Sora nem vette észre hogy Leon őt figyelte így zavartalanul felpattant az egyik alacsony trapézra és folytatta a gyakorlást. May még mindig nem volt elégedett, meg akarta mutatni Leonak hogy sokkal töbre képes Soránál így olyan gyakorlatokat hajtott végre amik nagyon nehezek és veszélyesek voltak. Az egyik végrehajtása közben megcsúszott és zuhanni kezdett de Sora elkapta mielőtt beleesett volna a hálóba és visszadobta a magasabb trapézra. Ezzel Leon tekintetét is magára vonván. Sora most már észrevette magán Leon tekintetét de mikor tekintetük találkozott volna Sora elfordította a fejét May felé.
               - May jól vagy??
               - Igen. De nem kellet volna…
               - May inkább köszönd meg hogy megfogott . Szólalt meg a hátérből Leon.
               - Jó, akkor köszönöm. Mondta megszeppenve a lány.
               - Szívesen máskor is. Mondta mosolyogva Sora.
Még 1 óráig bennmaradt és gyakorolt majd visszament a szállásra, megfürdött, és lefeküdt. Reggel korán felkelt és lement a tengerpartra futni. Leült a homokba és csak nézte a felkelő napot. Egyszer csak megjelent a háta mögött valaki és megszólította amitől a lány nem kicsit ugrott előre a homokban.
               - Jó reggelt. csatlakozhatok?
               - Leon? A szívrohamot hozod rám több ilyet kétlek ne tegyél. Különben persze nyugodtan.
               - Bocsánat nem akartalak megijeszteni. És leült Sora mellé.
               - Hogyhogy ilyen korán fennvagy?
               - Én mindig ilyenkor kelek csak senkivel nem szoktam találkozni.
               - Ez most azt akartja jelenteni hogy zavarok?
               - Nem dehogy is. Úgyis akartam veled beszélni. És Sora felé fordult.
               - Velem miről?? Most??
               - Ha nem baj?
               - Nem. mondta kicsit meglepődötten a lány.
               - Akkor jó. Először is megszeretném köszönni azt amit tegnap tettél May-ért.
               - Semmiség, jó helyen voltam jó időben és késsz.
               - És észrevettem hogy valamivel megbántottalak de nem tudom mivel. Megmondanád?
               - Engem,Te?? Semmivel.
               - Értem akkor mindegy.
               - Erről akartál beszélni??
               - Az igazság az hogy nem. De ezt nem itt szeretném megbeszélni ha lehet.
               - Nekem mindegy hogy hol.
               - Akkor gyere. ezzel megfogta a lány kezét és felállította, majd elindult.
               - De mégis hova???
               - Nem azt mondtad hogy neked mindegy?
               - De, de…
               - Gyere és késsz.
               - Jól van megyek már, de elengednéd a kezem??
               - Ó bocsánat. Ezzel elengedte.
Odaértek egy csendes kis öbölhöz ahol senki nem volt csak 2 trapéz állt kifeszítve.
               - Ez meg mi?? Kérdezte meglepődve a lány Leon felé fordulva.
               - Itt szoktam edzeni hogyha azt akarom hogy senki ne zavarjon.
               - Értem és ezt mért mutattad meg nekem?
               - Mert úgy gondolom hogy neked is vannak olyan pillanataid amikor egyedül szeretnél lenni és ez a hely erre tökéletesen megfelel nem gondolod?
               - De köszönöm. De azt mondtad szeretnél velem beszélni.
               - Ja igen. Azt szerettem volna kérdezni hogy…
               - Hogy?
               - …Hogy el-e kísérnél engem Franciaországba.
               - Én Franciaországba??? Miért??
               - Mivel te tutsz  Sophie-ról gondoltam elkísérhetnél a… nem tudta folytatni mert az arcán sorba folytak le a könnycseppek.
               - Leon te sírsz??? Kérdezte megdöbbenten a lány miközben letörülte a könnycseppeket a férfi arcáról. 
