XI.

M�snap rettent� hidegre �bredek. Csod�lattal �llap�tom meg, hogy nem fagytam be a zuhany al�, b�r t�nyleg nem sok kellett hozz�. A konyh�ban Amadeus ser�nykedik �s az illatokb�l �t�lve, ez�ttal eg�sz nagy sikerrel.

- Mi�rt van ilyen rohadtul hideg? – k�rdezem felh�borodva.

- Szerinted kell, hogy meleg legyen mikor jelk�pesen �gy sem vagyunk itthon? K�l�nben �gy legal�bb azt hihetik egy ideig, hogy r�g �res a lak�s.

- Csoda, hogy nem fagyott hozz�m a takar�. Persze csak jelk�pesen – morgom - Ezzel az er�vel hibern�lhatn�l is.

- Tess�k, igy�l.– mondja g�nyosan nevetve mik�zben kezembe ad valami gyan�san g�z�lg� folyad�kot.

- Le vagyok ny�g�zve. Rem�lem nem ez a kedvenc iv�eszk�z�d, mert azt hiszem, le�rl�m a fogaimmal.

- Semmi sem j�? Nem is tudom mi lesz veled? Tal�n konzerv�lni kellene t�lre, azt�n tavasszal a Napra b�zunk. – elm�lkedik.

- Szerintem viszont csomagoljuk be valami j� melegbe �s h�zzunk v�gre el innen. – javasolja a hirtelen megjelen� Isaac.

- Na, ez az �tlet tetszik. – �llap�tom meg ked�lyesen.

- Akkor mire v�rtok? V�gezz�k ki a reggelit, azt�n el is indulhatn�nk.

Alig egy �ra m�lva m�r �ton vagyunk egy istenh�tam�g�tti, de �ll�t�lag csodasz�p faluba. A v�rosban is leesett az els� h�, m�g az �jjel. �pp, hogy betakarja a t�jat.

A fekete Ford csendben suhan a hegyi szerpentinen. Eg�sz �ton nevetg�l�nk, veszeked�nk. Isaac t�bbsz�r is hangot ad el�gedetlens�g�nek, miszerint �ppen viseletes ruh�i nem illenek egy�nis�g�hez, majd ebb�l kisebb vita is kerekedik. A fesz�lts�g old�s�ra a r�di�b�l valami ny�las kar�csonyi zene sz�l, t�k�letes a hangulat. K�s�bb egy cseng� hang� bemond�n� k�sz�nt nek�nk kellemes �nnepeket �s t�j�koztat, hogy Christian Tessert adom�nygy�jt� partit rendez a hidegben nyomorg� emberek r�sz�re �s v�r mindenf�le, gy�m�ntgy�r�s, esetleg hajadon, vagy ha m�r f�rjezett, akkor vastagp�nzt�rc�s p�rjaikat is. Amadeus a tov�bbi ny�ladz�snak veszi elej�t: mikor m�r a meteorol�gus is az aranyifj�t �lteti nagylelk�s�g��rt, berak a lej�tsz�ba egyet kedvenc cd-i k�z�l. Mi ez�rt a h�z�s��rt h�l�san rebegtetj�k pill�inkat.

- Hihetetlen, hogy mindenki ezt a fics�rt dics�ri. – el�gedetlenkedik.

- Szerintetek milyen lesz a bulija?

- Biztos olyan sznobszag�, mint szokott. – �llap�tja meg �lmatagon Isaac.

- H�t persze. Oda nem az adom�nyok miatt mennek a n�pek, hanem hogy f�nyesre nyalhass�k �zlet�k ny�lbe�t�se v�gett a legifjabb tr�n�r�k�st.

- Most mi�rt mondod, Amadeus? – h�borgok komolytalanul – Eleg�ns, vonz� fiatalember, r�ad�sul gazdag.

- �s tegy�k hozz�, hogy t�bb ember v�re tapad a kez�hez, mint Husszeinnek, valamint a v�ros �sszes piszkos �gy�ben benne van az utols� haja sz�l�ig. Igazad van, kihagyhatatlan parti. Menj hozz�, �s tal�n m�g meg�rem a d�monfattyak sz�let�s�t.

