A GYŐZELEM
Zsokibaby 2007.12.20. 20:24
Mind a ketten visszafordultunk, de nem mondtunk semmit.
- Ha most elmentek, soha nem jöhettek vissza erre a színpadra. Megértettétek? Így is el akartok menni?
- Igen.”válaszolt Leon ridegen”
- És te Sora képes lennél itt hagyni a színpadot????
Egy pillanatig elgondolkodtam és a tekintetem Kelos és Leon között vándorolt majd határozottan válaszoltam.
- Már megmondtam, ha nem hisz nekem én nem maradok. És ha Leon megy én is megyek vele.
Hangos morajlás tört ki a társulaton. De a főnök elhallgatatta őket.
- Akkor, hát legyen ez itt az utolsó fizetésetek amit ennél a színpadnál kaptok.”adott oda két borítékot a kezembe”
- Köszönjük.”válaszoltam.”
- Mindenki munkára emberek.”adta ki a parancsot és mindenki szépen lassan elindult befelé igaz a lányok sírva, de nem mondtak semmit csak bementek. Egyedül egy ember maradt a kocsinál, Alex.”
- No lám, a Kaleido színpad sztárja megfutamodott.”monda egy gúnyos vigyorral.”
Nem szóltam vissza csak nagy ívben kikerültem és beültem a kocsiba.
Leon amit bekötöttem az övet el is indult a part felé.
- És most mihez kezdesz??”kérdezte miközben rám pillantott és észrevette hogy sírok. – Nyugalom most már vége.
- Nem ezért sírok, csak…”szipogtam párat.” …a színpad volt az életem és most….
Nem mondott semmi csak odaadott egy zsebkendőt.
- Kösz. De azt azért meg szeretném kérdezni, hogy te mért jöttél el??? Hisz ez a dolog nem rád tartozik.”kérdeztem könnyeimet eltüntetve az arcomról”
Leon pár percig nem válaszolt csak hallgatott.
- Nem tudom, ez valahogy önként jött.”mondta röviden”
- Értem, hát mindenesetre hálás vagyok.
- Semmiség, de mond most mihez kezdesz???
- Kezdek? Nem inkább kezdünk???”kérdeztem teljesen ledermedve”
- Hát nem tudom. Velem akarsz szerepelni????
- Ez még kérdés? Hisz ez az egész abból indult ki hogy nem fogattam el Alexet partneremnek.
- Eddig értem, de most már nincs hol fellépni így valami más munka után kéne nézni nem gondolod?
- De ez igaz.”mondtam kicsit szomorúan”
- És mit szólnál, ha….
- Ha? Ha???”kíváncsiskodtam szüntelenül”
- Befejezhetem a mondatot?
- Jah, bocs persze.
- Na szóval, ha keresnénk egy másik cirkuszt valahol máshol.
- Hát… nem is tudom. Nem nagyon vagyok jártas külföldön.
- Én viszont igen és mivel mind a kettőnknek nagy hírneve van nem lehet gond.
- Próba szerencse.”mosolyodtam el.”
- Akkor visszamegyünk hozzám én is összepakolok és megnézünk hova mennyünk, jó???
- Nekem megfelel.
A hátralévő időben bekapcsoltuk a rádiót és egy elég megdöbbentő hírt lehetett hallani.
- Ma reggel Sora -t a Keleido színpad sztárját együtt látták Leon Oswaldal, mégpedig nem akárhol, több fénykép is készült amit a kisasszony épp kilép a Halálisten házának ajtaján, majd kettesben elhajtanak Oswal kocsijával. De ez még nem minden, nem elég hogy együtt voltak, fel is mondtak a színpadnál ismeretlen okok miatt. És most itt állunk a Halálisten háza előtt várva arra hogy visszatérjenek. „mondta fennhangon a bemondó”
- Ez nem lehet igaz.”mondtam dühösen”
- Megmondtam, és lesz ennél rosszabb is, de ne húz fel magad rajta. Mondjanak amit akarnak.
- De… ott várnak ránk.
- És??? Végigsétáltunk a színpadon karolva ez sokkal egyszerűbb lesz.
- Ugye ezt most nem gondolod komolyan.”keltem ki magamból”
- Ha nem akarod, hogy együtt lássanak ki is rakhatlak valahol.”mondta ridegen, ami nagyon rosszul esett.”
Gondolkoztam egy kicsit majd feleltem.
- Bocs, nem így értettem, csak… tudod ááá mindegy, mennyünk tovább.”mondtam végül”
- Van egy ötletem, de lehet hogy nem fog tetszeni.
- Mi az?
- Le akarod tudni a fotósokat egy időre??
