XVII.

Ahogy Christian mondta, val�ban bej�runk mindent t�vir�l, hegyire. T�bb rakt�rba is elfurik�zunk, alaposan szem�gyre vehetem a technikai felszerelts�g�ket �s a fegyverek min�s�g�t, nagys�grendj�t. Eg�sz v�gig pr�b�lok j� �br�zatot v�gni mindehhez, de �r�nk�nt egyre nehezebben megy, mikor felm�rem, hogy gyakorlatilag es�ly�nk sincs, ha �k nyernek. Minden�k megvan egy t�k�letes n�pirt�shoz. M�g azel�tt kell megakad�lyozni �ket, miel�tt t�nyleg nagyobb baj lesz. Lesz? M�r van.

- Nos, mit sz�lsz? – k�rdezi a nap v�g�n, b�szkes�gt�l dagad� mellel, milli�doll�ros mosollyal, Tessert.

- Alapos munk�t v�geztetek.

- Csak ennyi?

- Mit akarsz, mit mondjak?

- A laborokban m�g nem is j�rtunk. V�rd ki, �s olyat l�thatsz, amit eddig kevesen. – vigyorog kitart�an.

- Uf�t is tartotok egy bef�ttes�vegben? Mert az t�nyleg nagy sz�m lenne. – �s�tom.

- Azt �ppen nem. Mindig ilyen vagy? – �rdekl�dik rosszall�n, m�regetve.

- Nem �ppen.

- Akkor pihend ki magad, mert este partira megy�nk.

- Ragyog�.

Mikor v�gre magamra hagy, megtekinthetem �j lakhelyem. Alig p�r �ra alatt a rendelkez�semre bocs�tott�k, b�r nem mintha t�l sok ing�s�gom lett volna. Az esti programhoz tartoz� kell�kek is k�szen �llnak, de valahogy nincs t�l sok kedvem foglalkozni vele. Miut�n felm�rem a t�k�letes �zl�s� – Tessertre jellemz� – szob�t, bev�g�dom egy kocsiba �s c�l n�lk�l, de r�l�pek a g�zra. Perceken bel�l megsz�lal telefonom, m�sik v�g�n b�ty�mmal, hogy s�rg�sen induljak el hozz� – soha jobbkor.

K�r�se szerint a v�rosk�zpont egy ny�zsg� ter�n tal�lkozunk. Emberek j�nnek-mennek, egym�ssal mit sem t�r�dve. Az �tsz�leken koldusok k�regetnek a napi betev��rt, mellett�k a kontraszt kedv��rt hamis-sz�ke cicabab�k l�gnak ki aktu�lis, medvem�ret� pasijuk Mercedes�b�l. A vil�g tov�bbra is igazs�gtalan maradt – s�hajtom gondolatban. Isaac m�r v�r r�m: k�t ismer�s f�rfi t�rsas�g�ban. Ezt nem hiszem el. Kiv�g�dom a kocsib�l �s f�riatekintettel �llok meg el�tt�k.

- Ti teljesen meg�r�ltetek? B�rki megl�that!

- Nyugi. – csit�t M�gus.

- M�gis mi�rt vagy abban olyan biztos, hogy esetleg nem k�vettek? – fordulok bossz�san Isaac fel�.

- Mert a k�rny�ket az �rz�k figyelik. R�ad�sul �k ketten nem tartoznak k�z�j�k, ha kifejezetten vel�k van bajod.

- Ezzel nem nyugtatt�l meg. �s mi�ta vagytok ti ilyen j�ban? �s mi�rt is vagytok itt? – k�rdem megrov�n.

- Erre j�rtunk v�s�rolni, mit gondolsz. – fanyalogja Piszka.

- Az ok egyszer�. Seg�t�nk. Ismered a v�ros sz�li temet�kn�l azt a kis templomot?

- Igen. – s�hajtom. – Mi is a neve?

- Szent Mih�ly. Meglehet�sen elhagyatott most, hogy a korban m�r kev�sb� mernek hinni az emberek. Este ott lesz Whitfield. Aj�nlott a te jelenl�ted is.

