VII.

- �gy tudtam meghalt. – s�hajtottam k�s�bb, k�t poh�r nyugtat�nak sz�nt whisky ut�n. – Nem hiszem el, hogy Tessert oldal�n �llna. Egyszer�en nem! – pedig tudtam. L�thattam az adatokat, bizony�t�kokat, szemtan�kat. � az, ez biztos. Lionel �rint�s�re t�rek magamhoz. Halkan, de hat�rozottan mondja: - Menj�nk.

Igen, menj�nk. Szembe akarok n�zni Daniellel, Tesserttel, mindenkivel. Nem �rdekel, mibe ker�l, de legf�k�ppen szeretett b�ty�mat akarom sz�mon k�rni. Tudnom kell, hogy mi�rt, hogyan?

Nem is figyelek, amikor elhagyjuk Amadeus h�z�t. F�lszemmel m�gis l�tom, amikor Lionel �s Amadeus valamit rejt�lyesen megbesz�l. Ezek szerint megb�k�ltek egym�ssal?  P�r sokat mond� pillant�s ut�n v�gre besz�ll �s elindulunk, a kocsi motorja halkan dorombol. Az id� is pocs�k, mint a hangulatom, tal�n van �sszef�gg�s.

- J�l vagy? – k�rdezi fel�m fordulva Lionel.

- Nem. – felelem r�viden, t�m�ren �s l�nyegre t�r�en.

- Mondd el. – aj�nlkozik.

- Nem. – R�vid besz�lget�s�nknek v�ge is. Nincs sem el�g er�m, sem kedvem besz�lni err�l. – Most m�g nem. – suttogom k�s�bb alig hallhat�an, t�rsam m�gis meg�rti.

A b�zisn�l �llunk meg.

- Maradj itt �s v�rj meg. K�t �ra m�lva visszaj�v�k �s elp�rolgunk egy id�re. – Beleegyez�en b�lintok nem is sejtve mi v�r odabent.

Kisz�llok �s n�zem, ahogy elhajt. Bevallom, fogalmam sincs hova megy. Tal�n b�v�helyet keres. � is, �n is �gy hiszek abban, hogy a b�zis biztons�gos hely, mint m�sok a Mikul�sban. T�vedhet�nk, a Mikul�s sem l�tezik.  Mikor bel�pek egy tucat gorilla fogad, term�szetesen fegyverrel, nem mintha am�gy nem tudn�nak meggy�zni. Finoman megadj�k az ir�nyt, merre menjek, mert m�r szerint�k v�rnak r�m. Vajon kik? Nem �rdekes, ak�rhogy vessz�k, ezt bizony megsz�vtam.

R�g nem l�tott f�n�k�m fogad, majd m�g fel is �ll a tiszteletemre �s odaj�n, de ahelyett, hogy a nyakamba borulna, meg�t. H�t igen, ami k�sik, nem m�lik.

- Hol volt�l? – k�rdezi. Valami�rt ismer�s ez a sz�veg.

- Nem itthon. – felelem k�z�ny�sen. – Lemaradtam valamir�l? – tekintek v�gig a prib�keken.

- Semmi k�l�n�sr�l. – mondja �rd�g vigyorral a sz�j�n. – Szeretn�m tudni, hogy volt�l az �jjel?

- �s ha nem mondom el? 

- Megoldjuk. – csettint egyet, mire tudatom kialszik. Nem �rtem, mi�rt kell mindig a gyeng�bbet le�tni.

Valamif�le terepj�r�ban t�rek magamhoz egy pillanatra. Sem besz�lni, sem mozogni nem tudok, b�r ennek f� oka az is lehet, hogy k�t gorilla �l balomon �s jobbomon. Legal�bb azt hiszik, alszok. Nem heveskedek, �gy is f�j a fejem. Pr�b�lom behat�rolni hol vagyunk: magas szikl�k, feh�rek, t�bb kanyart is vesz�nk, teh�t valami hegyi szerpentin lesz. A kell� h�nyinger is megvan. A t�volb�l tenger morajl�s�t hallom. Miut�n nagyj�b�l r�j�v�k, merre kocsik�zunk, �jra led�nt az �lom.

Ez�ttal egy szob�ban �bredek. Egy s�t�t, dohos, mocskos szob�ban, melynek berendez�se is igencsak purit�n. Emberi l�pteket is hallok, de mivel nem j�n be senki, biztosra vehetem, hogy csak �r�k, nem mintha ett�l megnyugodtam volna. Felkelek �s v�gign�zem a bedeszk�zott ablakokat, de nincs ki�t. Az ajt� pedig biztosan z�rva, am�gy sem lenne �rtelme kirohanni, mert bizonyosan lel�n�nek. Nagy meglepet�semre a sarokban van valaki, m�ghozz� egy kisl�ny szem�ly�ben. Vajon bel�le mit akarnak kiszedni? Hol van a macija? Nevets�ges ez az eg�sz. Odal�pek �s lehajolok hozz�. Alszik vagy halott? �vatosan megvizsg�lom szemmel, hogy van e komolyabb s�r�l�se, de �gy l�tszik nincs az ijedts�gen k�v�l. Fel�bred, �s lassan kinyitja a szem�t. El�sz�r riadtan n�z r�m, szerintem �n is r�, majd nem sz�l, csak hirtelen a nyakamba ugrik, �s s�rva fakad.