- Nem k�rt meg.

- Ha csak ezen m�lna?!

- Neked egyik palim sem tetszik? – csattanok f�l.

- Mert csak h�ly�kkel kezdesz.

- B�ztass m�g…

- Nem b�ztatlak, �gy van �s k�sz.

- Ap�m helyett ap�m… - s�hajtom magamban.

Ezut�n a ked�lyes besz�lget�s ut�n ink�bb diszkr�ten hallgatom a csendes bluest �s puszt�n becs�letb�l belefagyok z�ld nagykab�tomba. Ebben a rozoga n�gykerek�ben m�g f�t�s sincs. Megpr�b�lok min�l durc�sabb k�pet v�gni, majd unalmamban, a keszty�tart�ban kezdek kotor�szni. Ijedten h�zom vissza kezem, mikor ujjaimmal egy fegyvert tapogatok ki.

- Minek kell ez? – k�rdezem agg�d� pillant�ssal.

- Sosem �rt.

- Persze, hegyi �t, kar�csony, f�st�lg� puskacs�. Hull a halott, jaj de j�. A Mikul�snak sz�ntad?

- Nem. A t�rp�inek. Hal�lra ideges�tenek.

- Aha, sz�val v�rengz�s lesz? Szerintem vegy�k fel vide�ra �s adjuk el Hollywoodban horrornak.

- Nem rossz �tlet. Mi van a fi�val?

H�tran�zek, de Isaac ism�t m�lyen alszik. – Szerinted nincs valami baja? Olyan sokat alszik. Tal�n t�li �lom?

- Ha t�ged veszlek alapul, akkor norm�lis. K�l�nben bizony�ra azoknak a szereknek az ut�hat�sa, amivel �vekig etett�k.

- Rem�lem, de nem kellene orvosnak is l�tnia?

- Majd rendbe j�n a friss leveg�n. Ne agg�dj!

R�hagyom. Hiszek neki �s engedem, hogy engem is elnyomjon az �lom. Halkan z�g a Ford motorja m�r fejemben is. �lmomban az a nap jelenik meg, amikor egy megfigyel�sb�l visszat�rve el�sz�r tal�lkoztam Lionellel. Szeme jeges, mintha nem ismerne. De mi�rt nem eml�kszik r�m? Azt�n a k�p v�ltozik: bar�taim vesznek k�rbe, kez�kben fegyver �s r�m szegezik. Mikor �jra szem�kbe n�zn�k, m�r nincs arcuk. V�r cs�p�g kez�kben tartott pisztolyukr�l…

- Leah, meg�rkezt�nk! – �breszt Amadeus. Nem is hinn�, milyen h�l�s vagyok neki ez�rt.

Egy id�s h�zasp�r fogad minket, a v�rosiakat. Az �reg�r m�r az elej�n lesz�gezi: �t Arthur b�csinak, nej�t Elza n�ninek sz�l�thatjuk. A k�rny�k val�ban kellemes �s tejfeh�r. Sz�ll�sunk egy egyemeletes m�zeskal�csh�z hatalmas ablakokkal �s m�g nagyobb feny�kkel �vezve. A hatalmas kertben legkevesebb h�sz, mindennel ell�tott h�ember �rk�dik.

- Minek ennyi? – vetem fel Arthurnak.

- Olyan egyed�l van itt az ember. Az unok�ink �p�tett�k nemr�giben.

- Vannak m�s lak�k is?

- Nem, nincsenek. Kevesen ismerik ezt a helyet. Egy�bk�nt ma est�re ide�r a vihar, ut�na pedig se ki, se be. Megsz�nik l�tezni a k�lvil�g. – neveti.

- T�k�letes. – kacsint r�m Amadeus, mik�zben b�ty�mmal bek�lt�ztetik a csomagokat.