               - Köszönöm Sora. Akkor elkísérnél meglátogatni a sírját???
               - Persze, de May???
               - Ő nem tud semmi és nem is szeretném ha valaha is megtudná.
               - Tőlem nem fogja. Mondta határozottan Sora miközben felmászott az egyik trapézra.
Eközben Kalos végignézte a történteket az ablakából.
               - Na mi van nem jössz? Kiáltott le Sora, Leonnak.
               - Mi?
               - Te mondtad hogy itt szoktál edzeni, át mutassad meg mit tutsz.
               - Ez kihívás? Kérdezett vissza Leon most már a trapézt fogva.
               - Miattam. mosolyodott el Sora és elrugaszkodott.
               - Akkor Rajt. Meglátod hogy ellenem nincs esélyed. És vigyázz itt nincs háló úgyhogy nincs hibázási lehetőséged. Érted?
               - Leon ne szórakozz kezd már, vagy félsz? Mivel csak 2 trapéz van így nem nagy hely van úgyhogy nagy mutatványokat nem nagyon lehet mutatni.
Leon már ugrott is, és Sora mellé érkezett a trapézra. Sora ugrott volna mikor Leon átkarolta. 
               - Bíz bennem kérlek.
               - Mire készülsz?
Leon nekiállt lengeni mikor már úgy érezte hogy elég gyorsan mennek szorosabbra fogta Sora derekát.
               - És most engedd el a trapézt. Súgta a lány fülébe.
               - Mi??
               - Mondtam engedd el. Kérlek, tudom mit csinálok.
Kalos még mindig az ablakból nézte és nem értette hogy Leon mit akar Sorától.
Sora végül elengedte a trapézt mire Leon engedett a szorításból aminek az lett a következménye hogy a lány elkezdett csúszni.
               - Le…Leon?????!!!!!!!!!
               - Leon egyszer csak elengedte de mielőtt leesett volna a lábát beakasztva elkapta a lány kezét és továbblendítette a másik trapézra. Sora mivel nagyon megijedt nem tudta mit csináljon ezért csak szállt a levegőbe a trapéz felé.
Kalost a szívroham közelítette mikor meglátta a repülő lányt.
               - Sora. Kezdj el spirál alakba pörögni.
               - Hogy mi? De ne volt ideje gondolkodni megcsinálta amit a férfi mondott és pontosan érkezett.
               - Ezt nem csinálom többször megértetted? És mire volt ezt jó???
               - Arra hogy bebizonyítsam hogy feltétel nélkül bízol bennem, és  úgy látszik ez így is van.
               - Mért ne bíznék benned?? És hogyhogy feltétel nélkül?
               - Tegnap ezt megcsináltattam Mayel is és ő nem volt hajlandó elengedni a trapézt.
               - Te Mayel hasonlítasz össze???? Ugye ezt te se gondoltad komolyan????
               - Nyugi csak vicceltem. Na folytassuk.
               - Mit?
               - Na vajon mit?? Még egyszer?
               - Váj, de honnan tudtad hogy pont oda fogok érkezni? Hm???
               - Nem tudtam de bíztam abban hogy megtudod csinálni.
               - Hogy mi? Csak úgy elengedtél????
               - Ami azt illeti igen.
               - Te nem vagy normális. Na mindegy sikerült.
               - Mi van??? Csak nem megijedtél???
               - Én? Dehogy is folytathatjuk, ha vannak még ilyen őrült ötleteid.
               - Rendben van akkor gyere vissza ide.
Sora visszament Leonhoz  aki  szembe volt Sorávak  majd lengés közben Sora elengedte a trapézt zuhanás közben megragadta a férfi lábát aki lendületet vett a lábával ellökte a lányt aki a nem messze lévő ugróasztalra érkezett majd onnan továbbugorva a végső helyére.
               - Ez nagyon jó volt ilyeneket hogy találsz ki??