- Hogy h�vnak? – k�rdezi k�s�bb szipogva.

- Leah. �s t�ged?

- Elly. Te mi�rt vagy itt?

- M�g nem tudom.

- �hes vagyok, f�zom is. Ugye elmegy�nk? – szipogja.

- Igen. – v�laszolom, b�r magam sem hiszek abban, amit besz�lek. Nem akarom mondani neki, hogy �n is f�zok, f�j a fejem �s f�lek. Ezek nem fognak elengedni, �s Lionel, ha vissza�r semmit sem tal�l majd. Kereshet �let�nk v�g�ig, ha egy�ltal�n neki �ll keresni. Elly elszendereg a v�llamon. Rongyos ruh�j�b�l �t�lve, hosszabb ideje lehet itt, mint azt gondoln�m. K�vetem a p�ld�j�t, �n is pr�b�lok elaludni.

Az ajt� ny�l�s�ra �bredek, Daniel l�p be rajta - hogy szakadna r� ez az eg�sz k�cer�j. Megvet�en n�z el�sz�r r�m, majd a karomban megb�v�, r�m�lt kisl�nyra. Megpr�b�lom viszonozni pillant�s�t.

- Hozz�tok. – sz�l ridegen, majd megfordul �s t�vozik. Nem maradunk magunkra, h�rom ver�leg�ny megragad �s kir�ngat a szob�b�l. Elly lesodr�dik az �lemb�l. �t legal�bb b�k�n hagyj�k, elv�gre f� a fair j�t�k.

Egy m�sik, cell�hoz hasonl� helyre visznek. Itt sem ford�tottak sok id�t a berendez�sre: mind�ssze egy sz�k van mellettem. Daniel ism�t sz�nre l�p, a biztons�g kedv��rt t�bb gorill�val kar�ltve.

- Az isten�rt, mit hiszel r�lam, hogy egy hadsereggel vonulsz ellenem? – �rdekl�d�m felh�borodva. Van r� okom, ha legal�bb csak k�t, h�rom alakkal kellene elb�nnom, de ez m�r sok.

- T�rj�nk a t�rgyra. Hol volt�l tegnap este �s �jjel? – k�rdezi ridegen.

- Aludtam. – a v�lasz rossz lehet, mert k�t nagy �t�st is kapok a legk�zelebbi test�r�kt�l. Egyet a gyomromba, m�sikat az arcomra.

- Na m�g egyszer. Hol volt�l Leah?

- M�r mondtam: aludtam. – megint meg�tnek, most kicsit er�sebben. �rzem, ahogy a reggeli felk�v�nkozik, �s a sz�m felreped. Pedig igazat besz�lek, hiszen t�nyleg aludtam, Lionellel az oldalamon, egy titkos lemezzel a kab�tomban…

- N�zd, nem akarom, hogy agyonveresd magad. Elmondom, �n mit tudok. Lionel Martins t�rsas�g�ban elment�l az este. Azt�n mintha tal�lkoztatok volna egy Amanda Keaton nevezet�, az�ta elhunyt nyomoz�val. T�zp�rbaj k�vetkezett, k�s�bb elhajtottatok. Ismer�s?

- F�lt�keny vagy, hogy Lionellel lefek�dtem veled, pedig nem? – k�rdezem sz�nd�kosan s�rt�n. A v�lasz sem marad el, meg�t. Az eredm�nyt m�gis el�rtem, hiszen megal�ztam a szolg�i el�tt. Alig tudj�k visszatartani a r�h�g�st. A hely�kben �n is tudn�k nevetni.

- Nem �rdekel, hogy mi van k�zted meg Martins k�z�tt! – �v�lti er�teljesen v�r�s�d� fejjel – K�l�nben mi�rt nem n�zel ut�na, miben s�ntik�l a bar�tod? Tudod, lehet m�g �n is jobb vagyok n�la, de mindegy. Mit adott neked �t Amanda Keaton?

- Semmit. M�gis mit adhatott volna egy halott? Igaz, odament�nk, de akkor m�r halott volt, azt�n r�nk l�ttek. Te nem menek�lt�l volna? – ez az egy es�lyem van, ha nem veszi be, k�vethetem Amand�t.

- Rendben. Vigy�tek vissza. – utas�tja a fegyvereseket. – Ne hidd, hogy ezzel v�ge. M�g besz�lget�nk �s megl�tjuk, hogyan fogsz eml�kezni, ha majd a t�rsaid is itt lesznek.

- Mi? Mit tett�l? – ord�tom h�tra, mert k�zben m�r-m�r vonszolnak.