Elfoglaljuk szob�inkat, mely tev�kenys�g sor�n kisebb �sszet�z�s is kialakul. V�g�l az eny�m lesz a legnagyobb �s legszebb hajl�k, ami persze egyik t�rsamnak sem tetszik igaz�n, mivel m�giscsak �k lenn�nek a f�rfiak. Nem vagyok hajland� vitatkozni, helyette r�juk v�gom az ajt�t amolyan „ezt m�r leshetitek” arccal. Be�llok a zuhany al�, �s magamra nyitom a meleg vizet. Pr�b�lok nem a legut�bbi �lmomra koncentr�lni. Egyel�re tal�n nem kell f�lnem hasonl� szitu�ci�kt�l, hiszen m�gis ki keresne itt? Furcs�n �rzem magam. Az elm�lt napokban t�bb szeretetet kaptam Amadeust�l �s a t�bbiekt�l, mint az elm�lt �vek alatt �sszesen, de akkor is f�j, hogy m�sokat tal�n v�gleg elvesz�tetem. Vajon mi van Lionellel? Kider�lhetett m�r, hogy seg�tett a sz�k�sben? Ahogy ismerem �ket a b�lra is biztosan terveznek valamit.

A szob�m �zl�sesen berendezett, t�gas helyis�g �s rendk�v�l egyszer�. Tal�n ez�rt is tetszik annyira. Az ablakok k�t hatalmas , havas feny� k�z�tt ny�lnak a felkel� nap �s a k�zeli t� ir�ny�ba. Ami kiss� zavar, hogy pont alattam laknak a h�emberek is. Valahogy egy felfegyverzett nindzsa hadsereg k�p�t id�zik bennem, faz�kkalappal. Itt m�r hi�nyzik a j�l megszokott sepr�, vagy gally kezek. Neem. Ezeknek kap�juk, gerebly�j�k, ne adj’ isten kasz�juk �s egy�b kerti eszk�zeik vannak a vesz�lyesebbek k�z�l. Ezekt�l egy igaz�n elsz�nt bet�r� is megfutamodna a s�t�tben pillanatok alatt.

Mikor levetem magam a baldachinos �gyra ilyen gondolatok k�zepette, kopogtatnak. Soha jobbkor. Elza t�j�koztat, hogy k�sz a vacsora �s a t�rsas�g sz�vesen l�tna k�reiben. Nem v�rakoztatom meg �ket sok�.

Igazs�g szerint rokonszenves n�pek, Arthur nagy melegbarna szemeivel, �sz haj�val �s deresed� szak�ll�val t�nyleg �gy fest, mintha most pattant volna ki egy mes�b�l. Neje hasonl�k�pp illik hozz� alacsony, g�mb�lyded alakj�val �s bar�ts�gos, vid�ms�got sug�rz� arc�val.

- R�gen ettem ilyen b�s�gesen. – d�l h�tra el�gedett mosollyal Isaac.

- H�t fiatal�r, el�g rossz b�rben is volt. – jegyzi meg Elza. – De nem kell f�lnie, majd �n gaty�ba r�zom �s mell� Amadeus bar�tunkat is.

- Val� igaz, rengeteget aludt�l mostan�ban. – sz�lok hozz�.

- Ezt csak a friss leveg� teszi. Itt v�gre l�legeznek, �s nem csak teng�dnek.

- Elza, ideje bez�rni a lovakat. Ide�rt a vihar. – ront be Arthur a hidegt�l pirosl� arccal, kez�ben fahas�bokkal.

- Bocs�ssanak meg kedvesk�im. Mindj�rt visszaj�v�k.

- Csak nyugodtan. – sz�l Amadeus.

- Honnan tudta, hogy vihar j�n? – k�rdezem �rdekl�dve Arthurt.

- M�r csermely korom �ta itt �lek �s valahogy �sszen�tt a lelkem az erd�vel. �rtem mikor mit suttog �s azt is tudatja velem, hogy milyen id� lesz. Tal�n furcs�n hangzik, de �gy van. – k�zli der�sen – Csak kevesekhez sz�l n�hai ap�m szerint. Ha kint dolgozom folyton a mes�it hallgatom.

- Mir�l besz�l?

- A f�kr�l, az erdei �llatokr�l �s a vend�geir�l.