               - Én?? Most nem is mondtam semmit te csináltad amit akartál én csak segítettem.
               - Akkor köszönöm. - De most már mennünk kell mert edzés lesz a színpadnál.
               - Rendben mennyünk.
Egyszerre leugrottak az ugróasztalra majd elindultak a színpad felé.
Kalos még mindig az ablakban állt és még most se fogta fel amit látott.
Az edzőterembe Leon egyáltalán nem figyelt May-re folyton csak Sorát figyelte. De csak addig amíg Sora fel nem ugrott a magasabb trapézra és onnan tovább Leon  mellé és meg nem mondta neki hogy figyeljen az edzésre mert ez kicsit feltűnő. A nap végén Sora hamar elaludt de reggel az ébresztő nem volt olya kellemes, ugyanis arra ébredt fel hogy valaki kopog hajnalban az ajtaján.
               - Gyere csak be bárki is vagy. Mondta álmosan a takaró alól.
               - Jó reggelt Sora. Leon vagyok. Az utolsó mondatra kiugrott az ágyból és a férfire nézett.
               - Le..Leon?? te mit keresel itt ilyen korán???
               - Nem akarlak zavarni, csak mondani szerettem volna hogy 1 óra múlva indul a gépünk.
               - Hogy mikor?
               - 1 óra.
               - Áááááá nem szóltál volna előbb?? Kérdezte felháborodottan a most még kócos lila hajú lány.
               - Hát nem tudom hogy te mikor szoktál kelni, de én 4 előtt nem nagyon.
Sora ránézett az órájára és tényleg csak 4:20 volt.
               - Na jó akkor nem mondtam semmit. Kimennél fel szeretnék öltözni.
               - Persze az előtérben várlak fél óra múlva.
               - Sora el is tűnt a fürdőszobába az előtt hogy a férfi ki tudott volna menni a szobából. De hirtelen Sora kikiáltott a fürdőből.
               - Leon? Még itt vagy???
Leon visszalépett az ajtóból és válaszolt.
               - Igen még itt.
               - Megtennél nekem valamit? Hallatszott az újabb kiáltás.
               - Persze,de nem kell kiabálnia anélkül is jól hallak nem vagyok süket, gúnyolódott a férfi.
               - Az ágyam alatt van a bőröndöm bepakolnál nekem???
               - Hogy mi??? Te ezt komolyan gondolod?
               - Igen mert különben nem készülök el és nem tudok veled menni.
Amint meghallotta Leon a mondatot rögtön keresni kezdte a bőröndöt és nekiállta pakolni Sora ruháit. Kivéve persze a fehérnemüket. Bár azokat is elrakta volna de nem találta.
               - Leon hol tartasz??
               - Már késszen vagyok.
               - Akkor jó milyen idő van odakinn???
               - Meleg mért???
               - Akkor légy szíves a szekrényből vegyél ki egy szoknyát és kérlek most menny ki. Mert kimennék felvenni.
               - De melyiket????
               - Nekem mindegy válassz egyet ha lehet egybe részest.
               - Oké megvan. Lent várlak.
Sora megvárta míg becsukódik az ajtó kiment és meglátott a széken egy fehér színű szoknyát aminek az alján és a tetején lila csipke volt. Pántja nem volt. Kicsit meglepődött hogy Leon mért pont ezt választotta de végül is ő mondta hogy bármelyiket úgyhogy felvette megfésülködött és már indult is volna mikor nem találta a csomagokat. Körülnézett és megtalált egy levelet:” Sora a csomagokat levittem, siess! Jah fehérneműt nem találtam.” Sora gyorsan bedobált pár ruhadarabot egy kistáskába és már futott is.

Leon mikor meglátta Sorát a fehér ruhában elakadt a lélegzete.
            - Szia Leon na milyen??  Te választottad?? Nagyon rossz????
            - Nem dehogy is. Nagyon jól áll. Csinos vagy.
            - Köszönöm. – Indulhatunk?
            - Persze szállj csak be.