Bel�knek az ajt�n �s �jra r�m borul a s�t�ts�g, mindenem f�j. Ott nem is �reztem ennyire az �t�seket. Danielnek igaza van, �rtem a taktik�j�t. Ha m�g p�rszor �gy tal�lkozunk, nem hiszem, hogy ellent �lln�k egy teljes vallom�snak. Ha pedig a t�rsaimat kezdi k�nozni m�g kevesebb es�ly l�tok r�. Csakhogy, amint elmondom neki, mit tudok, nekem is �s mindenki m�snak itt biztosan v�ge. De mit akart azzal, hogy Lionel s�ntik�l valamiben? M�gis mit titkolnak mind el�lem? Elly odaj�n:

- Tudod, �n ismerem a kiutat. – mondja cinkos mosollyal.

- T�nyleg? �s megmutatn�d nekem?

- Meg. – ujj�val az ajt� fel� mutat. Csoda, hogy nem nevetem el magam.

- Igen, azt �n is tudom, csakhogy odakint �r�k vannak, r�ad�sul a  p�r bar�tom is itt van. Nem hagyhatom itt �ket.

- Nem is kell. Az �r�k k�t percenk�t mennek el ezel�tt az ajt� el�tt, �s �tpercenk�nt jelzik, hogy megvannak. Ha a t�rsaid itt vannak nem messze, ami val�sz�n�, mert hallottam �ket, akkor kijuthatunk an�lk�l, hogy �szrevenn�nek. Csak ki kell kapcsolni a k�ls� ajt�kra szerelt riaszt�t. – t�j�koztat tipikus kioktat� hangon.

- Te honnan…? – d�bbenek le. Ez a l�ny alig lehet nyolc, esetleg kilenc �ves. 

- �n is fert�z�tt vagyok, de a mell�khat�sok n�lam m�st okoztak, mint a legt�bb embern�l.

- Ilyenr�l m�g nem hallottam.

- Nem is term�szetes �ton kaptam el, mint ti.

- �rtem, de az ajt� z�rva, mik�nt akarod kinyitni?

- Egyszer�, megv�rjuk az �r�ket, �s �n kiab�lni kezdek. �k bej�nnek, te elint�zed �ket, majd lesz �t perc�nk.

K�nnyen hangzik, csak a kivitelez�sn�l akadhatnak akad�lyok. De legyen, ha nem siker�l, �gyis v�g�nk.

Felt�p�szkodom a f�ldr�l �s pr�b�lom nem elk�pzelni, hogy n�zhetek ki. Be�llok az ajt� m�g� �s v�rok. Megeszem a kalapom, ha ennek az �sdi tr�kknek bed�lnek, b�r amennyire izmosak, nem biztos, hogy agynak is marad helye. Elly elkezd rikoltozni. Elk�peszt� milyen �leth�, majdnem �n rohanok seg�teni. K�t prib�k ront be az ajt�n, pech�kre.  A leveg�be ugrok, �s egyszerre h�tba r�gom mindkett�t, mire fegyvereik kiesnek kezeikb�l. Az egyik a fallal r�gt�n k�zelebbi kapcsolatba ker�l, a m�siknak sem adok id�t meglep�dni. �llba r�gom, majd fegyver�t felkapva tark�n v�gom. T�rsa �pp ekkor t�r �szhez �s ront nekem. Elesem, de fekv� helyzetb�l �gy�kon, majd gyomron r�gom - v�gre visszaadhatom, amit nemr�g kaptam. A f�rfi eltorzult arccal g�rnyed a f�ldre, a kezemben l�v� fegyverrel megadom a kegyelem�t�st.

Karon ragadom Ellyt �s kiviharzok az ajt�n enyh�n idegbajos �llapotban. Egyel�re nem j�n senki. A kisl�ny kiszabad�tja mag�t szor�t�somb�l �s elindul. Percek alatt – amik nekem �veknek t�nnek – megtal�ljuk t�rsaimat. L�that�an �ket is vallatt�k, mindenesetre megnyugtat� �ps�gben l�tni Rebecc�t �s Jeremyt �s m�g p�r viszonylag vagy egy�ltal�n nem ismer�s arcot. Ez a hely valami t�maszpont lehet, amit bizony�ra csak most �p�thettek, mert m�g nincs el�g felszerel�s �s a biztons�gi rendszer sem a legjobb. Nem sz�rt�k ki, hogy nyolc ember �ppen menek�l, kett� �r pedig eszm�letlen? Minden tov�bbi n�lk�l kijutunk az �p�letb�l. Bev�g�dom egy aut�ba mell�m m�g p�ran, az egyik f�rfi egy m�sikba. G�zt adunk �s megl�p�nk, k�zben pr�b�lom felid�zni merr�l j�tt�nk. Utast�rsaim n�m�n �lnek, egy pisszen�st sem hallok. Lehet sz�lnom kellene, vegyenek leveg�t?! H�tamon patakokban folyik a hideg ver�t�k, nyirkos kezem cs�szik a korm�nyon. M�r biztos kisz�rt�k, hogy mi t�rt�nt. Azt viszont nem �rtem, mi�rt nem j�nnek ut�nunk, no, nem mintha hi�nyozn�nak. Mint ut�bb kider�l t�vedtem, mint megannyiszor – ma. M�r l�tom magunk m�g�tt a k�t fekete furgont. Felh�vom t�rsaim figyelm�t, hogy val�sz�n�leg l�ni is fognak, teh�t nem �rtana, ha lebukn�nak, vagy mikroszkopikus m�ret�re zsugorodn�nak - az ut�bbi lenne a legbiztosabb. Hi�ba gyors�tok, utol�rnek. Igazam volt, a h�ts� sz�lv�d� szil�nkjai el�resodr�dnak, hamarosan az els�nek is annyi. Szemembe v�g a sz�l, k�nnyezek. Gondolom fegyvere vagy b�rmilyen sz�r�, v�g�, c�ldob� eszk�ze egyik�nknek sincs, �gyhogy min�l el�bb le kell r�znom ezeket. A m�sik aut� sem szerencs�sebb - mikor mell�nk �rnek l�tom, ott valakit el is tal�ltak. Le kell jutnunk a hegyr�l! Ha csak egy percre is feledn�m a m�g�tt�nk egyre k�zeled� furgont, agg�dhatok a mellett�nk t�tong� szakad�k miatt. Rohadt egy hely ez, m�sk�l�nben gy�ny�r� lenne.