- Vend�gek?

- H�t tudja aranyom, ha net�n be- vagy �ppen elt�ved valaki. – kacagja. Enyhe akcentussal besz�l, l�tszik, hogy nem tal�lkozik sok emberrel, de �gy sokkal k�l�nlegesebb hangulatot teremt t�rt�neteivel.

Vacsora ut�n val�ban l�thattam a hatalmas h�szakad�st. Ha ebben az id�ben valaki kimegy, biztosan v�ge. Idebent a j� melegben v�gre elhitetem magammal, hogy nincs semmi baj, eddig minden csak rossz �lom volt. Hiszen van csal�dom, bar�taim, tal�n egy kiskuty�t is k�rek kar�csonyra. Bef�szkelem magam a nappali egyik puha fotelj�be, �sszegub�zom hatalmas narancssz�n� k�t�tt pul�veremben, amit kor�bban Elz�t�l kaptam �s a kandall�b�l kicsap� l�ngokat figyelem.

- Mi �js�g? – �l le velem szemben Isaac.

- J�l �rzem magam a semmittev�sben. �s te?

- Szint�gy. Figyelj, egyre t�bbet gondolok any��kra. Szerinted, mi van vel�k?

- Nem tudom.

- Tudhatj�k, hogy m�g �l�nk?

- Nem, biztosan nem. Mikor az �rz�k k�z� ker�ltem, �k int�zt�k el, hogy azt higgy�k meghaltam. Gondolom, hogy fel�led is eff�le h�reket kaptak a k�rh�zb�l. De sejtem mi j�r a fejedben, �s a v�laszom nem. Nem fogjuk megl�togatni �s m�g csak meg sem k�zel�tj�k �ket. Csak rosszabb lenne, hidd el.

- Igazad van. Elv�gre mit mondhatn�nk nekik? „ Szia anya �s apa. Kider�lt, hogy �l�nk. Ne f�ljetek, j�l megvoltunk eddig. A fiatok hivat�sos gyilkos, l�nyotok szint�gy, csak szebben megfogalmazva.”

- Az�rt �r�l�k, hogy mi egy�tt vagyunk.

- �n is. K�l�nben igaz�n mes�lhetn�l mi t�rt�nt az ut�n, hogy elker�ltem otthonr�l.

Beleegyezem �s elmes�lem az elej�t�l. Besz�lek arr�l, mik�nt ker�ltem az �rz�k k�z�, Danielr�l, csapatt�rsaimr�l, majd Lionelr�l, hogy hogyan seg�tett meg�rkez�s�t�l eg�szen a mi menek�l�s�nkig.

- J�, j�, de egy�ltal�n mi�rt hagytad ott a csal�di h�zat? Alig lehett�l tizenk�t �ves.

- Az elej�n nem j�ttek r�, hogy �n is fert�z�tt vagyok, de azt l�ttam, veled mit tettek Elsz�ktem �s k�t nap k�borl�s ut�n j�ttem r�, mekkora nagy bajban vagyok. A t�bbit mondtam: elvittek a b�zisukra �s kik�peztek.

- Sajnos �n nem szolg�lhatok ekkora besz�mol�val. A k�rh�zban m�r sejtettem, hogy nem valami szokv�nyos kezel�s v�r r�m. Pr�b�ltam megl�pni, de elkaptak �s megvertek. Azt�n bez�rtak egy szob�ba, napokig fel�m sem n�ztek. Eml�kszem, nagyon f�ltem. K�s�bb j�tt egy csupa gall�r, puccos, h�tranyalt fej� pasas �s megk�rdezte: hajland� vagyok e neki dolgozni. �n r�h�gve igent mondtam, azt hittem ann�l rosszabb m�r nem is lehet. T�vedtem, lehetett. T�bb t�rsam is volt, p�ld�ul fogadott fia, Lionel Martins. Nagyon megv�ltozott az�ta, alig hittem el, hogy � az, mikor mondtad. – neveti.

- Mi�rt?