- Mi�rt ott? Meggy�nja gyarl�s�gait? Este nem lesz j�, zs�rra megyek.

- De j� neked. – g�nyol�dik Piszka.

- Lehetn�l kev�sb� ellens�ges is. – aj�nlja b�ty�m.

- Ne most vesszetek �ssze. – folytatja a sz�ke.

- Rendben. Megpr�b�lok min�l el�bb odamenni, de semmi biztosat nem �g�rhetek.

- Mindegy. A f�n�k ott lesz. – z�rja a sr�c �s elpucolnak minden tov�bbi k�rd�s n�lk�l. Isaaccal visszaindulunk, kiss� akarva nem akarva egym�s mellett.

- Nagyon kedvelhet t�ged Tessert.

- Mi�rt? – h�kkenek meg.

- Nem szokott t�l adakoz� lenni, de r�d val� tekintettel m�g �n is jobb helyet �s poz�ci�t kaptam. Mit tett�l meg neki? – n�z r�m sz�r�san.

- Teljesen h�lye vagy. M�gis mit tettem volna? Megmondom �n: semmit.

- M�g.

- K�sz a bizalmat el�re is. M�gis mi bajod van velem? Kiny�ghetn�d v�gre! �llj m�r meg! – loholok ut�na.

- Nem akarom, hogy t�lem tudd meg.

- Mit?

- Semmit. Felejtsd el. – javasolja egyszer�en.

- Kezdesz k�v�ncsiv� tenni. Mit felejtsek el?

- Mondtam m�r.

- T�l sok �ldozat �s m�g nincs v�ge. – j�solom elterel�sk�ppen.

- Sokkal t�bben halhatnak meg, ha megpr�b�lod egyes bar�taidat menteni.

- Mire c�lzol? Este besz�lek Whitfielddel. – szak�tom f�lbe. – Meglep� h�reim vannak sz�m�ra.

- Hidd el, neki is.

- Sz�rakozol velem? – csattanok f�l.

- �llatira. – s�hajtja, majd besz�ll kocsij�ba �s a k�rd�sek �z�n�t meg nem v�rva, elhajt. �n is megkeresem a met�lsz�rke Peugeot �s kil�v�k.

Alaposan nekik�sz�l�k az est�nek. R�pke k�t �r�s piper�zked�s, �s a hajam menthetetlens�g�nek meg�llap�t�sa ut�n fel�lt�m a barn�s kisest�lyit, ami t�k�letesen illik r�m. A k�s�retem is pontban �rkezik. Karba�ltve vezet a kocsihoz. Rossz eml�kek fognak el, mikor ugyanabba az aut�ba kell sz�llnom, amelyikben el�sz�r tal�lkoztam Christiannal. 

- Hol vannak a gorill�id? – �rdekl�d�m.

- Nem illett a szem�k sz�n�hez a kokt�lruha.

- Pedig igaz�n fess fiatalemberek voltak.

- Sz�val eml�kszel. – vigyorogja.

- Felejthetetlen volt. – mondom unottan, a v�ros sz�guld� f�nyeit babon�zva b�mulva. T�rsam k�zben pezsg�t bont, igazi �ri jampec.

- Meddig fog ez tartani? – k�rdem unottan, kezemben a poh�r itallal.

- Amolyan j�t�konys�gi est. Elh�z�dhat. Majd sz�lok, ha elmehetsz.

K�pzelem milyen j�t�konys�gr�l lehet itt sz�: egym�snak tett j�t�tem�nyekr�l. De mi m�st is v�rhatn�k ilyen emberekt�l? T�bbs�g�k m�r szemtelen�l gazdag, k�zt�k Tessert. Val�sz�n�leg mindenki az � kegyeit fogja keresni, hiszen m�giscsak vezet� szerepet j�tszik ebben a darabban.