Szemb�l m�r aut�k j�nnek, hamarosan lakott ter�letre �r�nk. Ezt �k is nagyon j�l tudj�k, nem mernek l�ni, lassan elmaradnak m�g�tt�nk. Intek a m�sik sof�rnek, hogy k�vessen. A s�r�lteket k�rh�zba kell vinni, de legal�bbis ell�t�sra van sz�ks�g�k. T�bbsz�r �llunk meg egy-egy benzink�tn�l, hogy t�j�koz�djunk, merre j�runk, �s merre kell m�g menn�nk. Szer�ny v�lem�nyem szerint enn�l messzebb, m�r csak �j-Z�land lehetne. Egy r�gi bar�tom seg�ts�g�re sz�m�thatok a k�zk�rh�zban.

Egy id�s orvos-professzorr�l van sz�. Vincent Parsons j� bar�tja volt, �gy ismerkedtem meg vele. Ap�m helyett ap�m volt, Jonathan Daves. � az egyetlen, akiben megb�zhatunk ebben a helyzetben.

Hossz� �r�knak t�n� percek alatt �r�nk el a k�rh�zhoz. Mivel val�sz�n�leg nem k�sz�nten�nek ny�jas mosollyal a n�v�rk�k, a h�ts� bej�ratn�l surranok be. Daves sokszor l�tta el s�r�l�seimet, persze hivatalos enged�ly n�lk�l. Hogy is n�zett volna ki, hogy egy fert�z�ttet kezel? T�n m�g karant�nba is z�rt�k volna a betegeket. �r�let.

M�r ismerem a j�r�st, halkan suttogom magamban az ir�nyt: k�t folyos� felfel�, azt�n jobbra egyszer az „A” folyos�n, majd balra a harmadik ajt�. Csukott szemmel is eltal�ln�k ide, kopogok. R�gt�n hallom az id�s �reg�r bar�ts�gos hangj�t. Mikor bemegyek, kedvesen mosolyog, m�r sejtheti, mit akarok.

- R�gen tal�lkoztunk Leah.

- Val�ban. Ennek ellen�re rem�lem, sz�m�thatok seg�ts�g�re? – hadarom.

- Persze, milyen �gyben? – �ll f�l �s kezdene vizsg�lgatni. H�t ez van, �n sem vagyok t�l j� �llapotban.

- Ez�ttal nem engem kellene ell�tni. – b�jok ki kezei k�z�l. – Lent van egy p�r bar�tom, az egyik�k val�sz�n�leg l�tt sebbel.

- Megn�zem, mit tehetek.

- Nem fog bajba ker�lni emiatt? – k�rdezem visszafel� agg�dva.

- Nem val�sz�n�. Mostan�ban nem akad t�l sok betegem., miut�n az emberek f�lnek az orvosokt�l. – mondja nevetve.

- Rendben �s igaz�n k�sz�n�m. – fuvol�zom, majd elindulok vissza.

Lent megbesz�lem az egyik f�rfival, hogy mit tegyenek �s legf�k�ppen, ne menjenek sehova innen, mert most el kell mennem, de hamarosan visszaj�v�k. Biztos�t arr�l, hogy itt lesznek. Besz�llok a kocsiba �s a b�zis fel� veszem az ir�nyt, ism�t.

VIII.

Lionelt nem tal�lom, de ez valami�rt nem is lep meg t�lzottan. Egyre jobban aggaszt viszont, hogy a t�bbiekr�l sem tudom mind, hol vannak. Nem sz�llok ki a kocsib�l, ink�bb k�r�z�k a t�mb k�r�l, v�gt�re is f� a biztons�g. Bevallom, nem szeretn�m, ha �jra meglepn�nek.