- �h, egy nyurga kisleg�ny volt, de val� igaz, gyorsan fejl�d�tt: amit tan�tottak, vagy mutattak neki, r�gt�n elsaj�t�totta. K�s�bb viszont el�g szabadelv� lett. J� p�r kik�ldet�sen volt a t�rsam �s t�bbsz�r megtagadta a parancsot. Meglep� b�tors�ga volt, viszont �gy oroszrulett-tet j�tszott kik�pz�nkkel. Eg�sz j�l kij�ttem vele, m�g r�lad is mes�ltem neki. Azt�n persze meg�rtem arra, hogy gy�gyszereken �ljek, �s agymosottk�nt h�en szolg�ljam a mindenkori Tessertet.

- Sosem eml�tette, hogy ismerne. R�ad�sul akkor sem mondta, mikor megtudtam, hogy �lsz.

- Bizony�ra nem akart mes�lni killerked�s kalandjainkr�l.

- Lehet.

- Amadeus nagyon rosszul van? – k�rdezi hirtelen.

- Sajnos. Nem tudom, hogyan seg�thetn�nk rajta.

- Nincs ellenszer?

- Nek�nk nincs, de az sem biztos, hogy rendbe hozn�.

- �rtem.

- Nos, szerintem �n ink�bb be�gyazom magam a paplan mell�.

- Rendben, �n m�g maradok. Holnap nem akarsz az erd�ben lovassz�non kir�ndulni? Arthur megmutatna p�r helyet. – vigyorog.

- Majd m�g meg�lmodom. J� �jt! – sz�lok vissza az ajt�b�l.

�jra visszat�r r�m�lmom sz�rny�bbn�l sz�rny�bb k�pekkel megsp�kelve. V�g�l zokogva �bredek hajnalt�jban, a f�ld�n. Nem j�n �jabb �lom a szememre, �gy jobb helyett els�k�nt k�sz�nt�m a felkel� Nap sugarait.

XII.

M�snap reggel val�ban �tra kel�nk a lovakkal, a sz�nnal �s Arthurral, aki r�szletesen elmes�li minden gyermekkori �lm�ny�t minden egyes f�n�l. A Nap is el�b�jt az unalmas-sz�rke felh�k m�g�l, ami egyben farkasord�t� hideget is jelent. Az �reg�r Isaaccal el�l, �n Amadeussal h�tul foglalunk helyet. Valahogy nem tud lek�tni a h�ban hagyott rejt�lyes, �m ann�l biztosabb �znyomok t�rt�nete �s l�tv�nya. Sokkal ink�bb azon t�r�m a fejem, hogy mi�rt is raktam a zsebembe m�g reggel a stukkert p�t-t�rral? Mi�rt is? A nyugalmam kedv��rt, b�ztatom magam. Most m�r abban is holtbiztos vagyok, hogy p�nikbeteg, depresszi�s, �ld�z�sm�ni�s �s skizofr�n lettem ez alatt a r�pke k�t nap alatt, amit itt t�lt�tt�nk. T�nyleg nem b�rok b�k�ben maradni? Sokszor mondt�k, hogy h�lye vagyok. Igazuk van, volt �s lesz. Arthur ek�zben vid�man mes�li, mik�nt �ltette a „t�l�nk nem messze �s harmadik f�t” dr�ga �kunokatestv�r�nek egyetlen fi�nak a l�nya, m�g kiskor�ban. M�gis mire sz�m�thattam? - t�n�d�m.

Hosszabbnak t�nt az �t, mint val�j�ban volt. Egy b� �ra ut�n v�gre visszafordultunk �s �n magamban h�l�t adtam az �gnek ez�rt. L�bam bizseregett a hidegt�l, vagy tal�n m�r nem is �reztem, l�gutaim befagytak, b�r�m �ttetsz�v� v�lt. Egyebet sem l�ttam az eg�szb�l, mint f�kat �s f�kat. M�sk�l�nben szeretem az erd�t j�rni, f�leg  nem a fagyhal�lt�l fenyegetve.