- Igen.”feleltem határozottan”
- Akkor jó, de kérlek amíg nem érünk be a házba ne pofozz fel. Jó??
- Mért ütnélek meg??
- Csak ígérd meg.
- Jó, rendben.
Az út hátralévő kb.10 percében nem szóltunk egymáshoz. Majd mikor már látótávolságba érünk elkezdtek a gépek kattogni.
- Na akkor most nyugalom. Nem lesz semmi gond. Bízz bennem.
- Bízom.”válaszoltam tömören”
Alig lehetett kiszállni az autóból a riporterek miatt. Leon kivette a csomagokat majd megvárta míg mellé érek.
- Gyere.
- Megyek.
Az ajtó előtt lerakta a csomagokat majd a kulcsért nyúlt, de mikor fenézett nem az ajtóhoz ment hanem közelebb lépett, átkarolt majd gyengéden megcsókolt, ami nem kis meglepetést okozott.
” Azt tudtam, hogy valamit tesz de erre nem gondoltam volna.” Gondolkodtam el egy pillanatig majd észbe kaptam és viszonoztam a csókot, ami viszont Leon -t lepte meg.
A fényképezők vakuja szinte már folyamatossá, majd mikor Leon megszakította a csókot kinyitotta az ajtót ezek után átkarolt és bementünk.
A házba érve csak egymás szemét néztük, mert egyikünk se tudott volna mit mondani a másiknak, de az látszott hogy mind a ketten tudjuk, hogy nagy változás van készülőbe.
- Kérsz valamit inni?”törtem meg végül a csendet”
- Csak egy pohár vizet.”mondtam még mindig kicsit elpirulva”
- Mindjárt hozom, addig ülj le nyugodtan.
- Rendben.
- Jah a cirkuszokkal kapcsolatban találsz egy noteszt a polcon, nézd át.
- Megtaláltam.”mondtam miközben levettem a fekete kis füzetet.”
Elkezdtem olvasni és nagy meglepetésemre, több mint 100 oldalon keresztül Címek és telefonszámok voltak.
- Honnan ismersz ennyi színpadot??
- Sok helyen felléptem, ahova visszavárnak.”mondta miközben ő is leült és odaadta a vizet.”
- És melyik országban van a legjobb???
- Mindegyik jó, de ha döntenem kellene akkor Franciaországban a Nagycirkusz.
- Onnan jöttél ugye?
- Igen, de nem ez az egyetlen ok.
- Hanem?
- Hát, mint gondolom te is tudod idén ott rendezik meg a Cirkuszfesztivált.
- Igen.
- És mint címvédő automatikusan meg vagyok hívva. Vagyis meg vagyunk hívva.” mosolyodott el”
- Hogy mi??
- Te mondtad hogy velem akarsz fellépni.
- Igen, de…
- Na jó amíg csomagolok döntsd el hogy melyik társulat legyen, nekem végül is mindegy.
- Értettem.
Fél óra múlva Leon megjelent ét nagy bőrönddel a kezében.
- Döntöttél?
- Igen.” válaszoltam majd megmutattam a füzetbe írt címet.”
Leon egy pillanatig elgondolkodott majd lehetett látni az arcán egy csepp szomorúságot.
- Valami baj van???
- Nincs semmi.”mondta egyhangúan”
- Beszélhetnénk egy kicsit komolyan?”álltam fel a kanapéról”
- Eddig mit csinálunk???
- Megkérdezted hogy lakok -e nálad én igent mondtam most pedig én szeretnék kérni valamit.
- Mit???”kérdezett vissza érdeklődve”
- Ha már mondhatni együtt élünk.” pirultam el ismét” Megkérhetnélek arra hogy ne hazudj nekem????
- Én nem…
- Mond el mi baj van a Lengyel cirkusszal.
- Semmi.
- Kérlek.”néztem rá kérlelő szemekkel”
- Csak van ott valaki akivel most nem szívesen találkoznék.
- Ki???”kíváncsiskodtam tovább”
- Jó az egy dolog hogy nem kéne hazudnom, de azért nem kell mindent tudnod.” válaszolt végül ismét ridegebb hangnemben.”
- Akkor legyen a Francia.” mondtam, beadva a derekam”
- Biztos hogy jó lesz???
- Igen, kivéve ha nincs semmi kifogásod ez ellen is.” válaszoltam kicsit megsértve.”
Nem válaszolt csak felvette a telefont és franciául elkezdett tárgyalni. Majd mikor végzett felém fordult.
- 3 nap múlva várnak minket a színpadnál.
- És a repülő??
- Egy pillanata.