Azt�n val�ban nem kell csal�dnom. M�r majdnem v�r�s sz�nyegen l�p�nk be a kid�sz�tett, aranysz�n� f�nyben pomp�z� nagyterembe. Flanc a padl�t�l, a h�lgyeken �t a plafonig. Megjelen�s�nkre minden szem r�nk szegez�dik. Hallom, amint arr�l suttognak �sszeborul� arccal, hogy „milyen vonz� f�rfi!” vagy �ppen „ki ez a n�mber?”. M�r r�gen nem voltam igaz�n zavarban. Tessert �szreveszi pillanatnyi haboz�som, er�sebben karol bel�m, majd a vend�gfalon �tt�rve egy kisebb t�rsas�g fel� vessz�k az ir�nyt. Mint kider�l a nagyfejesekkel, a korm�ny legkorruptabb k�pvisel�ivel van dolgunk, persze nem hivatalosan. �k term�szetesen tisztess�ges �riemberek.

P�r poh�r pezsg� ut�n �n is kezdem kev�sb� fesz�lten kezelni ezt az eg�szet. Tessert m�r a f�nyesebbn�l is f�nyesebb a sok h�zelg�st�l. �zl�stelen, k�kflitteres ruh�ban - sz� szerint - fesz�t� h�lgyem�nyt apr� keszeg �r k�vet �s �gy tov�bb – eg�sz este. Nem l�tok sem vesz�lyforr�st, sem kiutat. Enn�l m�r csak az a gondolat v�lt ki nagyobb �lvezetet, hogy az este folyam�n m�s programom is lesz. Ennek jegy�ben idegesen figyelem az �r�t, a tolakod� n�peket �s ez Christiannak is szemet sz�r. Egy szabadabb pillanat�ban hozz�m fordul:

- Idegesnek t�nsz. Csak nincs valami baj? – �rdekl�dik �lszent mosollyal.

- Egyszer�en nem szeretem az ilyen partikat. Nem az �n vil�gom.

- Pedig jobb, ha hozz�szoksz.

- H�t persze, csak a te kedved�rt. Meddig akarsz m�g maradni?

- Csak nincs valami programod?

- Ha a pihen�st annak vessz�k.

- Rendben. B�rj ki m�g egy �r�t �s itt sem vagyunk. – mondja n�mi lemond�ssal �s �r�mmel is a hangj�ban. �rdekes egy pasas.

V�g�l m�g h�rom �r�t maradunk. F�l�, hogy arcomr�l ezut�n lemoshatatlan lesz az a mosoly, ami Tessert arc�n is oly sokszor megjelenik. Kezdem �rteni, �s egyben sajn�lni a pasast.

Miut�n a vend�gek hangulata �s a pezsg� mennyis�ge kiss� megcsappan, bev�g�dunk a limuzinba �s egy k�nnyes b�cs� ut�n v�gre magamra maradok. Az �ra �jjel kett�t mutat, ez m�gsem jelent sz�momra lek�zdhetetlen akad�lyt. Lehet Whitfield m�r nincs ott, de egy k�v� ut�n adok egy es�lyt magamnak, �s meg sem �llok a tal�lka hely�ig.

A k�rny�k, mint horrorfilmbe ill� t�j, halv�ny k�d dereng, f�nyt csak a Hold ad. A kedvem fokoz�sa �rdek�ben elhagyott �s �polatlan s�rok k�z�tt botladozom. Nem messze egy parkol� aut� alakj�t v�lem felfedezni: ezek szerint m�g nem k�stem el.

A romos, hideg templomba �rve k�l�n�s, nosztalgikus �rz�s fog el. �res, poros padok k�rben, hatalmas k�angyalok merednek a falakr�l. Oldalt egy szomor� arc� M�ria szobor alatt egyetlen gyertya pisl�kol, mellette s�t�t kab�tban, aki meggy�jtotta. Led�bbenve �llok a l�tv�nyt�l.

- Meglep�dt�l? M�r �ppen azon t�n�dt�nk, hogy nem is j�ssz el. – k�rdezi unottan, szok�sos arroganci�val Whitfield az olt�r m�g�tt �llva.