Mikor vissza�r�nk nem messze egy rosszul elrejtett aut�t sz�rok ki. Tudtam, hogy lesz valami. Leugrom a sz�nr�l �s �rtetlen�l n�z� bar�taimat magukra hagyva surranok be a h�zba a h�ts� ajt�n. A konyha �res, de nem r�g�ta lehet �gy, k�vetkeztetem ki a m�g forr� �telb�l. �vatosan lop�zom �t a terepen, felm�rve, hogy milyen t�rgy hol tal�lhat�, h�tha menek�l�re kell fognom, vagy esetleg fegyvert kell szereznem - a fakanalak k�z�l. A nappalib�l hangokat hallok, �s b�r nem mern�k megesk�dni r�, de k�t embert sz�molok. El�r�ntom fegyverem, �s lend�letb�l leter�tem az egyiket, aki mit sem sejtve h�ttal �ll az ajt�n�l. Nem hiszek a szememnek: M�gust siker�lt oldalba r�gnom.

- Mi a j� francot keresel te itt? – tudakolom nem kis felh�borod�ssal, r�szegezve a pisztolyt.

- Nyugi, nyugi, nehogy lel�j! Gondoltuk beugrunk. – h�tam m�g�tt halk kattan�ssal biztos�tja ki valaki saj�t v�delmi eszk�z�t. Megnyugtat� fejlem�ny.

- Nem ez�rt j�tt�nk, �gyhogy tedd el, miel�tt bajod esne.

- Tudod, nem szeretem, ha fenyegetnek. – ennek nyomat�kot adva pillanatok alatt h�trafordulva kitekerem kez�b�l fegyver�t, majd egy j�l ir�nyzott r�g�ssal a kanap� ir�ny�ba seg�tem. – Piszka, micsoda meglepet�s. – jegyzem meg keser� mosollyal a sz�mon. – M�r azt hittem nem is l�tjuk egym�st t�bb�. Minek j�ttetek?

- Nem az�rt ami�rt gondolod.

- H�lye vagy? Egyel�re nem tudom, mit gondoljak, �gyhogy ne pr�b�ld bebesz�lni nekem, hogy m�r meg kellett volna �ln�m titeket!

- J�, igazad van. – feleli a kisp�rn�k k�z�l Piszka. – Nem ellens�gk�nt j�tt�nk. Ellyt hoztuk ide, biztons�gba.

- Ennyi? Honnan tudjam, hogy nem k�vettek titeket? Az aut�t sem tudt�tok tisztess�gesen elrejteni! Vagy eleve �k k�ldtek?

- Nem, nem k�vettek, b�zhatsz benn�nk. – magyar�zza M�gus.

- Magamban sem b�zok, nemhogy bennetek! – jegyzem meg rezign�ltan.

- Lefoglalja �ket, hogy meghalt az egyetlen t�l�l�, aki elsz�k�tt Tessert egyik laborj�b�l. Jobb dolguk is van, minthogy veled foglalkozzanak. Nem tenn�d m�r le azt az �tokverte fegyvert? – rim�nkodik a sz�ke. Teljes�tem k�r�s�t, leteszem, de kezem �gy�ben tartom v�szhelyzet eset�re.

- Megtenn�tek v�gre, hogy elmondj�tok mi ez az eg�sz?

Ekkor bel�p Amadeus �s m�g�tte a csipet-csapat is. Megd�bbenve �rz�kelik a n�pess�gn�veked�st �s egyben a fesz�lt l�gk�rt.

- �h, sziasztok! Ne is foglalkozzatok vel�nk. – k�zli a f�ldr�l az �rkez�knek sz�pfi�s mosollyal M�gus. – Csak besz�lget�nk.

- El�g legyen. Keljetek fel �s besz�ljetek, miel�tt meggondolom magam, �s m�gsem leszek ilyen j�indulat�.

- Nos, - kezdi Piszka – a szitu az, hogy kiss� felforr�sodott a helyzet odahaza. Adrian Winterst, az eddigi egyetlen t�l�l�t, meg�lt�k nem sokkal a j�t�konys�gi rendezv�ny ut�n. Nem tudjuk hogyan akadtak r�, de az biztos, hogy ez azt jelenti mindannyian vesz�lyben lehet�nk.