Ismét a telefonért nyúlt és lefoglalt még ma estére két jegyet első osztályra.
- Ennyi.”válaszolt tömören”
- Jut eszembe itt a fizetésed.”mondtam majd nyújtottam át a borítékot.”
- Kíváncsi vagyok hogy mért is kapok hisz ebbe a hónapa csak ma voltam benn.
Kinyitotta a borítékot és meglátott benne egy csekket. Követtem a példáját és én is felvágtam. Az enyémbe a csekk mellet még volt egy kép is amin az egész társulat rajt volt még mikor az Angyalok táncát adtuk elő.
- Mennyit kaptál???”kérdezte kicsit kikerekedett szemekkel Leon”
- Még nem is néztem meg, ööö”itt elakadt egy pillanatra a szavam mert nem hittem el az összeget ami oda volt írva… 5.000.000. milliót”mondtam végül hitetlenkedve” És te???
- Én is ugyan annyit.
- De ezt nem értem. Mért kaptunk összesen 10.000.000 milliót???
- Azt tudtam hogy van spórolt pénze a színpadnak, de ezt még én se értem igazán.
- Na végül is mindegy, ma 6 -kor megy a gépünk.
- Ma??? Nem holnap utánra várnak???
- De, de megmutatom a várost hogy ki tudj igazodni.
- Kössz.
- Addig nyugodtan aludj egyet.
- Rendben.”válaszoltam majd bementem a vendégszobába és ledőltem az ágyra.”
Leon az elkövetkező órákban amíg én aludtam folyamatosan az utazással kapcsolatos ügyeket rendezte de szinte minden 10 percben bejött hogy megnézze jól vagyok -e.
3 óra körül keltem fel és kicsit megrémültem mikor körbenéztem, de végül rájöttem hogy hol is vagyok. Mikor kimentem a nappaliba nem találtam senkit, de ekkor megszólalt a csengő.
Az ajtóhoz mentem de elgondolkodtam pár percig hogy ki e nyissam hisz nem tudhattam ki az végül lenyomtam a kilincset és kinyílt az ajtó. Ekkor ismét elkezdtek folyamatosan fényképezgetni a riporterek. Egy fehér ruhás fiú állt a küszöbnél a kezében két zacskóval.
- Ön rendelt kínait??
- Ööö…” gondolkodtam el egy pillanatra”
- Én voltam.”szólalt meg a hátam mögül egy férfi hang.”
- Jah.”mosolyodtam el”
- 5.30 lesz.
Leon kifizette, majd átvette a csomagot és becsukta az ajtót.
- Gondoltam éhes leszel.”fordult vissza felém”
- Jól gondoltad.”válaszoltam miközben ásítottam egy nagyot” –Bocs.
- Mért is?”húzta enyhe mosolyra a száját”
Nem szóltam a jelenségért csak leültem az asztalhoz nyomomban Leonnal.
- El is felejtettem, ugye szereted??
- Igen.
- Akkor jó.”adta a kezembe az egyik kis dobozt.”
- Pálcikát adtak hozzá?
- Jahh, igen. Tessék”nyújtotta az evőpálcikákat”
- Kösz.
Szépen lassan megettük majd mintha valami néma megegyezést kötöttünk volna leültük a Tv előtti fotelba majd Leon a kezembe adott vagy 50 DVD -t hogy válasszak.
Meg is akadt a szemem egy nagyon ismerős CD borítóján, a felirat szerint az Angyalok tánca felvétele volt.
- Ezt meg honnan szerezted meg???”fordultam felé kérdő szemekkel”
- Kalos adta még, csak sajna miután megnéztem elfelejtettem visszaadni.
- Nézhetjük ezt???
- Persze.”vette ki a kezemből majd berakta a lejátszóba és visszaült mellém”
A közel 1,5 órás felvétel alatt egyikünk se szólalt meg. De annál a résznél mikor a manővert adtuk elő kicsit meghatódtam és egy könnycsepp futott végig az arcomon. Leon ezt észre is vette, de nem tudta hogy mit tegyen így inkább hallgatott. A lemez végén volt egy meglepő rész miután lejöttünk a színpadra valaki követett minket és olyan képeket készített amit nem lett volna szabad. Rólam például ahogy az egyik pillanatról a másikról megváltozik a hangulatom és nevetésem sírássá lesz. Leonról pedig egy nagyon megdöbbentő képet amelyen az arcáról le lehet olvasni a bánat, keserűség, könyörtelenség jellemvonásait, de ezzel együtt a szeretet, hűség és a könyörület jellegzetességeit is.
Ennél a pontnál felé fordultam és csak kérdő szemekkel pásztáztam.
|