Rejtekhelyet kell keresnem, egyel�re azonban fogalmam sincs hol. Miut�n megbizonyosodom, hogy senki sem figyel vagy k�vet, leparkolok. �rz�keim a maximumon vannak, izmaim megfesz�ltek. Ha valakivel m�gis tal�lkozn�k, meg�l�m. Eddig v�gig pr�b�ltam kord�ban tartani d�h�met, de el�g volt. Alig k�t nap alatt romba d�nt�tt�k �jra fel�p�tett �letemet. Kider�lt, hogy Daniel �rul�, a b�ty�m �l �s h�bor� k�sz�l, mi lehetne m�g enn�l sz�rakoztat�bb? Ha t�l�lj�k, meg�rom egy reg�nyben. Bestseller lesz.

Miut�n siker�l lefesz�teni ujjaimat a korm�nyr�l, kisz�llok a kocsib�l. Megcsap a dermeszt� okt�ber v�gi sz�l. Nem csoda, ha f�zom, minthogy m�g mindig aranyos utcai ruh�csk�mban vagyok, kiss� hi�nyosan, t�p�zottan.

Bent nincs senki, szerencs�j�kre. Ezek szerint csak r�m v�rtak �s esz�kbe sem jut, hogy vagyok olyan vakmer�, hogy m�g egyszer ide toljam a k�pem. Hi�ba n�zek be minden helys�gbe, szob�ba, eg�rlyukba, nem lelek idegent sem bar�tot. V�g�l egykori lakoszt�lyomba tekintek be, azt�n k�vetkezetesen m�g az �gy alatt is megn�zem, nem lapul-e valaki.

Mikor t�k�rbe n�zek, enyh�n r�miszt� l�tv�ny fogad: arcom elgy�t�rt, horzsol�sok, lila foltok tark�tj�k; ruh�m karomon rongyokban l�g, m�shol szakadt vagy csak piszkos. Azt sem tudom, mikor aludtam vagy f�r�dtem rendesen utolj�ra. Elhat�rozom, hogy lezuhanyzok �s valami k�nyelmesebbe b�jok, lehet�leg m�g �p ruh�ba.

Nem t�r�lk�z�k meg, �gy l�pek �jra a t�k�r el�. Meg�llap�tom, hogy t�l fogom �lni a karcol�sokat, b�r az eleve csoda, hogy csak karcol�sok. Sajnos t�l felismerhet� vagyok jelenlegi k�ls�mmel, �gy mivel �jj� nem sz�lethetek, h�t kapom az oll�t �s m�r csak idegnyugtat�k�nt is, megszabadulok hossz� hajamt�l. Kicsit �gy k�nnyebb lesz elrejt�zn�m, gy�zk�d�m magam. Itt-ott igaz�tok rajta �s k�sz. Fel�lt�m szok�sos egyenruh�m, k�t k�st rejtek csizm�mba, egy kisebb stukkert a bal zsebembe, csak, hogy k�zn�l legyen. Kett� nagyobbat az �vembe a h�tamhoz. Azon gondolkozom, gr�n�tot, vagy aknavet�t nem kellene-e magamhoz vennem a biztons�g kedv��rt? V�g�l leteszek r�la eszk�zhi�ny miatt �s bizakod�n tekintek a j�v�mbe. Egy helyet azonban elfelejtettem megn�zni: a k�nyvt�rat. Nem is �rtem, mikor bel�pek oda, hogy egy�ltal�n mit keresek? M�gis mi a j� franc�rt j�ttem ide? Tal�n �zenet�rt? Tal�n. Nem csal�dom, kedvenc fotelemben van m�g kedvencebb k�nyvem. Felveszem �s le�l�k. Nem eml�kszem, hogy ide tettem volna, b�r az is igaz, hogy ennyi esem�ny ut�n ki eml�kezne ilyen apr�s�gra? M�gis felt�mad bennem a rem�ny, mivelhogy rajtam k�v�l, csak egyvalaki tudta, melyik kedvenc olvasm�nyom: Nathaniel. Egyszer �ssze is vesztem vele emiatt. Mikor kinyitom egy cetli hull az �lembe, rajta egy vir�g k�pe, valahonnan kit�pt�k. Egy v�r�s orchidea? Valakinek nagyon rossz viccei vannak, vagy… h�t persze! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Hiszen rengetegszer j�rtam ott, a klubban a v�ros m�sik sz�l�n. Csak is ennek van ilyen nem mindennapi neve, m�rpedig b�rmilyen inform�ci�ra volt sz�ks�gem, a V�r�s Orchide�ban mindig tal�ltam r� v�laszt. Ezek szerint t�rsaim elmenek�ltek �s �lhetnek. Akkor ideje lesz �sszeszednem a t�bbieket a k�rh�zn�l. Rem�lem Daves m�r, �sszefoltozta �ket, Lionel holl�t�vel pedig majd r��rek k�s�bb foglalkozni.

G�zt adok �s ir�ny a k�rh�z. Felfriss�lt fejjel, �j rem�nyekkel a gyalogosokra is eg�szen odafigyelek, az az egy biciklis meg �gy sem sz�m�t - � volt a hib�s.

A s�r�lteket ell�tva, majdnem gy�gyultan tal�lom. Nem lesz vel�k sok gond ezut�n. Vagy m�gis?