- Jobbnak l�ttuk, ha Ellyt idehozzuk.

- Honnan tudt�tok, hogy itt vagyunk?

- M�g aznap ut�nad mentem, majd k�s�bb Piszk�t is felszedtem a h�gommal. Id�ig k�vett�nk.

- Maguk kint voltak a tegnapi viharban? – ki�ltja Arthur d�bbenten.

- Igen. – feleli bizonytalanul M�gus.

- T�nyleg? De sajn�lom. Nah, sz�val azt akarj�tok bel�m sajtolni, hogy EG�SZ id�ig k�vettetek, a tegnapi viharban kint dekkoltatok, - b�r sz�neteket sem l�ttuk - �s ek�zben egy percre sem �tl�tt fel bennetek a gondolat, hogy cs�poljatok: bar�tk�nt j�tt�k? – Isaaccal sokatmond� pillant�st v�ltunk, mire � Piszk�ra szegezi Amadeus fegyver�t. �n r�kontr�zok. K�t flint�t is c�lra tarthatok. – K�rlek, bocs�ssatok meg a bizalmatlans�gunk�rt, de �n speciel idegbajos leszek, ha h�ly�nek n�znek. Hiba van a rendszerben, b�r nagyon sz�p t�nd�rmese volt. �ppen erre val� tekintettel eld�nthetitek, hova akarj�tok a goly�t kapni.

- Elment az eszed? – sk�l�zza M�gus. Kez�t gyakorlottan a feje f�l� teszi.

- Sz�val az �n mes�m: nem k�vetett minket aznap senki, legkev�sb� olyan amat�r�k, mint ti. Csibe korom �ta tudom, mikor vagyunk t�bben, mint kellene. Hogy ker�ltetek ide? – �v�lt�m.

- Mi folyik itt? – rohan le a l�pcs�n sz�lsebesen Elza. – Mi ez a hangzavar? A kisl�ny most aludt el.

- Semmi gond kedvesem. A fiatalemberek �ppen menni k�sz�ltek. – v�laszolja nyugodtan Arthur.

- Igen, a t�lvil�gra. – teszem hozz�.

- J�, nem k�vett�nk. De azt mondta, ne �ruljuk el, hogy � seg�tett.

- KI?

- Martins. – s�hajtja lemond�an M�gus.

- �s � honnan tudta hol vagyunk? – k�rdezi Isaac.

- Nem lehet. – suttogom elhal�n.

- Mi nem lehet?

Nem v�laszolok. Leeresztem a fegyvert.

- Mit m�velsz? – �rdekl�dik b�ty�m.

- Hagyd �ket. – v�laszlom ridegen.

Kit�pek a hideg leveg�re, sz�d�l�k. Hogy lehettem ilyen ostoba �s �vatlan? Azt mondta, b�zzak benne, de megint r�szedett. A francba vele. Aranyos, kis fekete, high-tech apr�s�g ut�n kutatok kab�tomon, majd meg is tal�lom a h�ts� gall�r alatt. Nagyon tr�kk�s volt Lionelt�l. Ez�rt minimum kar�ba h�zom, m�gly�n el�getem, hamvait pedig a Gangeszbe sz�rom. Mikor meg�lelt, egyb�l r�m aggatott egy csinos nyomk�vet�t is. Gondolom, vagyis rem�lem, hogy saj�t haszn�latra, mivel egyel�re nincs itt a hadsereg.

A befagyott t�n�l �llok meg, a Nap der�sen s�t, csillog a h�.

- J�l vagy? Mi volt ez az eg�sz? – teszi v�llamra kez�t Isaac.

- Szerinted? �letem szerelme megint �tv�gott. – s�hajtom.

- Szar �rz�s, t�l �led. Most mi lesz?

- Visszamegy�nk, mi ketten. M�g elbesz�lgetek a k�t j�mad�rral. Kiszedem bel�l�k, mit tudnak.

- Amadeus?

- Itt marad.

- Mi a terved? – m�reget.

- Mennyire vagy j� sz�n�sz? – mosolygok r� sejtelmesen.