XVIII.

- Felcsapt�l papnak? – �rdekl�d�m g�nyosan.

- Ink�bb szentnek. L�thatod, m�r csod�t is tettem.

- Remek, akkor kikeresztelkedem. Higgy nekem, ez a mel� nem hozz�d val�.

- Ne folytasd. Mes�lj v�gre, hogy haladsz az eszm�nyi terveddel?

- Pomp�san. Tesserttel nagyon j�l kij�v�k. A kezemb�l eszik.

- Err�l tudunk. Tudsz valami �jat is mondani?

- Persze. P�ld�ul, hogy sz�p h�za van, sz�p aut�i, sz�p fegyverei, sok rajong�ja. Tudt�tok, hogy odavan a nagy rakt�rak�rt cs�nya, emberirt�sra alkalmas j�t�kokkal? �s miel�tt elfelejten�m, rem�lem tiszt�ban vagytok vele mif�le kakukkot tartotok piciny f�szketekben?!

- Ha Rebecc�ra gondolsz, ne izgulj. Ismerj�k a kapcsolatait. Mit gondolsz, sz�vess�gb�l mondta Sharpnak, hogy Lionel halott? Kiss� k�r�lm�nyes volt megoldani.

- De siker�lt.

- Mindenesetre vele nem lesz t�bb gondunk. – jegyzi meg a halottnak hitt f�rfi.

- Mi�rt? – k�rdezem t�gra ny�l� szemekkel.

- Elhal�lozott. Nem volt r� t�bb� sz�ks�g�k.

- �rthet�. – s�hajtom.

- Ha id�ben felsz�moln�nk a rakt�rakat, tal�n v�get vethetn�nk v�gre ennek az eg�sznek. Szerezd meg a list�jukat. – elm�lkedik Whitfield.

- Hagyj�n azokat elint�zni. Laborokr�l is besz�lt. Nagyon j�l felszereltek. Ha j�l vettem ki a szavaib�l, valami nagyot akar mutatni, ak�r m�r holnap.

- Az ellenszer?

- Az.

- Rendben. J�tszd tov�bb a szerepedet. Ha kellesz, �zen�nk.

- Ha lebukom…

- Nem seg�t�nk. – v�gja r� r�gt�n.

- Sejtettem.

Lionelre n�z, majd n�m�n t�vozik. S�lyos csend telepszik r�nk, a padok k�z�tt �llva, sz�tlanul, moccanni sem merve vagy tudva. Hallom l�pteit, �rzem �lel�s�t, �s k�ptelen vagyok elhinni b�rmit, ami eddig t�rt�nt.

- T�l j�l j�tszottad. – suttogom.

- Ez volt a c�l, nem? B�r t�nyleg nem �gy volt eltervezve. Szerencs�re m�g id�ben r�j�tt�nk ki seg�ti Sharpot. Musz�j volt.

- Menn�nk kell. – terelem el a sz�t. T�l sok ez most nekem.

- Igazad van. – hagyja r� szel�den.

- H�t persze. – suttogom. Miel�tt azonban b�rmelyik�nk is tenne valamit, folytatom. – M�gis mire j� ez?

- Mi?

- Ez. Mi van k�z�tt�nk? Mi van �s mi lesz vel�nk? Mert rendben, most megtessz�k, amit kell. �s azt�n? Ha t�l�lj�k? Ez az eg�sz egy l�ha, se veled, se n�lk�led kapcsolatt� kezd v�lni, nem gondolod?

- Leah, �n… - pr�b�lna f�lbeszak�tani.

- Nem tudom mit hittem?! Tal�n csak a helyzet hozta �gy. – elm�lkedem m�r lassan k�nnyekkel k�szk�dve. – Ne haragudj a kit�r�sem�rt, csak kiss� megviselt az ut�bbi id�. Azt hittem t�nyleg halott vagy �s…

- El�g. – fogja be a sz�m nevetve. – Leah, �n szeretlek. Ne hidd, hogy nekem k�nnyebb volt. Az, ami lesz pedig nem �rdekel.

