakb�l. De most arra felelj, hogy h�vnak! - k�rte. Mindig megpr�b�lt egyszer� k�rd�seket f�ltenni a kisfi�nak, h�tha egyszer m�gis megsz�lal.

Doren eln�zett a messzes�gbe, mik�zben ujjai sz�rakozottan babr�ltak a verssorok k�z�tt, �s meg�llapodtak a „D" bet�n.

- Igen - mondta a l�ny -, ez egy „D" bet�. Ez a „D", Doren.

A kisfi� ujjai tov�bb folytatt�k a keresg�l�st, �s megpihentek az „O" bet�n�l. Zille - �gy h�vt�k a l�nyt - azt mondta:

- Ez meg az „O". Hasonl�t a „D"-re, csak a bal oldala nem egyenes, hanem az is g�rb�l. De �n az el�bb k�rdeztem t�led valamit, mi�rt nem v�laszolsz?

Ebben a pillanatban a l�ny megd�bbent, h�tral�pett egyet, majd az izgalomt�l elszorult torokkal biztatta: - Gyer�nk, Doren, folytasd tov�bb!A kisfi� keze pedig tov�bb keresg�lte a bet�ket, meg�llapodott az „R"-en, azt�n az „E", v�g�l az „N" bet�n. Kibet�zte a v�laszt: DOREN.

- J�l van - mondta a l�ny. - Most akkor arra felelj, hogy milyen nap van ma?

Ism�t futni kezdtek a kis ujjak a bet�k k�z�tt, �s kibet�zt�k, hogy „CS.�.T.�.R.T.�.K".

Zille �gy j�tt r� arra, hogy ez a kis kir�lyfi valami titokzatos m�don megtanult olvasni �s �rni. Ezut�n minden nap elmentek a sz�k�k�thoz, a l�ny k�rdezte �t, �s Doren v�laszolt. De csak vele volt hajland� besz�lgetni, senki m�ssal. Hi�ba k�s�reltek meg az udvari tud�sok lemenni vele a sz�k�k�thoz, az ujjai nem indultak el a verssorokon.

Azt�n ism�t telt-m�lt az id�, �s az egyik t�li este felt�nt egy csillag az �gen. Olyasmi lehetett tal�n, mint a betlehemi csillag, mert l�tt�ra a kir�ly �s a kir�lyn� el�vette �ti poggy�sz�t, becsomagolt a b�r�ndbe, letett�k a koron�t a tr�nsz�kre, �s �gy sz�ltak az udvari n�phez:

- Mi most elindulunk. Kedves n�p�nk, magatokra kell hagynunk benneteket. V�lasszatok helyett�nk �j uralkod�t, mert nem j� kir�ly az, aki az orsz�g�nak a gondjait meg tudja oldani, de a saj�t fi�val m�s besz�lget. Elmegy�nk, �s magunkkal vissz�k Dorent is.

�s val�ban, az id�s kir�ly �s a kir�lyn� otthagyt�k a palot�t, k�zen fogt�k a kisfiukat, �s elmentek vele. Hogy merre tartanak, �s hova �rnek, azt nem lehet tudni. A t�rt�net itt v�get �r.

(Mt 2,1-12)

Ez a mese val�s�g, ismerem a szerepl�it. Ismerem az �reg kir�lyt �s a kir�lyn�t, akik otthagyt�k a birodalmukat az�rt, hogy a fiukkal megtanuljanak besz�lni. �s igaz�b�l sz�munkra m�r csak egy k�rd�s maradt. Ha egy nap felt�nne az �gen egy csillag, k�pesek lenn�nk-e kiszakadni mindennapjaink berendezett vil�g�b�l, ahogy a napkeleti b�lcsek kiszakadtak, az�rt, hogy �tra kelj�nk, �s tal�lkozzunk az �l� Istennel?