- Hova megy�nk? – k�rdezi homlokr�ncolva az egyik pasas. Kreol b�r�, s�t�t haj� �s ennek ellen�re k�kes szem�. N�lam alig magasabb, de valami�rt �gy is tiszteletparancsol�.

- Me-gy�nk? – ism�tlem �rtetlen�l. – Csak nem akartok vel�nk tartani? – tekintek v�gig Rebecc�n �s Jeremyn.

- H�t persze. Nincs hov� menn�nk. Egy hete, hogy oda voltunk bez�rva �s sok t�rsunk halott. Bossz�t akarunk �llni. – feleli egy m�sik fick�. Hangja simogat�, beh�zelg�. V�llig �r� sz�ke haj�t minduntalan szem�be s�pri a sz�l, pedig igaz�n j�k�p�, m�g �gy, k�cosan is.

- Nem ismerlek titeket. Mi�rt b�zn�k bennetek? Mellesleg tudj�tok egy�ltal�n kik, �s mi�rt z�rhattak be benneteket? Van fogalmatok arr�l mi k�sz�l idekint? – bor�tom r�juk a k�rd�sek zavaros lav�rj�t, minthogy m�g �n sem tudom mindenre a v�laszt.

- Majd kider�tj�k, ha te nem seg�tesz. – f�rmed r�m az el�bbi.

- Nyugodj le Piszka. – csillap�tja az ut�bbi. Illik a neve az eml�tettre: legal�bb 190 cm magas, de �gy sem t�l nagydarab. N�zd, - fordul fel�m – t�nyleg nincs hov� menn�nk. Rosszkor voltunk rossz helyen. Elly a h�gom, ki akartuk szabad�tani a laborukb�l, de nem siker�lt.

- Elly a h�god? – m�rem v�gig �ket. Val�ban van hasonl�s�g. Arcuk ugyanolyan finoman metszett, orruk pisze, �lluk dacos. Hajuk azonos sz�n�, szalmasz�ke, rendben, hiszek nekik.

- Te fert�z�tt vagy? – k�rdezi a Piszka nevezet� gyanakod� tekintettel.

- Igen. Baj? Nem mehetn�nk v�gre? Halasszuk k�s�bbre az ismerked�st. – javaslom ny�g�sen.

- Rendben. Egy�bk�nt a nevem James Hyde, de sz�l�ts csak M�gusnak. – mondja a sz�ke.

- Leah vagyok. – b�lintok udvariasan. Hogy mik�nt tal�lhattak ki ilyen h�lye neveket azt nem tudom, de nem is biztos, hogy tudni akarom.

Meg sem �llunk a V�r�s Orchide�ig. M�r eg�szen esteledik mire a klubhoz �r�nk, �gy l�thatjuk a m�r-m�r �zl�stelen c�g�rt, ami csakis akkor villan fel, ha pont belen�zek. M�g j�, hogy leparkoltunk.

A t�bbi vend�g k�zt elvegy�lve megy�nk be. A kiskor�akat meg sem pr�b�ljuk behozni, nehogy megrontsa �ket ez a vil�g, �k egyszer�en kint maradnak Rebecc�val �s azzal a l�nnyal, akit �ll�t�lag Samanth�nak h�vnak.

A pultn�l narancsos gint rendelek. Mikor kihozza a pinc�r, diszkr�ten �rdekl�d�m t�rsaim fel�l, szerencs�mre nem n�z �r�ltnek. A h�ts� ajt� fel� mutat kedvesen mosolyogva, n azonban k�zel sem sietek. Lassan elkortyolgatom italom vacsora helyett, k�zben felm�rem a vend�geket. Valami �jfajta, eszement zen�re lejt a t�bbs�g, meglehet�sen buja m�don. Forr a leveg�. M�gus le�l mell�m, �s a f�lembe kiab�lja valami olyasmit, hogy „nem t�ncolunk?”. Pirul�s helyett gyorsan k�zl�m vele, miszerint ezt t�k�letesen �llap�totta meg, majd ink�bb elindulok ama ki- vagy bej�rat fel�. �jdons�lt bar�taim k�vetnek - lassan �gy �rzem magam, mint egy �v�n�.

Az ajt� egy lefel� vezet� l�pcs�t rejt. Elhal m�g�tt�nk a zene, amikor le�r�nk. Asztalok, sz�kek �s k�l�nf�le dobozok vesznek k�rbe, a pinc�ben vagyunk. Kezdem sejteni a titok nyitj�t, valahol m�g egy ajt� v�r r�nk. Tiszt�ra, mint Alice Csodaorsz�gban. K�r, hogy itt nincs egy j�tev� macska. A rejt�lyeket sugall� ajt� m�g�tt min� meglep�, emberek ser�nykednek. Van, aki fegyvereket hurcol egyik dobozb�l a m�sikba, m�svalaki egy sz�m�t�g�p el�tt �l �s er�sen koncentr�l. A harmadik egyenesen a nyakamba ugrik, alig tudom lefejteni magamr�l �r�m�ben. Ez Nathaniel!