Nem felelek. Igaza van. N�m�n nyeldesem k�nnyeim a v�ll�n. H�rom mondatban �sszefoglalta, amit �n k�ptelen voltam kimondani, vagy beismerni – eddig.

V�g�l p�r nyugodtabb perc ut�n otthagyjuk azt a sorsverte k�rny�ket, miel�tt a holtak is felkeln�nek.

Ezerrel sz�guldok vissza j�tev�m �ltal r�m ruh�zott lak�somba – aludni. Hajnali �tkor azonban m�gsem l�tom t�l sok �rtelm�t a pihen�snek. Persze eld�lve a puha �gyon �lomba szender�l�k, �s egy sokkal jobb vil�gr�l �lmodhatom.

D�lben falt�l falig kapaszkodva, t�molyogva t�nfergek ki a szob�b�l, a konyh�ba. K�v� ut�n k�ny�rg�k, vagy ci�n�rt, m�g magam sem tudom, melyik lenne hasznosabb.

- J� reggelt! – k�sz�nt m�g�ttem egy hang.

- Bizony�tsd. – morgom. – Mit keresel itt? Egy�ltal�n hogy jutott�l be?

- Meglehet�sen nagy akad�lyt �ll�tott el�m a nyitott ajt�. – k�zli �h�tatosan Isaac. – Ne is keresd: nincs semmi koffeint tartalmaz� t�panyag a h�t�dben, sem m�shol. Ellenben van egy mutat�s flinta az �jjeli szekr�nyen.

- K�sz. Ha m�r kint j�rt�l eszedbe sem jutott gondoskodni zsibbadt agy� h�god reggel�nek jobbt�tel�vel?

- Bevallom, megfordult, de higgy nekem, sokkal sz�rakoztat�bb l�tv�ny vagy �gy reggel.

- Sz�llj le r�lam. Pokoli �jszaka volt – sz� szerint. Ez az �jtatos man�, Whitfield felh�vtam figyelmem arra, hogy Lionel vala nem meghalva. Azt�n most meg kell szerezn�nk az ellen csod�latra m�lt� rakt�rai holl�t�nek pontos adatait, lehet�leg nem lebukva, mert esz�k �g�ban sincs seg�teni bar�tainknak, ha baj lesz.

- Gondoltam. V�g�lis v�rhat� volt.

- Mellesleg, miel�tt elfelejtem, te tudt�l Lionelr�l?

- Nem sokkal el�tted. De nem akartam sz�lni tudv�n hova k�sz�lsz az este.

- Az�rt igaz�n j�l esne n�ha egy kis bizalom.

- Hidd el, mindenkinek, de most nem azt a vil�got �lj�k.

- Az�rt rem�nykedhetem seg�ts�gedben a t�bbit illet�en?

- Persze. Alig v�rom. Mikor megy�nk? – vigyorog.

- Ha ennyire tetszik, m�r most is. T�nyleg, neked hogy telt az est�d?

- Nem hiszem, hogy veled kellene megbesz�lnem. M�g kicsi vagy. – vigyorog tov�bb.

- Nagyon vicces, l�tom te is humorodn�l vagy ma.

- Igen, sz�ke, karcs�, �lombige.

- Am�g meg nem sz�lal. – �llap�tom meg ledobva magam egy k�zeli sz�kre.

- Ne becs�ld al�. Jog�sz.

- Val�ban? Gratul�lok neki, hogy tov�bb hinti a hazugs�got am�gy is szennyes kisv�rosunkban.

- Elvb�l nem v�d olyat, akir�l tudja, b�n�s.

- �n meg elvb�l nem eszek emberh�st. H�t j�, ha elveszed bemutathatn�d nekem is. V�rj, a nev�ig egy�ltal�n eljutottatok?! – puhatolom.

- Ink�bb �lt�zz �s munk�ra. – feleli rezign�ltan.