- H�t meg�rtetted! – �rvendezik – Azt hittem meghaltatok. Hogy megv�ltozt�l, mi t�rt�nt a hajaddal? Hol van Daniel? Ugye nincs semmi baja?

- Neki azt�n semmi, az biztos. A hajamat lev�gtam, �s igen, �l�nk, egyel�re. Mi t�rt�nt?

- Hol is kezdjem? – Am�g � ezen elm�lkedik, �n ink�bb helyet foglalok, k�r�m, pedig mint alattval�im �lnek furcsa nev� bar�taim. – Nos, �gy t�rt�nt, hogy mikor elment�l azzal a fick�val…

- Lionellel. – seg�tem ki.

- Igen vele, egy kisebb csapat fegyveres t�rt r�nk. Akikkel tal�lkoztak, azokat elfogt�k. Vel�k nem tudom mi lett, de figyelmeztettem a t�bbieket, hogy baj van �s hordjuk el az irh�nkat. V�g�l valaki javaslat�ra itt k�t�tt�nk ki.

- Megnyugodhatsz, p�ran m�r kiszabadultak �s kint v�rnak.

- Szerencs�re. �n mindig sejtettem, az a Lionel a huny�, a szeme sem �llt j�l. – �rzem, ahogy kezem �k�lbe szorul. Nathaniel is ezt teszi sokkal l�tv�nyosabban. – M�g j�, hogy te meg�sztad.

- Akkor rosszul gondoltad. – kelek ki magamb�l. – Meg�sztam, ez biztos, csakhogy a te kedvenc Danieled f�jt be minket. Napok �ta � pr�b�l meg�lni engem �s mindenki m�st is. Az�rt gy�l�l�d Lionelt, mert Sharp is ezt tette, nem igaz? Tal�n m�g l�tod rajtam mi a leg�jabb perverzi�ja? Szereti megveretni a neki ellentmond�kat. – Figyelem arc�t, hol els�pad, hol kipirul, nem tud d�nteni.

- Az nem lehet! – �ll�tja v�g�l hat�rozottan, hogy kedvem lenne a f�ldbe verni. A t�bbiek is �lesen figyelnek, k�zben n�h�nyan hitetlen pillant�sokat vetnek fel�m.

- De lehet! Nem vitatkozom, veled nincs �rtelme. K�rdezd meg Jeremyt, Rebecc�t, meg a t�bbi �ldozatot. Egyet azonban k�rn�k: ha tal�lkozol im�dottaddal, m�g v�letlen�l se ciripeld el, hol vagyunk!

Nem v�laszol, csendben elvonul. Nem tudom meg�rteni �ket, azonban el kell ismernem vagy Nathaniel ilyen h�lye, vagy Daniel ilyen igaz�n j� sz�n�sz, hogy el� tudta adni saj�t �rtatlans�g�t. Nem �rdekel tov�bb, �lmos vagyok. �tbaigaz�t�st k�rek, hol alhatok, azt�n M�gusra b�zom a t�bbit. Csin�ljon, amit akar. Piszka er�sk�d� �s goromba k�rd�seire sem v�laszolok, hogy mes�ljek arr�l, amit tudok. Neki kellene mes�lnie, �n akarok aludni. Azt�n magamt�l is megoldom a probl�m�t egy kis priccsen, amin �pp, hogy elf�rek.

Nagy ny�zsg�sre �bredek. Percekig �rtetlen�l n�zem, hogy mi t�rt�nik k�r�l�ttem, mire felfogom, pakolnak. Mikor megk�rdezem az egyik legk�zelebb �ll� n�t, csak ser�nyen b�logat, mik�zben egy pillanatra sem figyel r�m. Igaz�n kedves t�le.

Mid�n felkelek, t�bben  pedig r�gt�n nekem j�nnek a nagy s�rg�s-forg�sban, mire megtal�lom az eg�sz t�rsas�g ir�ny�t�j�t. Innen n�zve t�nyleg rendezett form�ban zajlik a munka. Harminc �v k�r�li f�rfi, felt�n�en v�r�s, r�vid hajjal �s szigor�, z�ld tekintettel. Arca sz�momra eleve ellenszenvet t�kr�z, �gy meg sem pr�b�lok kommunik�lni vele. A figyelmemet am�gy is egy magas, ez�st�s-k�k szem� egy�n kelti fel. S�t�t kab�tot visel, hossz�, ez�ttal k�kesebbnek hat� haj�t h�tul �sszek�tve viseli. Csendben figyeli, mi folyik k�r�l�tte, tekintete rajtam is kereszt�lsuhan, de k�l�n�sebben nem foglalkozik velem, s�t. Valami�rt nem �rzem �get� sz�ks�g�t, hogy odamenjek hozz�, a nyak�ba boruljak, vagy legal�bb csak megk�rdezzem, hogy van. Biztosra veszem, neki is k�ze van a nemr�g �s jelenleg t�rt�n� dolgoknak.

- Gyer�nk! Ha lehet min�l el�bb indulnunk kell! – kiab�lja a v�r�s enyh�n rekedtes hangj�n.

- Hova megy�nk? – k�rdezem k�zben szinte suttogva Rebecc�t, aki szint�n szorgoskodva csomagol valami ehet�nek l�tsz� t�rgyat.

- Egy �j b�zisra. K�pzeld: Lionel Martins val�j�ban be�p�lt hozz�nk, mert gyan�tott�k, hogy Daniel �rul�. Eg�sz v�gig csak megfigyeltek minket. Elk�peszt�. Te tudt�l r�la valamit?

- Nem. - hazudom.

- Am�gy ez a v�r�s haj� a f�n�k, valami Konrad. Undok egy pasas. – mes�li affekt�l� hangon.

- Gondoltam. – mondom figyelmesen, de val�j�ban Lionel fel� tekintgetek. M�g mindig nem akar tudom�st venni senkir�l, f�leg nem r�lam.

- �n leszek az �lelem-biztos, vagy mi a r�k. Hihetetlen, hogy cs�cs-technol�gi�t haszn�lnak, de kaj�ra nem futja. – m�ltatlankodik.

- �rtem. – mondom g�piesen. Nem tehet r�la, de egyszer�en untat.

Kikapok a kez�b�l, valami ehet�nek t�n�t �s csendben elh�zom a cs�kot. Felmegyek a l�pcs�n, �t a kihalt klubbon, mely szomor� l�tv�nyt ny�jt �gy �resen. Bizony�ra a takar�t�st k�s�bb kezdik, mert minden a feje tetej�n �ll – sz� szerint. Tal�n elszabadult a buli, nem lepne meg.

Fojtogat a bent uralkod� s�t�t hom�ly, meleg van �s csend. Kimenek�l�k a szabadba, majd a parkol� egy viszonylag nyugodtabb r�sz�ben telepszem le �s elfogyasztom csaknem vill�s reggelimet.

Miel�tt elmerenghetn�k �letem �rtelm�n, valaki megsz�l�t. Megismerem a b�rsonyos hangot.

- Mit akarsz Lionel? – k�rdezem h�v�sen, r� sem pillantva.

- Csak gondoltam k�sz�n�k.

- Ha megvolt, mehetsz is, nem?

- Akkor bizony�ra nem vagy k�v�ncsi… - fordulna vissza.

- Mire?

- Arra, hogy mi t�rt�nt. – mondja nekem h�ttal.

- Az istenit, ne kelljen m�r minden sz�t kik�nyszer�teni bel�led! – t�r�k ki. – B�r meglep, hogy b�rmit is tudhatok. Azt hittem a nagy �s okos feln�ttek nem t�r�dnek ilyen kis lib�kkal.

- Ne l�gy gyerekes.

- Akkor ne b�nj akk�nt velem. De te m�r csak tudod milyen vagyok, hiszen ez volt a dolgod: megfigyelni. Elmes�ln�d v�gre, mit akarsz, egy�ltal�n hogy ker�lt�l ide?

- Egy megfigyel�nk k�vetett.

- Egy megfigyel�t�k? Ki vagy te? Mi�rt nem mondtad el? – hangom fokozatosan a d�h�sb�l eg�szen a csal�dottig halkul.

- Parancsot kaptam. – s�hajtja.

- Teh�t mindent a parancsod miatt tett�l? – amint kimondtam, m�r meg is b�ntam. Mi�ta lettem ilyen �rzelg�s? K�rd�n n�z r�m, k�zben pedig azon gondolkozom, hogy nem is akarom tudni a v�laszt. Nem �lem t�l, ha v�laszol, egyszer�en nem, de m�gis megteszi.

- Nem fogok magyar�zkodni, de azt hiszem, annyival tartozom, hogy elmondom az igazs�got.

- Hallgatlak.

- Parancsom volt, hogy �p�ljek be k�z�tek. Eleinte Sharpot kellett figyelnem, majd miut�n beavatkozt�l, m�r t�ged. Senki nem sz�m�tott arra, hogy saj�t nyomoz�sba kezdesz, de v�g�l olyan adatok ker�ltek a kezedbe, amiket nem hagyhattunk veszni. Mivel el�g sokat tudsz, �gy gondolt�k, m�g hasznunkra lehetsz, r�ad�sul Tessert jelenleg r�d �sszpontos�t, �s k�zben mi megb�jhatunk m�g�tted. De hidd el, �n nem hittem, hogy k�zt�nk valaha is ilyen �rtelemben…

- Hagyd. – intem le megad�an. T�bben m�r a kocsikn�l vannak, fogom magam, �s ink�bb otthagyom Lionelt. Ismer�s arcokat keresek, �s nagyj�b�l tal�lok is - M�gus mell� v�g�dom be az aut�ba.

- J� reggelt! – k�sz�nt sz�les vigyorral, amint felfedezi jelenl�temet. – Lehangoltnak t�nsz. Valami baj van? – �rdekl�dik egy b�tortalan mosollyal.

- Nem, semmi gond. Csak �lmos vagyok. – felelem b�gyadtan. Mit mondhatn�k neki ezek ut�n?